Alig aludtam.
Midoriya járt a fejemben, hogy bármit is csinál az nem jó, vagy fog belőle jó kisülni.

A hirekben semmit sem hallottam róla, aminek tudtam örülni. De az még egy aggódást adott, hogy egész nap láttam elmenni a túl oldalt a kávézó előtt. Többször is összenéztem vele, mikor volt rá esélyem.

Félek, hogy valami hülyeséget csinál és arról csak néhány óra múlva kapok valamit. Azt is a hírekből, vagy egy - két rendőr és hős barátomtól.
A régi osztályomból sokan sikeresen jutottak el álmaikig, páran viszont kénytelen voltak más szakba után nézni..

Midoriya volt az élen..
Fél év kor hagyta abba az egészet, s adta fel álmait. Képessége nem mutatkozott meg, de amint elkezdte gonosz karrierjét már nem bírt leállni. Aztán lassan, de sikerült neki, s végül csak nekem meg még egy valakinek maradt meg emlékeiben Midoriya és a volt hős neve.

- Hé, minden rendben van (Név)? Megint csak meredsz magad elé és nézel ki az ablakon. - rántott vissza a világba Tenya.

- P-persze, minden rendben. Csak gondolkodom és merengek pár dolgon. - mosolyodtam rá egy kicsit.

- Rendben van. Már megilyedtem, hogy valami baj van. - tette mellkasára kezét.

- Nem, nem. Minden oké, nem kell aggódj. - fogtam kezembe egy tálcát és tovább végeztem munkámat.

Az üres tányérokat és poharakat összeszedtem, majd hátra vittem a konyhába. Tisztákat, miket tegnap mostam el hoztam előre a nagyszekrényből és tettem helyükre.

Minden rendezve van, nincsen kupi így legalább a pult mögött és nagyobb helyen tudunk mozogni. Több minden is elfér, mint ahogyan azt mi az elején terveztük szemüveges barátommal de se baj. Ha akarunk még valamit ide be tenni akkor van hozzá hely, és nem kell annyira mindent rendezni.

Újjabb emberek ültek le a kint lévő egyik asztalhoz, pontosabban a 2-es asztalhoz. Elmentem felvenni a rendelést, majd vissza be és neki állni annak.

A készen lett italokat kivittem a lányoknak és a szokásos kedves kis mondat után már vissza is mentem a pult mögé besegíteni barátomnak.

A telefon csörrent. Nyugtom a mai nap során már tényleg nem lehet.
Felvettem.

- Szia (Beceneved). - szólt bele a vonal másik feléről Ojiro.

- Szia. Miben segithetek? - kérdeztem meg kedvesen.

Rendelést adott le. Hát persze, mi másért is hívott volna, hiszen tegnap előtt beszélgettünk egymással.

Leadva rendelését két személyre köszöntünk el egymástól és álltam neki a kért italoknak.

- (Név), ne haragudj. Tudnál segíteni? Újabb rendelések jöttek, és még van pár ember akiknek felkell vegyem amit kérnek. Eltudnál készíteni párat? - nézett rám letéve mellém a tálcát rajta a rendelésekkel.

- Persze. Ezt az egyet gyorsan befejezem és készítem is őket. - mosolyogtam rá és gyorsabbra fogtam munkámat.

- Köszönöm. - hagyott is magamra kedvesen.

Ojiro tudja a legjobban, hogy milyen napok szoktak lenni nálunk a kávézóban Tenya-vál. Majd újra melegítik, ha úgy van.

Készén léve a két itallal neki is álltam a többi elkészítésének. Még szerencse, hogy a sütik készen érkezve jönnek hozzánk anyámék cukrászdájából és nem kell annyit várnunk rá. Mindig is örültem, hogy valamikor ilyen jól megtudunk oldani dolgokat.

Sokszor szeretem az életem, de van amikor inkább nem kívánok élni. Talán még túl sokszor is..