Sziasztok!
Egy kis kimaradás után visszatértem ehhez a könyvemhez is, a harmincharmadik fejezettel.

Jó olvasást! x

Percekre lehetünk még csak a háztól, amikor úgy döntök félrehúzódok. Mindennek a nyomása kezd felülkerekedni rajtam, és úgy érzem az egész testem remeg, ezért azt találom a legjobb döntésnek ha megállítom a kocsit. Így nem vezethetek, így egyszerűen leparkolom a kocsit egy idegen ház előtt, majd a kézifék behúzása után hátamat szorosan az ülésnek nyomva, egy pillanat erejéig szemeimet behunyva kiengedek egy mély sóhajt, majd mikor újra kinyitom őket fejem erőtlenül előre biccen.

A szemem sarkából látom, ahogyan Harry engem vizslat, valószínüleg még mindig a válaszra vár az unokahúgát illetően. Nem csak ő, de a kislány is ugyanúgy megérdemli a válaszokat, és ennek a tudata még nagyobb terhet tesz a vállamra, hisz fogalmam sincs hogyan közöljem, mit mondjak.

- Miért mondtam azt az apámnak? - teszi fel a kérdést mégegyszer, mellyel azonnal magára vonja a figyelmem. Nagyot nyelek.

- Hazel a ... - kezdenék bele, de a szavaim elakadnak, miután a torkomba felkúszik a gombóc. Ismét nyelek egyet, ezzel némileg az időt is húzva, mivel továbbra sincs ötletem hogyan szembesítsem mindennel anélkül, hogy még jobban felzaklatná magát. - Ő az unokahúgod. - bukik ki belőlem, mire az ő szemei elkerekednek, vonásai megkeményednek.

- Mi? - fakad ki felém fordulva, zavarodottsága okán a szemöldökeit ráncolja, és az orrát is felhúzza. - Ez mégis hogyan ... - tenné fel az újabb kérdést, de aztán az abbamarad, miután realizálja. - Gemma. - suttogja elcsukló hangon, majd visszafordul előre. - Az ő lánya. - néz rám ismét, ezzel arra várva, hogy gondolatát megerősítsem.

- Igen. - bólintok, melyre kezeibe temetve arcát felsóhajt egyet, majd tenyereit végighúzva rajta eltakarja száját. - Pár éve balesete volt, azóta te viseled Hazel gondját. - mondom neki halkan, melyre kezei tehetetlenül az ölébe esnek.

- Már emlékszem. - suttogja maga elé, levegővételei szaporábbak és erőltetettebbek lesznek. - A végrendelete. - folytatja. - Azért mondtam azt, mert arra kért. - jegyzi meg. - Hogy soha ne engedjem az apánkat a közelébe. - mondja, miközben szemeibe könnyek gyűlnek, de pár pislogással úgy tesz, mintha azok meg se jelentek volna. - Hol van most? - kérdezi hirtelen, mire felé fordulok, és a szemeibe nézek.

- A felépülésed megkezdése óta Niall vigyáz rá. - válaszolok, melyre bólint, de ugyanakkor látom rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet. - Sajnálom, hogy nem szóltam róla neked előbb. - vallom be neki, melyre nem mozdul. - Nem tudtam hogyan tegyem, mert ez a része az életednek homályos volt. - mondom. - A nővéred levele nekem is új.

- Értem. - bólint, majd egy pillanatra a ház felé fordul, ami előtt csak úgy megálltam. - Nem haragszom. - néz rám ismét, majd kezét a kezemre teszi, finoman megszorítva azt. Kedvesen rámosolygok, majd közelebb hajolva hozzá egy apró csókot nyomok az arcára.

- Hogy érzed magad? - kérdezem, miközben tenyeremet elfordítva ujjaimat az övére kulcsolom. Pár másodpercig a kezeinket figyeli, majd először előrefelé néz, majd csak azután rám. Megvonja a vállait.

- Bűntudatom van, amiért úgy beszéltem az apámmal. - mondja halk hangon, majd tekintete ismét leesik az arcomról. Fejemet oldalra biccentem, úgy tanulmányozom arckifejezéseit, melyek őszinte megbánást tükröznek. Miután percek telnek el úgy, hogy egyikünk sem mond semmit, végül én töröm meg a nehéz csendet.

