Album 3, track 7
Particular Taste

Olyan más, mint a többi. Nem táncol akármire, csak ha Kanye megy. Nem veszi fel a telefont, csak ha minimum kétszer csörren. Nem hallgat semmire, kivéve ha úgy gondolja helyes.

Egytől egyig elvehet belőled mindent, ha úgy van kedve. És te pedig kegyelemért könyörögsz majd.

Minden csak úgy kezdődött, hogy elkérte a számomat. A nevemet már előtte megadtam neki.

" - Shawn Mendes? - nevetett fel, miután bemutatkoztam neki.

- Igen - bólintottam apró mosollyal, biztos voltam benne, hogy mindjárt megdicséri a hangomat vagy a számaimat. De nem így lett.

- Hűha, oké. Látom te egy előkelő ember vagy, hisz testőröd is van. Egy eltitkolt kis ország hercege vagy, vagy egy rock sztár? - továbbra is nevetett, mintha ezek a dolgok teljesen abszurdak lennének.

- Az igazat megvallva, énekes vagyok. Nem hallottad még a Stitchest? - kedvesen válaszoltam neki, egy kicsit jó volt, hogy nem ismer, de egy picit zavart is.

- Oh, az szuper! Nem tudom, lehet. Nem nagyon hallgatok fiatal előadókat - rántotta meg a vállát mit sem törődően, majd órájára pillantott - Oh, már ennyi az idő? Mennem kell! A számodat azért megadod? - kérdezte, miközben felállt és megigazította a bőrszoknyáját és fehér blúzán is átsimított egyszer.

- Öhm..persze, add a telefonod! - már nyújtotta is a készüléket és beütöttem a számot és megcsörgettem, így nekem is meglesz az övé.

- Na akkor szia, szupersztár. Majd még találkozunk! - jóízűen kacagva hagyta el a helyet, én pedig csak ámulattal néztem utána. Wow."

Másnap ráírtam. Azt sem tudta ki vagyok. Kitörölte volna a telefonszámomat? Meglehet.

Mikor áthívtam magamhoz, igazán lényegretörő volt, ha fogalmazhatok így. Szerintem mindannyian értitek. Nem pazarolt egy kis időt sem beszélgetésre. Csak közel hajolt az arcomhoz és a következő dolog, amire feleszméltem, hogy ajkaink lágy ritumusban mozognak. Ha azt mondom rá, hogy különös, az kevés lenne.

Sosem veszi fel rögtön a telefont, csak ha kétszer csörög minimum. Szerinte csak ekkor lehet fontos, másképp nem.

"Épp a konyhában voltunk és kávéztunk. Reggel volt, alig üthette az óra a 7-est. Italunk fogyasztása közben hétköznapi témákról beszélgettünk, de a telefon csörgése megzavarta az idilli pillanatot.

- Miért nem vetted fel? Vagy majd visszahívod? - kérdeztem kortyolva egyet, hisz ott volt közvetlen mellette a készülék, de nem válaszolt rá.

- Még kétszer sem csörgött, úgy sem fontos. Ha annyira fontos, majd visszahív és több ideig próbálkozik - rántotta meg a vállát unottan, miközben bögréjét a mosogatóba tette.

- Ez valami szabály, vagy mi? - nevettem fel.

- Valami olyasmi... Mondtam már, hogy fura vagyok, fogadd el - mosolyodott el egy puszit nyomva az arcomra - Most viszont megyek, elkések a munkából. Majd holnap vagy utána összefutunk, amikor neked jó. Szia! - és már vette is a cipőjet, s azzal a lendülettel elhagyta a lakást"

Ő sosem keres, de elvárja, hogy én megtegyem. Szerintem megszállotja az üldözésnek.

Annyira furcsa és különös, mégis teljesen a megszállotja vagyok. Elcsavarta a fejemet teljesen. Mindig tudja mire gondolok, ebben a legjobb. Ő nem játszadozik, tudja pontosan mit szeretne.

Most épp az ujjait futtatja véig göndör fürtjeimen, én pedig csak azon agyalok, hogy hogyan szerethettem ennyire belé?

- Minden okés, szívem? - kérdezte halkan felnevetve, mikor már percek óta a plafont fürkésztem.

- Mi? Vagyis igen, persze. Csak elbambultam - mosolyodtam el, puszit adva az arcára.

- Nagyon elgondolkodtál valamin.. Baj van? - kérdezte újból beletúrva tincseim közé.

- Csak rájöttem, hogy kibaszottul szeretlek - csókoltam meg puha ajkait.

- Cuki vagy, én is téged - harapta be ajkait apró mosollyal, ilyenkor mindig zavarban volt, legfőképp bókjaimkor tette ezt. Már épp mondani akartam valamit, amikor megszólalt a mobilom.

- Kettőt csörgött, szóval felveszem - kacagtam fel, ő ekkor szemeit forgatva tette ugyanezt. Felálltam a kanapéról és a telefonért nyúltam, majd fogadtam a hívást.

Mikor visszatértem társaságához, az a látvány fogadott, hogy Kanye egyik slágerére ugrándozik vígan. Mosolyogva figyeltem pár percig, majd odalopódzva mögé, átöleltem a derekát.

- Jézus, nagyon megijedtem! - rándult egyet teste, majd elnevette magát miután meglátott.

- Mi van te szuper sztár, táncolni volt kedved? - nevettem fel én is.

- Valami olyasmi. Mondanám, hogy táncolj velem, de béna vagy hozzá - vigyorodott el önelégülten.

- Én sem bántalak azért, mert úgy énekelsz, mint egy vonyító, vemhes mókus - húztam fel a szemöldökömet, de alig bírtam visszafogni kacajaimat.

- Héj! Azért nem annyira szörnyű!!! - háborodott fel nevetve.

- Dehogynem! - bólógattam röhögve.

- Szemét vagy! - biggyesztette le ajkait, mire én
hangosabban nevettem, majd megcsókoltam az én mindennél furább és különcebb barátnőmet.

hello mindenkinek!
mizu? jól vagytok?
hűha, ez nagyon lapos lett és nagyon nem is volt ötletem ezt megírni, szóval ennyi tellett tőlem, i'm sorry.
egyébként durva, hogy már február van! DE AMÚGY MINDJÁRT ITT A GRAMMY, ÚGY IZGULOK!!!