Ajánlott zene: Tooku - cover (link lent!)

Jimin kábán közelített a szobája felé, még mindig a korábban hallottak hatása alatt érezve magát.
Egyszerűen nem bírta megemészteni, hogy mindez megtörtént a vele egy házban élő fiúkkal. Hiszen a Kim tesók mind kedvesek voltak, mosolygósak, empatikusak... Miközben Seokjinnak tizennégy évesen már a testvérei gondját viselnie, és figyelnie rájuk, hiszen - Namjoon későbbi elmondása szerint - a nagyanyjuk általában el volt foglalva a saját színes társasági életével. Ők pedig, hárman, ha nem is anyagilag, érzelmileg egymásra voltak utalva. Namjoon tizenkét éves volt, már elég idős ahhoz, hogy megértse, mi történt, mégis elég fiatal ahhoz, hogy az egész kis világa önmagába dőljön a szülei elvesztése miatt. Taehyung szerencsére legalább elég fiatal volt ahhoz, hogy ne emlékezzen sokra az esetből, mégis az egész életét azzal a tudattal kellett leélnie, hogy neki nem volt meg a legalapvetőbb emberi jog az életében: a szülői feltétel nélküli szeretet.
A fiú tompán érezte csak a keze alatt a szobája kilincsét, ahogy azt lenyomta, hogy bejuthasson a helyiségbe. Jimin a padlószőnyeget bámulta, miközben elsétált az ágyáig. Még felnézni sem volt ereje, mégis rákényszerült, amikor két zokniba bújtatott láb került a látómezejébe.
- Tae - suttogta a fiú, ahogy a tekintete feljebb csúszott az alakon.

Taehyung kényelmetlen arckifejezéssel, görnyedt háttal ült a másik ágyán, Jimin egyik plüssét a mellkasához szorítva. A fiú lesütötte a szemeit és úgy ült ott, mint egy meghunyászkodott kiskutya.
- Sajnálom... - nyögte ki, még mielőtt a szőke hajú bármit is mondhatott volna.
Jimin értetlenül meredt a legjobb - és egyetlen - barátjára.
- Tae...
- Nagyon haragszol, amiért hazudtam neked? - kérdezte megsemmisülten a fiú, mire Jimin egy nagyobb lépéssel bezárta a kettejük között lévő távolságot, és a mellkasához ölelte a tini fejét.
- Hogy tudnék rád haragudni...? Nem mondhattad el, és Tae... Én nagyon sajnálom a szüleidet.
Taehyung kibontakozott az ölelésből, hogy meg tudja törölni a szemeit. Jimin eddig észre sem vette, hogy a fiú sírni kezdett.
- Tudod, hogy nem szeretem, ha sajnálnak, Chim - ellenkezett Taehyung, de a másik újra köré fonta a karjait. Taehyungot sírni látni rosszabb volt, mintha ő maga lett volna szomorú.
- Tudom. Csak most. Csak ma, oké?
Tae megveregette Jimin hátát, ahogy meghallotta, hogy a fiú hangja is remegett.
- Rendben. Egy napig elviselem.

