*részleteket a végéhez nyomom, élvezd az olvasást ^^

Késő ősz vagy kora tél, nem mindegy? Az időjárás váltakozik a nyálkás, ködös, fagyos, esős, esetleg deres között, és egyik sem a legszebb pillanata az évszaknak. Sehol sincs a szemet gyönyörködtető levélröpdösős narancsban és vörösben fürdő átmenet, csupán néhány didergő levélke, s a milliónyi aszott társuk, akiket a közterületesek konténerekbe gyűjtenek, hogy megtisztítsák az utcákt. A divat szakmában még mindig hevesen tepernek ilyenkor és majd csak később áll be némi pihenés, így lassan de biztosan pattanásig feszül a légkör minden részlegen. A határidők vészesen közelednek, a napok egyre csak fogynak. Ebben a mókuskerékben tepert éppen Marinette Dupain Cheng, aki a mappába szedett tervekkel igyekezett le éppen az ötödikre, hogy mint minden héten, most is átadja a szentséges rajzokat a tervezési osztály vezetőjének Fabrizionak. A hatalmas munkában meetingről meetingre szaladgálva, néha ábrándozva homályosult el előtte a világ és úszott emlékezetébe élete első igazi csókja s az azt követő bugyinedvesítő élmény, melyeket alig egy hete élt át az általa kiválasztott Macskával.  Álmában sem voltak ennyire élesek és felkavaróak az események, márpedig az elmúlt néhány évben bőven álmodott Adrien Agresteről hasonlókat. Mindeddig álmaiban az együttlét volt a maximum, a kézfogás, a szemérmes csókok, a jelenléte és másik személy ölelése volt a csúcs.  Fogalma sem volt arról a szenvedélyről, amit egy érintés kiválthat, mindarról a felkavaró és mindent elsöprő érzés tájfunról, amik elszabadulhatnak csupán a megfelelő érintéstől a megfelelő helyen. No nem akart ezen filózni, de Chat meglehetősen jó tanárnak bizonyult. Mintha egy sima moziból hirtelen egy bazisok Dé-s dolbi surround-os vetítésen élvezhette volna öt hat tíz érzékkel az eseményeket. Illatokat, matériákat, hangokat, mindent amit csak bírt, s mindazt, amiket csupán az agyával gondolt oda.

– Marinette, újra itt? – fogadta őt a férfi, akihez igyekezett, s ő lágy mosollyal jutalmazta, ahogy – mint minden alkalommal – most is határozottan megnyomta nevében a „nett" betűket, a néma „E" végződésről pedig olaszosan egy rövid „e" hangocska lett.

– Sajnálom, kicsit elkallódtam – mentegetőzött halkan, s átnyújtotta a kezében szorongatott mappát, melyet újfent az utasításokkal ellátva hurcoltak részlegről részlegre, hogy a kört letudva ismét a nagyfőnök gondos kezei közé kerülhessen.
– Már nagyon vártalak. Mondd csak valami megint más rajtad? – hallatszott az érdeklődő kérdés, s a fickó végig mérte, s összefonta a karjait a mellkasán. – Előlem nem kell semmit rejtegetned. Ki vele.
– Mindig ezzel jössz – morogta szemlesütve, tudván, hogy most tényleg érzékelhető lehet a zűrzavar a lelkében. A múlt héten a piros farmer és bézs kötött pulcsi nagy sikert aratott a tervezőnél, így a Prada magassarkú csízma viritott a saját tervezésű floral farmer alatt is, teljesen elfeledtetve azt a szeméhez passzolóan kék kínai hornyokkal ellátott felsőt, mely a karcsúságát emelte ki a felsőtestének. Rossznyelvek szerint a laposságát. Persze mindezt nagymellű munkatársai állapították meg. Miért olyan, mintha ezeknél a nőstényeknél a kebel státusz szimbólum volna? Sosem értette meg.
– Ma Adrien is be fog ficcenni – morogta fölsandítva az a heti termékeket lapozgatva.
– És ez engem miért is érdekel? - dadogta Marinette a leengedett haját ernyőként használva, hogy arca egy részét eltakarja vele. Ha kellően előrehajol a könyvbe, talán kevésbé lesz látható orcáin a hatalmas pir folt.
– Csak említettem. Mellékesen egészen kellemes beszélgetőpartner, amikor beugrik a próbák miatt. Már itt kellene lennie a mai tervekkel.
– Me-mennem kell, még ezer dolgom van és kész káosz az egész emelet! – terelte el a témát gyorsan s a könyvet otthagyva menekülve távozott, hogy a liftben pihentesse meg elfáradt tagjait. A tükörben ellenőrizte a laza sminket, amit aznapra választott. Szempillái vékony tuningot kaptak, arcán csupán a csípős hideg ellen védő színezett alapozókrém pihent, s száján a kedvenc epres fénye volt a csúcs. Leengedett haja kissé ziláltnak hatott, beletúrt, s eligazgatta. Próbamosolyt villantott, s elégedetten lépett ki a saját emeletén a nyíló ajtók közül.

