━━━━━━━━━━━━━━━━
MADÁRKA
━━━━━━━━━━━━━━━━

Megdermed a férfi érintésétől.
Hook lassan csúsztatja végig hosszú, gyűrűkkel ellátott ujjait az ing alatt a fiú csupasz mellkasán.

Péter teste bizseregni kezd.
Nem érti, hogy mi történik.

Belenéz azokba a smaragd szemekbe, és hirtelen elfelejt mindent.
Nem gondol arra, hogy gyűlöli Hookot, és hogy egymás ellenségei. A férfi sem gondolkozik, csak elveszi, amit akar.

Lassan csókolja meg Péter vékony ajkait, aki annyira meglepődik, hogy meg sem tud mozdulni. Hook szája puha és meleg. Lassan mozog a fiú ajkain. Péter nem csókol vissza, mert nem tudja hogyan kell.

Amikor a férfi elszakad tőle, Péter érzi, hogy a teste felhevült, az arca pedig lángol. A Kapitány elégedetten nézi, hogy mit váltott ki a fiúból egyetlen csókjával.

━ Nem foglak bántani, kicsi fiú. – búgja az ajkaira a szavakat. – Egyelőre. – teszi hozzá ismét egy gonosz mosollyal az arcán.

━ Mi volt ez? – kérdezi a fiú, amikor a férfi ellép tőle.

━ Kipróbáltam valamit. – fordul az asztalhoz Hook, és önt magának megint egy kis rumot. – Az alku rád eső részét már érted. – mered maga elé. – Cserébe viszont úgy igazságos, hogy én is ajánlok egy alternatívát.

Péter hallgat, várja a folytatást. A háta még mindig az ajtónak nyomódik, ugyanis képtelen megmozdulni. Az agya teljesen lefagyott attól az egyetlen röpke csóktól. Még mindig nem fogja fel, hogy a férfi ezt tette.

━ A szolgálataidért cserébe, ha megszerzem a kincset, a boszorkány feloldja a kérésemre az átkot, amitől felnőttél. – a fiúra vezeti a tekintetét. – És ismét gyerek lehetsz.

·                 ⚓️                 ·

Hook nem tart szeretőket.
Az igazság az, hogyha az embernek szeretői vannak, akkor könnyedén megeshet, hogy azok megpróbálják az életét venni. A Kapitány pedig túlságosan szeret élni ahhoz, hogy ilyesmikre pazarolja azt.

Mégis... Akadnak olykor partnerek, akik többet akarnak.

A lány a férfi torkának szegezi a pengét, mire Hooknak azonnal kipattannak a szemei.
A kabinban sötét van, de nagyon is látja a lány izzó tekintetét.

━ Jó újra látni! – mondja neki a lány.
Hook elkapja a tőrt tartó kezét és kirántja belőle azt, miközben a lányt a lefegyverző mozdulat hevében az ágyába húzza. Eldobja a tőrt és mindkét kezével lefogja a lány kezeit.
A Kapitány idegessé válik.

━ Hogy jutottál be? – szegezi a fekete hajú lánynak a kérdést.

━ Nem véletlenül voltam a legjobb tolvaja, Kapitány. – mondja a lány fennkölten. Elégedetten mosolyog. A csípőjét felnyomja, hogy találkozzon Hook nadrágjával. Érzi a férfire feszülő nadrágon keresztül is a testének válaszát, amit a lány teste vált ki belőle.

A férfi elengedi a lány kezeit és felkel róla. Ellép az ágytól, majd felveszi a tőrt a földről.

━ Tűnj el! – utasítja a lányt, de amaz csak felül az ágyon. Hook látja a szeme sarkából, hogy a lány kerek melleire egy igen feszes ing simul, aminek a fűzői elől túl sokat mutatnak a dekoltázsából.

Mintha észrevenné, hogy a férfi rajta tartja a szemét, széttárja a lábait az ágyon, és a combjait kezdi el simogatni.

━ Azt hittem, hogy örülni fog nekem. – biggyeszti le az ajkait. – Pár évvel ezelőtt még örült...

Hook nem felel, csak megmasszírozza az állát. A borostája szúrja a kezét. Felsóhajt, majd a tőrt az asztalra teszi.

━ Poletta. – ejti ki a lány nevét. – Mit akarsz itt?

━ Úgy hallottam, hogy mostanában magányos. – simít a belső combja felé a lány a kezeivel, és végig a férfin tartja a szemeit. – Nekem pedig hiányzott.

━ Azt hittem, boldog vagy Mansennel. – jegyzi meg a férfi, és felveszi az asztalán lévő rumos üveget.

━ Nem fizet elég jól. – vonja meg a vállát Poletta.

━ Én sosem fizettem neked! – horkant fel a Kapitány, majd meghúzza az üveget. – Mégsem tudlak száműzni az életemből... - teszi hozzá megtörölve a száját.

Nem szánja sértésnek, a lány pedig nem is veszi annak. Ahhoz túlságosan ködös az elméje, hogy annak vegye.