***

Másnap mind együtt ebédeltek. Kivételesen mindannyian otthon voltak egész szombaton, ezért arra gondoltak, hogy valami különlegeset készítenek. Tae és Jimin együtt próbáltak összehozni egy csokitortát, amiből hamar egy lisztdobálással és nevetéssel teli jelenet lett. Namjoon a kisasztalnál olvasott a helyiségben, míg Jin és Jisoo a lelküket is kitették, hogy a többi étel tökéletes legyen.
- Kim Taehyung, nehogy visszadugd a lenyalt ujjadat újra a csokikrémbe, vagy eheted meg az egészet magad! - kiáltott fel Jin felesége, amikor meglátta, mire készül a tini. Taehyung azonban nem hogy elszégyellte volna magát, egyenesen felcsillantak a szemei a fenyegetésre.
- Hé, várj, ezt én sem gondoltam komolyan! Akkor nem ehetsz később a tortából, ha megint belenyúlsz - javította gyorsan ki magát a lány, mire mindenki felnevetett.
- Chimmy úgyis kilopna neki egy szeletet, akárhogy is próbálnád megállítani - mondta Namjoon, fel sem nézve a tudományos magazinból.
- Akkor ő sem kap - tette keresztbe a karját Jisoo.
- Jó, majd kóstolgatok kiskanállal, jesszus - forgatta a szemét a megzsarolt. - Azt azért mégsem engedhetem, hogy Chimmy ne egyen a desszertből.
Taehyung egy széles vigyor kíséretében kivillantotta a fehér fogait, és a szőke hajú fiú egy pillanatra megszédült a másik látványától.
Tae tincseit elvétve fehér liszt tarkította, amiből egy nagyobb foltban az arcára is jutott. A mosolya miatt a fiú szemei vékony félholdakká záródtak, miközben a szempillái finoman az arcbőrét verdesték.
Jimin elmosolyodott, ahogy a pillantását egy kicsivel több ideig a másikon felejtette, mint ahogy azt illendő lett volna.
Mikor végre észbe kapott, és újra elfordította a tekintetét, Namjoon szemével találkozott a pillantása. Csupán egy röpke másodpercig nézték egymást, majd mindketten valamilyen semleges dolgot kezdtek el tanulmányozni; Jiminnek azonban mégis egész éjszaka az járt a fejében később, hogy csupán a véletlen műve volt-e az összenézésük, vagy az orvos talán sejtette, hogy mi járt a fejében.

A fiú visszatért a csokoládékrém kevergetéséhez, Taehyung pedig hosszas monológba fogott arról, hogyan lehet robotokat csupán számítógépbe beírt szavakkal és számokkal valódi mozgásra bírni. Mostanában a fiút a korábbinál is jobban kezdte érdekelni a programozás, és a rendes iskolai informatikaórája mellett egy nehezebb szintű programozói különórára is beiratkozott.
- Tehát az volt a feladat, hogy a robot vegye fel az érmét az asztalról. De ha belegondolsz, hogy milyen nehéz egy lapos, vékony vacakot felkaparászni sima felületről, akkor... Taehyung elhallgatott egy pillanatra, majd a szemöldökét ráncolva, a barátja mögé nézett.
Jimin grimaszolt egyet, de nem fordult hátra. Taehyung furcsa gesztusai általában nem úgy működtek, mint más embereké, így felesleges lett volna folyton meggyőződnie arról, hogy nem áll-e valaki éppen mögötte.
Most azonban Tae mimikája nem hazudott - erre Jimin akkor jött rá, amikor megérezte, hogy egy kéz finoman megérinti a vállát. A fiú óvatosan oldalra fordult.
- Hyung - nézett fel meglepődve. Persze, kitalálhatta volna, hogy kizárásos alapon csak Min Yoongi lehetett az, Jimin szívverése mégis akkor gyorsult fel, amikor megpillantotta a másikat. A zeneszerző rosszabbul festett, mint általában. A szemei beesettek voltak, sötétek, a haja a fejére lapulva eltakarta a fél arcát.
- Chim, sajnálom, hogy kiabáltam veled korábban - szólalt meg a fiú a rekedtes, mély hangján. - Nem akartalak megijeszteni.
Jimin nyelt egyet, ahogy próbálta megemészteni a másik látványát, aztán gyorsan a fiúra villantott egy kedves mosolyt.
- Semmi gond, Hyung! - válaszolta a kelleténél egy kicsit nagyobb hévvel. - Éppen tortát sütünk, akarsz segíteni?
Jimin Taehyunghoz fordult megerősítésért, de a fiú csak komor arccal nézte a két másikat.
- Tejszínhabot kéne csinálni - mondta végül a tini, mire Yoongi némán bólintott egyet és lehajolt a polchoz egy tálért.
Jimin felhúzta a szemöldökét, de a barátja csak megvonta a vállát.

***

Taehyung sóhajtott egyet, fel sem nézve a számítógépből a szobájában.
Jimin felemelte a tekintetét a Szerelmünk lapjaiból, aztán amikor a barátja nem mondott semmit, visszafordult az olvasmányához.
Tae ismét sóhajtott, mire a másik átfordult a hasára az ágyban, és úgy olvasott tovább, hogy szemmel tarthassa a barátját.