- Nézd Harry. - szólítom meg, majd vállamat elfordítva felső testemmel felé fordulok. Hüvelyujjam cirógatni kezdi puha bőrét, míg összeszedem a gondolataimat. - Amit miatta gyerekként átéltél, az rettenetes. Normális, hogy őt okolod a történtekért, és nem is kérlek rá, hogy bocsáss meg neki. - csóválom meg a fejem. - Csak adj időt magadnak is, és neki is. - mondom neki, melyre lehajtott fejjel bólint egyet, aztán újra felnéz rám.

- És nekem ki ad időt? Magamon kívül? - kérdezi hirtelen, melyre a szívem összeszorul, ajkaimat összehajtva belül rájuk harapok.

- Én. - szólalok meg, vállaimat megvonva, mielőtt átgondolhatnám azt. Harry egy ideje most először elmosolyodik, megjelenítve szája szegletében a gödröcskéket. - Most mi az? - kérdezem, tekintetemmel követve minden apró mozdulatát.

- Ezt úgy mondtad, mintha nem tudnám. - jegyzi meg, mire én megcsóválom a fejem. Egy sóhaj után hátam újra érintkezik az ülés támlájával, fejemet azonban pár másodperc után ismét Harry felé fordítom.

- Ugye sosem érzed úgy, hogy miattam kell megtenned valamit? - kérdezem tőle, mire lepillant, aztán vissza rám. - Én a legjobbat szeretném neked, de azt se szeretném, hogy úgy érezd kötelező megtenned akármit is. - mondom neki, tekintetemet folyamatosan összekapcsolva az övével. - Én csak elmondom a véleményem, mert tudom, hogy meghallgatsz, és nem ítélkezel felette.

- Tudom. - sóhajt fel. - Nem is tudom hol és ki lennék nélküled. - mondja, majd a kezemnél fogva közel húz magához, hogy orrunk majdnem összeérjen. Tekintetem az ajkaira esik, majd vissza a szemeire, és mikor ő is ugyanígy tesz, a szívem hevesebben kezd el verni a mellkasomban. - Megcsókolhatlak? - kérdezi gyengéden, melyre ajkaim mosolyra húzódnak.

- Mióta kell kérned rá? - kérdezem tőle játékosan, erre ő egy féloldalas mosoly következtében megvonja a vállait.

- Így éreztem helyesnek.

- Akkor igen. - felelem. - Megcsókolhatsz. - bólintok, melyre elmosolyodik, majd egyik kezét megtámasztja az ülésen, másikat pedig felemeli, hogy egy tincset a fülem mögé tűrjön majd arcomra simítva, és közelebb hajolva hozzám ajkait az enyémhez érinti, de csak pár másodperc erejéig. Hüvelyujjával gyengéden cirógatni kezdi a bőrömet, míg tekintetét végigfuttatja arcom minden szegletén. - Szeretlek. - mondja halkan, az ajkaimhoz még mindig egészen közel, mire a pillangók a hasamban felélednek, és szorgalmasan repdesni kezdenek.

- Én is szeretlek. - érintem számat az övéhez, de nem csókolom meg, csak ott tartom, míg a szavakat az ajkaira suttogom. Végül ő kezdeményezi a csókot, melynek ha akarnék se tudnék ellen állni viszonzom azt, lassan, finoman felvéve az általa diktált tempót, elfogadva a táncra való felhívást. Mikor kezem vállaira, majd tarkójára simul hümmög egyet, de aztán elválik tőlem hogy ajkait először a szám sarkához, majd a nyakamon lévő érzékeny bőrhöz érintse. Szemeimet behunyom, ahogy ajkai lejjebb vándorolnak, végül a pólóm nyakánál megállapodnak.

- Ha most más helyzetben lennénk, kipróbálnék veled dolgokat. - mondja, mire összepréselt ajkakkal próbálom visszatartani a mosolyomat.

