Hiába nem ismerte az előttük álló férfit, a lány reakciójából ítélve azonban pontosan tudta ki az. A méreg akkor is szétáradt az ereiben, és kezei automatikusan ökölbe szorultak. Legszívesebben elküldte volna az illetőt messzire, de nem az ő dolga volt a lány helyében dönteni, így csak arra várt, hogyan is cselekszik ő. Azonban a lány riadt tekintetét megrohamozott léptei követték. A fiú nem törődve a férfival rohant utána, mert tudta hogyan érezhet a lány, pontosan tudta, éppen ezért volt számára sokkal fontosabb, hogy biztonságban tudhassa maga mellett. Mire utolérte, a lány könnyei patakokban folytak le az arcán, a pánik és a futás miatt egyszerre kialakult légszomja következtében mellkasa hevesen süllyedt és emelkedett. Bár átérezte fájdalmát, mégse tudta hogyan segítsen rajta. Túl régen volt már az, hogy ő empátiát érezzen akárki iránt is, így elszokott ezektől a helyzetektől. Nem igazán tudta, mi legyen a következő lépés, így csak megragadta a lányt a karjánál fogva, ki olyan esetlen lett a sírás következtében, hogy azonnal a fiú mellkasának esett. A fiú szíve fájdalmasan dobbant egyet, ezzel a felszínre tolva az ösztönt, hogy karjait szorosan a lány köré fonja. Fontosnak gondolta, hogy éreztesse a lánnyal, nincsen egyedül, és ő szereti. Ajkai halántékán állapodtak meg, miközben egymás után ismételgetve arról próbálta meg meggyőzni, hogy nincs baj, ő vele van.

Akkor este beszélt először az édesanyjáról úgy, hogy a szíve belesajdult volna, valamint az édesapját is anélkül említette meg, hogy felhúzta volna magát rajta. Ha azon rágta volna magát, hogy mi is történt évekkel azelőtt, akkor lemaradt volna az élményről, hogy milyen érzés is esőben csókolózni. Akkor fogalmazódott benne meg - melynek már csak a puszta gondolata miatt is végigfutott a hideg a hátán - , hogy ha netán elvesztené a lányt, az esőre lesz majd oka féltékenynek lenni. Mert a bőrére hulló cseppek ártalmatlanok, és közelebb lesznek hozzá, mint ő bármikor.

——————————————————

Hibázott, ismét. Már megint ott tartózkodott, ahol a legkevésbé sem kellett volna. De mivel már napokkal ezelőtt odaígérte magát barátjának, így kénytelen volt megjelenni az általa szervezett bulin. Azt viszont sajnálta, hogy vissza kellett utasítania minden programot, amit a lány felajánlott neki. Bűntudata volt amiatt, de az egyetlen olyan barátját sem akarta cserben hagyni, így azzal az elhatározással, hogy nem iszik, eljött. De persze a társaság nyomására egy pohár sört elfogadott, hisz attól még nem fog a falnak menni, és még talán szórakozik is egy kicsit. Próbálta kontrollálni magát, és nem rögtön lehajtani az italt, így kortyonként fogyasztva figyelte meg a körülötte, a hangos zenére tomboló fiatalokat. Eltudta volna képzelni az ő gyönyörű barátnőjét is, ahogy előtte ringatja a csípőjét a dal fülrobbantó ütemére, de gyorsan ki is verte a fejéből az ötletet, mert ő éppen azt szerette a lányban, hogy nem kereste a figyelmet, helyette beleolvadt a tömegbe, és onnan szemlélte a nagyvilágot. De persze szórakozni kultúráltan is lehet, de nem ezeken a helyeket. Gondolatai ismét az aktusukra terelődtek, és belegondolt mennyi minden jót érzett anélkül, hogy bármiféle előjáték történt volna. Őszinte, és nyers érzelmek voltak, mindenféle cukorbevonat és illúzió nélkül. A feje szédülni kezdett az emlékektől, de akkor sem múlt el, amikor egy ismerős, de mégis idegen csaj közelített felé, hogy táncra invitálja. Legalább is annak indult, de aztán többet és többet akart az illető, melyet hiába próbált visszautasítani, az izmai is kezdtek elgyengülni, így nem tudott ellent tartani neki, ajkai erőszakosan az övéire tapadtak. Ellökte magától, de ezzel együtt ő is a földre zuhant, és tudta, hogy valami nincs rendjén. Mintha barátnője nevét említették volna, de az sem volt kizárt, hogy az elcseszett elméje játszadozott vele.

