Album 3, track 10
Queen

A közös barátok által sok új embert ismerhetünk meg. Valakivel szoros barátságot kötünk, valakit egyáltalán nem kedvelünk, de muszáj eltűrnünk jelenlétét, és van az a kategória, amikor egy köszönés és egy mosoly az egész kommunikáció. Aztán vannak extrém esetek is. Például Ő. Hogy nehéz eset-e? Nem kifejezés. Önző, nem érdekli más érzései, és azt hiszi ő itt a királynő. De ki koronázta meg?! Bármikor találkozunk, eljátsza, mintha nem is találkoztunk volna még. Pedig mindketten jól tudjuk mi történt köztünk. Talán úgy gondolja, hogy túl menő hozzám? Azt játsza, mintha nehezen megkapható lenne, de erről szó sincs.

Épp Niall bulijában vagyok. Hemzseg az egész ház a hírességektől, ami másoknak megdöbbentő lenne, de nekünk nem az, hisz mi is normális emberek vagyunk.

- Nézd csak ki jön ott! - bökött meg Niall nevetve, én pedig jobbra nézve megpillantottam, ahogy egy piros, szűk, és eléggé rövid ruhát viselt, szintén ugyanolyan színű magassarkúkkal, és csípőjét enyhén ringatva lépkedett felénk, pont úgy, mintha épp a Victoria Secret kifutóján sétálna végig.

- Heló srácok! - mosolyodott el, majd vállig érő hajába túrva megállt előttünk.

- Szia, csajszi! Hűha, kurva jól nézel ki! - pörgette meg tengelye körül Niall a lányt, majd mindketten felnevettek. Én pedig csak álltam ott, érzelemmentes arccal.

- Te Shawn vagy, igaz? - nézett rám apró mosollyal, de abból a mosolyból csak úgy csöpögött a gúny. Miért vonz és taszít egyszerre a viselkedése?!

- Igen. Azt hittem, hogy kb. 10 találkozás után már felismersz. De már feltűnt, hogy időszakos amnéziában szenvedsz - egy gúnyos mosollyal az arcomon válaszoltam vissza, Niall pedig látva, hogy a dolgok nem igazán fényesek, elment, arra hivatkozva, hogy megnézi Ariana jól van-e, mert az előbb látta sugárba hányni Liam Hemsworth cipőjére.

- Tudod, sok emberrel találkozom naponta. Nem emlékezhetek mindenkire - vonta meg a vállát, de gúnyos mosolya nem tűnt el arcáról - Mellesleg...csak az marad meg az emlékezetemben, aki fontos is.

- Azt tudom, hogy bunkó vagy, és leszarod mások érzelmeit, de nem tudtam, hogy hazudgálsz is. Ki is hívott fel pár hete, hogy muszáj találkoznunk? - húztam fel a szemöldökömet karba tett kezekkel.

- Nem volt más, aki találkozott volna velem - legyintett egyet.

- Igen? Furcsa módon, amikor azt nyögdécselted, hogy csak engem akarsz, az picit mást mond - döntöttem oldalra a fejemet egy gúnyos somolygás kiséretében.

- Csak azt mondtam, amit hallani akartál - rántott vállat, miközben az egyik pincértől elvett egy vodka tonikot.

- Próbáld ezt magadnak bemesélni - mondtam felnevetve.

- Shawn, szívem... Nehogy azt hidd, hogy nekem szükségem van rád. Ez maximum fordítva van - hajolt hozzám közel, épp annyira, hogy leheletét érezzem ajkaimon - Majd beszélünk, nagyfiú - kacsintott, majd egy csókot nyomva ajkaimra, otthagyott. Pár másodpercig ledöbbenve álltam ott, ő pedig addigra teljesen eltűnt a látókörömből. Az este további részében nem beszéltünk. Talán egyszer vagy kétszer láthattam, de többször nem. Nem is nagyon kerestem, eldöntöttem, hogy nem fog belőlem hülyét csinálni. De persze muszáj volt megjelennie mellettem egy kis idő után, unta, hogy nincs a középpontban. És jól tudta, hogy én pontosan a középpontba helyezem őt.

- Unalmas a buli, bébi? Nem akarsz lelépni? - édesen mosolyogva pillantott fel rám, miközben az ajtó felé biccentett a fejével.

- Tökéletesen érzem magamat, és te pont nem hiányzol a társaságomból - néztem rá közömbösen, majd kortyoltam egyet a sörömből.

- Jaj, ne játszd már magadat, Shawn! Tudom, hogy te is akarod - ujjaival a mellkasomon kezdett el lépkedni, miközben farkasszemet néztünk. Nem fogok megtörni.

- Szállj le rólam, kérlek - sóhajtottam, és lehámoztam magamról a kezét. Csak rám meresztette a szemöldökét, nem erre a válaszra várt. Egy utolsó pillantás után pedig otthagyott.

Nem tudom miért tudott ekkora hatást gyakorolni rám, miért akartam őt, hisz személyiségének inkább taszítani, mint vonzani kellett volna. Mindig magát teszi előtérbe, de valahogy törődik mindenkivel. Hogy csinálja?! Tudom, hogy ez az egész egy álca neki, amit azért állított fel, hogy ne sérüljön meg. Van egy kedves és érzékeny oldala, de nem mutatja meg senkinek sem.

Hirtelen elhatározásból elindultam felé sebesen. Ott állt a konyhában, épp beszélgetett pár emberrel, de engem ez érdekelt legkevésbé.

- Bocsánat, most elrabolom egy pillanatra - mondtam kedvesen a barátnőinek, majd a kezét megfogva kivezettem a kertbe. Itt viszonylag nem volt annyira hangos a zene, és csak pár ember lézengett.

- Mi a francot csinálsz? - szólalt meg felháborodva, mikor kiértünk.

- Csak a te taktikádat használom, azt csinálok, amit akarok, és leszarom a másik érzéseit - vontam vállat, majd folytattam - Egyébként meg, beszélni akartam veled.

- Na és miről? Hogy a kék vagy szürke öltöny áll jobban? Vagy hogy melyik dalod a kedvencem? Shawn, nincs kedvem beszélgetni veled, vannak fontosabb emberek itt - forgatta meg íriszeit unottan. Remélem egyszer fent akadnak.

- Csak el akartam mondani, hogy kurvára nem vagy az a királynő, akinek hiszed magad. Baszki, nem vagy te semelyik országnak sem az irányítója! Kedvellek, amikor normális vagy. Csodálatos vagy, ha nem jársz 2 méterrel a talaj felett. Gyönyörű vagy, amíg nem nyitod ki a szádat, és bántasz meg minden mondatoddal. Tudom, hogy vannak érzéseid, csak jól álcázod őket. Könnyen átlátható vagy, kincsem. Mégis meg akarlak ismerni. Nem tudom miért, nem értem saját magamat sem - ezután pár másodpercig csak némán rám meredt, majd nagy nehezen megszólalt.

- Örültem a találkozásnak, Shawn Mendes. De ha megkérhetlek, ne kövess, mint egy pincsi kutya. És ha most megbocsájtasz, megyek és iszok egy pohár bort Nick Jonassal - mosolyodott el, majd tíz centis sarkain eltipegett. Ez...most komoly?!

még saját magamon is nevetek, MI A RÁK LETT EZ A RÉSZ?😂
semmi lényege nincs, de ennyit tudtam kihozni ebből a dalból. lassan a könyv végére érünk, hisz 4 dal maradt hátra.
egyébként szép szombatot nektek! ❤️
köszönöm, ha elolvastad ezt a részt is.