Ajánlott zene: Troye Sivan - Strawberries and cigarettes (link lent!)

Április vége volt, ami egyet jelentett a Kimeknél a FYH éves ünnepségével. Így hívták az orvosi műszereket gyártó vállalatukat, ami a For Your Health rövidítése volt. Persze, nem sokan tudták, kik is a valódi örökösök, néhány befektető és a gyár vezetősége tisztában volt a dologgal. Természetesen a sajtót nem értesítették a partiról, a meghívottakon kívül senki nem tudott róla - nem volt szükségük médiavisszhangra ahhoz, hogy működőképesek legyenek és az egekben maradjon az eladásuk nem csak Dél-Koreában, de a fejlett országok legtöbbjében is.

Jimin mindezt azután tudta meg, hogy Namjoon felvilágosította őt a család valódi vállalkozásairól. Azóta a többiek nyíltan beszéltek előtte minden olyan dologról, ami ehhez kapcsolódott. Munkásokról, bevételekről, újítási ötletekről. Habár így a családi ebédjeik már nem voltak olyan felhőtlenek és semmiségekről szólóak, a fiú mégis közelebb kezdte érezni magához a testvéreket.

A partit minden évben megrendezték. Jimin először nem gondolkozott rajta sokat, de látva, hogy Taehyung milyen izgatottan várta az eseményt, hamar ő is bizakodva kezdett gondolni rá.
- Tulajdonképpen egy unalmas felolvasás az egész, ahol Jinnie hyung beszél, aztán eszünk és mindenki kényelmetlen ruhában mászkál, de legalább tényleg rengeteg kaja van - mondta a fiú, mire Jimin megcsóválta a fejét.
- A bátyádnak gyakorlatilag van egy étterme, miért nem eszel ott néha?
Taehyung a másik orra elé helyezte a mutatóujját, és meglengette azt. Jimin bandzsítva nézte a barátja kezét, ami túlságosan is közel került az arcához.
- Nem lehet. Oda járnak az emberek a gimimből a családjukkal. Képzeld el, hogyha meglátnának. Nem értenék, mit keresek ott. Bár, előfordul nagy ritkán, hogy kisegítek, mikor valamelyik pincér beteg lesz. Olyankor már találkoztam velük, de hé, akkor is megérte!
Taehyung arcán boldog vigyor terült el.
- Pincérkedni annyira klassz! Jól áll nekem az egyenruha, és bent a konyhában tettethetem azt, hogy én vagyok valamelyik tévés szakács. - A fiú befeszítette a karját, és sószóró mozdulatokkal demonstrálta a mondanivalóját. Jimin eldőlt a kanapén, annyira röhögött.
- Sajnos hyung nem engedi, hogy rendesen dolgozzak neki. Mert az iskola fontosabb.
- Igaza van.
- Tudom, de... Én is akartam valamit, amivel eltölthetem a szabadidőm. Egy kicsit emberek között. Még ha azok csak rendelnek is tőlem. De még így is jobb volt, mint itthon gubbasztani és robotokat gyártani. Ne értsd félre, az a legnagyobb hobbim, de... Elég magányos.
Jimin megértően bólintott.
- Persze most már más a helyzet. Mert itt vagy te - húzta fel Taehyung egy ölelésre a másikat. - Remélem örökké barátok fogunk maradni.
- Én is - veregette meg Jimin a fiú hátát. Tae illata egy pillanat alatt betöltötte az elméjét, és a tini azt kívánta, bárcsak így maradhatnának az idők végezetéig. Egymás karjaiban.

- A másik, amiért szeretem még azt a napot, hogy mielőtt elindulnánk, megcsináljuk az éves családi fotózásunkat. Idén nem hagyományos öltönyökben leszünk, hanem olyanokban, amik egy kicsit... divatosabbak - húzódott el Taehyung.
- Oh, az biztos klassz lehet - felelte a szőke hajú fiú illedelmesen. Néha el is felejtette, hogy ő tulajdonképpen nem a család része, de most fájdalmasan vágta fejbe a tudat, hogy ő sosem lesz egyike a Kimeknek.
- Szeretnénk, ha Te is rajta lennél.
Jimin meghökkenve pillantott a barátjára. Vagy mégis.
- Tényleg?
- Hát persze... Nem csak egy képet készítünk, egyébként sem. Te is a családhoz tartozol. Csak felvesszük a ruhánkat, és kijön egy fotós. Aztán a közös képet bekereteztetjük, és kitesszük a falra. Ez a hagyomány.
- Biztos vagy benne? Hogy én is rajta lehetek?
- Egészen biztos - mosolygott Taehyung, mire Jimin próbálta elrejteni, mennyire boldog ettől a kéréstől. Valahogy azonban mégsem sikerült neki.