- Mint például? - kérdezem mikor ismét kiegyenesedik, és a szemeimbe néz. Kérdésemre megcsóválja a fejét, de egy huncut mosoly jelen van. Megköszörüli a torkát.

- Had ne fejtsem ki, kérlek! - mondja, elérve, hogy felnevessek. Ujjaival végigszánt a haján, majd összekulcsolva azokat az ölében rám néz. Én gyorsan elkapom a tekintetem róla, és megragadom a kulcsot, majd azt elfordítva a zárban beindítom a kocsit.

- Rendben, akkor hova menjünk? - igyekszem terelni is a témát, ugyanakkor tényleg tudni szeretném merre tart az utunk a mai nap végére. Megvonja a vállát, mintha neki nem számítana, de persze nyilvánvaló, hogy ez nem így van. - Harry. - szólítom meg a nevét, melyre tekintete intenzívebb lesz rajtam. - Hallani szeretném. - kérem gyengén, mire nagyot nyel és bólint.

- Menjünk a szüleidhez. - mondja ki, miközben elnéz az arcomról, helyette a gyűrűit kezdi el figyelni, ahogy zavarában forgatja az ujjain.

- Biztos vagy benne? - kérdezem tőle, közben megragadva a kormányt, elkezdve rákanyarodva az útra. Nem válaszol, így ismét rápillantok, aggódva, hogy rontottam a hangulatán ezzel a témával. Rám néz, majd mikor tekintetünk találkozik, határozottan bólint. - Rendben. - teszek én is úgy, majd lábamat a gázpedálra helyezve elindulok az úton a ház felé, ahol az este még biztosan nem fog véget érni.

***

Az családi házhoz vezető út rövidebbre sikeredett, mint amire számítottam, és emlékeztem, pár perc elteltével már azon kapom magam, hogy leparkolok előtte. Miután behúzom a kéziféket Harry felé fordulok, ki elfordulva tőlem az épületet figyeli, azóta is az ujjain lévő gyűrűkkel játszadozva. Kezemet a kezeire helyezem, gyengéden megszorítva azt, ezzel magamra vonva a figyelmét, remélhetőleg kizökkentve a gondolatmenetéből.

- Úgy néz ki fent vannak még. - jegyzem meg az észrevételemet a konyhában még mindig égő lámpákra. Harry ismét a házra pillant, hogy ő is megfigyelje ezt a tényt, majd aztán előre néz. Mély levegőt vesz, nagyot nyel, azután fordítja felém a fejét. - Mit gondolsz, menni fog? - kérdezem, hüvelyujjammal tovább cirógatva bőrét. Hirtelen kezébe veszi a kezemet, majd megszorítva azt a szemeit is összeszorítja, miközben felhúzza az orrát egy pillanatra.

- Igen. - feleli, majd bólogatni kezd, mintha ezzel megakarná győzni magát is velem együtt.

- Rendben. - engedem el a kezét, majd a kilincset megragadva kinyitom a kocsiajtót, kiszállva az autóból, mialatt Harry is ugyanezt teszi. Átsétálok a másik oldalra, de félúton találkozunk, így lehetőségem van korábban megragadni a kezét, és egy bíztató mosolyt és pillantást küldeni neki, mielőtt megindulunk a ház felé. A bejárathoz érve azonban nekem is inába száll az eddig gyűjtögetett bátorságom, így nehezemre esik megnyomni a csengőt. Egy mély levegővétellel próbálom meg összeszedni magam, csak azután veszem rá magam, hogy becsengessek. Míg arra várunk, hogy az ajtó kinyíljon Harryre pillantok, ki az ajkát harapdálja, közben nagyokat nyel, mely az idegességéről árulkodik.

Az ajtó percekkel később nyílik csak ki, felfedve előttünk az édesanyámat, ki a pizsamájára veszi fel éppen a jól ismert köntösét, azonban mozdulatai abbamaradnak, amikor meglát engem. Vagyis minket.