Aznap elég sokféle problémával kellett megbirkóznia, de Nathalie kommunikációjának és támogatásának hála kiválóan tudott lavírozni a teendők és határidők között. Az alkotótársakat és cégtulajdonosokat mindig levette a lábáról a mosolyával és megjelenésével, s a két év alatt lassacskán olyan lett a jelenléte , mintha a márka kabalája volna. Nélküle nincs értekezlet vagy komolyabb megbeszélés a külsősökkel, s olykor a nyafka modelleket is képes megzabolázni egy kis ego fényezéssel.

Olykor félni kezdett, hogy ennyi elég is volt belőle a kandúrnak, és nem akar újabb találkozót. Arra is gondolt, hogy annyira nehéz esetnek bizonyult, hogy inkább lemondott róla. Újra és újra elkalandozott az átélt fél órához, s fejében olykor torzultak az események, olykor már maga sem tudta, hogyan is történtek valójában a dolgok. Kezdtek összemosódni az emlékek valódi élményekkel, s néha magát Adrient álmodta Macska helyére és zavarba ejtően várta, hogy bármilyen életjel érkezzen végre a másik féltől. Reszketett egy visszajelzésért, hogy kiszakadjon az álomvilágból és érezhesse, hogy az egész valóban megtörtént. Lelkiismerete ezalatt többször is próbált felébredni és kifejezni a tiltakozását az események ellen, de egyetlen alkalommal sem hagyta, hogy a kétségek mardosni kezdjék, hiszen olyan kétségbeesetten kapaszkodott abba a gondolatba, hogy ha majd túlesik a dolgokon, akkor végre odaállhat Adrien elé, és akkor már végre erős és magabiztos lesz. Nem kell majd dadognia, szégyellnie magát, vgy azon merengenie most éppen egy többszörös kapcsolatban van vagy éppen két kapcsolat között? Mikor volna érdemes kisebb bókokkal vagy figyelmességgel ostromolnia, hogy elfigyeljen végre rá, és kimozduljon a barátzónából. Valahol mégiscsak kezdett elpuhulni és vajszerűen olvadni a szőkeség jelenlétének gondolatától. Lehet mégsem jó ötlet, hogy kikezdett Macskával?

Adrien Agreste menetrendszerint minden héten többször elhagyta Londont és átruccant Párizsba, hogy apja kérésére segédkezzen a cégnél. Titkon persze remélte, hogy ilyenkor összefuthatna a titkos partnerével, de az évszakzárás közeledtével igencsak feltorlódtak a teendői. A múlt heti lopott csókok felélesztették benne a tüzet és a reményt is, hogy talán mégiscsak sikerülhet elnyernie a hősnő szívét, de kénytelen volt visszafogni a lelkesedését és bármennyire is vágyott rá, nem akarta egy újabb közeledéssel még azt a lehetőséget is szétrobbantani, hogy legalább a szeretője lehet még ha ideiglenesen is.Önfeledten túrt bele szőke szénakazallá formázózott hajába, s száj biggyesztve húzta ki onnan ragacsossá vált ujjait. Deja vu érzése támadt, aztán továbblovagolt a gondolatain. Annak fog örülni, amit kap, és addig fog boldog lenni, amíg tart. Utána majd csak lesz valahogy. Ezen majd ráér akkor agyalni, amikor azon a hídon halad át éppen, nemde? Addig ameddig ez tart, márpedig gondoskodik róla, hogy ne két nap alatt zavarják le az egészet és essenek túl rajta, hanem szándékosan hosszan kiélvezi a dolgot. Kockáztatva, hogy esetleg hirtelen meggondolja magát. Amiket eddig kapott, azok már bőven kárpótolják őt. Kedélye hullámzott, önbizalma pedig egyenesen hullámvasutazást csapott. Attól függően, melyik lábbal kelt, cspaongtak a gondolatai az igenis megérdemli, hisz nála jobban senki nem vigyázna az ő kis bogárkájára. A hullámvasút aljában pedig várták ők az érzelmek és gondolatok arról, hogy egy gerinctelen alak használja ki az alkalmat. Avagy alkalom szüli a perverz állatot?