***

Jimin izgatottan bújt bele a neki varratott öltönybe. Taehyung jól mondta, ez az öltözet tényleg nem a megszokott kék vagy fekete háromrészes ruha volt. A fiú egészen a nyaka harmadáig be tudta gombolni az ingét, amihez egy masni is tartozott. A nadrág és a cipő egyszerű, de pontosan rászabott volt, ami kiemelte az alakját, és talán magasított is rajta egy keveset. A zakója volt a legkülönlegesebb része az összeállításnak. Jimin azt sem tudta volna biztosan megmondani, hogy milyen színről volt szó. Fekete? Sötétbarna? Szürke? A felsőrész olyan anyagból készült, ami visszaverte a felület színét; csupán azt lehetett sejteni, hogy valamilyen sötét alapja lehetett valójában. 

Miután mindent magára húzott, Jimin most először lépett a tükör elé, és egy pillanatra nem is volt benne biztos, hogy önmagát látja az üveglapban. A haja kivételesen szét volt választva két oldalra, hogy látszódjon a homloka, és mivel egy ideje nem jártak Tae-vel fodrásznál, ezért a tövénél már látszódott a tincsek valódi színe. A szemét még korábban Jisoo festette ki; mondván legalább évente egyszer kiélheti magát a vele élő fiúkon is, ha már egyikük sem volt oda a szépségtrendekért. Csupán egy vékony tusvonalról és egy kevés árnyékolásról volt szó, Jimin mégis teljesen másnak látta az arcát tőle. Karakteresebbnek. Erőteljesebbnek. Markánsabbnak. Ahogy végigfuttatta a teljes képen a pillantását, egy pillanatra elkomorodott. Már semmi sem hasonlított rá abból a fiúból, aki néhány hónapja a Kimekhez került a vörös tincseivel és az elvesztett emlékeivel. Már nem volt bizonytalan. Már nem tűnt minden olyan zavarosnak, mint akkor. Talán végre megtalálta a helyét.
A fiú hátrasimította a tincseit, aztán felkapta a kisasztalról az óráját - az egyetlen megmaradt dolgot a régi életéből -, majd kilépett a szobájából.

A többiek már a lépcső aljánál elhelyezkedő folyosón voltak. Mindannyian Jiminhez hasonló öltönyt viseltek, azonban mindegyik zakónak megvolt a maga különlegessége. Seokjin fekete felsőrészén halvány minták kergették egymást, a magas, fekete hajú férfit mintha arra tervezték volna, hogy ilyen öltözékeket viseljen nap mint nap. Namjoon az eseményre elhagyta a lila színű haját, és egy aranyszőke árnyalatnál állapodott meg; az ő sötét zakóját megannyi csillogó díszítés és egy lánccal felszerelt ingtű tette különlegessé. A többiekkel ellentétben ő nem fehér inget, hanem egy fekete garbót viselt.
Jimin először fel sem ismerte Yoongit, amikor a következő alakra pillantott. A fiút még sosem látta rendesen felöltözve, de a fiatalabbat most megcsapta a felismerés: Yoongi ugyan nem volt modellalkat, mint a Kim testvérek; amikor adott magára, a zeneszerző nagyon is jól tudott kinézni. Az ő zakója fekete-ezüst mintás volt, amely a gallérnál átment teljesen feketébe. Ugyan hiába volt a fiú kivételesen ünnepi ruhában, az arca ugyanolyan kifejezéstelen és érzelemmentes volt, mikor találkozott a tekintetük, mint bármikor máskor.

És ott volt Taehyung, aki a legkonzervatívabb zakót viselte ugyan, mégis különlegessé tette az öltözékét a csokornyakkendője és az inge, amely fodrokban tekergőzött a nyaka körül.
Jiminnek egy pillanatra elakadt a lélegzete, ahogy megállt a tekintete a barátján, aki a szokásosnál is jobban nézett ki az ünnepi ruhájában... A frissen festett fekete hajáról nem is beszélve. A tini nem is gondolta volna, hogy ennyit számít az ember hajszíne. Egészen addig, amíg meg nem látta a barátját az új kinézetével.
Taehyung szeme csillogott, ahogy végignézte, hogyan sétál le Jimin a lépcsőn.
- Ez nem egy első bálozós amerikai tinidráma, Tae.
- Attól még jól nézel ki, Chim.
- Bagoly mondja - nevetett fel zavartan a fiú.
- Ha mindenki megvan, akkor kezdhetjük is... - Namjoon megköszörülte a torkát.
- Jisoo még nincs itt - nézett körül Jin a feleségét keresve.
- Akkor addig nélküle csinálunk fotókat - forgatta a szemét Yoongi. - Csak haladjunk.

