Tiana Olivia Smith vagyok. Fogalmam sincsen, hogy igazából miért is kezdtem neki a napló írásnak. Nyugtató hatással van rám.
Ma megyek haza a nyarlásról. A családommal jöttem, hisz még csak tizenhat éves vagyok,így a szüleim elhatározták,hogy rám jobban kell figyelni mint az öcsémre.
Milan Smith. Tizenhárom éves ,de már most idegesítő.

A gépünk állítólag este hétkor indul. Nem tudom ,hogy az út innen Londonba mennyi lehet,de nem igazán foglalkoztat.
-Kicsim.-kiáltott anya a nyaraló másik végéből.
Igen?!-kiáltottunk apával egyszerre. Majd elnevettük magunkat. Tipikus családi nyaralás. Mindeközben az öcsém az egyik barátjával beszélt pontosabban Leoval.
-Mil!-szólítottam.
-Mivan már?!-csattant fel idegesen. Gondolom valami őrülten fontos dologról volt szó.
- Bocs ,de rajtad kívül mindenki pakol,te pedig a bohóccal dumálsz.-néztem rá szigorúan.
-És? Megvagytok nélkülem úgy gondolom.-tért vissza a telefonjához.
Még egyszer próbálkoztam ,de mivel ez sem jött össze ,úgy voltam vele ,hogy gyorsabbak leszünk ha mondjuk nem a bolond öcsémmel veszekszem ,hanem segítek, pakolni. Kereken négy óra múlva indul a gép, még össze sem pakultunk ,de anya már tegnap ki találta ,hogy az utsó nap "búcsúzzunk" a várostól, így el akar minket rángatni sétálni a parkban ,majd egy kis sétányon ,és végül mert ugye időnk mint a tenger, sétáljunk a parton is.
Már most elfáradtam,pedig még el sem indultunk.

pár órával később

Már kint ülünk a reptéren lassan megkezdhetjük a felszállást. Egyébként a tervezett programokból semmi nem lett. Igaz anya egy csöppet berágott ránk,de legalább haza jutunk. Mindenki csinálta a saját kis dolgát ,egyedül anya idegeskedett, hogy valamit elrontottunk ezért már soha többet nem jutunk haza. Apával megpróbáltuk lenyugtatni de reménytelen volt.

Végül sikerült felszállni és már csak két óra van vissza Londonig. Alig várom már ,hogy haza érjünk. Két hetet töltöttünk a tengernél, ami számomra rengeteg idő, mert már hiányoztak a barátaim. A házunk. A szobám, az ágyam. Igazából minden hiányzott. Kivéve az iskolát. Lassan az is kezdődik. Úgy utálom az osztályomat, tipikusan az az osztály vagyunk akik nem jönnek ki túl jól, de azért próbálkoznak. Feleslegesen. Pedig még van vissza három évünk. Mondanám, hogy kihasználjuk, de nem hazudozom.
Kettő nagyon fontos barát van. De inkább a minőség mint a mennyiség. Legalábbis én így vagyok vele.
Az egyik Tiffanny Thomphson, a másik pedig Niall Horan. Tiffannyt az óvodában ismertem meg. Míg Niallt elsős koromban.
És igaz az első találkozásokkor Tiff és Niall nem nagyon bírták egymást, de szépen lassan össze barátkoztak és így lett ez a kis baráti kör.

