2.15
Köszönöm a 20.600 megtekintést *-*
Reggel arra ébredtem, hogy Cal apró csókokkal hinti be a nyakam. Kinyitottam a szemeimet és rá néztem. Cal pedig édesen elmosolyodott.
-Hozzá tudnék szokni az ilyen ébresztéshez!-csókoltam meg.
-Azt elhiszem!-mondta miután elváltak az ajkaink.
Ki keltünk az ágyból és megcsináltuk a reggeli rutinjainkat. Utána pedig össze csomagoltuk a cuccainkat. Utána pedig elindultunk a reptérre. Tudom, hogy keveset voltunk így együtt, de nekünk ez pont tökéletes volt.
////
Mikor oda értünk a reptérre felmutattuk a jegyeinket. Aztán pedig felszálltunk a gépre.
-Szerinted a gyerekek, hogy vannak?-kérdezte Cal miközben leültünk a helyünkre.
-Szerintem nagyon jól! Mivel jó emberekre bíztuk őket!-mosolyodtam el.
-Kérem csatolják be az öveiket!-szólalt meg egy női hang.
Mi be is csatoltuk. Hátra dőltem és kényelembe helyeztem magam. Cal pedig összekulcsolta az ujjainkat. Én el is aludtam. Mivel tudtam, hogy hosszú az út.
/////
Mikor leszállt a gép Cal ébresztgetni kezdett.
-Kicsim megjöttünk!-simította meg az arcom.
Kinyitottam a szemeimet és kicsatoltam az övemet. Aztán fel álltam a helyemről és levettem a csomagjaimat. Cal is az övéit. Utána elindultunk haza felé. Fogtunk egy taxit. Beültünk és elindultunk végre haza felé. Nem azért mert annyira rossz volt így kettesbe. Csak már hiányoznak a gyermekeink.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top