Az, hogy az élete hirtelen jóra fordult, csak egy hirtelen fellángolás következtében állapította meg. Hiába hitte azt, hogy felül tud kerekedni a problémáin, addig ez lehetetlenségnek tűnt, amíg meg nem tanulta kizárni azokat az embereket az életéből, akik csak a bajt hozták a fejére. A fiú mostohatestvére felettébb élvezte a játékot, amit játszott vele, másra sem vágyott, csak hogy ott tegyen keresztbe öccsének, ahol csak lehet. Óvakodott attól, hogy az apja megtudja milyen mértékben is égeti mind a két feléről a gyertyát. A mostohaanyja véleménye nem érdekelte, viszont az apjáé már annál inkább. Félt tőle, félt a megaláztatástól, mely a férfi egyszerre mindent és semmitmondó szavaival járt. Éppen ezért figyelt különösen oda arra, hogy senki se nyerjen betekintést a kicsapongó életébe. De most hibázott, és nem gondolta át a következményeit. Az apja megtudta, hogy nem ment be órákra, és ez olyan szinten feldühítette, hogy hevében mindent a fiú fejéhez vágott. Leperegtek róla, mert ami miatt most bajban van, az már elmúlt. Tűrte a férfi zsörtölődését, egészen addig, amíg olyan emlékek is fel lettek hántolgatva, amelyeknek semmi köze sincsen az eredeti indokhoz. A fiú pontosan tudta, mit akar elérni azzal a férfi, amikor azt mondta hogy az anyja miatta halt meg. Elképzelni sem tudta, hogy mondhat ilyet a saját fiának, akinek gyerekként kellett gondoskodni mindenről és mindenkiről. Ő jelen volt, amikor az anyja haldoklott. Ő mindent megtett, hogy jobb legyen. Azzal, hogy ezt mondta mindössze felakarta idegesíteni a fiút, hogy valami olyat tegyen, ami megbocsájthatatlan. De a fiú sokkal okosabb volt ennél, és ezúttal nem hagyta, hogy a düh felülkerekedjen rajta és képes legyen mondjuk a földhöz vágni a jobb keze mellett heverő képkeretet, vagy az az mögött felállított méregdrága vázát. Helyette egy mély levegővétel, és egy gyilkos pillantás következtében hagyta el a házat, és döntötte el, hogy ma elmegy a lányért iskola után.

——————————————————

Mikor kilépett az intézmény ajtaján, egy mély sóhaj szökött fel a mellkasából, kiegyenesedett, és rezzenéstelen arccal figyelte, ahogy a lány egy mosollyal az arcán közelített felé, melynek látványa azonnal megmozgatott valamit a mellkasában. Tudta, hogy a szíve az, de annyira szokatlan volt számára ez az érzés, hogy nem mert volna rá esküdni, hogy az volt az. Ahogy egyre közelebb és közelebb ért, a fiú annál jobban törekedett arra, hogy mélyen elrejtse a fájdalmát, ami ma váratlanul a felszínre tört. Nem akarta elrontani a lány jókedvét, azonban amikor annyira közel volt már, hogy tisztán látta szemei csillogását, a látvány teljesen beitta magát minden részébe. Valahányszor ez történt, az íriszei, az ajkai, a mosolya a fiú legsebezhetőbb pontjait vette célba, pillanatok alatt átvéve felettük a hatalmat, minden megerőltetés nélkül leomlasztva a falat, mely mögé az érzelmeit rejtette. Legszívesebben ott akkor megragadta volna a lányt, hogy derekát átkarolva mindenki szeme láttára megcsókolja őt, addig sem arra gondolva, hogyan mutassa erősnek magát, elterelve a gondolatait, ezáltal messzire elhajítva a lebukás gondolatát.
Helyette azonban egy könnyed mozdulattal kitárta a lány előtt a kocsiajtót, hogy beszállhasson. Míg a fiú átsétált a volán felöli oldalra, minden porcikájával azon volt, hogy egy őszinte mosolyt erőltessen az arcára. De hiába. A lány a napjáról kérdezte, és ő elbukott.
Elvesztette az érzelmei felett a kontrollt, csak úgy dőltek belőle a szavak, felfedve múltja egyetlen egy darab szilánkját.

——————————————————

A jövőről beszélgettek. Aggasztotta a fiút a téma, mert úgy érezte számára nincs olyan. Nem tudta elképzelni, hogy sokáig így éljen, és ezt nem is akarta tagadni. Persze sosem gondolt arra, hogy idő előtt végezzen magával. Az öngyilkosság sosem volt a tervében, sokkal inkább abban volt biztos, hogy a fájó szíve fogja feladni a harcot.

A jövő kapcsán szóba jött a múlt is, mellyel a fiú nem jött ki túl jól. Nem szeretett róla beszélni, azonban nem tudott haragudni a lányra, amiért felhozta a kocsiban lezajlott beszélgetést. Úgy érezte, most az egyszer nem akarta a szőnyeg alá seperni a problémáit. A lány jelenléte olyan jellegű kényelemmel látta el, hogy nem érezte a késztetést többé, hogy úgy tegyen.
Nem csak szerelmet talált, de végre lett egy legjobb barátja is, kiben minden ok nélkül megbízhatott.

