Hét közepénél vagyunk, vagyis a szerdánál. Minden hétnek a legmozgalmasabb napja.
Két okból is:
- minden kistini lányka itt meresztgeti a seggét és áradoznak a hősökről (legviccesebb hogy csak a TOP 3-ban lévőkről) a helyett, hogy szednék seggüket az iskolába.
- a legtöbb ember csak a mai napon ér rá, vagy nem kell olyan korán munkába/ suliba menniük, vagy csak éppen szabadnapon vannak és egy nyugodt napot szeretnének eltölteni kávéjuk mellett.

Na mindegy, jó egy napom lesz azt érzem..
De legalább a délutánom tényleg kellemesen fog eltelni.

- Készen állsz, egy kis: "Hallgassuk a tini picsák nyavajgásukat közvetlen a pult előtt, ahogyan csak a TOP 3 hősről tudnak beszélni?" - vetettem fel mosolyogva ötletemet szemüveges barátomnak a konyhán.

Mosolyogva megrázta fejét.

- Csak baj ne legyen belőle. Egyebként pedig nem vagyok rájuk kíváncsi. A tegnapi incidens után legszívesebben inkább kiküldeném őket, hogy menjenek iskolába. - tette el receptes könyvét.

- Ezzel egyet értek, de valahogyan majd csak túl éljük ezt a napot is, legyen az bár milyen nehéz.

- Ha eddig minden szerdát nyugodtan elvittünk, akkor ez sem fog majd kirajtunk. Csak ne akadj majd annyira ki, ha mindig nyavajogni hallod őket. - ejtett felém egy fél mosolyt.

- Csak páros lábbal akarnám őket kirúgni innen, egyébként meg semmi más szándékom nincsen. - mosolyogtam rá kedvesen.

- Ismerlek már egy jó ideje, és mint volt osztály elnök mondom neked, hogy ezt még akkor is megtennéd, ha nem a kávézóban lennének, hanem máshol. - nevette el magát halkan és ki invitált a konyhából.

- Tartsák tiszteletben, hogy nem csak Ők vannak itt hanem vannak más vendégek is. Akik halkabban is tudnak beszélgetni egymással, nem úgy mint ahogyan azt ők is teszik. - húztam fel orromat durcásan.

- Rendben, bocsánat. Igazad van, de nem mindig az a megoldás, hogy valakit felrúgsz. Elég sokszor ha csak épésszel beszélsz ellene. Vagy felfogja, vagy nem. Azzal már te nem tudsz nagyon sokat kezdeni. - vette fel kötényét és egy tálcát fogva rá is tette a kész italokat.

- Tudom, tudom Tenya. Megpróbálom visszafogni magam.

- Köszönöm (Becenév), akkor munkára. - egy utolsó mosolyt engedve felém, folytatta is a rendelések kihordását.

Egy halk sóhaj hagyta el számat.
Most már belátom, hogy én csak a délutánra voltam készen, nem az előtte történő dolgokra is. De valahogyan túl kell ezt is élnem, vagy tényleg kampec lesz nekem.

——————————————————

El sem hiszem., hogy végre bezártunk. Már ideje volt, nekem túl sok volt ez. Főképpen ezekből a tini lányokból.

- Én többet be nem jövök szerdán dolgozni az is biztos. Elegem van ezekből a tinikből, a mai fiatalok nem tudják mi az a tisztelet. - törölte meg szemeit fáradtan.

- Egyszer rúgjam fel őket aztán jöhet apuci, hogy miért tettem. Agybajt kapok tőlük. - ráztam meg fejemet.

- Hát, igen. Egyszer kell őket móresre tanítani, aztán majd tudják, hogy hol van a határ. Na mindegy is.. Az a lényeg, hogy ma kibírtuk ezt is. Legyen szép napod (Név)-chan. Épségben érj haza. - küldött felém egy mosolyt, majd elindult a zebra felé, balra.

- Neked is Tenya. Holnap találkozunk. - intettem neki, majd indultam el a másik irányba.