Sziasztok! Hát 2200-an lettünk. Nem semmi!! Annyit mondok, hogy a blognak még messze se lesz vége! De, ha befejezem majd valamikor lehet, hogy lesz 2. évad, de nem biztos! Na, de most jó olvasást! :) ;)

Mivel még korán volt ezért még feküdtünk egy kicsit. Mellettem Cal el szunyókált. Óvatosan ki másztam a karjai közül. Lementem és az ajtóban volt egy levél amit több mint valószínű nekem címeztek.  Felnyitottam és egy üzenet volt benne.

"Ne haragudj a mai viselkedésemért!  Nagyon rossz így,hogy nem vagy itthon. És apáddal én soha sem vitáztam azért, hogy mennyi pénzt hoz haza! Csak arra kérlek fogd fel, hogy én mindig a legjobbat akartam neked! "

Anya

Ahogy elolvastam tudtam, hogy ez mind nem igaz mert ő soha nem akart nekem jót. Mindig is csak apa akarta nekem a legjobbat. Vissza raktam a papírt a borítékba. És összetéptem aztán kidobtam a kukába. Ő számomra már nem az anyám.  Mikor fel akartam menni a szobába Cal mosolygó arcával találtam szembe magam. Felfutottam hozzá és a mellkasába fúrtam a fejem. Ő csak nyugtatóan simogatta a hátam. 

-Mi a baj?-kérdezte mikor kicsit már lenyugodtam.

-Anyám küldött egy levelet amibe leírta, hogy ő mindig a legjobbat akarta meg, hogy ő soha sem vitatkozott apával. De ez mind hazugság.-magyaráztam.

-Ne is foglalkozz vele!-nyomott egy puszit a homlokomra. 

Igaza volt, hogy nem kéne vele ennyire foglalkoznom. De én valahogy nem tudok nem foglalkozni ezzel a dologgal. Annyira idegesít, hogy azt hiszem valamit fogok csinálni magammal. 

-Na, de nekem most el kell mennem!-csókolt meg.

Én csak biccentettem egyet. Ahogy kilépett az ajtón én berohantam a fürdőbe és elővettem egy pengét. Végig húztam a kezemen. Igaz fájt, de nem nagyon tudott érdekelni. Néztem ahogy a vér lefolyik a kezemről. Becsuktam a szemem és engedtem, hogy elnyeljen a sötétség. De még valamennyire hallottam, hogy valaki bejött a fürdőbe. 

-Jézusom! Elizabeth!!-szólított meg Cal tesója Mali.

Valamennyire kinyitottam a szemem. Mali pedig elővette a telefonját és hívta a mentőket. Én pedig ezt nem tudtam megakadályozni. Mivel erőm se volt meg Mali is olyan makacs, hogy úgy is hívta volna őket. Ha akarom, ha nem. Gyorsan kijöttek a mentősök. De én viszont már nem voltam eszméletemnél. Csak a kórházba ébredtem fel. Egy fehér köpenyes férfi emelkedett felém. 

-Jó napot Mrs. Jackson! Én Dr. Bryan Thomas vagyok!-mutatkozott be.

Én csak biccentettem egyet köszönés kép. 

-Nagy szerencséje van, hogy a hölgy időbe hívta a mentőket!-biccentett Mali felé.

Én csak hálásan rá mosolyogtam. Ő pedig csak megrázta a fejét. Jelezve, hogy semmiség. Közben belépett Cal is. Oda lépett az ágyamhoz és megnézte a kezem. Szúrós tekintettel nézett rám. Azt hiszem, hogy ebből jól nem fogok ki jönni.