Kellemetlen fejfájással sétált a szobájában, bejárva a helyiség minden egyes zegét - zugát. Agyvize teljesen felforrt, vére csak úgy zubogott ereinek fogságában, ami felakart robbanni. Végtagjai remegtek az idegességtől, szemei agresszív szikrákat szórtak. Hangja egyre csak emelkedett, már-már üvöltött. Valami nem stimmelt. Hiányzott a szobájából több tárgy is, mitől a szíve összeszorult, levegőt is nehezen tudott venni. Elhatalmasodott rajta a félelem. Ismerte a helyzetet, tudta mi fog történni. Pánikrohama egyre jobban erősödött. Hirtelen léptek hangjára felkapta a fejét, s tekintetét az ajtóra vezette. Szülei álltak szembe vele, testüket a falapnak döntve, ajkukon gunyoros mosoly csücsült.
-Mit ordítasz te szerencsétlen? - Szólalt fel a férfi nyugodt hangnemben, majd átlépte a küszöböt, egyik kezében egy késsel, a másikban a fiú elveszett plüss mackójával. Az említett hátrálni kezdett, hanghatása abbamaradt, csak remegve szuggerálta az előtte álló apját. A férfi huncut mosolyra húzta ajkát, majd fogta a kínzó eszközt és lefejezte a puha játékot. A szőke hajú nyelt egy nagyot, próbálva visszatartani sírását.
-Az osztályfőnököd felhívott, azt mondta inaktív vagy és, hogy még egy szerencsétlen betűt se tudsz kinyögni. -Hogy lehetsz ilyen szar?! -Mit képzelsz magadról?! - Szuszogta a férfi dühösen, kezében a késsel hadonászva. A fiú rettegve lépett hátrébb, szíve torka belsejében dobbant nagyokat.
-Nem foglak kímélni te dög! -Vetkőzz! - Ordította halálos hangon, majd magához húzta rémült gyermekét, s késével leszaggatta az aprócska inget a reszketeg testről. Az apa lendítette a kezét, ami nagyot csattant a fiú meztelen hátán. A szőke hajú nagyot nyekkent, előre dőlve a durva anyagú szőnyegre.
-Nem foglak kímélni, szakadjál csak szét! - Mosolygott szemtelenül az erősebb és telibe rúgta védtelen fiát, aki fájdalom miatt eszméletét vesztette.

-Taehyung, Taehyung jól vagy? - Keltegette az ápoló a szőke hajút, ki remegve nyitotta ki íriszeit, melyekből apróbbnál apróbb könnycseppek távoztak. Teste teljesen megfeszült, hangos kiabálásba kezdett.
-Nyugodj meg, nincs semmi baj, itt biztonságba vagy - Mosolygott a hölgy és egy adag nyugtatót juttatott a fiatalabbik szervezetébe. Nem szerette nézni ahogy Taehyung szenvedett. Teljesen tönkre tették az életét.

Frusztrált sóhajjal foglalt helyet az íróasztala előtt, erős kávéjából kortyolgatva, míg a múlt csak úgy lepergett előtte. Könnyeit nehezen tudta visszatartani, s hajlam is benne volt, hisz muszáj megtenni, mert az elnyomja a fájdalmat. Igaz hogy gyógypedagógusként végzett, mégis bántotta magát, mert tudta, hogy megérdemli. De a külvilág felé nem mutatta érzéseit, mindig boldognak játszotta magát, csak otthon lehetett önmaga.
Az asztalra helyezte kávéját, majd a kis fiókba nyúlt, előhúzva egy pengét, ami talán nem volt olyan éles, mégis eltudta nyomni egy kis időre azt a keserű fájdalmat. Erősen markolta az életlen eszközt, majd durván húzta végig fedetlen karján. Felejteni akart.

Az ötödik húzás után elrakta a pengét, s mint ha semmi se történt volna, leült a székébe és olvasni kezdte önéletrajzát, amit még délelőtt készített. Jó ötlet volt neki ilyen szakmát tanulni? Ő maga se tudta a választ. De úgy érezte, hogy a sérülteket jobban megfogja érteni, mint ezeket a szemét embereket akik mindenkit tönkretesznek. Mert mindenki egy démon.
-Junkookie fiacskám gyere sütöttem egy kis süteményt! - Kiáltotta a nagymama az ajtóból, amin sántítva be is lépett, kezében egy tál finomsággal.
-Jaj mama nem kellett volna, tudod, hogy megmondta az orvos, hogy nem szabad erőlködnöd - Futott a fekete hajú szeretett családtagjához, hogy segítsen neki leülni.
-Mama félek - Vallotta be az igazságot Jungkook és leült az idős hölgy mellé.
-Ne butáskodj,biztos vagyok benne, hogy sok fogyatékkal elő embert megtudsz majd tanítani beilleszkedni a társadalomba, én bízom benned! - Puszilta meg az elveszett fiút a nagymama majd nehezen de kiballagott a szobából, sütit ott hagyva. Jungkook elmosolyodott, majd ónix fekete tincseibe túrt. Remélte minden zökkenőmentesen fog menni, s, hogy sokaknak tud majd segíteni. De azt akkor még el se tudta képzelni, hogy mi vár rá.

______________________________________

Sziasztok!
Úgy gondoltam, hosszú kihagyás után, újra megpróbálkozom egy új ficivel.
Remélem megtetszett az első rész!
Hamarosan hozom a kövit.
Szép napot mindenkinek!❤