——————————————————

Újabb rémálom hangulata kísértette álmában, mely miatt ismét felocsúdott az elméje által alkotott rögtönzött valóságból. Heves levegővételek közepette igyekezett megnyugodni, ám a hirtelen elé táruló ismeretlen helyiség méginkább frusztrálni kezdte. Felült az ágyban, és ezt a mozdulatát másodpercekkel később a matrac megmozdulása követte, mely arról tanúskodott, hogy nem volt egyedül. Félt, hogy valami olyasmit tett, amit nem kellett volna. Rettegett, hogy ismét átállt a sötét oldalra, és újra valaki mással töltötte az éjszakát. A sötétben egy kéz simult a vállára, melyet egy fájdalmas nyögés következtében lökött le magáról, de mikor a taghoz tartozó hang megütötte a fülét, a könnyek azon nyomban csorogni kezdtek lefelé arcán. Tehát a lánynál aludt az éjszaka, és nem valaki idegen mellett, kinek a nevét sem tudta. Jó helyen volt, amellett, akinek a szívét adta. Hálás volt, amiért itt volt vele ebben a helyzetben, azonban aggasztotta a tény, hogy a lány ilyen állapotban látta. Szerette volna, ha a lány érzi azt, hogy biztonságban van mellette, mert bár voltak problémái, képes lett volna átsétálni érte a tűzön is akár, hogy megvédje. Szerette őt. Nagyon is szerette.

——————————————————

Dühös volt, és képes lett volna megfojtani ott helyben a mostohabátyát, amiért mostmár a lányra is rászállt. Dühös volt rá, de annál is jobban magára, amiért hagyta ezt megtörténi. Már amikor ő vele piszkálódott már akkor lekellet volna állítania, és megakadályoznia ezt az egészet. Viszont egy dologra büszke volt, mégha nem is annyira nagy dolog. A barátnőjének hívta mindenki füle hallatára, ettől lelke egy része megnyugodott, miszerint ez mostmár hivatalos.

——————————————————

Megtörtént. Szeretkeztek, és a fiú életében először őszintén olyat tett, amit soha azelőtt. Birtokába vette a lány ártatlanságát, ezzel egy részét magáévá téve. Olyan kézzel foghatatlan dolgot tudhatott a sajátjának, melyet soha senki más nem kaparinthat már meg többé. De persze nem tekintett úgy a lány szüzességének elvételére, mint a legfényesebb trófea megnyerésére. Nem igazán ez a tény tette emlékezetessé a történteket. Sokkal inkább az, hogy végre megmutathatta a lánynak, hogyan is érez iránta igazán, érintések és az egyesülés formájában. Szíve hevesebben kezdi el pumpálni a vért az ereiben, ha csak elidőzve az emlékekben eszébe jut milyen érzés is volt a lányt magán éreznie. Nem tudta elképzelni, hogy van annál szebb dolog a világon, mint az őszinte, szerelem által elért gyönyörnél. Jól ismerte, milyen érzés a magasba repülni a vágyai kielégítésével, de ezzel ellentétben azok gyorsan, és minden fajta érzelem nélkül történtek, tényleg csak az orgazmus elérése volt a cél, hogy ideiglenesen elfelejtse mindazt, amit a múltja tartalmazott.

De a lánnyal más volt. Nagyon más. Vele igazi volt, és őszinte. Leírhatatlan érzést váltottak ki belőle az ajkai, a szemei, a bőre, az érintései, a hangja, egyszóval minden ami a lány volt, ő akarta. Amikor pedig megkapta, és elveszve egymásban elérték a csúcsot, a lány nem csak az éjszaka egy része volt. Az fiú részévé vált, és ezzel együtt a fiú is a lányé.

Napok teltek el, és a fiú néha még mindig azon kapja magát, hogy a történtekre gondol. Mostmár tisztábban tud gondolkodni, és ahogy telnek a napok, mélyülnek az érzelmek, a fiú annál jobban kezdi érezni azt, hogy óriásit hibázott, azonban semmi nem tudja még rávenni arra, hogy megbánja azt, amit tett. Nem tud benne bűntudatot kelteni, mert nem volt semmi hátsószándék abban, amit tett. Hirtelen, és mindenféle meggondolatlanság nélkül. Komoly szándékai voltak, amikor közölte a lánnyal, hogy leakar vele feküdni. A lány is hasonlóan határozott volt, így nem volt semmi oka arra, hogy rosszul érezze magát emiatt.

De valahogy mégis volt valami, ami nem hagyta nyugodni. Ami miatt gyomrában lévő görcs állandóan jelen volt, ami miatt képtelen volt ellazulni. Talán tudta, de nem akarta elhitetni magával, hogy tudta.
Minden erejével azon volt, hogy ellökje magától már csak annak a kósza gondolatát is, hogy árthat a lánynak, ha még jobban magába bolondítja. Nem tudta elképzelni, hogy abban, hogy a lány belészeretett neki semmi szerepe sem volt. Úgy érezte belemanipulálta ebbe az egészbe, de ugyanakkor hinni akart, és valamennyire tudott is abban, hogy őszintén szerette őt.

Sziasztok!
Itt is lenne az új rész, mely egy kicsit rövidebbre sikerült.
Remélem tetszett nektek!

Ha igen, ha nem, kérlek jelezzétek nekem egy hozzászólás formájában. Minden jellegű visszajelzést nagyon szívesen olvasok, legyen az pozitív, vagy éppenséggel negatív!

Legyen további szép napotok,
Vigyázzatok magatokra! x