A fotózást Seokjin irodájában tartották, ahol volt annyi egyszínű háttér, hogy mindannyian elférjenek előtte. Más családok inkább stúdiókba mentek fényképeket készíteni, de mivel Yoongi nem szeretett kimozdulni a házból, így ők ezt egyszerűen a lakásban oldották meg.

Először pár közös képet csináltak, majd csak a Kim tesók készítettek néhány vicces, és néhány kínos felvételt is. Ezután Yoongi és Jimin következett. Az idősebb minden képen ugyanolyan arcot vágott, és halkan motyogott az orra alatt - a fiatalabb nem is akarta tudni, hogy mit -, de a végén még arra is rávette magát, hogy átkarolja a másikat.
Néhány perccel később már lényegében mindenki mindenkivel készített képet, mikor pedig Jisoo is megérkezett a sötétlila miniruhájában, akkor újból a közös fotóknak álltak nekik. A fényképész leültette Seokjint az egyik székre, lévén ő volt a legidősebb a családban. Jisoo a férje vállára helyezte a kezét, a többiek pedig köréjük gyűltek. Ezt készítették azért, hogy a falra kerüljön. Még a házaspárról is ellőttek néhány képet - Taehyung fújolását hallgatva, amikor csókolózni kezdtek -, aztán lassan indulniuk is kellett.
- Jó szórakozást - intett egyet a zongorista nekik, és amint lehetett, visszaszökött a szobájába.

***

 - Miért nem megyünk rögtön? - kérdezte Jimin, amint felértek a szobájába, és leült a sárga ágytakarójára.
- Mert Jisoo noona nem ugyanabban a ruhában akart fotózkodni, mint bulizni - forgatta a szemét Tae, és leült a barátja mellé. - Egyébként is beszélni akartam veled. Így most van egy pár percünk.
Jimin gyanútlanul vonta fel a szemöldökét, aztán Taehyung testbeszédét látva, aggódni kezdett. A fiú hátrasimította a haját, majd miután a tenyerét beletörölte a nadrágjába, tördelni kezdte az ujjait.
- Mi a gond? - egyenesedett fel a szőke hajú, de a másik továbbra is az ölébe ejtett tekintettel ült. Végül Tae vett egy mély levegőt, és a barátja szemébe nézett.
- Nem akartam erről beszélni, amíg vissza nem nyered az emlékeid, de... nem akarom tovább húzni.
Jimin nyelt egyet, és nagyra nyílt szemekkel meredt a fiúra.
- Úgy voltam vele... úgy voltam vele, hogy először várnom kéne, hogy megtudjam, milyen ember is vagy. Namjoon hyung is ezt mondta. Mert... mert talán teljesen máshogy gondolkodsz, és talán soha többé nem is találkoznánk, hogyha egyszer elmész tőlünk. De aztán elgondolkoztam nemrég a dolgon, és arra jutottam, hogy... már nem számít.
- Mire akarsz kilyukadni? - Jimin kezdett összezavarodni, mire Taehyung vett egy nagy levegőt, aztán lassan kifújta azt.
- Azt hittem, könnyebb lesz - nevetett fel idegesen. - Kedvellek, Chim.
Jimin lefagyott. Az egyik kezére támaszkodva ült, és csak bámult a barátjára. Taehyung gyorsan folyattatta, a reakció hiányát látva.
- Először én sem voltam biztos benne. Mármint, még kómában voltál, és már akkor észrevettem, hogy milyen aranyosan nézel ki, de... aztán felébredtél, és nem csak a kinézeted, ami aranyos volt, hanem a természeted is. Ahogy minden kétértelmű megjegyzésembe belepirultál. Én pedig beszéltem erről Namjoonnal, de ő azt tanácsolta, hogy várjak, én pedig igazat adtam neki.
- A bátyád... Ő végig tudta? - szólalt meg Jimin rekedtes hangon. - És... és nem ellenezte?
Taehyung felnevetett.
- Miért ellenezte volna? Azóta tudom, hogy meleg vagyok, mióta... Mióta... Hagyjuk, mindenesetre, akkor még azt sem tudtam, hogy létezik ilyen szó. Ez sosem volt probléma közöttünk. Persze, Jin hyung hetero, de Namjoon és Yoongi hyung is azt mondták, hogy nekik mindegy, hogy milyen nemű vagy szexualitású az illető, ha egyszer szerelmesek lesznek belé. Bár nem hiszem, hogy Yoongi ilyen hozzáállással találni fog magának bárkit, de... Érted már? Nem számít.
Jimin feszülten bólintott, habár belül a megkönnyebbülés melegsége járta át.
- Szóval vártam, de egy ideje már feleslegesen, mert... Akárki is voltál, vagy a kérdés, hogy visszajönnek-e valaha az emlékeid, nekem mindegy. Ezen a ponton nekem mindenképpen kellenél.
- Tae...
- Várj, még ne mondj semmit! - Taehyung gyorsan előrehajolt, és letakarta a barátja száját a tenyerével. - Előbb hadd fejezzem be! Habár, mikor azt mondtad, hogy Yoongi hyungot nem azért nem kedveled mert fiú, hanem csak mert nem, akkor reménykedni kezdtem, hogy talán van esélyem... De tudnod kell, hogyha nem kedvelsz engem, hogyha valaki más tetszik, vagy csak szimplán én nem, akkor... Akkor megoldjuk, oké? Csak kérlek, ne menjen tönkre a kapcsolatunk emiatt! Te vagy az egyetlen barátom.
Jimin várt egy pillanatot, hogy megbizonyosodjon róla: Taehyung befejezte a mondandóját, aztán lefejtette magáról a fiú kezét; leengedve azt az ágyra, de el nem engedve.

