Megfogtam Cal kezét és behúztam a konyhába.

-Cal! Mondanom kell valamit!-néztem mélyen a szemébe.

-Mondd!-mondta lazán.

-Az van, hogy terhes vagyok!-mondtam végig a szemébe nézve.

-Tessék?-emelte meg egy kicsit a hangját.

-Babánk lesz!-fogtam meg a kezét.

-Bocs, de nekem ez sok! És én még túl fiatal vagyok egy gyerekhez!-mondta és kiment a helyiségből.

Én pedig leültem és legördült az első könnycsepp amit követett a többi.

Bejöttek a többiek is a konyhába. Szomorúan néztek rám.

-Ne sírj! Hidd el le nyugszik és jobb lesz!-simogatta a hátam Luke.

-Köszi!-erőltettem magamra egy mosolyt.

Aztán bejött Cal is. Felnéztem rá és megkerülve felmentem a szobánkba.

Calum szemszöge

Azt hiszem most nagyon megbántottam Elizát. Utána mentem és láttam, hogy az ágyunkon sír.

-Ne haragudj! Nem gondoltam komolyan amit mondtam!-ültem mellé.

-Cal ez nem így megy!-nézett rám.

-Nagyon örülök a csöppségnek! Csak nagyon hirtelen jött!-töröltem le a könnyeit.

-Talán megbocsátok!-mosolyodott el.

-Csak talán?-fektettem el az ágyon.

-Igen!-nézett rám tettetett sértődöttséggel.

Fölé másztam és megcsókoltam. Aztán felhúztam a pólóját.

-Ha kibújsz innen légyszíves verd ki anyukád fejéből ezt a hülye makacsságot!-pusziltam meg a hasát.

-Nem is vagyok makacs!-fonta össze a karjait maga előtt.

-De nagyon is!-mosolyodtam el.

-Nem bocsátok meg!-nézett rám duzzogva.

-Csak feldolgozom valahogy!-rántottam meg a vállam.

Aztán pedig mellé feküdtem a kezemet a hasán pihentettem. Egy puszit nyomtam az arcára. Elizabeth pedig felvonta a szemöldökét. Rám nézett. Én pedig mosolyogva lecsaptam az ajkaira. Amit viszonzott is. Úgy érzem tökéletes anya lesz.