Sertox

Sertox nem értette, miért kell ilyen gyorsan telnie az időnek. Még csak pár másodperce kezdődött el a középdöntő, de az első csata, már véget is ért. Az az Alekto nevű nő egy szempillantás alatt legyőzte ellenfelét.

– Vajon mitől ilyen erős? – tette fel a kérdést Sertox a mellette ülő lányoknak.

– Mert ő nem átlagos démon, hanem egy fúria – magyarázta Mii.

– Az meg mi a franc? – kérdezte Sertox.

– Az Ötödik Kapunál te is láttad, mi lesz abból, ha egy ember és démon szaporodik egymással. Ez azért van, mert egy ember sokkal gyengébb egy démonnál, ezért az utódok nem lesznek tökéletesek. Korábban már mondtam, a Daemordoknál ez azért nem történt meg, mert ők különlegesek voltak.

– De hogy jön ez ide?

– A fúriák a démonok és az árnyékok gyermekei. Mindkét faj körülbelül egyforma erős, így az utód csak még erősebb lesz.

– Árnyékok?

– Egy rejtélyes nép, akik valahol távol élnek. Alig lehet tudni róluk valamit. Én is csak azért ismerem őket, mert anyám is egy volt közülük.

– Ez azt jelenti, hogy te is ilyen fúria vagy? – kérdezte Sertox.

– Nem. Apám nem valódi démon, hanem egy szellem, aki megszállta egy démon testét. De azért egy átlagos démonnál én is erősebb vagyok.

– Azt tudom – mondta Sertox, miközben az üres küzdőtérre nézett.

Lucifer bejelentette a következő csata résztvevőit. Ahogy sejtette, ő és Belzebub fognak megküzdeni. Hát eljött ez az idő is. Most végre megtudhatja, mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. De még ha valamilyen csoda folytán nyer is, akkor sem tudta, mihez fog kezdeni. Már lassan hozzászokott a démonok világához, de még mindig idegennek érezte. A három lányban valamennyire már megbízott, de rajtuk kívül még több ezer démon élt a Pokolban.

Sertox felállt a helyéről, majd Aena és Mii társaságában elindult a küzdőtérre, hogy összecsapjon az ördöggel. Gyorsan elterelte gondolatait a jövőbeli tervekről, mert azoknak akkor jön el az ideje, ha győzni fog, majd megpróbált lelkileg felkészülni. Ennél jobban talán soha nem izgult, Aena is megjegyezte, hogy milyen gyorsan veszi a levegőt. Próbálta magát lenyugtatni, de hiába, nem ment. Belzebubbal fog megküzdeni, nem pedig holmi gyakorlóbábuval. Ezen múlott minden. Ha elrontja, akkor mindennek vége. Az egyetlen remény a mellette sétáló két lány volt, a segítségükkel talán még győzhet is.

Az ördög ott állt vele szemben a távolban, mellette pedig két női segédje, kiknek arckifejezése hasonló volt a korábbi kettőhöz. Valószínűleg ők is érzelemmentesen végeznek ellenfeleikkel. Szörnyűnek találta, hogy ilyen gépekkel kell megküzdenie, akik ész nélkül gyilkolnak. De Belzebub sokkal rosszabb volt. Ő élvezte, ahogy szegény ellenfele szenved. Sertox nem volt az a fajta, aki szeret másnak fájdalmat okozni, de most valamiért nagyon meg akarta ölni Belzebubot. Nem elégedett meg volna azzal, hogy legyőzi. Nem akarta, hogy életben maradjon, erre pedig megvolt a lehetősége is, hiszen a Tormanén bárkit meg szabad ölni, még ha az illető egy magasrangú vezető is.

Lucifer elindította a csatát, az ellenfél pedig egyből a lányokra küldte két segédjét. Úgy tűnt, szemtől-szemben kíván megküzdeni Sertox-szal, nincs szüksége zavaró tényezőkre. Vagy csak fél attól, hogy legyőzik. Ez is egy lehetőség. Sertox bal keze még mindig nem mozdult, így az Elnyelő Elem szóba sem jöhetett. Pedig érdekes lett volna megszerezni ezt a Sötéttűz Elemet. Belzebub előző harca során láthatta, milyen erősek is ezek a kiolthatatlan lángok. A fiú létrehozott egy lándzsát, Belzebub pedig egy feketén lángoló kardot, s a két ellenfél megindult. Az ördög gyorsabb volt, Sertox fegyvere pedig hosszabb, így nem került hátrányba. A férfi kevés erőt beleadva a csapásba támadt, a fiú pedig hárított. A következő suhintás szinte szünet nélkül követte az előzőt, ez pedig érezhetően erősebb is volt. Szegény fiúnak levegőt venni is alig volt ideje, olyan gyorsan sújtottak le rá a fekete tűzkard csapásai.

