Sziasztok! Ez az év utolsó része :( De ígérem jövőre több részt is megpróbálok írni ! Jó olvasást!

Reggel nagyon egyedül éreztem magam. Tudtam, hogy így lesz. De megpróbálom valahogy el űzni ezt a hiány érzetet. Amikor bekapcsoltam a gépem láttam, hogy valaki hív skype-n. Megnéztem és Cal volt az. Mikor fogadtam a hívását egy nagy gombóc keletkezett a torkomba. Meg jelent előttem az a helyes srác akit imádok. 

-Szia szerelmem!-nézett rám kisfiúsan.

-Szia!-tartottam vissza a könnyeimet.

-Mi jót csinálsz?-kérdezte mosolyogva.

-Épp most keltem fel te?

-Most végeztünk a próbával! De mennem kell! Sajnálom kincsem! Szeretlek!-küldött egy csókot.

-Szeretlek!-suttogtam alig hallhatóan.

Lecsuktam a gépet és eldőltem a kanapén. Elővettem egy zsepit és utat engedtem a könnyeimnek. Soha nem hittem volna, hogy egy srác miatt ennyit fogok sírni. Azt hiszem ez az igaz szerelem. Sok időt vártam rá és most itt van. De a világ másik végébe. Ha a szerelmünk elég erős remélhetőleg kibírja ezt a 6 hónapot.