A végzet vagy talán a véletlen műve volt, hogy aznap összejött egy eset, s a dugóban rekedt autójából biztos helyre vonult és átvedlett macsekunk a stílusos késés helyett azonnal az eseményekbe vethette magát, így pillanatok alatt sikerült felgöngyölíteniük az ügyet. Katicabogár, aki kezdetektől erősen összpontosított a feladatra, örömében megdícsérte a füligvigyor partnerét. Macska az első pillanattól figyelte imádottja minden mozdulatát, hogy árulkodó nyomokat véljen fölfedezni rajta az utolsó találkozásukkal kapcsolatosan. A kezdeti kissé távolságtartó viselkedésén jót mulatott magában, ám a munkájuk összhangját akadályozta az, hogy a lány görcsösen próbálta elkerülni őt, a pillantását, sőt az érintését is. Úgy fest nem tudta helyrerakni magában a történteket. Sóhajtotta magának Chat. A feladatuk végeztével ékszereik sürgették őket a távozásra, ám a srác a fejével intett, hogy kövesse őt, s a piros ruhás vonakodva, de engedelmeskedett a hívásának.
– Mi ez a titokzatoskodás? – eröltetett magára egy zavart mosolyt Katicabogár, mialatt körbevizslatta a hídpilléreket amik alatt megálltak a kíváncsiskodóktól rejtve. A fémszerkezet alulról ezerévesnek hatott, nyálkás volt, rozsda szag áradt belőle és a csöpögő nedvesség már vízkőképződményeket szült a talpuk alatt. Persze nem most, hanem az évek alatt rakódott egymásra a sikamlós cseppkőbarlangokban látott kezdemény kistestvére. Mögöttük a falból egy vas ajtó résein huzat keringette a dohos levegőt. Valószínüleg a híres Párizsi katakombák egyik lezárt járata lehetett.
– Írtam üzit – csevegte feketeruhás partnere a vizet pásztázva.
– Ó, még nem volt időm megnézni. Elég nagy a hajtás, és tökre elfoglalt voltam...
– Meggondoltad magad? – vágott a szavába a fiú nekiszegezve a kérdését, s lángolózöld szemeit szinte reflektorként meresztette a piros álarcra, aminek tulajdonosa mélyen zavarba jött. Nemet intett, bár egy pillanatig hezitált. Szíve ugyanis majd kiugrott a helyéről. – Akkor biztos nincs ellenedre megcsókolni.
– Itt?
– Azt olvastam a katakombákat nem csak a kóborló felfedezők, hanem a kíváncsi szemek elől félrevonuló párocskák miatt is lakat alatt tartják. A sikátorok és tetők már így is túl sok helyen kapnak fő szerepet, szóval miért is ne itt? – halk csippanás sürgette őket. – Örömmel látnálak a fészkemben, ám én is éppen késésben vagyok – túrt bele sietősen a hajába, amin a vaskosan álló formázóanyagot már a női szem is észrevette. – Szóval? – siettette a válasz, fekete kesztyűjével a lány felé nyúlva, aki hezitálva csúsztatta kezét az övébe, ami aztán birtoklón a derekán állapodott meg. Chat Noir kérette magát, pont mint legutóbb. Lazán dőlt a falnak és várta, hogy a tanítványa gyorsan feleljen a villámfelkérésre. A nyirkos és hideg időben üdítően hatott rá a lány érintése, amikor félresöpörte a szétálló tincseit az arcából. Talán csak hezitált, hogy aztán lassan kóstoljon bele a feketébe öltözött társának szétnyiltan várakozó ajkaiba. Nyelvével simogatta, ajkával körbetáncolta az övét. Tényleg felelésnek hatott, ahogy hagyta érvényesülni a lányt, aztán szépen lassan becsatlakozott a játékába. Kezei a derekáról ölelésre mozdultak, szájával felvette a tánc egyre vadabb ütemét. A végén Katica a falnak préselve, kétségbeesetten kapaszkodott Macska nyakába a karjaival,s már a combja is ösztönösen ölelésre mozdult volna, hogy készségesebben felelhessen a sürgető, gyomrában liftező vágyra. A hideg kora téli időjárás ellenére kipirultak, és tüdejük fájt a csípős levegőtől, amit lihegve vettek magukhoz heves csókjuk közepette.
– Mennünk kell – nyögte kábán Katica, s kezeit kettejük közé emelte. Macskája már az utolsó csippanásnál kellett járjon, hisz mint általában, most is ő előtte használta fel az erejét. Gondolatai végére érve fagyos levegő csapta meg az arcát a fiú távozásával. Figyelte, ahogy az sietve elrugaszkodik, a bot segítségével hosszítva ugrása lendületén, majd megindult az ellenkező irányba, mielőtt ottreked a Szajna habjaitól nyaldosott híd tövében civilként.
Átváltozása tizedmásodpercre pontosan akkorra lett időzítve, hogy még éppen csak beesett egy közeli földalatti parkoló lépcsőházába.
