Reggel amikor felkeltem Cal még édesen szuszogott mellettem. Óvatosan kimásztam mellőle. Nem tudom, hogy tegnap mi lett volna velem nélküle. Bementem a fürdőbe és a tükörbe nézve totál megijedtem magamtól. A szemeim fel voltak dagadva a sok sírástól. Erőt vettem magamon és megmostam az arcom. Utána megcsináltam a reggeli rutinomat. Felöltöztem és mikor kiléptem az ajtón Cal álmos tekintetével találtam szembe maga. 

-Jó reggelt!-köszönt a reggeli rekedtes hangján.

-Neked is!-öleltem meg.

-Ezt miért kaptam?-nézett rám meglepetten.

-Azért mert itt vagy mellettem!-csókoltam meg.

Ő pedig bele mosolygott a csókunkba. Azt hiszem ő volt a legjobb döntés az életembe amit valaha is hoztam. Cal is felöltözött és elindultunk a barátaihoz. Amikor oda értünk egy magas szőke srác bámult állandóan. Azt hiszem, hogy Luke a neve. De pontosan nem tudom a nevüket.

-Jó a csajod!-kacsintott rám azt hiszem, hogy Michael.

-Haver! Ő az enyém! CSAK AZ ENYÉM!-karolt át Cal.

Ez az utolsó mondata nagyon sokat jelentett számomra. Mert még senki soha nem mondott ilyet. Csak azt, hogy nem találkozhatok mással csak vele lehetek. Na igen eddig csak ilyen pasijaim voltak. Nem tudom miért, de ilyen az én ízlésem. De most az egyszer úgy érzem, hogy jól döntöttem. 

-Mi az életem?-zökkentett ki a gondolkodásomból Cal.

-Á! Semmi csak kicsit elgondolkodtam!-csókoltam meg.

A többiek a háttérben elkezdtek Huu-ni. Mi csak elmosolyodtunk. Jók ezek a srácok. Túl jók. Köztük a legjobban Cal-t bírom a legjobban. Ez természetes mivel ő a pasim.

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm az 1400 megtekintést és a 91 szavazatot! Nagyon sokat ez nekem!