- Na jó, mi a bajod? - csapta be a könyvét a szőke hajú, amikor már sokadszor kellett elfordítania a pillantását a betűktől.
Taehyung felé fordult a gurulós székével, és egy pillanatig tanulmányozta a másikat, mintha azt mérlegelte volna, hogy elmondhatja-e, amit szeretne.
Jimin kérdőn felhúzta a szemöldökét, mire Tae visszafordult a gépéhez.
- Most komolyan, mi a problémád?
A barna hajú tini felállt, és a másik elé lépkedett.
- Én csak... Nem szeretném, hogy annyi időt tölts Yoongival - vakargatta meg a tarkóját.
Jimin leesett állal nézett fel a barátjára az ágyból.
- Mi?
- Csak mert Yoongi mogorva, és... durva... és... Nem hiszem, hogy jót tenne neked, hogy annyit lógsz vele.
- Miért, talán megváltoztam...? - Jimin felült az ágyon, hogy normálisan tudjon beszélni a másikkal.
- Nem. Nem, dehogy - visszakozott rögtön a fiú.
- Akkor meg?
Taehyung újra sóhajtott egyet, és hátrasöpörte a haját, miközben becsukta egy pillanatra a szemét.
- Nem lehetne... Nem lehetne, hogy csak ne legyél vele? Csak az én kedvemért?
Jimin hirtelen nem is jutott szóhoz. Taehyungon látszott, hogy őszintén frusztrált volt, de a kérése akkor is nonszensznek tűnt a másik számára.
- Nem...? - kérdezte inkább, mint mondta végül.
- De miért?! - csattant fel a tini. - Miért olyan fontos neked, hogy vele legyél?
- Mert... szeretek vele lenni? - Jimin értetlenül meredt a barátjára.
- Talán tetszik neked vagy mi? - nyögte ki végül a fiú ingerülten.
Jimin elröhögte magát.
- Nem - felelte.
- Nem?
- Nem.
- Ennyi?
- Mi több lenne? Nem tetszik és kész, nem is értem... Szeretek zongorázni, végre valami olyat tanulhatok, ami tetszik is. És jókat beszélgetek vele. Miért vagy ennyire kiakadva?
Taehyung vonásai megenyhültek, és lehuppant a másik mellé az ágyra.
- Semmi. Egyébként... Azért nem tetszik, mert... mert fiú, vagy...?

Jimin érezte, hogy a nyakától kezdve vörösség kúszik fel a bőrén, égető érzéssel töltve el őt egészen a füle hegyéig. Nem hitte volna, hogy ez a beszélgetés ilyen váratlanul fog bekövetkezni. Elmondhatta az igazat?
Nem... Még ha neki tetszett is a fiú, és még ha annak ez nem is lett volna probléma, nem engedhette meg, hogy ez esetleg megrontsa Taehyung és a testvérei jó kapcsolatát, ha esetleg ők nem... Ugyanakkor, nem kellett mindenben hazudnia. Elég volt, hogyha csak kihagyta az igazság egy részét. Taehyung érdekében.
- Nem. Azért nem tetszik, mert... Mert csak nem. Sosem tudnék Yoongi hyungra úgy gondolni - vonta meg a vállát a fiú.
Taehyung bólintott, Jimin pedig feszülten várta, mi fog most következni. Talán rákérdez, hogy akkor valaki más tetszik-e neki? Talán megmondja, hogy fiúkat kedvelni rossz dolog, és ezért akarta eltávolítani Yoongi hyung mellől? A szőke hajú fiú idegesen beleharapott az alsó ajkába, és nem mert felnézni, hogy megtudja, milyen a barátja arckifejezése.

- Ma a Seokchon tónál cseresznyefa virágzás van. Kocsival nincs is messze. Menjünk el megnézni. Hátha lehet kívánságlapokat aggatni valamelyik fára - szólalt meg végül Taehyung, és felhúzta a meglepődött fiút az ágyról. - Ideje szórakozni is egy kicsit.

