- Nézze uram. Nem tudom, hogy még hányszor kell elmondanom magának. De ez egy kávézó, nem pedig reggeliző hely. Itt italokat, kávét és süteményt tud venni. Szemben a pékségben árulnak fankot meg minden féle pékárút. Kérem menjen át oda. - mondta már - már felemelve hangját Iida.

A vendégek feléjük néztek, ahogyan én is. Érthetetlen ember van már megint a kávézóban, nekem meg erre kell vissza jönnöm.
A vendégek összesúgtak. De nem Tenya volt a téma, hanem a férfi aki nem ért a szóból.

- Kérem menjen ki innen. Vagy menjen át egy másik kávézóban ahol reggelivel is szolgálnak. - próbálta végre lekoptatni a fazont.

- Be fogom magukat pereltetni! Egy vendéget nem tudnak rendesen kiszolgálni! - csapott az asztalra nem tetsző hangon az idegen.

- Hé! - mentem oda hozzájuk.

Nem fogom jó szemmel nézni, hogy a munkatársamat hülyének tüntetik az állásommal pedig szórakoznak.

- A munkatársam már elmondta magának töbször is, hogy egy kávézó! Itt kávét és italokat tud kérni magának, meg süteményt! Ha valami nem tetszik, kérem fáradjon ki és ne jöjjön vissza.

Csend. Piszmogott valamit a férfi az orra alatt, nem értettem jól de biztos el lettünk átkozva.
Felhúzva magát levágta a pultra az étlapot és távozott a kávézóból.

- Idióta.. - morgott orra alatt Tenya is.

- Sokkal kell még szembe néznünk a mai nap során. - sóhajtottam egyet.
- Legalább gyorsabban elment mint vártam volna.

- Nem ért a szóból és még minket akar beperelni. - dőlt idegesen a pult másik oldalának.

- Nyugi. Ha baj van, akkor majd Ojiro és a srácok jönnek. Majd ők rendezik az egészet, a kamerák pedig mindent fesznek. - próbáltam nyugtatni valahogyan.

Csak teljen el ez a nap is. És semmi, semmi baj vagy vita ne legyen a maradék néhány órában, amég be nem zárunk. Kérlek...

——————————————————

Lassan vége van a napnak. Egyre kevesebb vendég jön, már kezd le menni a nap, mindenki most indul haza. Érthető egy dolog.

Egy - két vendég ha volt bent már, zárás előtt vagyunk negyed órával. Elfogyasztva italukat fizettek majd el is mentek. Összeszedtem a pénzt és a piszkos poharakat majd hátra vittem a konyhába Tenya-nak. Amég Ő  mosogat, én asztalokat törlök, felseprek és felmosok. Majd mind a ketten hátul távozunk is.

Ez sem volt most másképpen.
Asztalok törölgetése, székek felrakásával voltam elfoglalva, mire a "Vendég" jelző megszólalt.

- Kérem gyorsan válasszon, zárás előtt vagyunk negyed órával. - néztem rá az illetőre aki bejött. Nem pont ilyen vendégre számítottam..

- Egy veled eltöltendő holnap estét választok. Senorita. - mosolygott rám a szőke.

- Szöszike. Mit keresel itt? Nem a várost kéne megmentened? - kérdeztem tőle egy ölelésbe vonva.

- Vannak rajtam kívül mások is. Egyébként meg az elmúlt napokban eléggé csendes a város. Szóval, rá érsz holnap? Akkor is magammal viszlek, ha nem érnél rá. - jelentette ki neki dőlve az asztalnak, amit most töröltem le.

- Rá érek, nyugi van. Hova vinnél már megint? - érdeklődtem meg és tovább folytattam munkámat.

- Az legyen meglepetés. Csak csinos ruha legyen rajtad és majd eléd megyek. Holnap találkozunk. - lépett volna le egyből.

- Holnap meddig leszek veled? Mindig magamra hagysz egy rövid idő után. - szóltam utána.

- Sokáig, Senorita. - lépett le ténylegesen egy vigyorral az arcán.