——————————————————

Nem ott ébredt, ahol utoljára tartózkodott. Fogalma sem volt hogyan került oda, valamint azt sem tudta, hogy mi történt vele. A feje sajgott, melytől szédült, és mivel forgott vele a világ, a gyomra ugrált, és úgy érezte akármelyik percben rosszul lehet. Maga mellé pillantott, és ekkor tekintete találkozott azzal a személyével, akivel ebben a helyzetben legkevésbé sem akarta volna.
Próbált visszaemlékezni, nagyon próbált, de a feje elviselhetetlen lüktetése miatt képtelen volt gondolkodni. Frusztráltan érezte magát, ugyanis nem emlékezett semmire sem, ami vele történt. A lány egy percre se vette le róla a szemét, ő viszont csak maga elé meredve, levegővételeit megszaporázva igyekezett elnyomni magában a hányingert, mely miatt gyomrának tartalma egyre feljebb és feljebb kúszott. Épphogy beért a fürdőbe, ahova a lány természetesen azonnal követte, hogy a segítségére legyen. Szégyellte magát, amiért ilyen állapotban kellett őt látnia. Remélte erre soha nem kerül majd sor, de mérget nem mert venni rá, pontosan ezért. Tudta, hogy egyszer bekövetkezik, de titkon mégis remélte, hogy sikerül ellenállnia az alkohol kísértésének. Minden más volt. A feje jobban fájt mint szokott, a szájában nem érezte a keserűséget. Az izületei furcsa mód fájtak, az izmai nem akartak működni. Mint aki lebénult.

A vérében lévő maradék anyag is felszívódott, a fejfájása is csillapodni kényszerült, amikor a düh felgyorsította annak keringését. Nem tudta, egyszerűen nem akarta elképzelni sem, hogy a lány ott tartózkodott abban a veszélyes közegben. Ha nem lett volna másnapos, és ő nem vádolta volna olyannal, amiről biztos akart lenni, hogy nem tett meg, akkor most ő miatta aggódna a legjobban. De a lány látszólag nem maga miatt volt frusztrált, nem is a fiú állapota váltotta ki ezt belőle, sokkal inkább más. Féltette a kapcsolatukat.
A fiú is féltette, mert a lány már rég feladni készültnek látszott, és rettegett attól, hogy semmit sem fog tudni neki mondani, amivel maradásra bírja. Persze ha kiakart volna lépni ebből az egészből, akkor engedte volna, de a lány nem szólt egy szót sem, ami egyre jobban növelte a köztük lévő feszültséget. A szülei jutottak eszébe, és a veszekedéseik. Nagyon sok nézeteltérésük volt, és mindig azzal hitetgették egymást, hogy egy jó házasság nem is házasság viták nélkül. De ez persze nem igaz, mert amikor igazán szükségük lett volna egymásra, akkor széthullottak, és ez csak is azt a tényt támasztotta alá, hogy a kapcsolatuk már a kezdetekkor nem működött.
Ő igen is szerette a lányt, és a gondolatát is, hogy az élete része legyen. Nem is tudta elképzelni azt nélküle, így hát életében először valaki olyannak is kimondta azt a szót, amit soha másnak azelőtt.

Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.

Egyszerű maga a szó, mégis olyan jelentéssel bír, hogy az embernek tényleg csak akkor érdemes kiejteni a száján, ha azt komolyan gondolja. Csak azért, hogy hitetgessünk valakit nem érdemes bemocskolni ezt a szép szót.