Szemei elkerekednek, amikor meglát engem, és arca a döbbentnél is döbbentebb lesz, ahogyan megfigyeli az mellettem álló ismerős idegen arcát, kinek szorítása erre erősödik a kezemen. A fiúról újra rám néz, és fejét enyhén oldalra biccenti, mintha válaszokat várna. - Te biztosan Harry vagy, ha nem tévedek? - kérdezi meg semleges hangnemmel, mire Harry állkapcsa megfeszül, nagyot nyel, majd lenéz egy pillanatra aztán ismét az előtte álló nőre emeli a tekintetét, sokkal inkább elnézve a válla fölött.

- Igen. - feleli halkan, bólintva, mire anya sóhajt egyet. Anya a ruhadarab felvétele után összefogja azt maga előtt azzal, ahogy karba teszi a kezeit. Miután egyikünk se szól egy szót sem, oldalra lép, hogy kényelmesen besétálhassunk mellette. Ezt követően Harry irányába fordítom a fejem, ki ugyanebben a pillanatban szintén rám néz. Gyengéden megszorítom a kezét, majd visszafordulok az ajtó felé. Hezitálva, bizonytalan léptekkel lépünk be a házba, és amikor elérjük az előszobát, egy pillanatra visszafordulok, hogy Harryre pillantva megfigyeljem hogyan érzi magát, miközben egyre beljebb és beljebb sétálunk nem csak a szüleim házába, akikkel még soha nem találkozott, hanem a feledhetetlen emlékek helyére is. Óvatosan követ, miközben gyorsan körülnéz, majd nagyot nyel, amikor valószínüleg rájön arra, amire én is, valahányszor idejövök; kicsit sem változott. Minden tökéletesen megegyezik a régi kinézetével, és ahogy figyelem zavarodott tekintetét, nem tudok nem azon gondolkodni, hogy vajon hogyan érzi magát most, hogy abban az épületben tartózkodik, amely egyáltalán nem változott, és pontosan úgy néz ki, mint annyi évvel ezelőtt, amikor is szinte mindennap itt töltötte a délutánjait iskola után. Az egyetlen különbség jelenleg az, hogy anya itt van, és most először látja őt a saját szemével.

- Mi hozott ide titeket ilyen későn? - kérdezi válla felett hátra pillantva útján a konyha felé, és mielőtt még belépne annak ajtaján megtorpan, hogy teljes testével felénk forduljon.

- Volt egy kis dolgunk a városban, és egy kicsit elhúzódott. - adok neki választ, majd elkezdem levenni a kabátomat, azután Harryhez fordulva, ki ugyanúgy tesz, meglepő módon elvéve tőlem az enyémet is felakasztva azokat. Tekintetemmel követem mozdulatait, majd miután újra mellém lép, egy kedves mosollyal köszönöm meg neki a gesztust, majd újra anyára nézek, ki csípőre tett kezekkel, és erős tekintettel látszólag lényegre törőbb válaszra vár. - Már késő van ahhoz, hogy vezessek. - mondom.
- Mindketten kimerültünk, így gondoltam itt maradnánk éjszakára. - mondom, ezzel elérve, hogy bólintson egyet.

- Rendben. - lép be a konyha ajtaján, mire utána eredek, Harryvel a nyomomban. - Van bármi, amit adhatok nektek? - kérdezi, miután mindannyian a helyiségben tartózkodunk.

- Nem, köszönjük. - mondom neki, mire ellép a pulttól. - Lezuhanyoznánk, aztán lefeküdnénk aludni, ha nem baj. - mondom neki, Harryre nézve, ki egyetértve szavaimmal bólint egyet rám, majd anyára pillantva.

- Oké. - lép el a pulttól, majd mellettünk elsétálva kimegy a folyósóra, ahol még utoljára megfordul. - Ha szükségetek lenne rám, tudjátok hol találtok. - közli, majd miután mindketten bólintunk egyet, halra fordulva a szobája felé megy. Ahogy anya eltűnik a szemünk elől, teljesen Harry felé fordulok, melyre ő is engem kezd el figyelni. Száját csukva tartva egy bizonytalan mosolyt küld felém, és ahogy én azonnal megértem, hogy ideges, közelebb lépve hozzá az oldalai mellett lógó kezeiért nyúlok, csuklóinál fogva felemelve azokat a mellkasaink közé.

