9 hónap múlva

Épp csináltuk a gyerek szobát. Amikor éreztem, hogy valami folyadék folyik a láb között. Fantasztikus pont Valentin napokkor fogok szülni. 

-Cal! Azt hiszem a fiad jönni akar!-mondtam fájdalmas hangon.

Cal elmosolyodott és felkapott menyasszony így vitt ki a kocsihoz. Beszálltunk és jó 10 perc alatt ott voltunk a kórházba. Cal segített kiszállni a kocsiból és bementünk a kórházba. Ott felfektettek egy ágyra. Bevittek egy szobába ahova Cal is bejöhetett. 

-Ügyes leszel kicsim!-nyomott egy puszit a homlokomra Cal.

-Akkor kezdődjön!-ült a lábam közé a doki.

-Nyomjon egyet!-mondta az orvos.

Én engedelmesen csináltam amit mondott. 

-Na még egyet!

Nyomtam még egyet. Azt hittem, hogy ott végem lesz. Jobban fájt mint akármi. 

-Még egy utolsót és kint is van a kisfiú!

Nyomtam egy utolsót. Zihálva döntöttem a fejem vissza a párnára. Az életem legszebb pillanata az volt amikor hallottam, hogy felsír a kisfiam. Oda adták a kezembe a kisfiunkat.

-Szia Ryan!-simítottam meg az arcát.

-Helló öcskös!-mosolyodott el Cal.

Nagyon jó apa lesz. A kezébe adtam a fiúnkat.

Nagyon jól áll a gyerek a kezébe.

-Boldog Valentin napot!-csókoltam meg.

-Nála csodálatosabb ajándékot nem is adhattál volna!-mondta miután az ajkaink elváltak.

A doktorok és a nővérek mind mosolyogva néztek minket.