***

- Nem is tudtam, hogy vannak ilyen szép helyek Szöulban - kapta el Jimin az egyik lustán lefelé hulló virágszirmot.
Egy hosszú, vörösesbarna kövekkel lerakott úton sétáltak, aminek az egyik szélét alacsony fehér kerítés fogta közre. Azon túl - a már füves út - lejteni kezdett, egészen a tóig, aminek a világoskék, tiszta vize időnként drágakőként megcsillant a napfényben, elvakítva a fiúkat egy-egy pillanatra. Az út másik oldalán virágzó cseresznyefák lombjai összeérő virághalmot alkottak, ameddig csak a láthatár tartott. Körülöttük szerelmespárok, családok, barátok sétálgattak, itt töltve ők is a szabad délutánjukat.
- Nézd, lámpások! - mutatott egy felfüggesztett kötélre a fiú nem messze, ahonnan a szivárvány minden színében lógtak alá a lampionok. Közelebb lépve azt is észre vették, hogy a papírokra fekete festékkel, szerelmes idézetek voltak felírva.
- Szeretem az áprilist - szívta be a virágok illatától édeskés levegőt Taehyung, miután végigolvasta az üzeneteket. - Minden sokkal szebbnek tűnik ilyenkor.
Jimin csak egyetértően tudott hümmögni, teljesen elvarázsolva a lenyűgöző látványtól.
- Az ott micsoda? - mutatott nem messze egy kék tetejű toronyra, ami bekerült a látómezejükbe.
Taehyung egy pillanatig hunyorgott, aztán játékos mosolyra húzta a száját.
- A Lotte World. Olyasmi, mint egy vidámpark.
- Oooh. Biztos klassz lehet.
- Ugye arra gondolsz, amire én?
Jimin elbizonytalanodva a karórájára nézett.
- Nincs már késő odamenni?
- Bérelünk itt egy biciklit, és akkor hamarabb odaérünk. Egyébként is estig nyitva van, lesz időnk még mindenre - határozta el Tae, és már indult is az egyik bérlőhelyre, amikből bőven volt a környéken. 

Ugyan csak néhány percükbe telt volna a park elérése, mégis alig haladtak gyorsabban, mintha gyalog mentek volna. Jimin a magasságához képest túl nagy biciklit kapott, amire csak harmadszor sikerült rendesen felülnie, Taehyung pedig annyira élvezte a barátja szenvedését, hogy amikor csak tehette, és nem üthették el még véletlenül sem valamelyik gyalogost, többször is a barátja elé vágott a biciklijével, hogy annak le kelljen ugrania a saját járművéről.
- Ne mááár! - kiáltott fel Jimin félig ingerülten, félig élvezve a felé irányuló figyelmet, ahogy Tae újból majdnem nekiütközött.
- Oké, tényleg abbahagyom - röhögött a fiú, mire a másik lőtt felé egy megsemmisítő pillantást, aztán újból rászenvedte magát a nyeregre. 