Belzebub hirtelen alkotott még egy kardot. Sertoxnak így már nehezebb dolga volt, de még mindig tudta tartani a tempót. Ő maga is meglepődött azon, hogy ilyen sokáig kibírta anélkül, hogy meghalt volna. Gondolatban sokkal ijesztőbb volt a Belzebubbal való harc. Ellenfele egyáltalán nem volt olyan gyors, mint amilyennek képzelte, talán még nála is lassabb volt, ami elég furcsán hangzott, még így, gondolatban is. Ez újabb erőt adott Sertoxnak, aki furcsa módon elkezdte élvezni a harcot.

Talán valami bajom van? Miért kezdem megszeretni az erőszakot? Ez talán azt jelenti, hogy egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy olyan legyen, mint a többi démon? Vagy csak a győzelem miatt vagyok ilyen boldog? Elég nagy hibát vétett, amikor a harc során elgondolkodott ezen, egy pillanat elég volt ahhoz, hogy Belzebub bevigyen egy csapást. Szerencsére nem volt vészes, csak a vállát találta el, ahol a páncél a forró lángok hatására teljesen megolvadt. A folyékonnyá vált fémszövet égette Sertox bőrét, de ki kellett bírnia. Ezen a harcon múlt minden. A lányok is mindent beleadva küzdöttek Belzebub segédei ellen, hogy legyőzzék őket és aztán segítsenek neki. Mert abban biztos volt, hogy egyedül nem fog győzni. Hiába tud védekezni, ahhoz hogy nyerjen, támadnia is kell.

Aena

A vörös hajú lány számára nem volt ismeretlen ellenfele. A női segéd a bátyja háremének egyik tagja volt, név szerint Kila, a Szorongató, aki arról vált híressé a Tormanék során, hogy fojtva ölte meg ellenfeleit. Hiába volt Aena Belzebub húga, a nőt ez nem érdekelte. Látszott az arcán, hogy végezni akar a lánnyal, erre pedig az volt az oka, hogy Belzebub szerette őt. Hiába csak testvéri szeretet, de mégis érzett valamit iránta, s ez felbosszantotta Kilát. Ő és a hárem többi tagja csakis élvezetre voltak jók az ördögnek, csak a testük kellett neki, de a férfi nem érzett irántuk semmit. A Tormane egy olyan hely volt, ahol mindenféle következmény nélkül meg lehetett ölni bárkit, Kila pedig valószínűleg azért jelentkezett segédnek, hogy végezhessen Aenával.

A lány egy lángoló karddal harcolt Kila ellen, aki puszta kézzel támadott. Egyáltalán nem volt bolond, tgiájával megerősítette ökleit, így volt képes kivédeni azt, hogy a fegyver megégesse őt. Aena nem volt valami erős, így nem tudta, meddig bírja még. Azt várta, hogy Mii legyőzze a másik nőt és segítsen neki. Sertoxra nem számíthatott, mert hiába edzették napokig a fiút, úgy tűnt, valóban nincs valami sok esélye Belzebub ellen.

Aena teleáramoltatta tgiával a karjait s még erősebben ragadta meg forró kardját, majd megpróbált lecsapni ellenfelére. Kila ezúttal is hárított acélkemény ökleivel, meg sem érezte a lángok hőjét. A nő megpróbálta kiütni a fegyvert Aena kezéből, mert ha elejti, akkor nem képes fennmaradni sokáig a kard és eltűnik. Ha ezt elég gyakran megcsinálja, akkor a lány szép lassan elhasználja a tgiáját és sokkal sebezhetőbb lesz. De Aena sem volt bolond és tudta, mire készül Kila. Még több energiát küldött karjaiba és erősebben szorította fegyverét. Ha a nő mindig az ökleit erősíti meg, az azt is jelenti, hogy a teste többi részéből veszi el a tgiát, tehát ott gyengébb. Ott kell eltalálnia őt a karddal, de ez nem volt könnyű feladat, mert Kila minden egyes csapását hárította. Sokkal gyorsabb volt nála.