- Hogy érzed magad? - kérdezem tőle, mire megvonja a vállait.

- Úgy néz ki ... mérges rám. - mondja, a vállaim felett elnézve arra, amerre anya ment. Kijelentésére megrázom a fejemet egyet nem értően, de ugyanakkor hangot is adok a gondolataimnak.

- Nem az, csak most találkozott veled. - győzködöm, miközben ujjaimat az övéi köré fonom, amiért keze megmozdult az enyém alatt.

- Számára még mindig a fiú vagyok, aki összetörte a szíved. - jegyzi meg, tekintetében látom, hogy teljesen beletörődött a ténybe, mely nem igaz.

- De az a fiú is te vagy, aki helyrehozta. - adom hozzá az előbbi megjegyzéséhez, melyre szája egyik szélét felhúzva elmosolyodik, megjelenítve a gödröcskét, mely annyi évvel ezelőtt megnyerte a szívem. - Ezt ne feledd. - húzom fel a szemöldökeimet, melyre szuszogva kuncog egyet. Pár másodperc alatt arca elkomorodik, de vonásai lágyak és kedvesek maradnak, miközben a szemeimbe nézve közelebb von magához a derekamnál fogva. Másik keze továbbra is mellkasához szorítja az enyémet, míg amivel eddig a derekamat fogta, most a hátam közepére csúsztatja.

- Köszönöm. - suttogja homlokát az enyémhez érintve, szemeit lehunyja bőrünk érintésére.

- Ugyan mit? - kérdezem tőle, és bár ugyan szeretnék a szemeibe nézni, mégse merek elválni tőle, amiért ő valószínüleg kellemesen érzi magát ebben a közelségben.

- Hogy mindig emlékeztetsz rá, hogy van akinek különleges vagyok. - mondja, melyre a szívem összeszorul. - Szeretlek. - mondja, mire a kezem, melyet az előbb elengedett az arcára simítom.

- Én is szeretlek. - suttogom, mire államnál fogva feljebb emelve a fejemet érinti ajkait az enyéimhez, melyet nem vagyok rest viszonozni, amiért mindennél jobban szükségem van a közelségére. Az igazság az, hogy Harry ajkait érezni az enyéimen ugyan olyan érzést vált ki belőlem, mint annyi évvel ezelőtt. Intenzív, érzelemmel teli, és ha egyszer megtapasztalja az ember, onnantól kezdve a függőjévé válik, és képtelen vagyok határt szabni akárminek is abban a pillanatban, hogy szája az enyémen landol. Elveszi a levegőmet, ráveszi a szívem, hogy kihagyjon egy ütemet, és az egész lénye teljesen magába szippant, az illata elönti az érzékeimet, mégis az érzéseim által erősebbnek és önállóbbnak érzem magam mint bármikor máskor.

- A vendégszoba megfelel majd, Harry? - jelenik meg anya ismét az ajtóban, mire úgy rebbenünk szét, mint a madarak. Harry azonnal felé fordul, míg én a mellkasára hajtva a fejemet igyekszem rendezni levegővételeimet.

- Igen, tökéletes lesz. - bólint. - Köszönöm. - mondja, és mikor hallom, hogy anya ismét egyedül hagy minket, mint egy tinédzser fél szemmel azért még leellenőrzöm, majd mikor látom, hogy valóban nem tartózkodik ott, újra felnézek Harryre, ki összepréselt ajkakkal próbálja visszafojtani a mosolyát, de miután én elnevetem magam, ő is ugyanúgy tesz.

- Ez kínos volt. - jegyzem meg, mire szemforgatva elnéz rólam.

- Jó-jó. - mondja, mire megragadva a csuklóját az emeletre vezető lépcső felé kezdem el húzni. Gyorsan felsietünk rajta, majd a fürdőbe érve mindketten az ajtónak döntjük a hátunkat. Ahogy zihálásaink normál légvételekké váltanak át, úgy burkolózunk helyette csendbe.