Mivel Tae - úgy tűnt - valóban abbahagyta a kis játékát, Jimin figyelme másfelé kezdett kalandozni. Nem messze tőlük a tavon hattyú formájú, csónakszerű vízíjárműveken lebegtek szülők és a gyerekeik, együtt nevetgélve. A parton egy árus fagylaltot adott oda egy fiatal párnak, körülöttük a fűben kisebb társaságok ültek leterített plédeken. Minden olyan... békés volt. Jimin elmosolyodott a kellemes érzésre, ami megtöltötte a mellkasát. Ilyen lehetett boldognak lenni.
- Chim!
Jimin előrefordult, de már túl késő volt ahhoz, hogy elrántsa a kormányt, amikor megpillantotta maga előtt a barátját, aki ismét megállt előtte keresztben az úton. Csak annyit tudott tenni, hogy a fiú vádlija helyett annak a biciklije felé irányítsa a sajátját.
A következő pillanatban egy hangos csattanás kíséretében találkoztak, amit mindketten kiáltással fogadtak. Jimin szorosan lehunyta a szemét, és érezte, ahogy valami a combjának ütközik, miközben a feje koppant egyet a betonon.
- Aaah - emelte  kezét a lábához, ahogy összébb görnyedt a földön.
- Chim! Basszus, jól vagy? - ragadta meg Taehyung a vállát, mire Jimin felnyitotta a szemét, és mérgesen a másikra meredt.
- Idióta. Remélem beléd csíp az egyik méh, vagy valami - morogta.
Tae megkönnyebbülten nevetett fel, és egy puffanással leült a betonra.
- Az nem lenne túl jó, mert allergiás vagyok rá. A fejed hogy van? Nem ütötted meg nagyon?
- Allergiás vagy a méhekre? Miért is jöttünk ki egy virágzó parkba? - pislogott felfelé a földről az alacsonyabb.
- Van nálam gyógyszer. Nem tértek vissza az emlékeid? A szappanoperákban ez egy tuti módja az amnézia kezelésének - vigyorgott a barna hajú.
Jimin óvatosan megcsóválta a fejét.
- Nem. De annak örülnék, ha leszednéd rólam ezt az izét - mutatott a biciklijére, ami még mindig félig rajta feküdt.
Tae felpattant a helyéről, és gyorsan leemelte a másikról a vasdarabot.
- Biztos vagy benne, hogy jól vagy? Nem akartam, hogy ez legyen belőle, sajnálom - biggyesztette le az alsó ajkát a barna hajú fiú, miközben óvatosan felsegítette a barátját.
- Nem. A halálomon vagyok. Venned kell nekem egy jégkrémet, hogy újra embernek érezzem magam - kezdte el leporolni magát az alacsonyabb fiú, konstatálva, hogy a kedvenc világoskék dzsekije több helyen is kiszakadt az alkarjánál. Amikor végzett a ruhái tanulmányozásával, akkor vette csak észre, hogy a körülöttük lévő emberek mind őket bámulják. Néhány kisgyerek röhögve mutogatott feléjük, miközben mások rosszallóan, vagy éppen aggódva szemlélték a párost. Egy szőke, fonott hajú, frufrus lány elgondolkozva nézett Jimin szemébe, ahogy a fekete ruhájába rejtette a kezeit. A fiú nyelt egyet, mire a bámulója küldött felé egy grimaszt, és hátat fordított neki.

- Oké, veszek neked jégkrémet. De akkor tolnunk kell a biciklit. Vagy nem is... Látod azokat az izéket? Menjünk egy olyanon, amíg eszünk.
Jimin követte a szemével az irányt, amerre Tae mutatott. A hattyú alakú csónakok voltak. Gondolhatta volna.
- De... Azok nem gyerekeknek vannak?
Taehyung értetlenül nézett vissza a barátjára.
- De hát mi is gyerekek vagyunk - mondta a másik szinte megbántva.
Jimin sóhajtani tudott volna az aranyos kiskutyaszemek láttán, amivel Taehyung várakozva nézett rá. Túl édes volt ahhoz, hogy el tudja utasítani.
- Oké, legyen.
- Yesss! - ugrott fel a levegőbe a másik.

A csónakbérlő megvető pillantásától kísérve ültek rá a hattyúra, különböző ízesítésű fagyikkal a kezükben.
- Megkóstolhatom a tiédet? - kérdezte némi vizslatás után Taehyung.
- Csak ha én is a tiédet. A szemeddel már úgyis felfaltad.
- De ez nem ér, a tiéd finomabbnak néz ki!
- Te is kérhettél volna ugyanilyet.
- De abban mi a jó? Akkor nem osztozhattunk volna meg rajtuk. Ünneprontó - húzta el Tae a száját, és durcásan tovább nyalogatta a másik édességét.
Jimin felcsóválva figyelte a barátját.

Néhány perc után visszafordultak, hogy még eljuthassanak az eredeti céljukhoz is. Tae kipattant a csónakból a stégre, aztán Jiminnek nyújtotta a kezét. A fiú egy pillanatig mérlegelte, hogy elfogadja-e a segítséget, vagy az furcsa lenne, végül mégis megragadta az elé helyezett ujjakat. Taehyung kihúzta őt a partra, és kettejük közé engedte az összekulcsolt kezüket. Félig maga után rángatva, félig a kezeiket lóbálva irányította Jimint vissza a biciklikhez, ahol végre szabadon engedte a másik kezét. Az alacsonyabb fiú eddigre már biztos volt benne, hogy az arca nem is rák-, sokkal inkább céklavörös színben pompázhat.

