Kéz a kézben indultunk haza felé. Cal mosolyogva lenézett rám és egy puszit nyomott az arcomra.

-Szeretlek! És őt is!-simított végig a hasamon.

-Mi is téged!-csókoltam meg.

Nem érdekelt, hogy egy egész utcányi ember néz minket. Megszokásból beletúrtam a hajába. Cal pedig belemarkolt a fenekembe. Én pedig belemosolyogtam a csókunkba. Aztán utána már tényleg haza mentünk. A többiek pedig szinte a nyakunkba ugrottak.

-Ugye, hogy jön a kicsi Hood?-kérdezte vigyorogva Ash.

-Igen!-mosolyodtam el.

Cal pedig szótlanul állt mellettem és bámult maga elé.

Azt hiszem mind a kettőnknek nagyon hirtelen jött ez a baba dolog. De valahogy meg birkózunk ezzel is. Cal hirtelen átkarolta a derekam és a hátam mögé lépett. Az állát a vállamon pihentette. Az ujjainkat pedig a hasamnál összekulcsolta.

-Látom Cal már várja a babát!-mondta Luke.

-Persze, hogy várom! Hisz mi hoztuk össze!-csókolt a nyakamba.

Amitől bizsergés járta át az egész testem. Nagyon szeretem ezt az érzést és Cal-t is. 

-Na jó mi megyünk és nem zavarjuk tovább a gerlepárt!-mondták nevetve a srácok.

Mi pedig meg sem szólaltunk csak mosolyogva néztünk utánuk. Mikor elmentek mind a ketten lefürödtünk és lefeküdtünk.

-Jó éjt édesem!-súgta a fülembe Cal.

-Neked is Cal!-fordultam felé.

A fejemet a mellkasába fúrtam és így aludtam el.