- Le kell zuhanyoznom. - töröm meg azt, miközben ellökve magamat az ajtótól a zuhanykabinhoz lépek, hogy kinyissam a csapot. Ezután megragadom a pólóm alját, majd egy könnyed mozdulattal lerántom magamról.

- A szobádban leszek, akkor. - mondja, miközben megfordulva a kilincsért nyúl, megjegyzésére azonnal felé fordulok.

- Várj, mi? - bukik ki belőlem a kérdés, mire mozdulatai abbamaradnak. - Miért? - kérdezem közelebb lépve hozzá, mire nagyot nyel, tekintete egy pillanatra a mellkasomra esik, de azonnal vissza az arcomra. - Arra gondoltam, zuhanyozhatnánk együtt? - teszem kezemet alkarjára, majd azt lecsúsztatva egészen a kézfejéig ráveszem, hogy elemelje a kilincstől.

- A szüleid? - kérdezi elkerekedett szemekkel, döbbenten, mire elmosolyodom.

- Csak fürdeni fogunk. - vonom meg a vállam. - Kérlek. - kérlelem, miközben a zuhanykabin felé kezdem el húzni. Alsó ajkát beharapja, miközben megcsóválja a fejét, de mégis hagyja, hogy magammal vonszoljam. Közvetlen a zuhanyzó előtt megtorpanok, hogy lábujjhegyre állva átöleljem a nyakát.

- Piszok nehéz neked nemet mondani, ugye tudod? - hajol közelebb hozzám, derekamat megragadva szorosan a testéhez vonva engem. A hirtelen mozdulattól elvesztem az egyensúlyérzékem, így vállaiba kapaszkodom, miközben egy kuncogás is kicsúszik az ajkaim közül. Kezei hirtelen derekamról felfelé kezdenek el vándorolni a hátamon, a melltartóm kapcsánál  megállapodva, hogy ujjai egy rutinos mozdulattal kikapcsolják azt. Én felemelem a karjaimat, hogy fehérneműm felső részének pántjait könnyebben lehúzza rólam. Tenyereim azután a dereka két oldalán állapodnak meg, és pár másodpercig ott is tartom őket, míg mentazöld szemei bátran égnek az enyéimbe egy intenzív tekintettel, mely teljesen elveszi az eszem, ugyanakkor mégis megragadom a vékony textilt, majd felfelé húzom azt, levéve róla, ezzel felfedve előttem masszív felsőtestét. - Attól, hogy ez csak egy fürdés, attól még megcsókolhatlak, ugye? - kérdezi tekintetét törekedve a szemeimen tartva, de amikor az lejjebb esik, a számon állapodik meg. Nem válaszolok, helyette a fejénél fogva húzom az ajkaimra, birtokba véve az övéit, melyre kezei elkezdik beborítani testem majdnem minden részletét, gyengéden megmarkolva néhány kedvére szolgáló területet. Előre tesz egy lépést velem, mire elengedem a tarkóját, hogy kezemmel megtámaszkodjak a kabin ajtajában.

- Harry. - motyogom a csókba, miközben vállaira helyezve a szabad kezem azoknál fogva finoman eltolom magamtól. - Had vetkőzzek le. - kérlelem, mire mellkasából egy nemtetszését kifejező, mély morgás szakad fel.

- Nem lehet. - jegyzi meg, majd ismét számra tapasztja az övét.

- Akkor levetkőztetsz te? - kérdezem pimaszul, mire belemosolyog a csókba.

- Eltaláltad. - jegyzi meg, majd elszakadva ajkaimtól leguggol előttem, hogy nadrágom derekát megragadva egy határozott mozdulattal, a fehérneműmmel együtt lehúzza rólam, így mostmár teljesen feltárva engem maga előtt. Tekintete egy másodpercre se hagyja el a szemeimet, míg lassan kiegyenesedve újra fölém tornyosul. Tenyerei arcomra simulnak, hogy újra megcsókoljon, de miután az enyéim megtalálják az ő nadrágját, nem tudja sokáig becézgetni ajkaimat, mivel hozzá hasonlóan én is megszabadítom a ruhadarabtól. Próbálom nem megbámulni meztelen testét, ahogy a fölülről jövő fény kiemeli bőre alatt táncoló izmai finom vonalát, felettébb kellemes látványt nyújtva.