——————————————————

A szülei tudták, és a fiú nem is törte magát azon, hogy kimagyarázza. Az, hogy barátnője volt, nem rossz dolog. Sőt most döbbent rá, hogy mennyire jobbá teszi az ember életét egy társ, akivel egy hullámhosszon vannak, és aki mellett minden megerőltetés nélkül önmaga lehet. Tehát éppen ezért cseppet sem zavarta az, hogy az emberek körülötte lassan mind tudtak róla, az viszont már annál inkább aggasztotta, hogy mostohaanyja mindenáron megakarta ismerni a lányt. A fiú viszont minden ezzel kapcsolatos kérését elutasította, úgy gondolta szó sem lehet arról, hogy a lány betegye a lábát ebbe a házba. Természetesen kivételt képeztek azok az alkalmak, amikor együtt kellet dolgozniuk, és a megbeszéltek alapján a fiún volt a sor, hogy fogadja a lányt.
Mindezek ellenére a lány helyett sem akart dönteni, így hát adott a dolognak egy esélyt, és megkérdezte a lánytól, ki természetesen elfogadta a meghívást. A fiú egyik fele sírt, a másik nevetett, mert rettegett attól, hogy egy asztalhoz üljön az apjával és annak feleségével.

Mindig is kiakarta próbálni, milyen az, amikor más módon okoz az egyik fél a másiknak örömet anélkül, hogy megtörténne a tényleges aktus. Bár mindig is úgy hitte, hogy annak a szeretkezés előtt van meg a helye, nem érdekelte, hogy ha ezzel felrúg pár sorrendi szabályt. A lány szemei a vágytól csillogtak, sikerült elérnie, hogy levegővételei hevesebbek legyenek, így úgy érezte úgy fair, ha meg is szabadítja a kellemetlen érzéstől. Nem igazán tudta, hogyan kell, de nem is gondolt sokat bele. Csak az ösztöneire hallgatva borította csókokkal a lány bőrét, és testének apró kincseit.

——————————————————

A gombóc a torkába kúszott, szíve pedig olyan hevesen vert, hogy már a fülében hallotta annak gyors, és egyenlőtlen pumpálását. Szinte érezte, hogy ereiben felpezsdült a vér, ahogy megérkeztek a házhoz, ahol már ismét nem járt napok óta. Nem bánta, hogy a lánynál töltött pár napot, legalább volt némi ideje összeszedni a gondolatait, és felkészítenie magát erre az eseményre. Egy kis része örült, hogy a családja nyitott a lány megismerésére, de persze a nagyobb rész nem tudott megbízni bennük, és bele se mert gondolni mi ezzel a céljuk. Nem volt arra képes, hogy ne gondoljon bele sokat ebbe.

Minden úgy történt, ahogy ő azt elképzelte. Az apja megjegyzéseket tett, a mostohaanyja a férfi védelmére kelt, a bátya pedig mindezt egy kárörvendő mosollyal az arcán végignézte. Nem volt ebben semmi újdonság, és a nagyobbik rész mostmár felemésztette azt a csöppnyi kis reményt is, hogy jóra fordulhat a kapcsolata az apjával és a családjával. De nem is érdekelte, feladta, és eldöntötte nem próbálkozik tovább. Próbált higgadt maradni, márcsak a lány kedvéért is, de a férfi olyan szinten feldühítette, hogy másra sem tudott gondolni, csak hogy kell valami, amivel kikapcsolhatja az agyát. Rögtön a régi habitusai jutottak eszébe. Szex, drogok, és alkohol. Ezek segítettek a legjobban, egészen addig amíg nem találkozott az ő megváltójával. Ő lett az ő egyedi kábítószere, melyből minél kisebb darabot vesz, annál jobban kívánja. Új értelmet adott mindennek, felemésztette a régi énjét és megadta neki az esélyt, hogy más emberré váljon.
Ezek az indokok általában voltak olyan erősek, hogy visszatartsák és ellent tudjon állni. De akkor nem volt képes tisztán gondolkodni, ezért olyan lépést tett, amit nem akart.
Megcsókolta a lányt, de nem mert szívből szerette volna, hanem mert az agya akarta, hogy tegye meg. Ő persze túl naiv volt, és ha a fiú nem állítja le magát, akkor képes lett volna belemenni bármibe, amire a fiú ilyen állapotban rávette volna. Kiabálni kezdtek egymással, és a fiú utálta azt látni, hogy dühös természete átragadt a lányra is. Az utóbbi időben rengeteget vitáztak a fiú hülyeségei miatt, és bár nem tudtak igazán haragudni egymásra, a dühöt mindketten érezték. Szétáradt minden egyes idegszálukon.

