Na már most...
Ez az aktuális olvasmányom, úgyhogy ildomos lenne szólnom róla néhány szót.
Mindjárt azzal kezdeném, hogy eredetileg nem nagyon akartam elolvasni, mivel tudtam, hogy a főszereplők nem azok lesznek, akik a végzet ereklyéiben. (Nagyon tudok ám ragaszkodni bizonyos szereplőkhöz 😊). Aztán a minap, idézetkeresés közben rábukkantam a következőre:

- Ez az én területem. Neked megvannak a saját reménytelen emberkéid New Yorkban.
- Az egyik reménytelen New York-i emberke a gyermekem apja – emlékeztette Magnus.

Az idézet az Éjfél kisasszonyból származik.
És ez volt az a pont, ahol az agyam megállt a STOP táblánál és elgondolkodott. 🤔
Magnus gyerekének az apja... A GYEREKÉNEK?! 😱😍🤗 Vagyis... Alec és Magnus nevelget egy csemetét. 😍
Igen, amúgy tudom, hogy ez a téma benne volt az egyik Árnyvadász akadémia részben, de akkor is naaaa... 🤗🤗
Már azt hittem, hogy annyiban hagyják a dolgot, hogy "igen, lett egy gyerekük, oszt kész...".
De hála az Angyalnak nem így lett. Úgyhogy kb. fél órát örömködtem magamban, majd hatalmas lelkesedéssel belevetettem magam a könyvbe, ami különben nem kis terjedelemmel bír. Egészen pontosan 688 oldal (én E-Bookon olvasom, ahol 850 oldal lett 😱).

Maga a történet amúgy élvezhető, annak ellenére, hogy meg kellett szoknom a teljesen új szereplőket. Idáig kb. 300 oldalt olvastam el belőle, de azt kell mondjam, hogy tetszik (annak ellenére is, hogy Magnus és a többiek még nem igazán jöttek be a képbe).
És ha később még ők is megjelennek... 😏 Khmm...
Szóval, úgy látszik mégis csak volt igazság abban a sok dicséretben és ömlengésben, amit a könyvvel kapcsolatban olvastam a neten.

Tehát, ebből a példából okulva megtanultam, hogy "nem szabad a borítóról ítélni a könyvet". (Meg a szereplőkről sem... xD)

Ha esetleg olvastátok, akkor nyugodtan megírhatjátok, hogy mi volt a ti véleményetek. 🙂

További szép estét drágáim. 😘
Az Angyal legyen veletek. 😇