-TaeTae mi történt azon a napon amikor nem jöttél el? - Kérdezte az idősebb, míg a szőke hajú hajkoronáját birizgálta. Taehyung nyelt egyet. Nem akart erről beszélni, főleg nem Jungkooknak, de tudta el kell mesélnie, hiszen így könnyebben fog menni a tanítása és gyógyítása.
A fiatalabb mély levegőt vett, majd ráírta a papírra amit gondolt. -Apukám bántalmazott, de olyannyira, hogy el is ájultam. Jungkook ökölbe szorította szabad kezét. Hihetetlen gyorsasággal árasztotta el a düh a lelkét. Legszívesebben megölte volna az idősebb férfit. El sem tudta képzelni, hogy egy apa, hogy tehet ilyet egy amúgy is beteg fiúval.
-Rohadék - Sziszegte Jungkook fogai közt, amit Taehyung tágra nyílt pillákkal nézett. Egy kicsit meg is ijedt. Jungkook aggodalmasan vette tudomásul, megijesztette szívének kedvesét, ezért próbált higgadt maradni.
-Majd beszélünk róla, ha készen állsz, viszont most már lassan indulni kéne - Állt fel a helyéről a fekete hajú, majd óvatosan kitolta a fiatalabbikat rejtekhelyükről.
-TaeTae figyelj nekem most el kell mennem a főorvossal beszélgetni, de ígérem sietek vissza - Mosolygott egy aprót Jungkook majd egy halványka puszit nyomott a fiú arcára. Taehyung szíve hatalmasat dobbant. Szerette az idősebb puszijait és öleléseit. Rengeteg szeretet adott neki ezek az apró gesztusok. Elhatározta, nem szeretné soha többé elveszíteni az idősebbet. Nem tudna nélküle létezni.
Taehyung bólintott egyet és karjaival az ónix hajú felé nyújt és szorosan átkarolta. Jungkook mosolyogva szívta be a mennyi aromát, amit a szőke hajú árasztott magából. Vanília torta enyhe mézzel. Isteni.
-Később találkozunk- Helyezte vissza az ágyba az idősebb Taehyungot, majd egy homlokpuszi után útjára indult.
Reszketeg sóhajt hallatott, majd óvatosan lépett be a főorvos irodájába.
-Jó napot! - Köszörülte meg a torkát a fekete hajú, majd kezet fogott az idősebbel aki egy biccentéssel jelezte, helyet foglalhat.
-Lenne egy ajánlatom. Olvastam Taehyung naplóját, amiben magáról ír a legtöbbet. Igaz, hogy vannak most is problémái pszichésen? - Jungkook megremegett a kérdés hallatán. Pszichés problémái? Vannak persze. Tömérdeknyi. De Taehyung miért írt ilyeneket?
-Vannak- Felelte alig hallhatóan, szinte már suttogva. Az orvos rezzenéstelenül nézte a másikat, majd felszólalt.
-Az lenne az ajánlatom, hogy 1 teljes évre összezárlak titeket Taehyungal. A feladatotok, hogy meggyógyítsátok egymást. Ha sikerül teljesen rendbe jönnötök, akkor elintézem, hogy te író lehessél, Taehyung meg művész - Jungkook megdöbbenten bámulta a vele szemben ülőt, majd nyelt egyet.
-Ja és nyugodjon meg, tudom, hogy szeretik egymást. Pluszba elintézem, hogy boldogan élhessenek, csak gyógyítsátok meg egymást - A fekete hajú csak nézett, s nem értette. Az orvosnak ezzel mi haszna?
-Ez magának miért lenne jó? - Kérdezte hirtelen magasabb hangon, amiből hamar vissza is vett.
-Ez egy kísérlet, hogy kiderítsük, két sérült lélek hamarabb meggyógyítja e egymást, mint egy pszichésen egészséges ember egy nem pszichésen egészségeset. - Szóval kísérleti alanynak akarnak? - Tette fel magában a kérdést a fekete hajú, majd frusztráltan tincsei közé túrt. Beleegyezik, lesz ami lesz.
-Rendben ,legyen - Mondta Jungkook és kezet rázott az orvossal.
-Hónap végén kezdjük, először az első hónapban csak egymást fogják látni, aztán fokozatosan fognak találkozni emberekkel. Ja és a legfontosabb nem segíthet senki maguknak, csak egymáson segíthetnek, és tanítsa meg beszélni Taehyungot - Mosolygott a főorvos.
-Most mehet nyugodtan, ha szeretné aludhat is Taehyungal, ahogy láttam a könyvtárba, jó kijöttek egymással - Biccentett az idősebb amin Jungkook elnevette magát és elköszönve távozott.
Sietős léptekkel lépett be kedvesének kórtermébe, aki a hangos zajra azonnal felsikított. Remegve tekintett Jungkookra, aki csak egy nyugodt mosolyt küldött a fiatalabbik felé.
-Héj nyugodj meg csak én vagyok - Csukta be maga után az ajtót, majd befeküdt a szőke hajú mellé, szorosan átölelve.
-Akkoriban sose tudtunk egymás karjaiban feküdni. Jaj annyira hiányoztál nekem Taehyungie - Helyezte puha párnácskáit a fiatalabbik édes arcára aki a tettre elpirult, szorosan bújva az idősebb meleg ölelésébe.
-Megpuszilhatom az ajkaidat? - Kérdezte az idősebb, de meg sem várva a választ óvatosan kerekedett Taehyung fölé, aki édesen pislogva tekintett a felette támaszkodóra. Jungkook ajkát a szőke hajú puha párnácskájához illesztette, óvatosan becézgetve a puhaságot. E csók olyan volt mint a regényekben, röpke érzelmes pillanat, mely hevesen dobogó szívük összeforrását jelképezte. Taehyung remegve húzta közelebb az idősebbet, beleszusszantva az édes csókba. Ők megtudják egymást gyógyítani, mert van egy érzés ami még a gyógyszernél is erősebb. A szerelem mámora.

______________________________________

Sziasztok! Egy kicsit idegesen hozom ezt a részt, mivel a végét tök jó sikerült megírnom, erre kitörli a WP. Nagyszerű...
De azért remélem így is jó lett.