Reggel amikor felkeltem nehezen, de ki keltem az ágyból. Be vallom lusta voltam. Bementem a fürdőbe és megcsináltam a reggeli rutinomat. Amikor végeztem felkeltettem a gyerekeket is. 

-Anya ma csinálunk egy ilyen családi napot?-nézett rám boci szemekkel Ryan.

-Hát csinálhatunk!-mosolyodtam el.

-Ez az!-ugrándozott Hilary.

Először is megreggeliztünk aztán pedig elindultunk a parkba. Megfogtam mind a kettőjük kezét és úgy sétáltunk el a parkig. Amikor oda értünk én leültem a padra ők pedig játszottak. Annyira jó volt nézni őket ahogy játszanak.

-Jó napot! Leülhetek?-kérdezte egy nő.

-Jó napot! Persze!-mosolyogtam rá.

-Magának ázsiai származású a férje, hogy a gyerekeinek ilyen húzottak a szemeik?-nézett rám.

-Egyáltalán nem! A férjem félig új zélandi félig pedig ausztrál!-jelentettem ki.

Aztán fel álltam és oda mentem a gyerekeimhez akiket mindennél jobban szeretek. Kézen fogtam őket aztán haza vittem őket. Ahogy haza értünk ő kicsit furán néztek rám.

-Anyu miért jöttünk haza?-tette karba a kezeit Ryan.

-Azért kicsim mert felismertek titeket, hogy az apátok a 5SOS-ba játszik és ti vagytok a gyerekei! (bocsi, hogy ilyen értelmetlen lett) 

Erre mind a ketten megenyhültek mert tudták, hogy csak jót akarok nekik. Mind a ketten megöleltek én pedig viszonoztam a gesztusukat. 

-De itthon már játszani  fogsz velünk?-kérdezte aranyosan Hilary.

-Persze kicsim!-mentem fel velük a szobájukba. 

Leültünk a szőnyegre és kirakó-al játszani. Még az a szerencse, hogy én sokszor játszottam ilyet gyerekkoromba. Szóval hamar kiraktuk a puzzle-t. Ami egy kiscicát ábrázolt. Utána a gyerekek elmentek a szokásos délutáni alvásukra én pedig megcsináltam minden dolgot amit kellett.