És most? Ő is mondja el Tae-nek, hogy mennyire kedveli? Hogyha nincs vele, akkor is folyton felé vándorolnak a gondolatai? Hogy nem tud másra koncentrálni, amíg ő is a szobában van? Hogy heteken át emésztette a tudat, hogy nem szabadna beleesnie a barátjába, mert az fiú, és nem lett volna fair, ha rákényszeríti magát... Mondta volna el, hogy azok a legjobb reggelek, amikor a másik tini mellett ébredhet, és hogy amíg az iskolában van, addig ő épphogy vegetál, és próbálja mással kitölteni az idejét? Hogy néha ellopta a délelőttökre Tae egyik plüssét, hogy ne érezze annyira égetőnek a fiú hiányát? Hogy minden szerelmes filmbe kettejüket képzelte, hogy időközben Tae kedvenc ételei az ő kedvencei is lettek , mert a fiúra emlékeztették őt, amikor azokat ette?
Az egész túl nyálas volt, túl... Túl személyes, és Jimin egy napon majd biztos mindezt képes lesz remegő hang és összeszorult torok nélkül bevallani a fiúnak, de most csak annyit tehetett, hogy közelebb hajolt Taehyunghoz, és az ajkaihoz érintette a sajátját.

Nem tartott tovább az egész két másodpercnél, és a másik csak nagyra nyílt szemekkel meredt rá utána, de mégis elmondott ezzel mindent, amit szeretett volna.
- Tetszem neked - vigyorodott el a fekete hajú olyan szélesen, ahogy korábban még egyszer sem.
- Nem - felelte Jimin. - Szerelmes vagyok beléd.
Most Taehyung mozdult először. A kezét a szőke hajú fiú nyakára helyezte támaszként, és a másiknál egy kicsit erőteljesebben érintette össze a bőrüket. Ezúttal nem váltak szét rögtön. Taehyung nyomott egy puszit a másik felső ajkára, Jimin pedig megismételte ezt vele, miközben a másik zakója alatt rátette a fiú hátára a kezét. 

- Srácok, indulnáááá... öööh...
A két tini égő arccal, zihálva pattant szét.
- Szóval, hogy, megyünk - csapta be az ajtót Namjoon, de Jimin még elkapta egy pillanatra a másik kínos arckifejezését.
- Aaah, ez olyan ciki, meg fogok halni a kocsiban - dőlt hátra a szőke hajú fiú, és az egyik kispárnába temette az arcát zavarában.

Megjegyzések:

* Ajánlott zene:

https://youtu.be/PYI0E_Wr1gM

* Amire mindenki várt.... khmm...

* A könyv borítóján látható ruhában látható Jimin, a többieket is erről a fotózásról írtam le (egy-két változtatást leszámítva), szóval:

* Ennek az írását nagyjából percenként feladtam, mert te jó ég, én ebbe sosem fogok belejönni, de határozottan jobb, mint a Yoonkook első csók a másik ficemben (remélem :D )

Jövő héten nem mondom biztosra, hogy lesz rész, attól függ, hogy megy a készülés a zh-imra; elkapkodni pedig nem akarom, mert fontos részek jönnek ;)
Most is, mint mindig köszönöm, hogy olvastok, értékelem az összes csillagot, hozzászólást, visszajelzést. Szép napot nektek! <3

~ Ally D