Harry fordít a helyzetünkön, majd újra az ajkaimnak esik, egyik kezével szorosan magához tartva, míg a másikkal szorgosan tapogat a csap után, több kevesebb sikerrel.

- A francba. - szakad el tőlem, hogy fejét hátrafordítva kinyitva a csapot megeressze a vizet. Mivel mindketten teljesen meztelenek vagyunk, így az eredeti tervhez ragaszkodva belépünk a zuhanykabinba. Először ő áll be a víz alá, majd kezét kinyújtva felém beinvitál maga mellé. A víz lassan áztatja el a hajamat, a szemeimbe csorgó víz megnehezíti, hogy lássam őt. Kezeimmel igyekszem kisimítani a vizet az arcomból, a hajammal együtt, ezzel némileg elérve, hogy tisztábban lássam az előttem álló Harryt. Hirtelen kezei derekamnál fogva ismét közelebb húznak magához, majd annál fogva megfordít a tengelyem körül, így hátam a mellkasának ütközik, tenyere az alhasamon állapodik meg, míg ajkai finoman a vállamhoz ér.

Nem tudom, hogy ezzel most rontok a képen, vagy ahogyan én gondolom körültekintően kezelem a dolgot, és közvetlen a jelenet előtt szólok, hogy innentől a történések +16 fordulatot vesznek, kérlek saját felelősségre olvasandó. Köszönöm! x

- Mit csinálsz? - kérdezem, mikor keze egyre lejjebb csúszik, a levegő a torkomban akad, mellkasom hevesen kezd el emelkedni fel majd le érintése által keltett érzéseknek köszönhetően. Szavaimat követően ajkai vállam vonalán végighaladva a nyakamon állapodnak meg, meg-meg szakítva a csókot apró puszikkal borítja be a területet. - Csak fürdésről volt szó ... - szavaim elakadnak, ahogy finoman fogai közé veszi érzékeny bőrömet.

- Emlékszel mit mondtam a kocsiban? A dolgokról? - kérdezi a fülembe suttogva, miközben mutatóujját felfelé húzza a hasamon, elérve, hogy bőröm libabőrbe fusson.

- Harry. - nyöszörgöm nevét, ahogy incselkedésére minden porcikám feléled, és csípőm között kellemetlen nyomás keletkezik. Keze ismét lefelé vándorol, ezúttal összes ujjával érintve bőröm nedves felszínét. Mikor tenyere szemérem testemre simul, alsó ajkam ösztönösen fogaim közé csúszik, majd az orromon keresztül élesen beszívom a levegőt, amikor ujjaival, határozott mozdulatokkal köröket kezd el leírni érzékeny pontom körül.

- Ez milyen érzés? - morogja a fülembe. - Jó? - kérdez újra csábító, rekedt hangon, miután nem felelek, de hiába nyitom szóra a számat, a nyelven mintha összeakadna, elapadnak a szavaim, így válaszul csak hümmögni tudok, ahogy mozdulatai továbbra sem maradnak abba, folytatja a kényeztetésemet.
- Soha senki nem láthat így téged. - jegyzi meg, mély baritonja hallatán szemeim összeszorulnak, fejem a vállára esik. - Ilyen törékenyen, és védtelenül. - folytatja, mozdulatai szavait követően kontrolláltabbak lesznek, izmaim megfeszülnek, ahogy keze egyre közelebb és közelebb lök a szakadék széléhez, kényszerítve, hogy repüljek, beteljesüljek. Domináns, birtokló énjét tudom mi keltette fel benne, és bár akármennyire is szeretnék önálló lenni, igaza van. Soha senkiben nem lennék képes így megbízni, felfedni magamat más előtt, aki nem Harry. Ő pontosan tudja mi kell nekem, mi az ami felvidít, ami elszomorít, ami megőrjít, ami feldühít. Mindent vele éltem át, mi értelme lenne másnak adni mindezt a lehetőséget, újra?

- Harry, én ... - közölném vele, de szavaim elakadnak, ahogy lábaim megremegnek, ujjaim felkarjába markolnak.