A gépünk hajnali egykor landolt. Ennek ellenére már nem voltam fáradt, hiszen az úton aludtam. Miután mindenünk megvolt elkezdtünk kifelé battyogni,hogy hívjunk egy taxit. Ekkor óriási meglepetésemre  hátulról valaki/valakik nekem ugrottak, amitől le terültem a földre.
-Ne már Niall azt beszéltük,hogy még nem most ugrunk.-förmedt rá Tiffanny.
-Jóóó, de végre haza ért, és nem bírtam már ki. Nagyon hiányoztál.-fordult a mondta végére hozzám. Láttam, hogy könnybe lábadtak a szemei.
-Arghh.-forgatta Tiff a szemeit.
-Egyelek meg.- néztem a könnyeivel küszködő Niallra. Aki még egyszer megölelt, bár szerintem soha többet nem akart elengedni, de Tiffanny arrébb lökte,hogy ő is hozzám férjen.(csak szerintem hallatszik ez furcsán?-a szerk.)
-Na és mi történt amíg nem voltam?-kérdezősködtem miközben próbáltam leporolni a ruhámat, ami az esés miatt koszos lett.
Egyszerre nyitották volna a szájukat, ám ekkor Tiff feltette a mutató ujját.
-Mielőtt belekezdenél a folyamatos beszédbe én tömören válaszolok.-nézett szigorúan Niallre.- Nagyjából semmi. Viszont,megtanultam főzni.-nézett büszkén.
Niallnak lehervadt az arcáról a mosoly, amiért beléfolytották a szót. Igen lehet, hogy érdekes, de Niall egy érzékeny, aranyos típus.
-Nyugodtan mesélj manókám.-néztem Niallre. Tiff-el mind a ketten így szólítjuk néha, hiszen hasonlít egy manóra.
-Kébzeld el, hogy lesz Dublinban egy műsor amire jelentkeztem. Mégpedig az X Factor. Mivel ti is mondtátok, hogy jelentkezzek. Illetve én is megtanultam főzni, mert Tiff kijelentette,hogy nem fog rám főzni. Anyukám meg ugye nem tud jól főzni. Úgyhogy mostmár nem halok éhen. Lenne egy kérdésem hozzád.-nézett rám aranyosan.
-Mondd csak.-biztattam.
-Elkísérsz Dublinba?-vetette be a boci szemeket.
-Hát persze.-öleltem meg szorosan, hogy tudja bármikor számíthat rám.
-Na gyerekek elég a nyálaskodásból.-szólt ránk Tiff.-Ma csapjunk egy óriási bulit.-ugrált.
- Jó de beszéljük meg ki mit hoz.-jutott eszembe.
-Oksi. Én hozom a chipseket. Niall a cukorkát, vagy ha akar valami nagyobb kaját is nehogy éhen haljon. Tia te pedig hozd a piát.-osztotta ki mindenkinek a feladatát.
Ezután még ki kísérték, majd megbeszéltük hol találkozzunk.
Otthon gyorsan át öltöztem, és le szökdelltem a földszintre. A többiek már aludtak,de előtte megbeszéltem velük ,hogy lépek. Illetve azt sem felejtettem el megkérdetni ,hogy vihetek-e piát. Erre persze igent mondtak, mert tudok magamra vigyázni. A táskámba amit magammal vittem raktam be három sört,egy üveg vodkát, spriteot, és narancslevet.
Felvettem a cipőmet majd útnak indultam. Egész úton hívásoztam a többiekkel, nehogy míg oda érünk valami bajunk essen.
-Mikor értek ide? Mert én már itt vagyok.- szenvedett Tiff.
-Én szerintem kb fél óra múlva.-mondta szomorúan Niall.
-Csak nem főzől vacsit?-nevetett Tiffanny.
Mivel Niall nem szólalt meg egyből tudtuk, hogy eltaláltuk.
Ezután már csak addig beszéltünk míg oda nem értem a parkba.
-Szia Tiff.-ültem le a lány mellé.
-Öhm nem tudom,hogy te ki vagy, de, hogy én nem Tiff az biztos.-válaszolt egy rekedtes hang.
-Uramatyám. Nagyon sajnálom. Elnézést ha elrontottam az estédet.-néztem rá. S ahogyan fel néztem egy gyönyörűen zöld szempárral találtam magamat szemben.
-Dehogy rontottad el. Ne butáskodj.-legyintett.- Egyébként mi járatban erre felé?-kezdett el kérdezősködni.
-Igazából a barátaimat keresem. Ma jöttem haza és azt mondták ünnepeljük meg. Csak az egyikőjük neki állt főzni, mert állítólag iszonyúan éhes.-avattam be a sztoriba.-És te?
-Abban a pékségben dolgozom.-mutatott egy nagy épület felé.-A családom vezeti. És most zártunk be. Ezért nekem muszály volt itt maradnom.
-Áh, értem.- válaszoltam.
-Nekem most mennem kell, viszont még találkozunk.- kacsintott rám.
Erre csak elnevettem magam.
-Sziaa.-köszöntem el tőle.
Ő csak intett, és elment a pékség irányába.
Pár percet még ültem ott egyedül, majd megláttam Niallt közeledni.
-Hogy hogy egyedül vagy?-lepődött meg.
-Tiffannyt kerestem, de nem találtam meg.-fordítottam egy kicsit a dolgon.
-Ahha. Akkor felhívom.- jutott hirtelen az eszébe.
Ha jól értettem akkor Tiff most indult megkeresni minket. Mert ő már említette, hogy itt van. Egy olyan tizenöt perccel később, ő is ott volt.
- Na akkor muta mit hoztatok.- ugrált Tiffanny.
-Én hoztam öt csomag cukorkát, és három adag spagettit.- mosolygott.
-Spagettiiiiii.- örültem meg.- Imádom a spagettit.-vigyorogtam.
-Bennetek biztos ugyan az a vér folyik.-nézett ránk Tiff unottan mikor Niallal már egymás kezét fogva, körbe táncoltuk a spagettit. Nagy nehezen sikerült is leállnunk. Így folytattuk, a felsorolást.
Mindenki elmondta, hogy miket hoztunk. Ezután pedig elkezdtünk szórakozni. Körülbelül olyan hajnali három lehetett.
-Na akkor ezt most Tiara.-emelte föl Tiffanny a vodkás üveget. Majd beleivott és tovább adta Niallnak, aki nekem.