– Ügyes vagy Dupain-Cheng – dícsérte magát szarkasztikusan, ahogy végignézett magán. A kék felsője és a farmer semmit nem védett a hidegtől, így fázósan fonta össze kezeit maga körül. A könyvet éppen csak letette Fabrizionál, rohanvást menekült ki az irodájából, hogy aztán később totálisan megfeledkezzen róla, és az akuma teremtette káoszban meglógasson. De immár helyreállt a rend és ő nincs sehol, az iroda legalább három saroknyira és a hőmérséklet fagyponton lifeg. Az első pár perc menetelés a fő utcán a tömegben annyire kivette az erejét, hogy alig akarta észre venni a neki dudáló autót.
– Marinette!
– Hm? – Szakadt ki gondolataiból a sietve lépdelő lány, s igencsak meglepetten pillantott le az útra, ahol a lehúzott kocsiablakon át, Adrien csápolt neki lelkesen.
– Mit keresel te itt?
A lány megforgatta a szemeit. Nyilván nem itt kellene lennie, hanem a meleg irodaházban, hogy gondját viselje a bibliának, amit Nathalie a lelkére kötött. Lehet ezzel a karrierje mepecsételődött?
– Megfagyok az irodába menet? – próbálta menteni a menthetetlent, mire a szőke elnevette magát.
– Én is éppen odatartok. Mondanám, hogy szállj be elviszlek – mutatott a sofőrje irányába, aki halk morgással fejezte ki magát a forgalmi dugó láttán, ami miatt már egy ideje rostokoltak az úton, mikor a lány majdnem elsietett mellettük. Adrien, aki nemrégiben pattant vissza a járműbe, még az ideges nézelődés közepette szúrta ki a fura, kabát nélküli őrültet a tömegben.
Marinette haját meg-megtépdeste a hideg szél. Értette mire gondol a srác, s nem is lett volna ellenére megmelegedni odabent - főleg nem vele - ám a dugó érvágás lett volna számára is. Meglepetten figyelte, ahogy a szőke kipattan a járműből és elbúcsúzik a gyermekkori testőrétől, aki a Párizsi látogatásai alkalmával lelkesen hurcolta őt fotózásról fotózásra.A friss divattervező fülig vörösödve tapasztalta, hogy Adrien leveszi a méretre készített fekete szövetkabátját és az ő vállára teríti figyelmesen.
– Úgy fest megint elfeledkeztél valamiről.
– Ho-hogy? – feledkezett bele Marinette a zöld szemekbe és a kedves mosolyba.
– A kabátod. Otthagytad valahol?
– Ah csak kiugrottam pár percre – motyogta zavartan a fekete hajú, s hagyta hogy Adrien varázslatos személyisége magával ragadja a gondolatait, melyek mindaddig a frissen átélt csókoktól égtek lelkesen.
Marinette a liftben megugrott, amikor a telefonja beérkező üzenetet jelzett a zsebében. Adrien nemrég szállt ki mellőle, így még némileg tompán érzékelte a külvilágot, ráadásul a fiú nála felejtette a kabátját is aminek finom Adrien illata volt. Nehéz volt megállapítani, de hűvös friss illat keveredett egyfajta keserű de tejszínes illattal? Mintha valaki képes lett volna a francia sajt és a parfüm illatot tökéletes eleggyé gyúrni. Álmodozva vette elő a telefonját, maga elé tartotta s meleg, ugyanakkor ideges mosollyal állapította meg, hogy a szülei a hétvégén vacsorára várják. Gyakran csináltak közös vacsorát, olyankor ő keresett valami italt az anyukájával megbeszélt fogás mellé, hogy aztán elégedetten nézzék, ahogy apu jólesően dől hátra egy finom étel és az azt követő még ízletesebb bor hatására. Nehéz helyzetben voltak azok a keleties hölgyek, akik egy olasz és francia felmenőkkel rendelkező férfinak akartak bort választani, így esett, hogy a Cheng-ek oda vissza tudták, hogy mihez milyen ital dukál. Ez kissé visszhangot ütött a fejében, amiről gyorsan asszociált a gyomra korgására. Chat gyomra sokszor ad ki korgó hangot, amit általában az életstílusára fog, miszerint folyamatos rohanás az élete és az alakjára is vigyáznia kell. Eme emlékre nem tudott nem mosolyogni. Mikor a szőkeség száján kibukott, szemérmetlenűl szemen röhögte őt. Pont úgy hangzott, mintha csak Chloé mondta volna, vagy gonoszkodott volna valakivel, így emiatt még mindig égette a bűntudat. Telefonja második rezzenése tovább terelte a gondolatait ezen a vonalon, ugyanis a megszokott étrend tervezet helyett ez az üzenet a másik SIMjén landolt. Arcáról lelohadt a mosoly. Chat is vasárnapra időzítette a találkozójukat. Legalábbis az ugyanakkor ugyanott, értelmezése így jött ki számára. A családi ebéd és társas játékozás neki is kedves tevékenység volt, tétován rágicsálta a szája szélét. Még átrágja magát a dolgon és megírja neki a választ. Addig még van pár napja.
Csak pár óra őrlődés kellett hozzá és egy elcsípett beszélgetés, hogy kezei meglendüljenek a kijelző irányába és azonnal bestoppolja a felajánlott lehetőséget a hétvégére, ezzel tájfunszerűen átsöpörve a családi tervezeten.