Egyébként sem volt sok kedve részt venni a Tormanén, soha nem volt az a harcos típus. Gyerekkorában megadták neki az alapoktatást, de bátyjával és húgával ellentétben ő ellenezte az erőszakot. Csak akkor vett részt harcban, ha muszáj volt. Sertox pedig számított is rá, valamint segíteni is akart a fiúnak. A Tormane győztesének lehet egy kívánsága, amit a Sátán teljesít. Ha Belzebub nyer, valószínűleg azt fogja kívánni, – vagy inkább követelni –hogy őt ültessék Lucifer helyére. Ez rengeteg szempont miatt probléma lenne, így nem engedhette, hogy a bátyja győzzön. Még ha a fiú nem is győzi le azt az Alekto nevű nőt a fináléban, legalább Belzebubot sikerül, akkor pedig Sertox visszakapja az öccsét, valamint, talán a bátyja is elgondolkodik a tettein.

A tgia a testben lévő kapukon át áramlott ki egy másik dimenzióból. Valójában végtelen mennyiségű volt a világon ebből a mágikus energiából, de egy test nem bírt el ilyen sokat, így a kapuk-előbb utóbb lezáródnak és csak egy hosszabb pihenő után nyílnak meg újra, hogy feltöltsék a testet. Aena testében jelenleg az öt kapu zárva volt, így már alig volt tgiája, a jelenleg zajló csata miatt pedig feltölteni sem tudta magát az energiával.

Kila egy nagyobb ütést mért a lányra, a kard pedig kirepült Aena kezéből, s a földre esve szép lassan semmivé vált. A lány megpróbált egy újabb fegyvert alkotni, de ehhez már nem volt elegendő tgiája. Menekülni sem volt igazán esélye, mivel a repüléshez is szükség volt tgiára. Csakis a saját erejére és lábaira számíthatott, de Kilának még mindig rengeteg tgia volt a testében, így képes volt magát felgyorsítani. Elgáncsolta Aenát, majd rávetette magát a lányra és megragadta a torkát. Aena próbált védekezni, de a rengeteg tgia használata legyengítette őt és alig bírta felemelni kezeit. Kila diadalittasan nevetni kezdett, majd egyre erősebben szorította Aena nyakát.

Azonban a nő öröme nem tartott sokáig. Fejét elválasztották a testétől, s abban a pillanatban meghalt. Aena felnézett és Miit látta, aki megmentette az életét. A fekete hajú lány felsegítette őt, majd a küzdőtér másik végére mutatott, ahol Sertox és Belzebub harcolt.

– A két segédnek annyi, úgyhogy menjünk és győzzük le a bátyádat – mondta Mii.

Aena bólintott egyet, majd követte társát, annak ellenére, hogy már mozogni is alig volt ereje.

Sertox

Úgy tűnt, Belzebub már unta ezt a közelharci párbajt. Az ördög ásított jó párat, majd elmosolyodott. Hegyes, démoni fogai a frászt hozták Sertoxra, annak ellenére, hogy neki is ilyenek voltak. Az egész olyan természetellenes és ijesztő volt, még azok után is, hogy mennyi mindent látott. Sertox minden egyes hárítással gyengült, fegyvere pedig egyre nehezebbé vált. Azt várta, hogy mikor tudja majd újra mozgatni a bal kezét, akkor pedig talán megszerezheti Belzebub képességét, növelve ezzel az esélyeit.

Azonban úgy tűnt, Belzebubnak esze ágában sem volt ilyen sokat várni. Az ördög kitárta négy hatalmas denevérszárnyát, eltüntette kardját és hirtelen felkapta Sertoxot, majd olyan sebességgel indult a magasba, hogy a fiú rendesen beleszédült. Elejtette lándzsáját és minden olyan gyorsan történt, hogy nem volt ideje újat csinálni. A mélységből hallotta az őrjöngő közönséget, rengetegen kiáltották azt, hogy „végezd ki" meg hasonlók. Micsoda undorító népség. Soha nem fogom magam közülük valónak tartani.

Belzebub egyre gyorsabban repült, majd hirtelen megállt és ledobta Sertoxot. A fiú hihetetlen sebességgel zuhant, majd megtörtént a szörnyű becsapódás. Feketeségét látott, ki tudja mennyi ideig, majd magához tért. Ahogy elnézte, egy kráterben feküdt, Belzebub pedig a közelében állt. Megpróbált feltápászkodni, de nem mozdult. Aztán hirtelen, végigfutott a testén egy iszonyatos fájdalom, csak most érezte meg, mennyi csontja tört el. Szép számmal voltak sebek is a testén, s rengeteg vért vesztett. Látása sem volt tökéletes, és ahogy telt az idő, egyre csak rosszabb lett minden.

