Felvittem a gyerekeket a szobájukba. Játszottam velük egy kicsit. Aztán visszamentem Rékához. 

-Hogy fogom én kibírni ezt két hónapot?-kérdeztem kétségbe esetten.

-Simán! Itt leszek melletted!-mondta lazán.

Esküszöm a gyermekük mázlista lesz. Mind a kettőjük tök laza. Én pont ezért csípem őket. 

-De ha megszületik a gyereketek te is megérted!-váltottam át komolyabb hangnembe.

-Jó most ne engem egyél meg!-tetette fel a kezeit védekezés kép.

Én pedig biccentettem egyet. Igaza van nem őt kéne hibáztatnom ezért. Hisz a legjobb barátnőm és mindig itt van mellettem. Oda mentem hozzá és megöleltem. Erre ő csak elmosolyodott.

-Bocsi, hogy úgy letorkoltalak!-néztem rá kutyus szemekkel.

-Semmi baj te butus!-nevetett fel.

Kicsit még beszélgettünk aztán kezdett esteledni. Réka haza ment én pedig csináltam vacsorát a gyerekeknek.

-Srácok kaja!-kiabáltam fel nekik az emeletre. 

Ők pedig rohantak le a lépcsőn. Eléjük raktam a vacsorát. Amíg ők kajáltak én felmentem és megfürödtem. Mikor kész lettem és felöltöztem megfürdettem a srácokat is. Aztán őket is felöltöztettem.

-Jó éjt manók!-adtam nekik jó éjt puszit.

Aztán kimentem a szobájukból egyenesen a miénkbe. Lefeküdtem az ágyba, de akkor elkezdett csipogni a gépem. Az ölembe vettem és megnyitottam a skype-t. Cal hívott.

-Szia!-köszönt mosolyogva.

-Szia!-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Gyerekek?-vonta fel a szemöldökét.

-Most fektettem le őket!-ásítottam.

-Látom te is álmos vagy! Pedig nem fárasztottalak le!-húzta perverz vigyorra az ajkait.

-Majd ha haza jössz akkor talán lefáraszthatsz!-nevettem el magam.

-Biztos, hogy le foglak fárasztani!-kacsintott rám.

Kicsit már kezdtem álmos lenni.

-Na, de én megyek aludni szia édesem! Szeretlek!-köszöntem el mosolyogva.

-Szia kincsem! Szeretlek!-mosolyodott el ő is.

Ki kapcsoltam a gépem aztán pedig eldőltem az ágyon és azonnal el is nyomott az álom.