Már egy hónapja.

Egy hónapja, hogy elhagytam a Tábort.

Egy hónapja, hogy elhagytam Willt.

Két napra rá apám palotájából is eljöttem. Hádész adott egy kis pénzt, igazi pénzt, hogy tudjak kaját venni meg házat találni, vagy bármit, amire szükségem lehet. Tudom, hogy lenéz mióta bármilyen szörny rám támadhat. Azt hiszem, tényleg nagyon akarta, hogy kivétel legyek.

Az elmúlt hónapban az US-ban utazgattam, hogy elfoglaljam magamat valamivel. Gondolkoztam rajta, hogy visszamenjek Olaszországba és megnézzem milyen is ott, hiszen a többé félisten miatt már nem kell aggódnom, hogy Európába jönnének.

Azt hittem, hogy mostanra el fogom felejteni. Hogy nem fog már fájni. Hogy nem fogom ennyire hiányolni. De sajnos ezek egyike sem történ meg.

Will jobban hiányzik mint valaha. Hiányzik Jászon, Hazel, Percy, Piper, Annabeth, Reyna, Frank... De nem mehetek vissza. Még nem. Csak, ha majd megtaláltam, amit keresek. Amit már nagyon régóta keresek. Boldogságot.

Hogyan lehetnék valaha is boldog valakivel vagy tehetnék boldoggá valakit, ha még én magam se vagyok az?

* * *

Sziasztok! Megint egy iszonyatosan rövid fejezettel jöttem (155 szó csak!), de mint múltkor, most is hozom a következő részt még ma! :)