1 hónappal később

Hát már csak 1 hónap és újra láthatom Őt. Nagyon hiányzik az életemből. Már nem lenne nagy baj, ha itt lenne. 

-Szia!-zavarta meg a gondolkodásomat Réka.

-Szia!-mosolyodtam el.

-Eljössz velem ultrahangra?-kérdezte kicsit félve.

-Persze!-álltam fel.

Felmentem a gyerekekért és ők is felöltöztek aztán már indultunk is. Az én drága barátnőm ma is gyönyörűen volt felöltözve. Mint ahogy mindig. Mondjuk még megteheti mert még nem látszik neki a pocakja.

Mikor oda értünk az orvoshoz Réka egyre idegesebb lett.

-Nyugi nem lesz semmi!-simogattam a vállát. 

-De nekem ez lesz az első! Te könnyen beszélsz mert már van kettő gyereked!-mutatott a gyermekeimre.

-Tudom! Éppen ezért vagyok itt veled!-mosolyodtam el.

Nem sokára pedig szólították. Bementem vele én is mert magával húzott. Réka felfeküdt az ágyra. Én pedig leültem mellé. Ahol most éppenséggel Ash-nek kéne ülnie. De sajna ők turnéznak.

-A férje?-kérdezte az orvos.

-Hát a vőlegényem éppen turnézik!-mondta Réka.

-Á! értem! A maga férje is?-nézett rám a doki.

-Igen!-mosolyodtam el szomorúan.

Valami trutyit nyomott Réka hasára és elkezdte rajta mozgatni azt a szerkezetet amivel látni lehet a babát. Réka ahogy meglátta a monitoron a kicsit könnyek gyűltek a szemébe.

-Még nem nagyon nőtt! De majd ahogy gömbölyödik a pocakja úgy fog nőni a kicsi is!-magyarázta az orvos.

Réka letörölte a hasát és megköszöntük az orvosnak. Aztán hazaindultunk. Megfogtam mind a két gyermekem kezét és haza mentünk.