A harcnak vége. Nem tudott megmozdulni sem. A csata véget ér, amint a versenyző nem képes tovább küzdeni. Még ha a lányok jól is vannak, az nem számított. Veszített. Nem vagyok elég erős, nem edzettem eleget. Magát kezdte hibáztatni. Hogy lehettem ilyen bolond? Mégis hogyan győzhettem volna le egy démont, aki nem elég, hogy egy az Inferno vezetői közül, hanem több ezer éves tapasztalattal is rendelkezik és ő a Tormanék bajnoka, már az első óta?

– Köszönj el az életedtől, Sertox Daemord – mondta nevetve Belzebub.

Már nem is erőlködött, a fiú elfogadta sorsát. Számára már eljött a Mindenség Vége. Belzebub egy feketén lángoló fegyvert alkotott, melyet forgatni kezdett a levegőben és eldobta Sertox felé. A tárgy hihetetlen sebességgel repült, a fiú pedig semmi esélyt nem látott arra, hogy elkerülje. Becsukta szemét, s várta a halált.

De hiába várt, a lelke nem szállt a Túlvilágra. Nem érzett egy új fájdalmat, nem érezte a forró lángokat. Mi történt? Kinyitotta szemét, s meglátta maga előtt a vörös hajú lányt, Aena Diluxot. Gyorsan vette a levegőt és elég rendesen meg volt izzadva. Ott guggolt előtte, szélesre tárva a karjait, mintha meg akarná védeni őt valamitől. Sertox hallotta a perzselő lángokat, majd eszébe jutott a szörnyű kép, melyet a Hatodik Kapunál látott.

Akkor is Belzebubbal harcolt, habár ott nem Mii volt a segédje, hanem Astaroth, de nem hitte, hogy ez számít is bármit ebben a szituációban. A tárgy, mely felé repült, az végzett akkor Aenával, az vágta szét a testét... Na, várjunk, szétvágta a testét? De a látomásban Aena a földön feküdt, két darabban. Most meg előttem guggol. Mégis mi történt?

A rengeteg pihenés hatására Sertox teste újra megtelt tgiával, a mágikus energia pedig begyógyította sebeit és csontjai is összeforrtak. Amint újra tudott mozogni, hirtelen felugrott és megragadta Aenát. Megfordította a lányt, akinek arcán könnyek csordultak le. Végignézett társán, akin nem voltak életveszélyes sebek, tehát a fegyver nem találta el. Átölelte a lányt és boldog volt, annyira, hogy sírt örömében. Aztán meglátta, mi is történt a másik társával.

Mii ott feküdt a kráter szélén, szárnyai kitárva, az egyik fájdalmasan el volt hajolva. Alatta rengeteg démoni vér, szemei pedig hiába voltak nyitva, a tekintete nem mozdult. A teste középén ketté volt vágva, s látszottak belsőségei, valamint a gerince is. Mind a két darabját fekete lángok égették.

– Mi... Mi a franc történt? – szólalt meg halkan Sertox.

– Eléd ugrottam – mondta szipogva Aena – Ő pedig elém.

Azon nem is lepődött meg, hogy Mii megmentette egy barátja életét. De Aena képes lett volna feláldozni magát? Értem, Sertox Daemordért? De hát miért, mi oka lett volna rá? Sertox lassan közelebb sétált Mii testéhez és csak bámulta. Lehet azt gondolta, hogy ellenszenves egy személy, de mégis kedvelte. Olyan szörnyű érzés fogta el. Üresség és hideg, valamint magányosság. Ugyanezt érezte, amikor gyerekkorában elveszítette a szüleit. Lehet, hogy nem Miit célozta meg ezzel a támadással, de akkor is Belzebub hibája volt.

– Hol vagy!? Hol vagy te rohadék!? Gyere ide azonnal Belzebub! Hadd öljelek meg! – kelt ki magából Sertox.

Azonban hiába pásztázta végig a küzdőteret, ellenfelét sehol nem látta. Elmenekült volna a gyáva? Aenára nézett, aki hirtelen vállat vont, majd kis késéssel négy robbanás követte egymást a nézőtér négy különböző pontján.

Lucifer

A Sátán a páholyban ült, mellette pedig lánya, Astaroth foglalt helyet, aki időközben jobban lett és láthatta Sertox és Belzebub küzdelmét. A fehér hajú lány nagy érdeklődéssel figyelte az összecsapásokat, egyszerre három különböző harcra is lehetett figyelni. Aena Kila ellen harcolt, Mii Berazzával küzdött meg, Sertox pedig Belzebub csapásait hárította. Ezek közül a legérdekesebb Mii harca volt, habár az nem tartott valami sokáig, a lány könnyen legyőzte ellenfelét, aki a Föld Elemet használta, bár valami mesteri szinten. Ezután Aenához rohant, megmentette társát és végzett a Szorongatóval. Majd mindketten elindultak, hogy segítsenek Sertoxnak.