Poletta tizenhárom éves korában került Hook markaiba. A férfi csak azért tartotta meg, mert nem ölt kislányokat.

Lobeelo kivétel volt e-téren, mivel őt fiú létére, a Kapitány a legénységéhez vette, amikor a törzse sajnálatos körülmények között megsemmisült.

De mindig is Poletta volt a kedvence.
Az ő kis Madárkája.

Egészen addig, amíg a lány nővé nem kezdett cseperedni.

Poletta aznap lett tizennyolc esztendős, amikor az éjszaka folyamán betért a Kapitány kabinjába. Gondosan bezárta az ajtót maga után, hogy senki se zavarhassa meg őket.
Akkor még Hookot szolgálta.

A férfi a térképeibe temetkezve ült az asztalánál, szinte észre sem vette a lány közeledtét. Persze egészen addig, amíg Poletta bele nem ült az ölébe. Csupán egy selyemköntös volt a lányon.

Sokszor ment be a férfihoz ok nélkül, és rengetegszer aludt el a férfi ölében. Viszont azon az éjszakán, okkal tért be Hookhoz.

━ Hoztál valami hírt, Madárkám? – kérdezte tőle a férfi, de a lány csak megrázta a fejét.

━ Nem, uram. – felelte. – De kérnék magától valamit... – fordult a férfi felé az ölében. Hook érdeklődve vizslatta azokat a hatalmas, mogyoróbarna szemeket.

━ Hallgatlak.

━ Szeretném, ha megajándékozna valamivel, a születésnapom alkalmából! – folytatta Poletta.

Hook vonásai mindig megváltoztak, ha a lányról volt szó. Lényegében ő nevelte lányból nővé. Már, ha lehet azt nevelésnek hívni, hogy megtanította lopni, karddal és pisztollyal harcolni, na meg nem utolsó sorban: hazudni.

━ Miért nem mondtad, hogy ma van ez a nap? – kérdezett vissza a férfi.

A lány felé fordult és átvetette az egyik lábát a férfi lábain, így szemben ült már vele.

━ Akkor odalett volna a meglepetés, nem igaz? – mosolyodott el a lány, és a köntösének fűzőjéhez nyúlt. Hook követte a tekintetével Poletta mozdulatait. A lány lefejtette magáról a köntöst, ami lehullott a vállain, ezzel felfedve meztelen testét a férfi előtt.

A Kapitány szemei halványan elkerekedtek, amikor felfogta, hogy a lány mit is akar tőle.

━ Poletta... - kezdett volna bele csendesen, de a lány hirtelen az ajkaira tapadt.

━ Kapitányom. – duruzsolta a szavakat kéjesen, amikor egy pillanatra elvált tőle. Megfogta Hook kezeit, majd a kerek melleire vezette őket, amik megkeményedtek a férfi meleg kezének érintésétől. A mellei elvesztek a Kapitány hatalmas tenyerében.

━ Erre vágysz hát? – csókolta meg finom a lány arcát. A lehelete forró volt, az illata túlságosan vonzó. A lány megérezte a lábai között a férfi nadrágján keresztül a dudorodó férfiasságát.

Erősebben nyomta neki a csípőjét, Hook pedig erre válaszul durvábban markolt bele a lány melleibe. Poletta ajkait egy hangos nyögés hagyta el.

━ Amióta az eszemet tudom. – vallotta be a lány, amit már régóta akart.

━ Véreztél már, Madárkám? – mindkét kezével belemarkolt a lány csípőjébe és az asztalra fektette. Akkor a férfinak még megvolt mindkét kézfeje, hiszen a szörny még messze járt. - Érintett már meg valaki?

━ Gondoskodott róla, hogy senki se tegye meg. – emlékeztette őt a lány.

Hookban felsejlett akkor valami messzi, kósza emlék, hogy mondott olyan kijelentést a legénységének, hogy „Aki hozzá mer érni a lányhoz, azt a cápáknak vetem oda, egy karóval a testében".

A férfi elmosolyodott és lehúzta magáról a nadrágját annyira, hogy a lányhoz tudjon férkőzni.

━ Örökké az enyém vagy, Madárkám? – kérdezte a jobb kezét a lány arcára simítva, amíg a másikkal elhelyezkedett a formás lábai között.

━ Az öné, Kapitány. – sóhajtotta Poletta, miközben a férfi vállába kapva érezte meg magában a férfiasságát.

A lány sosem tudta, hogy Hook hány éves lehet valójában.
Itt Sohaországban, máshogy telt az idő.
A férfi a harmincas éveiben lehetett, de az is megeshet, hogy már rég több volt. Mindenesetre, soha senki nem tudta, hány éves lehet Hook Kapitány. A férfi pedig soha senkinek nem árulta el az igazi korát.

Poletta aznap vált a férfi első és egyben utolsó szeretőjévé. Hook pedig örökké bánta, hogy a szívét egy kislánynak adta oda azon az éjszakán.