Sziasztok! 😊 Remélem, nem fogtok nagyon megutálni ezért a fejezetért. A jó hír viszont, a következő utáni rész már a randijuk lesz.😍 Oké, már be is fogtam. Jó olvasást!

* * *

Hirtelen ülök fel az ágyban. Nehezen kapkodom a levegőt és jeges verejték folyik végig az arcomon. Megfordulok, hogy megnézzem, mennyi az idő.

16 óra.

Sóhajtva kelek ki az ágyból és indulok el, hogy egy hideg zuhanyt vegyek. Hátha sikerül végre elfelejteném az álmomat, ami Tartarosz óta üldöz. Útközben felkapom a boxerem és reménykedek, hogy a zuhany tényleg segíteni fog.

Őszintén, szeretek csak úgy állni a víz alatt. Ez az egyetlen hely, ahol nyugodtan végig tudok gondolni mindent, anélkül, hogy bárki is megzavarna. Ez az oka, hogy olyan sokáig szoktam fürdeni. Egy dalt dúdolgatva mosom a hajamat. Az egyetlen rossz dolog az egészben, hogy Hazel samponján kívül nincs más, így most vanília illatot árasztok magamból.

Körülbelül fél órával később lépek ki a zuhanyzóból és egy fekete V-nyakú és egy szintén fekete csőnadrágot veszek fel.

Kimegyek a Hádész kabinból és Jászon után kutatva nézek körül. Hogy miért? Őszintén, nem tudom, talán most az egyszer nincs kedvem az egész napot egyedül tölteni.

-Héy, buzi!- kiáltja valaki, én pedig összeráncolom a homlokom. Buzi? Egyáltalán hozzám beszél?

Hát persze, te idióta. Ki mást hívnának buzinak?

Csak ez ne. Lehajtom a fejemet és gyorsabban kezdem szedni a lábaimat, teljesen ignorálva mindenkit, aki hozzám akar szólni.

-Hé, hozzád beszélek- ragadja meg a vállamat valaki és fordít magával szembe.

-Mit akarsz, Drew?- kérdezem kifejezéstelenül.

-Azt hallottam, te és Solace randizni mentek- mondja vigyorogva.

Bármiféle reakció után kutatva néz rám, ám én még mindig csak bámulok rá.

-Szégyellned kéne magad. Milyen undorító. Eddig is fura voltál, de most már meleg is? Mindig is tudtam, hogy valami nincs rendben veled, de azt nem, hogy ennyire. Egy értéktelen, ronda, buzi vagy. Olyan valaki mint te, nem érdemli meg Willt, csak rá ragasztod a melegséget. De tudod mit? Senki sem szeret téged. Will is be fogja látni ezt egyszer és akkor már nem fogsz neki kelleni és egyedül maradsz- egy gonosz vigyorral az arcán ment el. Néhányan Aphrodité lányai közül, akik vele voltak, most nevetésben törtek ki, majd egymásnak kezdtek sugdosni dolgokat rólam.

Vállat vonva folytattam utamat, de ezúttal a kabinom felé haladtam. Még mindig kifejezéstelen arccal, semmiféle reakciót nem mutatva nekik, mivel arra várnak.

Belépek a kabinomba és bezárom magam mögött az ajtót. Egyenesen a fürdőszobába megyek és belenézek a tükörbe.

Buzi

Értéktelen

Csúnya

Undorító

Szörnyszülött

És a listát még folytathatnám

Igaza volt Drewnak. Ez mind én vagyok. Sóhajtva csúszok le a földre, hátamat a falnak támasztva és a térdeimet ölelve.

Nem, nem fogom megvágni magam. Vagy síni. Ettől úgysem javulna meg semmi. Sőt, talán még rontana is a helyzeten.

Drew szavai még mindig fájnak. Fájnak, mert igazak. Tudom, hogy nem érdemlem meg Willt és, hogy fura és értéktelen vagyok, és nincs senkim. Egyedül vagyok az egész világban és ez fáj a legjobban.

Ha érnék valamit, nem itt lennék. Lennének barátaim, akikekkel elmehetnék minden felé és nem érezném magam feleslegesnek.

De sajnos ez nem így van.

Sóhajtva döntöm fejemet a falnak és a sötét mennyezetet kezdem bámulni, reménykedve, hogy egy nap találok valakit, aki tényleg törődik majd velem.