Sziasztok! Köszönöm az 5000 megtekintést! Ezt el sem hiszem, hogy már ennyien olvassátok! Remélem ez a rész is tetszeni fog! Jó olvasást! ♥

3 hónappal később:

Calum szemszöge:

Reggel a srácok kiabálására ébredtem fel. Mivel ma szabad napot kaptunk gondoltam pihenek egy kicsit, de ezektől az idiótáktól nem tudtam. Kimentem a szobából és hát igen az én idióta haverjaim fifáztak. Engem pedig kihagytak ez nem ér. Ezért szó szerint rájuk ugrottam mire ők elkezdtek velem üvöltözni. 

-Cal mi a jó büdös francokat csinálsz?-kérdezte idegesen Luke.

Akinek persze a ribanca eljöhetett, de Elizabeth nem. Ezt szóvá is tettem neki.

-Inkább te meg se szólalj! Mert ez eljöhetett az én csajom meg nem! Szóval kuss!-ordítottam le a fejét. 

Ő csak megrázta a fejét és felállt. Nem tudom, hogy most mi a fasz baja van, de az biztos, hogy tutira megsértődött. Mert megmondtam az igazat. Inkább felmentem és bekapcsoltam a gépem, hogy beszélhessek az én életemmel.

Elizabeth szemszöge:

Reggel amikor felkeltem sajnos megint nagyon egyedül éreztem magam. Megcsináltam a reggeli rutinomat és bekapcsoltam a gépem. Láttam, hogy Cal hív skype-n. Gyorsan fogadtam is a hívását. 

-Szia Cica!-köszönt mosolyogva.

-Szia Hoody!-viszonoztam a gesztusát.

-Hogy vagy?

-Szarul! Nélküled!-néztem mélyen a szemébe.

Ő csak szomorúan nézett rám. Tudtam, hogy az bántja nem mehettem el vele. De hát én ez ellen nem tudok mit tenni. De nem sokára itthon lesz!