Hatalmas, őzike szerű pillákkal pislogott az ónix hajúra, ki szívének erőteljes fészkelődését nehezen tudta szabályozni. Már - már horrorfilm szerűvé vált a helyzet. Egy árva lélek se szólalt meg, csak rémült, kíváncsi  tekintetek lengték be a teret. Taehyung szabályosan remegett, mégis élénken figyelte az ismerős idegent. Nem tudta mi tévő legyen. Ordítson, vagy halkan fürkéssze a vele szembe lévőt. Hirtelen megszólalt az ápoló, míg mosolya fülig ért.
-Ő lesz a tanárod, megtanítja neked, amiket tudni kell - A szőke hajú hirtelen, még levegőt is elfelejtett venni. Úgy érezte azonnal el kell innen tűnnie. Nem tehetik ezt vele. Nem kell neki még egy ember aki csak tönkre tenné az így is meglévő szerencsétlen életét.
Kezét ökölbe szorította, majd ült volna föl az ágyban indulatosan, de fájdalma hamar megakadályozta. Szisszenve dőlt vissza a szokásos fehér ágyba, majd egy apró könnycsepp csordult ki szemének fogságából. Még ehhez is gyenge.
-Taehyung ne mozogj mert még nem gyógyultak be a sebeid. Most elmegyek, addig ismerkedj meg Mr. Jeonnal - Mosolygott a vörös hajú nő, majd halkan elhagyta a helységet.
Jungkook aggodalmasan fürkészte a szőke hajút, majd tenyerét a fiú karjához emelte. Ujjbegyeivel érzékien szántott végig a törékeny fiú testrészén. Taehyung megremegett. Utálta ha hozzáértek. Szinte gyűlölte, mégis furcsán jól esett neki. Bizsergető érzést váltott ki belőle, mégsem múlt el a fájdalom, csak apró töredékét nem vélte érezni.
-Nyugodj meg TaeTae , emlékszel rám? - Kérdezte Jungkook tovább simogatva a vékonyka kart. A szőke hajú azonnal felkapta fejét. Csak egy ember hívta őt így. Érezte, tudta, hogy ez a férfi az az ember. Mégis minden emléke elveszett róla. Elérhetetlennek tűnt számára. Minden szépet elfelejtett, csak a rossz dolgokra emlékezett.
Jungkook mély levegőt vett, majd ujjaival lesimította a fiú gyémánt könnyeit. Tudta, hogy Taehyung nem emlékszik rá, mert akkor jelet adott volna. De semmi se történt, mintha egy ismeretlen lélek feküdt volna előtte.
-Együtt majd elérjük, hogy emlékezz! - Mosolygott a fekete hajú, mire Taehyung kíváncsian pislogott.
-Mit szólnál ha elmennénk valahova? -Kérdezte az idősebb, közelebb ülve fiúhoz, aki még mindig meredten bámult Jungkookra. A szőke hajú felhúzta szemöldökét. Hova szeretné őt vinni ez a furcsa idegen? Félt, hogy valami szörnyűséget akar vele művelni. Mégis bizalmat érzett az idősebb iránt. Egy aprót bólintott jelzés képen, majd gyönyörű íriszeit a fekete hajúra vezette. Jungkook elmosolyodott az aranyos tekinteten, majd óvatosan a fiú háta alá nyúlt. Lehető legérzékenyebben emelte fel a törékeny testet, miközben beszívta kellemes illatát. Mindig is ilyen hívogató, finom illata volt a fiatalabbiknak.
-Tudsz menni, vagy tolószékbe toljalak? -Érdeklődött a pedagógus, míg tincseibe túrt. Taehyung nagyokat pislogott, majd a tolószék felé mutatott. Jungkook óvatosan belehelyezte a kerekes székbe, majd lassan kitolta a szőke hajút a korteremből.
Az út csendesen telt, Taehyung halkan szuszogva szívta be a friss levegőt. Szabadnak érezte magát, mégis olyan elérhetetlennek tűnt, hiszen tudta nemsokára újra zárva lesz a kínok között. Hirtelen egy apró pillangó szállt a lábára; összerezzent. Félelem kerítette hatalmába, de a nyugalom hamar visszatért. Jungkook megsimította a puha hajkoronáját nyugtatásképp.
-Ne félj ez csak egy pillangó, nem bánt. Amúgy megjöttünk - Mosolygott a fekete hajú majd megállt az intézmény előtt. Taehyung hatalmas szemekkel, enyhe pírral az arcán figyelte az épület tetején virító feliratot. Könyvtár.
Elmosolyodott, imádta ezt a helyet, főleg azért mert itt ismerte meg a másik felét, akire már kevésbe emlékszik.
Jungkook betolta őt az ajtón, majd az egyik legeldugottabb helyhez vezette a fiút. Taehyung meglepődött. Emlékezett erre a helyre. Ez volt az ő helyük. A fekete hajú leemelt egy könyvet a polcról, majd az egyik asztalhoz tolta a fiatalabbikat, és helyet foglalt helyette. A szőke hajú megilletődve szemezett az idősebbel és a könyvel. Jungkook átkulcsolta ujjait Taehyungéval, és a könyvre nézett.
-"Várj, szereted a mangákat is?" - Idézte a férfi, mire Taehyungnak még lélegzete is elállt. Jeon Jungkook. Ő az.
A szőke hajú egy tollért és egy papírért nyúlt. Hamar ráfirkantotta amit mondani akart.
Emlékszem - Tolta Jungkook elé a fecnit, mire annak ezerszer gyorsabban kezdett verni a szíve.
Elmosolyodott és közelebb vonta magához a fiatalabbat. Nyakhajlatába fúrta orrát beszippantva a mézédes aromát.
-Örülök TaeTae - Suttogta szorosan ölelve a fiatalabbikat.

______________________________________

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, remélem tetszett☺