Végül eljutottak a kalandparkba, ahol végigjárták az egész belső várat és a külső játékokat is. Mindketten megegyeztek abban, hogy ez nem egy olyan nap volt, ami hullámvasutazni volt a legmegfelelőbb, ezért inkább csak körhintákra ültek fel, nem zavartatva a ténytől, hogy a legtöbbet kisgyerekek és szerelmespárok használták inkább. Mikor besötétedett, kimentek a kertbe, ami világító művirágokkal volt kidíszítve.
- Ez gyönyörű, Tae - suttogta Jimin elámulva, ahogy beljebb értek a rengeteg világító test közé, szinte félve attól, hogy egy hangosabb kijelentés megtörné a varázst.
- Nem is tudtam, hogy van itt ilyesmi. Ez az én első alkalmam is... Sosem volt kivel eljönnöm korábban - mosolygott rá a tini a másikra. Az arcát zöld árnyalatban világította meg az egyik magasra felnyúló növény és Jimin egy kicsit a korábbinál is jobban beleesett a fiúba. Taehyungot nem lehetett nem szeretni, legalábbis ő egyszerűen képtelen volt rá. Talán...

- Tae - kezdte, de ekkor valami az arcára esett, ami miatt le kellett hunynia a szemeit. Aztán újra érezte az ismerős ütést, ezúttal a kézfején. Eleredt az eső.
- Menjünk - ragadta meg a magasabb fiú a kezét, és ismét maga után kezdte húzni. Jimin magára rántotta a kapucniját, miközben futva-nevetve szlalomoztak a kifelé tóduló embertömeg között a sötétben. Odakint biciklire pattantak, és néhány perc alatt vissza is értek a bérlőhelyre, ahol a járműveket épségben visszaadva újra futásnak eredtek, miközben a kezüket összekulcsolva támogatták egymást.

Mire elértek Taehyung kocsijához, Jimin nem tudta eldönteni, hogy a tüdeje fogja-e előbb feladni inkább, vagy a térdei, mindenesetre nem is akarta megvárni a választ; inkább behuppant az anyósülésre. Még az sem tudta izgatni, hogy a drága üléshuzatot teljesen elárasztja a ruhájából csöpögő víz. Tae is beszállt a kocsiba, és becsapta maga mögött az ajtót, hogy ezután néhány percig egyikük se csináljon mást, csak lihegjen. Amint Jimin újra levegőhöz jutott, röhögni kezdett, amit hosszú percekig nem is tudott abbahagyni. Egy idő után Taehyung is beszállt a csilingelő nevetésével. Jimin kisimította az elázott szőke tincseit a homlokából, még mindig kacagva. Nevetett, pedig legszívesebben sírni lett volna kedve. Ez tűnt a bölcsebb megoldásnak. Mert Jimin többé nem volt biztos benne, hogy képes lenne-e elutasítani Taehyungot, hogyha ő is hasonlóan érezne iránta. Ez pedig kétségbeejtő volt.

Megjegyzések:

*Ajánlott zene:
Először a Ledapple-től hallottam ezt a dalt, nem tudom, hogy ki az eredeti énekes, de ez egy harmadik, szintén cover változata a dalnak.

https://youtu.be/T9e4k2WEZgU

* Sajnálom, hogy nem volt előző héten rész, ilyen az, mikor újra kell írni egy zh-t :D

* Jimin azért olvassa a Szerelmünk lapjait, mert Jimin szereti a Szerelmünk lapjait...

* Nem megy nekem a romantika. Kábé hatszor meghaltam írás közben. 

* Nem szoktam képeket beszúrni arról igazán, hogy hogy néznek ki a helyszínek, de ez a hely tényleg gyönyörű...

* Lotte World:

* Azt nem tudom, hogy a Lotte Worldnek van-e világító kertje, mindenesetre mutatok egyet példaként :)

Remélem tetszett a rész, és köszönök előre is mindenféle visszajelzést. Elnézést a kimaradásért, remélem mostantól  többé-kevésbé tudom majd rendszeresen hozni a részeket. Szép hetet nektek! <3

~ Ally D