Album 3, track 9
Because I Had You

4 hónapja, hogy szakítottunk. Azóta bánom az egészet. A végső vitánk minden pillanatát ezerszer végigjátszottam már a fejemben. Annyi mindent másképp mondhattam volna. Bánom a szavaimat, de a pillanat hevében csúsztak ki. Sosem akartam volna őt megbántani. Mielőtt kilépett volna az ajtón, úgy tűnt, mintha hezitálna, hátha megállítom. De nem tettem. Hagytam, hogy életem szerelme kisétáljon az ajtón, ezzel együtt az életemből is. Azt hittem helyes, amit teszek, de rájöttem, hogy még magamat sem ismertem eléggé.

Ma van Briannek, az egyik, sőt mondhatni legjobb barátomnak a szülinapi bulija. Tudtam, hogy Ő is ott lesz. Hisz Brian és ő kiskoruk óta ismerik egymást. Ez lesz az első alkalom, hogy látni fogom a szakításunk óta. Hogy izgulok-e? Nem is kicsit.

Pedig nem kéne, hisz kisérőm van. Joanna a neve, és egy csodálatos lány. Kedves, okos, humoros, és emellett nagyon szép is. Minden meg van benne, ami kellene nekem, de a szívem mégis más után sóvárog.

Megérkezve Brianhez, a kertben lévő kanapékra ültünk le Joannaval. A zene elég hangos volt, pláne odabent. De itt kint lehetett ordibálást nem igénylően beszélgetni. Egy sörrel a kezemben dumáltunk Mattel, Iannel és az ő barátnőikkel. Jól szórakoztunk, bár akárhányszor valaki kijött az udvarra, odakaptam a fejemet, hátha megpillantom. Szánalmas, hogy ennyire akarom látni?

- Héj, Shawn! Jössz sörpongozni? - szólt oda nekem Matt, mire én csak bólintottam. Felálltam, majd megfogva Joanna kezét, a pingpong asztalhoz sétáltunk. Én Briannel voltam, Ian meg Matt pedig együtt.

Minden jól ment, nyerésre álltunk, már csak egy pont kellett a győzelemhez. De akkor meghallottam a hangját. A nagy zajban képes voltam kiszűrni a hangot, amit annyira szerettem. Nem figyeltem a játékra, így nem szereztük meg a győztes pontot.

- Bazdmeg Shawn, nyerhettünk volna! - morgott fel Brian, de én egy kicsit sem tudtam koncentrálni rá. A szemeimmel keresni kezdtem őt, de nem láttam.

- Mekkora csata folyik itt! - nevetett fel halkan, ahogy odalépett az asztalhoz. Egy bézs, nyári, lenge ruhát viselt, a haja pedig csak természetesen a vállára omlott. Hiányzott, hogy gyönyörködhessek benne. Viszont állt mellette valaki. Egy srác. Majdnem olyan magas lehetett, mint én, és világosbarna haja volt. Helyes gyerek volt, ezt meg kell hagyni.

- Egyébként, ő itt David, a barátom. Nem rég jöttünk össze, szóval ne járassatok le előtte a régi, ciki sztorikkal! - nevetett fel édesen, miközben odabújt a sráchoz.

Féltékeny voltam, persze, hogy az. Nem azért, mert volt valakije. Hisz nekem is itt volt Joanna. Azért voltam féltékeny, mert ez a srác boldoggá tudta tenni őt. Mert nem én voltam az, aki megmosolyogtatta többé.

Nem kéne ezen agyalnom, hisz itt van Joanna, vele kéne foglalkoznom. Miután véget ért a játék, újra leültünk az udvari kanapéhoz. Joanna a jobbomon ült, Brian pedig bal oldalt. Átlendítettem a lány vállán a karomat, és egy picit magamhoz húztam. Ezen elmosolyodott.

Annyira kedves volt, rosszul éreztem magamat, hogy nem tudom szeretni őt. Talán csak felejteni akartam vele. És ezt nagyon bántam. Egy seggfej vagyok. Jobbat érdemel Joanna.

Mindenki vígan beszélgetett, régi, gyerekkori és középiskolás sztorikat elevenítettünk fel, és rengeteget nevettünk. Imádtam a barátaimat, náluk jobbat nem is kívánhatnék.

Bármikor felé pillantottam, rögtön rám nézett ő is, és egy másodpercre megállt minden. David ölében ült, és a beszélgetést nagy részében alig vettek részt, inkább egymással foglalkoztak. Majd pár perccel később felállt, és bement magának egy üveg vízért.

- Elmegyek mosdóba, mindjárt jövök - álltam fel kis idő múlva, s bementem a házba. A konyhába vettem az irányt, és meg is találtam őt rögtön.

- Shawn? Mit szeretnél? - kérdezte, amikor felpillantott rám.

- Szóval Daniel... Jó hozzád? - direkt rontottam el a nevét, csak hogy idegesítsem ezzel.

- David. És igen, az - bólintott határozottan - Joanna-val mi a helyzet?

- Aranyos lány. Ismerkedünk. - zártam rövidre a témát, nem akartam kifejteni, hogy képtelen vagyok belészeretni, mert az övé a szívem.

- Szuper. Remélem összejöttök - annyira kínos és rideg volt ez a társalgás, amennyire csak lehetett.

- Kérdezhetek valamit? - néztem mélyen a szemeibe.

- Persze, mondd csak.

- Tényleg boldoggá tesz? - tettem fel a kérdést, ami a legfontosabbnak bizonyult számomra. Várt pár pillanatot, míg válaszolt.

- Igen, azzá - határozottan szemeimbe nézett, biztosítva ezzel engem, hogy igazat mond.

- Ennek örülök, légy boldog. Megérdemled - mosolyogtam rá halványan.

- Köszönöm, Shawn. Remélem te is az vagy, vagy leszel. Te is ugyanannyira megérdemled, mint én - egy aprót simított a konyhapulton pihent kezemen - Most viszont visszamegyek - intett a kert felé, mire én csak bólintottam egyet. Egy gyenge mosolyt eleresztve felém, elment.

Bennem pedig ekkor tudatosult az egész: itt az idő, hogy újra szerelembe essek, s teljesen tovább lépjek. Hisz ő ezt már megtette.

Ezt a részt hajnal 3kor fejeztem be,
szóval lehet van benne pár hiba,
majd átnézzem, vagy jelezzézek
Ez a dal amúgy iszonyat-
osan szép, a szövege
olyan gyönyörű!!!!!😍
Remélem tetszett,
szép hétvégét!