Az összes jelenlévő éljenzésbe kezdett. Felipe felállt, mire mindenki más is hozzá hasonlóan tett, de a király intett kezével. "Foglaljatok helyet, barátaim." mondta. "Köszönöm szépen ezt a remek előadást, hölgyek és urak. Kérlek lépj előre, Magdalena."

Magdalena engedelmeskedett fivére utasításának, és egy kis lépést tett előre a többiektől. Összeszorította állkapcsát, szemeivel a padlót nézte, nem mert felnézni az állítólagos hercegre.

Felipe megköszörülte a torkát, hogy felkeltse a herceg figyelmét, aki épp egy pulykacombot tömött a szájába. A herceg meglepődve ingujjába törölte száját. "Uram, a húgom, Magdalena Alejandra, Spanyolország hercegnője."

Hallotta, ahogy nehéz léptekkel megkerülte az asztalt és mikor elé sétált, méretes felsőtestétől nem látta a lábait. Nagyot nyelt, mielőtt szemeit felvezette arcára, puffadt arcát szakállával próbálta elrejteni. Meghajolt, s imádkozott, hogy nem kéri majd a kezét, de mikor sajátját felé nyújtotta, nem mondhatott nemet. Hezitálva zsíros kezébe helyezte sajátját, amire egy csókot hintett nedves ajkaival. Magdalena próbálta elrejteni fintorát, ahogy a kezén maradt nyálra és ételmorzsára pillantott. 

"Megtiszteltetés megismerni önt, felség." mondta.

Magdalena elhúzta tőle kezét és összekulcsolta ujjait maga előtt. "Kölcsönös, uram." felelte.

"Levenné a maszkját, hogy láthassam az arcát?"

Magdalena egyik kezével megtartotta a maszkot, a másikkal feje mögé nyúlt és kikötötte a szalagot. 

"Így sokkal jobb. Az arca egészen angyali, hercegnő."

"Köszönöm, uram." válaszolt.

"Csatlakozik hozzám?" gesztikulált az asztal felé.

Magdalena nagyot nyelve nézett fel testvérére, aki bosszúsan nézett vissza rá, várva hogy helyesen döntsön. Visszavezette tekintetét a hercegre és haloványan elmosolyodott. "Szívesen."

_ _ _

"Harry?" suttogta Magdalena az esti levegőben. Maga elé emelte a lámpását, hogy jobban láthassa a kertek bejáratát, de az üres volt. Sóhajtva összehúzta köpenyét didergő testén. Tudta, hogy az eltűnése nem marad sokáig titokban az udvarhölgyei előtt, félt hogy Harry nem érkezik meg időben. Hirtelen meghallotta a hó ropogását a távolban. Szemeit forgatva emelte a hang irányába lámpását. "Ki van ott?" nem kapott választ. "Harry?"

"Magdalena."

A hercegnő felsóhajtott. "Beth. Mit csinálsz te itt? Vissza kellene menned."

Beth közelebb állt a lámpa fényéhez és megrázta a fejét. "Nem biztonságos idekint, Magdalena."

"Mi? Jól vagyok. Figyelj, menned kellene. Nem maradok sokáig, hamarosan megérkezik."

"Nem, figyelj rám." mondta, hangja szinte suttogás volt. "Valami borzalmas történt. Nem kellene egyedül lenned."

"Miről beszélsz?"

Beth körbenézett, majd közelebb hajolt Magdalenahoz. "Victoria az. Ő..."

"Elena?"

Beth megfordult, teste kővé dermedt, mikor meglátta őt. Arcának részleteit eltakarta a sötétség, de így is látszott mennyire helyes. Nem volt meglepő, hogy a hercegnő belé szeretett. Beth újra a hercegnő felé fordult. 

"Menj." mondta. "Kérlek, Beth."

Nem mondhatott ellent a hercegnő parancsainak, így meghajolt. "Igenis, felség." mondta. Távozás közben a férfit figyelte, aki viszont nem nézett vissza rá.

Mikor Beth már elég messze járt, Harry egy csókkal üdvözölte a hercegnőt. "Úgy örülök, hogy eljöttél." mondta.

"Tudod, hogy miről beszélt?" kérdezte Magdalena.

"Elena, emlékszel a korábbi beszélgetésünkre? Amikor követtél engem a folyosóra és Victoria észrevett minket?" kérdezte, mire a lány lassan bólintott. "Azt mondtad, az élet sokkal könnyebb lenne néhány ember nélkül."

"Nos, igen az lenne, de..." kezdett bele. "Harry, miről beszélsz?"

"Bízol bennem?"

Szemeit forgatva tanulmányozta a férfi arcát. "Igen."

"És bízol Istenben?"

Most hallotta először Harryt a vallásról beszélni. Biztosan tisztában volt vele, hogy a vallásaik ellenségesek; Anglia protestáns ország volt, míg Spanyolország katolikus. "Természetesen." felelte.