„ OTT LESZEK !" - írta hatalmas betűkkel, és zabszemnyire zsugorodott gyomorral. Percekkel azelőtt ugyanis még visszacsekkolt volna a könyvért és véletlenül meghallotta az Adriennel beszélgető Fabrizio nevetését.
– Biztos különleges lány, ha ennyire oda vagy érte – Marinette megmerevedett a résnyire nyitott ajtóban. Hirtelen megfordult körülötte a világ, s rosszullétét Adrien félszeg nevetése csak fokozni tudta.
– A legkülönlegesebb – hallatszott az ismerős hang az irodából.
Marinette azonnal tudta, hogy cselekednie kell, s hirtelen a vasárnapig hátralévő idő egy örökkévalóságnak hatott számára.

*****

2022- május 3

Egy kis mentegetőzés.

*Az utolsó frissítésem óta megszületett a csodálatos kis trónörökös. A kisfőnök, a minibossz. Uralja életem minden aspektusát, és ő az éjjelem és a nappalom. Mindezek mellett péntek 13 ra beficcen a jogosítvány végső tesztje is . Tök jól vezetek - amikor éppen senki nincs az utakon :D Mivel egy mocskos mazochista állat vagyok még a tavasszal kezdődő egyetemre is beiratkoztam. Most aztán annyira áldom magam meg a rohadt bizonyítási vágyam, hogy csak na. Lassan hetek kérdése és a munkába állás is megkezdődik, így végképp káoszba taszítva engem. Ne feledjük, az indiai istennőnek se véletlen van hat keze :D A folytatásokat függően kezelem, Nem adom fel, de nem hetente fognak érkezni, ezt tessék megérteni a fentebb elmondottak alapján.

*Mélységesen elnézést kérek érte, amiért a sztori nagy része ugyanaz, mint ami két fejezettel ezelőtt, de még ugyanabban a cipőben eveznek és csupán egy eseménnyel kerültek közelebb egymáshoz azóta.

*IT szekcióm hosszasan ecseteli a kutatómunka feltüntetését ezért gyakorlok picit.

*A divatvilágról a kutatómunkát a wikipédia támogatta, ami mint kiderült a tananyagomból, nem hiteles forrásnak minősül, mert bárki bármikor belenyúlhat elfogultan és hamis vagy alátámasztatlan információkkal ferdítve azt.

*A belsős információkat egy nagyon kedvelt filmem, "Az Ördög Pradát visel"  jelenetei alapján írtam meg.

*A Párizsi katakombákról még gyűjtögetek, mert nagyon szívemen viselem, hogy sehol de sehol nincs a leghíresebb Párizsi nevezetességről semmilyen jelenet. Ezért is mondja Chat, hogy túl sok a tető és a sikátor jelenet. Mert valóban csak azok vannak.

*Referencia a fejezet képhez . Mariyam Safdar - google dobta.