Sziasztok! Köszönöm az 5400 megtekintést! Eddig egyik blogom se ért el ekkora sikert köszönöm! :) Jó olvasást! Remélem tetszeni fog! :)

4 hónappal később:

A mai napom is ugyan úgy indult mint amelyik mindig. Ez a 4 hónap alatt megtanultam, hogy akit szeretsz soha ne engedd el. Jó nem mintha szakítottunk volna, de nagyon hiányzik Cal. Igaz minden nap beszélgetünk skype-n. De az nem ugyan olyan mintha itt lenne és csókolhatnám és vele lehetnék egész nap. Bekapcsoltam a gépem és nem sokára hívott is skype-n. Én fogadtam a hívását.

-Szia baba!-köszönt mosolyogva. 

-Szia édesem!-néztem rá rezzenéstelen arccal. 

-Mi a baj?-kérdezte aggódva.

-Semmi csak hiányzol! -néztem a szemeibe.

Ő csak lehajtotta a fejét. Tudtam, hogy ebből jó nem fog kisülni. Mivel Luke is pont akkor lépett be a képbe.

-Helló gerle pár!-köszönt mosolyogva.

Cal szép lassan fel emelte a fejét.

-Menj a ribancodhoz aki ide eljöhetett ő pedig nem! Na tűnés vagy én baszlak ki!-mondta idegesen Cal.

-Haver! Én erről nem tehetek!-védekezett Luke.

-A faszt nem! A te ribancod benyalta magát! Mivel Elizabeth nem olyan azért nem jöhetett!-üvöltött Cal.

Esküszöm már féltem. Olyan mintha moziba néznék egy 3D-s filmet. 

-Ha tudni akarod szakítottunk és már el is ment innen!-ordított Luke is.

-Hála az Istennek, de ő nem jöhet ide!-mondta kicsit nyugodtabb hangnembe Cal.

Luke inkább nem szólt semmit hanem inkább szépen kisétált a szobából. Cal újra rám nézett. A barna szemeiből áradt a düh. Tudom milyen rossz neki. Hisz én is ezt élem át. Kicsit még beszélgettünk és elköszöntünk egymástól. Én elmentem zuhanyozni és lefeküdtem. Egyből el is aludtam.