-Tessék.-áll meg előttem a magas szikár fiú.

Ujjaim közé fogom a meleg bögrét, zavarodottan bámulok rá.

-Te teát hoztál nekem?

-Miért is ne? – kérdezi, miközben szemtelen vigyor kúszik ajkaira.

Vállat vonok. Jobbnak látom csendben maradni. Még azt sem tudom miért hozott a szobájába, vagy miért ültetett le az ágyára. Néha annyira szeretnék a fejébe látni, végre egyszer kiigazodni rajta, a szándékain, a céljain..

- Hol vannak a szobatársaid?

-Talán nem szeretsz kettesben lenni velem? – kérdezi kötekedve, majd egy kis szünet után újra rám sandít. – csak nem félsz?

-Ne forgasd ki a szavaim.

- Szóval félsz.

Egy nagy drámai sóhajjal kísérve hanyatt vágja magát az ágyán, én pedig magamra borítom a forró teát, felszisszenek és dühösen hátrafordulok. Azonban mikor meglátom, egyszerűen nem tudok dühös lenni rá. Csak rá kell nézni, milyen elegánsan csúszik félre az inge a derekán, csak éppen annyit láttatva, amitől kellően zavarba jövök ahhoz, hogy ne merjek ráförmedni.

Szóra nyitom még ajkaim, bár szólni nem tudok mit, zavaromban. Inkább elfordulok a másik irányba, beleiszok a teába most először, habár a fele már hiányzik. Annyira talán mégsem, hiszen mégiscsak a szoknyámon éktelenkedik az a ronda folt. Persze, ez csak nézőpont kérdése.

- Egész szép színed van. – jegyzi meg csíntalan hangon, reflexből rápillantok és látom, ahogy könyökölve figyel engem, szinte azonnal el is kapom a tekintetemet róla. Amíg próbálok elrejtőzni a szemei elől, megpróbálom halkan az éjjeliszekrényre tenni a bögrémet. –Milyen árnyalat is ez pontosan?

Gyenge próbálkozásként felé legyintek a karommal, és kicsit el is találom.

-Rákvörös, vagy tetszel-lila? – hallom a hangján hogy jól mulat rajtam, és közben egyik kezével a felé eső combomba csíp finoman. Habár nem fáj, mégis felszisszenek, annyira váratlan érintés volt.

Óvatosan rá nézek, ám ekkor megragadja a kézfejem és maga mellé ránt az ágyra.

Reflexből fel akarok ülni, de szinte azonnal szorosan magához ölel.

Nem merek levegőt venni.

Aztán csak ennyit suttog, miközben megsimogatja a vállam:

-Semmi baj.