Még Lucifer sem gondolta volna, hogy Sertox túlél egy ekkora becsapódást. De a vén démon nagyon jól tudta, szegény fiúnak hamarosan vége. Belzebub megalkotta a levegőben pörgő, feketén lángoló fegyvert és a félig ájult ellenfelére dobta. Hirtelen megjelent Aena és a fiú elé ugrott, majd a lány elé pedig másik társuk, Mii vetette magát. A Noktimae lányt szabályosan kettévágta a forgó fegyver s ott helyben életét vesztette. Minden néző szeme az égő holttestre szegeződött, kivéve Luciferé. Ő Belzebubot figyelte, tudta nagyon jól, mit fog tenni fia. Ismerte a tervének minden lépést. Most fog majd jönni a négy robbanás.

Ahogy gondolta, kis idő múlva el is jött az idő. Négy robbanás, melyek kis késéssel követték egymást. Mindegyik robbanás a nézőtér azon pontjain történt, ahol a nemes démonurak ültek, akik az ördögöket támogatták. Belzebub ezzel egyre közelebb került céljához, egyetlen pillanat alatt rengeteg ellenfelét iktatta ki. A lelátón pánik tört ki, senki nem tudta, hogy mi történik pontosan. A démonok rohantak, repültek, mindenki megpróbálta minél gyorsabban elhagyni az Arénát, a nagy tolakodásban pedig rengetegen vesztették életüket. De a vérfürdő még csak most kezdődött. Hamarosan barna- és feketepáncélos katonák özönlötték el az Arénát és sorra gyilkoltak le mindenkit, aki megpróbált ellenállni vagy menekülni.

Mindenhol nagy volt a fejetlenség, kivéve persze az ördögök páholyában. Az Inferno vezetői közül csak Lucifer és Beliar volt jelen, de utóbbi is tisztában volt azzal, mi zajlik jelenleg, így egyikük sem mozdult az ülőhelyéről. Az egyetlen, aki félt, az Astaroth volt. Remegve bújt oda apjához, aki megsimogatta a kislány fejét és próbálta nyugtatni. Hamarosan úgyis eljön az idő, amikor senki sem fog tovább szenvedni.

A mögöttük lévő bejáraton egy fehér páncélos démon testét dobták be, olyan erővel, hogy az ülőhelyek előtt ért földet. Lucifer szinte egyből felismerte, az elit testőrség, a Virrasztók parancsnoka, Semyaza, volt. A Sátán szenzori képességeivel érezte, ahogy megérkezett Belzebub, kezében egy feketén lángoló karddal.

Amikor az Angyal-Démon Háború során Deus megátkozta őt és szeretteit, rá olyan átok szállt, mint az első ember fiára, aki megölte saját öccsét. Ez egy olyan büntetés volt, mely nem engedte, hogy az áldozat kioltsa saját életét. Hiába szenvedett Lucifer és akart véget vetni mindennek, egész egyszerűen nem tudta magát megölni. Most pedig, a gyermek, akin fiatalkorában kísérletezett, csakis azért, hogy erősebbé váljon a démonok népe, bosszút állhat. Megölheti az apának alig nevezhető férget, aki szörnyeteggé tette. Astaroth még mindig remegve bújt Luciferhez, de a férfi eltolta magától gyermekét. Astaroth ránézett apjára, akinek arca mosolyra derült, szemei pedig könnybe lábadtak.

– Kicsim, kérlek, meneküljetek. Aena, Sertox és te. Menjetek el Shamaelhez és kérjétek meg, hogy keresse fel Azraelt. A többit majd ő tudja. Hamarosan minden rendben lesz. Nagyon szeretlek gyermekem, téged is, a nővéred is és még a bátyádat is.

Astaroth kitárta szárnyait, majd olyan gyorsan repült le a küzdőtérre, amilyen gyorsan csak tudott. Eközben Belzebub megállt Lucifer széke mögött és várt. A Sátán hallotta a perzselő fekete lángokat, melyek fia kezében égtek egy karddá formázva. Az öreg démon nem szólt semmit, fia pedig szintúgy hallgatott. Óráknak tűntek az eltelt másodpercek, majd a kard Lucifer testébe szúródott. A fekete lángok elterjedtek testén és porrá égettek a több milliárd éves bukott angyalt.