Otthagyta. Nem gondolta át mégegyszer, mielőtt beszállt a kocsijába, és elhajtott. Erővel próbálta visszaszorítani a feltörni készülő fájdalmas nyögést, de nem járt sikerrel. Ahogy az a felszínre túrta magát, a szemeit marni kezdték a könnyek, és a másodpercek óta visszafojtott levegővételek miatt a tüdeje egy hangos zihálásban könyörgött levegőért, mely lenyugodott ahogy megkapta amit akart. De a lelke fájt, nagyon fájt, és a szíve erőteljes mozgása bántotta a mellkasában keletkezett sebet.
A látása elhomályosult, de nem állt meg. Csak elakart tűnni a föld felszínéről, egy mozdulattal kiakart lépni mindenki életéből. Akkor életében érezte először azt, hogy megakart halni. Hogy nincs értelme élnie. A szülei gyűlölték, élete szerelme haragszik rá, barátait úgyse érdekelné.
Tudta, már a kezdetekkor tudta, hogy a lánynak nincs mellette helye. Hogy hibát követ el azzal, ha beleszeret, és hogyha a lányt is magába bolondítja. Mindig elhatározta, hogy kilép, de nem tudta megtenni. Mint leírtam, olyan volt a lány számára, mint a drog. Egy ember sem tudja letenni, egészen addig a pontig, amikor kiderül valami komoly problémát jelent az egészségre. De sokak még akkor sem adják fel. Nos a fiú nem ilyen volt. Többé nem lehetett az a személy, aki másokra támaszkodva akarta megoldani a problémáit. Magának kellett volna elbírnia velük, és ez csak úgy következhetett be, ha elhagyja a lányt.

És mielőtt még eltántorodott volna a dologtól, még egyszer utoljára olyat tett, amelyből kikövetkeztethető, hogy nyomós oka volt arra, hogy megszakította a kapcsolatot. De még mielőtt megtette volna, írt egy búcsúlevelet a kocsija hátsó ülésén, a könnyeivel küszködve vetette papírra mindazt, amit hangokként képtelen lett volna elmondani a lánynak. Nagyon akarta ezt a dolgot, de egyszerűen nem ment. Előbb magát kell rendbe tennie, aztán lesz képes egy kapcsolatra. De nem várathatja a lányt, így megadja neki a lehetőséget, hogy mialatt őrá várna, addig keressen magának valaki mást. Mert idővel a fiú is fog. A lány megmutatta neki, hogy szerelem nélkül élni lehet, de nem érdemes. Szeretnünk kell, de a jó időben. Ő megtalálta a jó személyt, csak rosszkor.

————————————————––—

Csak addig volt képes egyben tartani magát, amíg a kocsiba ülve el nem hajtott a lány háza elől. Kezei olyan szorosan fonódtak a kormány köré, hogy ujjbegyei már elfehéredtek. Mellkasából folyamatosan szipogások törtek fel, míg látását elhomályosították a könnyek, melyek olyan szaporák voltak, hogy hiába folytak le már az arcán, továbbra sem könnyítették meg a dolgát.
Indulatosan sziszegett maga elé, majd a kormányt elrántva félreállt az utcán. Hiába őrjítette meg a lány gondolata, azzal még tisztában volt, hogy így nem vezethet. Ha ártott volna még egy embernek, azt már nem lett volna képes feldolgozni.
Kezeit hajába vezetve hajtotta fejét a kormányra, és mostmár hagyta, hogy a fájdalom zokogás formájában a felszínre törjön. Kézfejével letörölte a könnyeit az arcáról, majd hátát egy mély levegővétel következtében támasztotta erősen az ülésnek. Kinézve az ablakon realizálta, hogy nem volt messze a háztól.