- Tudom. - suttogja a fülembe, majd megcsókolja a területet, ezzel végleg elkövetve a bűnt, belelökve a mélybe. Amikor elérem a csúcsomat, fejem ismét hátrabicsaklik, a hirtelen elsöprő, leírhatatlan érzéstől. Lélegzetvételeimet megnehezíti az arcomba csorgó víz, ugyanakkor mégis valahogy sikerül csillapítanom heves zihálásaimon.

Egy határozott mozdulattal fordulok felé, hogy vággyal teli tekintetét befogadva megértsem, neki mire van szüksége. Sosem voltam az irányító típus, ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy viszonozni szeretném neki. Közelebb lépek hozzá, szemeimet egy pillanatra se veszem le az övéiről, ahogy kezeimet mellkasára simítom, majd lassan le a hasán, mire izmai megfeszülnek érintésem alatt. Tekintetem egy másodperc erejéig leesik, de rögtön vissza az arcára, nézve, ahogy bizonytalanul figyeli a mozdulataimat. Mikor kezeim lejjebb csúsznak, szemei elkerekednek, mintha nem számítana arra, hogy ezt megteszem. És éppen ezért akarom megtenni, mert soha nem kényszerített rá. Ő azzal is beérte, ha nekem örömet tudott okozni, de most szeretném ha tudná, gondolok rá.

- Felicity. - suttogja a nevemet, mintha arra készülne, hogy lebeszéljen róla, de mutatóujjam rögtön az ajkaihoz emelem, ezzel elhallgattatva.

- Akarod tudni hogyan nem érinthet meg senki más, vagy sem? - kérdezem közelebb hajolva hozzá, ujjamat elemelve egy apró csókot nyomok a szája szegletébe. Nem felel, csak nagyot nyel, miközben bólint egyet. Kezemet erre lejjebb csúsztatom, majd ujjaimat bátortalanul, de ugyanakkor határozottan egyszerre, finoman köré fonom, mire feje hátravetődik, ajkai egy halk nyögés következtében elnyílnak egymástól.

- Fels. - nyöszörgi, mikor kezemet lassan mozgatni kezdem. Az adrenalin felpörög a véremben, ahogy látom mit vált ki belőle az érintésem, mely bátorít, hogy tovább folytassam, mielőtt kétségeim úrrá lesznek rajtam, és abbahagynám. - A francba. - sziszegi, miközben fejét előre dönti, így egy, a víztől összetapadt tincs a szemébe lóg. Tenyerét a csempéhez érinti, ujjait befelé húzza, mintha beleakarna markolni a felületbe. Légzései mozdulataim gyorsulásával szaporábbak lesznek, ajkai továbbra is elnyílnak egymástól, arcára kiül a fájdalma, ahogy egyre közelebb kerül a beteljesüléshez. - Nézz rám. - lihegi, mire úgy is teszek, elveszve zöldjeiben, melyek a vágytól kitágult pupilláinak köszönhetően szinte feketének tűnnek. - Soha senki nem kerget engem úgy az őrületbe, mint te. - zihálja, mire bólintok egyet, majd előre hajolva egy csókot hagyok az ajkain, melyre kezével elengedi a falat, hogy azzal a hajamba markoljon, miközben viszonozza a csókomat. Ezt követően elszakad tőlem, hogy fejét hátra hajtsa, és míg ő útjára engedi a nyögést, mely elmenetelét adja tudtomra, én addig ajkaimat a mellkasához érintem. Ezután felnézek rá, mire a homloka az enyémnek ütközik, mellkasa hevesen emelkedik és süllyed heves lélegzetvételeinek köszönhetően.

- Szeretlek. - mondja két levegővétel között, mire én fejemet feljebb emelve érintem számat az övéhez, hogy mielőtt még én is beismerem neki, megmutassam komolyan gondolom.

- Én is szeretlek.

Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a fejezet is.

Ha igen, ha nem, kérlek oszd meg velem a véleményed!
Sokat jelentene nekem, és hálásan köszönöm szépen, ha megteszed.
Majd még jelentkezem,
All the love. x