☆☆☆

- Okké. Utolsó kép amit készítettél.- dobta be Niall.
-Én kezdem!-kiáltottam föl, már kicsit alkoholizált állapotban.
Majd megkerestem az utolsó képet amit készítettem. Majd megláttam és elkezdtem mosolyogni. Akkor készült mikor megérkeztünk. Tiff, Niall, és én voltam rajta. Mind hárman a kamerába mosolyogtunk, miközben Niall ölelt engem könnyes szemekkel. Megmutattam nekik, mire mindketten elkezdtek nevetni.
Ezután Tiffanny jött, neki egy kép volt a barátjával. Niallnak pedig velem.
Kezdett világosodni az ég. Ránéztem a telefonomra, és azt mutatta, hogy már hajnali öt óra van.
-Héé nem vagytok éhesek?- kérdezte Niall.
-Én mindjárt felfalok egy oroszlánt.-kiáltott Tiff.
-Én is így érzek.-mondtam hangosan.
-Akkor itt az ideje a spagettinek.-örvendezett Niall.
Majd oda adta a spagettiket meg a villát. És elkezdtük enni. Majdnem tíz perc alatt betoltam.
-Halljátok van itt egy pékség. Mi lenne ha nyitáskor vennénk pár dolgot. Mert úgy érzem ez a spagetti nem volt elég, de azért isteni volt. Köszi manó.-mosolyogtam Niallra.
-Nyugi Tia én sem laktam jól.-nézett rám Niall. Oda mentem az épülethez,hogy megnézzem mikor nyit.
-Halljátok ez lassan nyit.-kiabáltam vissza a többieknek. Mert az volt kiírva,hogy hétkor nyit. Ugyanis már hat óra volt.
Mikor vissza futottam hozzájuk közöltem, hogy a pékség egy óra múlva nyit. Niall kicsit ideges lett, hogy annyit kell várnia, de valahogy sikerült megnyugtatni. Ez az egy óra nagyon hamar elment, végig beszélgettünk és próbáltunk ébren maradni. Annyira jól elvoltunk, hogy észre sem vettük, a pékség már legalább fél órája nyitva van. Így megindultunk felvásárolni mindent.
Mikor beléptem, megláttam a srácot akivel éjszaka találkoztam a parkban.
-Sziasztok.-köszönt nekünk.-Mondtam, hogy még találkozunk.- mosolygott rám. Megnéztem a névtábláját melyre az volt írva Harry Styles. Szép név.
-Mit adhatok?-kérdezte.
Mindannyian felsoroltuk, hogy mit kérünk, majd Tiff és Niall kiléptek a friss levegőre, míg én maradtam egy pillanatra.
-Tehát ez lenne a híres Styles pékség.-mosolyogtam Harryre.
-Igen. Bocsánat, hogy illetlen voltam tegnap este. Teljesen elfelejtettem megkérdezni a neved.- célzott arra, hogy árulják el neki.
-Tiana Olivia Smith.-mutatkoztam be.
-Harry Styles.-jött ki a pult mögül, és megölelt.