1 hónap múlva

Ma jön haza Cal. Aminek nagyon örülök. A gyerekeket megint az anyámra bíztam és beültem a kocsimba. Elindítottam a motort és elindultam a reptér felé. Réka külön jön a saját kocsijával. Mikor oda értem leállítottam a motort és kiszálltam a kocsiból. Nagy levegőt véve mentem be a várakozóba. Nem sokára megszólalt egy női hang.

-5 perc múlva landol a Sydney-i járat!-mondták a bemondóba.

Rá néztem az órámra pontosan 9:00 volt. Ezért inkább fel álltam és elsétáltam az ablakig ahol a gépeket lehetett látni. 

-Szia!-köszönt Réka.

-Szia!-öleltem meg.

-Mikor jönnek már?-nézett rám.

-Előbb még 5 perc volt, de most már csak 2 perc!-néztem az órámat.

Réka megfogta a kezem és oda ráncigált ahonnan a srácok fognak jönni. Nem sokára folyamatosan jöttek. Cal egy csajjal jött akinek a kezét fogta úgy ahogy az enyémet szokta. Ott helyben rám tört a zokogás.

Mikor Cal meglátott elengedte a csaj kezét és felém jött. Én pedig rá sem bírtam nézni. 

-Kicsim ez nem az aminek látszik!-próbált magyarázkodni.

-Persze! Higgyem is el!-töröltem le a könnyeimet.

Cal nem szólt semmit sem csak megölelt és egy csókot nyomott az ajkaimra. Én hülye persze nem álltam ellen neki. 

-Nagyon szeretlek!-mondta Cal miután elváltak az ajkaink.

Én nem mondtam semmit sem csak a mellkasába fúrtam a fejem. Tudom hülye vagyok, hogy hiszek neki, de mégis ő a gyermekeim apja.

-Akivel jöttem az az egyik rajongónk! Ő fogta meg a kezem én pedig össze se kulcsoltam az ujjaimat az övével! Egyszer már elveszítettelek többször nem követem el azt a hibát!-nézett mélyen a szemembe.

-Szeretlek!-csókoltam meg.

Cal nem ellenkezett hanem egyből visszacsókolt. Komolyan olyan hülye vagyok, hogy azt hiszem megcsal. Pedig nem.

Boldog nyuszit mindenkinek!