Ezt a részt MrsMendes20-nek ajánlom. ✋😙❤

''261-Te vérzel vagy én?''
''498- Ha rosszul érted félre, az egész nem jelent semmit. ''

Simon Márton

Egy nap. Egy hét. Egy hónap. Egy év. Mit számít? Nem is tudom mennyi telt el, hogy vajon mióta nem beszéltem vele. Sokszor azon kapom magam, hogy meglátom őt, és nem tudom, hogy az ő, vagy az én szívverésemet hallom. Mert azon kívül semmit sem hallok olyankor. Csak rá tudok figyelni. Néha észrevesz. Néha megérzi, hogy figyelem. Nem. Ez nem igaz. Mindig megérzi, hogy figyelem, csak sokszor, túl sokszor, figyelmen kívül hagy engem.

Nem.

Nem tudom mi történt.

Szinte alig emlékszem.

Csak a kiabálásra.

Ahogy Albus kiabál velem, ahogy apa kiabál vele. Aztán egymással kiabálnak. Majd kiegyeznek abban, hogy velem üvöltsenek.

Albus orra egy nagy véres paca, elkenődve az arcán. A szeme alatt horzsolás, és az állán véraláfutás fut.

Annyira sok vér, és kiabálás.

Például Scorpius vére.

Scorpius pedig még nem is volt az irodában.

Csak a tenyeremben.

Ahogy ökölbe szorítottam a kezem éreztem a szívem dobbanásait. Mikor már nem érdekelt mit beszélnek, hogyan szidnak engem, akkor már nem is hallottam őket. Egyszerűen megszűnt, és hallani kezdtem. Éreztem alvadt vért, ami a bőrömre száradt, és a tenyerem melege hatására olvadni kezdett. Már nem egy szív dobbanását hallottam, hanem kettőét.

Megijedtem.

Hallottam a szuszogását is. Az iroda ajtaja előtt, ahogy ült, erősen szuszogott, hevesen vert a szíve, mert ideges volt. Nem is. Dühös. Olyan sokszor volt dühös. A térdére könyökölt, homlokát a tenyerének támasztotta.

Ezt anélkül tudtam, hogy láttam volna őt.

A folyósón. Állok előtte, rátámaszkodom, pedig ő vérzik, nem is én. Hogy jutottam idáig? Hogy jutottam ide? Mi a franc történt?

Elhúzódok tőle, hogy összeszedjem magam, mert legbelül tudom, hogy el kell mennem a bátyámhoz.

Scorpius arcára pillantok, a seb a száján azóta is vérzik. Óvatosan letörlöm a vérét, ami így a hüvelykujjamra kerül, és egy része a Scorpius öklétől már egyébként is vérfoltos tenyerembe folyik.

Összeszorítom az ajkaim.

Mindjárt megyek. Elmegyek Albushoz. El fogok menni..

Scorpius elengedi a kezem, hogy tenyerét az ingem lógó karjára simítsa és a helyére igazítsa. Kíváncsian bámulok rá, mikor lehugyja a szemét, mint aki koncentrál, közben motyog valamit. A vállamra pillantok. A hibátlan ingujjra.

Hogyan képes Scorpius pálca nélkül varázsolni?

És akkor hirtelen olyan erővel térnek vissza hozzám a hangok, hogy nehezen szedem össze magam. Sajog a fejem, a fülem..

Scorpius vére a fapadlóra cseppen a cipőm mellett. Talán az én véremmel keveredve, nem kizárt, hogy felsértettem a tenyerem.

-Vérzel, kicsim? - váltott át apám azonnal. Rá sem ismertem. Csak fintorogni tudtam. Megbántva, megalázva, összetörve.

-Semmi bajom. - morogtam halkan.

Aztán a szívdobbanások halkulni kezdtek, majd ritkulni is.

Ebből tudtam, hogy elsétált. Otthagyott engem csakúgy.

-Semmi bajom, apu...

-Mit gondolsz, Lily?

-Tessék? - kérdezek vissza zavartan, mire Jade dühös pillantást vet rám. Összehúzom magam.

-Rohadt szar barát vagy, Lily... - morogja és feltápászkodik mellőlem.

-Jade, kérlek.. - szólok utána. - Sajnálom!

Dühösen fordul vissza.

-Majd szólj, ha az agyad nem kapcsol ki azonnal, ha meghallod a hangom, Lily!

Ezzel végigtrappol a folyósón. Szinte beleremeg a harmadik emelet a lépteibe.

-Francba.. - motyogom és újra a falnak vetem a hátam. - Valami baj van velem.

-Kezdve azzal, hogy megszülettél? - kérdezi egy vékony, gonosz hang. - Igen, már én is gondoltam erre. Nem akartam szóvá tenni, neked, de ha már szóbajött...

Felpillantok.

A szőke lány éles mosolyt villant rám, miközben lekezelően hajol le hozzám, ahogy az óvónők szoktak a kicsikhez.

Komolyan, egy ilyen mosollyal torkot lehetne metszeni. Kiskutyákat mérgezni. Ilyesmik..

-Tria.. - morgok rá. Üdvözlésképpen, vagy mi.

-Hiányoztam?- kérdezi negédes hangon, miközben feltápászkodok, hogy megakadályozzam a fölényeskedését.

-Folyton azon rágódom, hogy mit csinálsz, Tria. Soha nem elég belőled. - morgom szarkasztikusan, miközben a szemem forgatom.

-Elég szarul nézel ki, babám. - fintorog és meghúzza a hajamat.

-Ne nyúlj hozzám... - lököm el a kezét, mire újfent vigyorgásba kezd.

-Olyan kényes vagy.

-Emlékeztetsz valakire, ezzel a gyerekes, piszkálós baromsággal. - morgom egy jókora fintorgással vegyítve miközben Tria lesajnáló arcát bámulom.

-Nem kell kódokban beszélned, tudom mit műveltek a bátyámmal, drágám. - közli a hangjában nagy adag gyűlölettel, és egy kis ''bárcsak meghalnál''-lal. Igazán üdítő.

-Nem is beszélünk. Mit akarsz? - kérdezem türelmetlenül, és kissé talán dühösen is. Próbálom rejteni a csalódottságomat az előbbi miatt.

-Hát, talán nem is akarom elmondani.. - úgy csinál mintha elgondolkodna, aztán elhúzza a száját és hátat fordít, hogy itthagyjon.

Komolyan lassan ez a leggyakrabban ismétlődő motívum az életemben.

Hátat fordít, elmegy.

Hátat fordít, elmegy.

Hátat fordít, elmegy.

-Tria ne szórakozz már velem! - kiáltok utána.

-Majd úgyis rájössz, mikor már késő! - kiált vissza, de nem néz hátra.

Felesleges.

Így is tudom, hogy mosolyog.

Szarkeverő..

Demetria Lorelei Malfoy