A háztól ahova szeretett hazajárni, a ház ahol mosolyogni látta őt, a ház amelyet örökké betöltött parfümjének kellemes magnólia illata.

Nem volt messze a háztól, sőt túl közel. Ha a lány akarta volna, simán megtalálta volna a fiút. Egészen legbelül, a szíve mélyén talán még vágyott is erre.

Azt akarta, hogy odamenjen.
Ne hagyja, hogy ezt tegye.
Akarta, hogy azt mondja neki szereti. Hogy akarja őt. Hogy megoldják.
Ne hagyja, hogy nyerjenek. Ne hagyja, hogy feladja a harcot, inkább bíztassa, hogy volt értelme ennek. Volt értelme nekik. Mondja, hogy őrültség volt az, amit tett.

Az istenért te lány, akard, hogy akarja!

De nem volt így, az utca üres, és kihalt volt. Hiába volt még messze az este, sokkal sötétebbnek, és ijesztőbbnek látta. Komor volt az egész környék, mindenhol a ránevető démonokat látta, kik pontosan tudták, hogy megnyerték a versenyt ellene. Eltaszították tőle az egyetlen személyt, aki valaha is számított a számára valamit. Valamit ...

Ő nem csak valamit jelentett a számára.
Ő volt neki a mindene.
A jelenléte,
a hangja,
az érintése,
az íze,
az illata jelentette számára az életet.
Összetört, haszontalan, és semmirekellőnek érezte magát, és a lány mégis meglátta benne a jót. Szerette a fiút, mégha nem is volt benne semmi szeretetre méltó.

Tovább kérlelte.

Ne hagyja, hogy elmenjen!

Ne akarja, hogy itt hagyja mindazt,
ami végre értelmes volt az életében!

Hiába nézte még mindig a visszapillantó tükröt, ő nem jött. Hisz miért is tette volna? Miért is küzdött volna egy hozzá hasonlóért? Talán rádöbbentette arra, ki is volt valójában, így tudta, nem érte volna meg.

Csak arra kérlelte, ne felejtse el!

Mégha igazán ezt szerette volna, akkor se felejtse el!

Gyomra görcsbe rándult, és már akkor fájdalmasan vert a szíve a ténytől, hogy egy nap nem fog rá majd gondolni. Nem fog epedni a jelenléte után, nem akarja majd mindazt, ami a fiú volt.
Valaki más fogja betölteni a helyét, valaki sokkal jobb. Egy igazi, érző lélek, akinek nincs sötét múltja, akinek nincsenek olyan emberek az életében akik csak vér szerint tartoznak oda, de amúgy azt kívánják bár ne létezne. Akinek a szülei mosolyognak majd, ha meglátják. Akik majd örülni fognak a hírnek, hogy bekerül a családba, akik elsírják magukat a gyűrű láttán. Akik örömkönnyeket hullatnak, mikor megtudják nagyszülők lesznek, és aki nem fél attól, hogy apa legyen.

Ő képtelen lett volna képviselni mindezt.

Sziasztok!
Elhoztam nektek Harry naplóbejegyzéseinek újabb részét!

Remélem elnyerte a tetszéseteket, és nem okoztam csalódást vele.

Ha elolvastad, kérlek hagyj nyomot magad után!

Legyen az egy csillag, egy hozzászólás, akármi. Szívesen olvasom a véleményeiteket, legyen az negatív vagy pozitív! Kiváncsi vagyok mit gondoltok a történetemről!

Legyen további szép estétek,
Vigyázzatok magatokra! x

Ja és kivel találkozom Július 13.-án a koncerten? :)