"Akkor bízz az Úrban teljes szíveddel..."

"És ne támaszkodj a saját megértésedre." fejezte be Magdalena. "Bölcs mondás."

"Bízz Istenben és bízz bennem, Elena. Az akarata meg fog valósulni és felszabadít téged az eljegyzésedből."

"Nem értem." mondta egy lépést hátrálva. "Milyen akarat? Hogy fogja ez feloldani az eljegyzésünket a herceggel? Részeg vagy?"

"Feloldom a bűnöket a palotában." mondta. "Lustaság, büszkeség, mohóság... mindet eltüntettem. Csak a falánkság, a vágy és az irigység van hátra. 

"Micsoda?"

"Elena, bízhatsz bennem. Isten megjelent az álmomban és megmutatta, hogy mit kell tennem. Ez az ő akarata. Azt mondta, 'Megszerezted a harag bűnét, de megválthatod magad.' Mikor megkérdeztem hogyan, azt felelte 'Menj el a palotákba, ahol hatalmat adtam férfiaknak és nőknek az uralkodásra, és tisztítsd meg őket." 

"Tisztítsd meg őket?" kapta kezét szája elé Magdalena és hátrált, amíg neki nem ütközött egy hóval borított sövénynek. "Megölted Victoriat?" 

"Az apját is, és Sofia kurtizánt is, most a herceg következik. Látod, így szabad leszel. És miután megtisztítottuk a palotát, velem tarthatsz, hogy elnyerjük a megváltást. Te magad mondtad, hogy irigy vagy, ez majd feloldoz téged. Eljuthatsz a Mennyországba." 

"Én... én..."

"Elena, ez Isten akarata."

"Akkor imádkoznom kell érte." mondta.

"Kezd irányítani az életedet, Elena." mondta, közelebb lépve hozzá. Magdalenanak meg kellett volna tartania tőle a távolságot, undorodnia kellett volna tőle, el kellett volna rohannia és jelenteni Harry tetteit, mégsem tette. "Ne hagyd, hogy a bátyád uralkodjon a sorsod felett. Én tudom, hogy Isten azért küldött ide, hogy megtaláljalak, beléd szeressek és veled folytathassam az utazásomat."

Magdalena lehunyt szemekkel élvezte Harry ártatlan csókját, ami felébresztette a bennük rejlő szenvedélyt és tüzet. Erősen kapaszkodott nyakába, miközben a férfi csókokkal halmozta el az arcát. Harry még közelebb húzta magához a hercegnőt, s nem gondolt semmire csak a szenvedélyre, amit abban a néhány pillanatban megosztottak egymással.

_ _ _

Beth visszatért a palotába, frusztrált és dühös volt a hercegnő nemtörődömsége miatt figyelmeztetése ellenére. Többet várt a heregnőtől, minthogy így kezelje egy férfi miatt.

"Lady Beth."

"Felség." mondta és Felipe felé fordult.

"Azt hiszem tisztában vagy a történtekkel."

"Igen." felelte.

"Mennyi ember tud róla?" 

"Nem tudom pontosan, uram. Jómagam és Clara, a szolgálók akik megtalálták őket, Lady Cameros."

"És Elena?"

"Nem, nem még."

"Hol van most?"

Beth lefagyott. Hol van a Hercegnő? A kerteknél enyeleg egy rejtélyes férfival. Nagyot nyelt. "Fürdőt vesz."

"És nem kérdezett még semmit?"

"Nem."

Felipe bólintott. "Remek. Nem akarom, hogy bárki más is tudjon erről, főleg a herceg ne. Ha ezt magában tudná tartani, Beth, igazán hálás lennék." Felipe azt hitte más szava nem lesz a hölgynek hozzá, így újra útra kelt a folyosón, de Beth hangja megállította.

"Felség, mit mondjak, ha a Hercegnő érdeklődik a hollétük felől?" kérdezte Beth. "Sosem kedvelte Victoriat, de a munkáját megbecsülte. És valószínűleg Lord Cameros eltűnését is észre fogja venni." 

Felipe elgonolkodott. Az angol udvarhölgynek igaza volt. "Mondja azt, hogy megbetegedtek. Találjon ki valamit." újra elfordult, hogy elindulhasson.

"Felség." szólt utána mégegyszer. Összeszorított állkapoccsal fordult újra a szolgáló felé. "Veszélyben vagyunk?"

"Zárja be ma este az ajtaját, Lady Beth. És ne bízzon meg senkiben." mondta nyugtatóan.

Ahogy a király elsétált, Beth egyedül állt tovább a folyosón. Egy percre felmérlegelte a lehetőségeit, majd a kijárat felé indult. A szolgálatban lévő lovász felijedt az ágyának számító szénakazalon és Beth kérésére felnyergelt egy lovat. Beth megköszönte a munkáját, majd elindult a szomszédos város felé.