Jobban nem is indulhatna az egész nap, mint hogy a kisgyerekek reklamáló hangját hallgassam csóró kávézó négy fala között.

Fél perce sem hall mást az ember, mint hogy két kisgyerek más felé sütit szeretne vetetni az édesanyjukkal, aki egyébként csak egy kávét szeretne kérni magának azta kurva lehúzni innen. A két gyerek meg nem hajlandó leülni a seggére és ott nyugodtan várni amég az anyjuk meg nem kapja a kávéját.

- Néhány perc és már készen is van a kávéja asszonyom. - mosolyogtam a nőre.

- Köszönöm. - bólintott egyet mosolyogva és kézen fogva két gyerekét már el is hagyta a kávézót és leült az ablak előtti helyre.

- Nehéz nap lesz a mai.. - húztam el számat és neki is kezdtem az első rendelésnek.

- Ennél már csak rosszabb lesz. De hé (Becenév), már csak egy hónap és itt van a szabadság. Akkor majd tudsz pihenni, meg csak egyszer kell bejönnöd, hogy ellenőrizd a kávézót. - simogatta meg hátamat Iida.

- Persze, persze. Már alig várom, mindjárt kiugrok a bőrömből.

- Ennyira azért nem kell lelkesedni. - kuncogott fel jól szorakozottan és elkezdte beüzemelni a kasszát.

Elmosolyodtam és a készen lévő italt tálcára téve ki vittem a nőnek. Mégegyszer megköszönte, majd vissza is mentem munka társamhoz.

Kezdetét vette a hétfő, nincs lazsálás. Majd amint bezártunk mondhatom azt, hogy mehetek pihenni addig is bírnom kell két lábon a mai napot is.

Eddig sem hagytam cserben a kávézót, most sem fogom. Főképpen nem ma, mivel jön két férfi ellenőrizni, hogy minden rendben van-e a kávézóban. Minden is fel lesz ma forgatva és csak reménykedni tudunk Iida-val, hogy nem kell majd bezárnunk.

Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam. A mellettem álló fiúra tekintettem aki kicsit kétségbe esetten nézegette a kezében lévő papírokat.

- Hé, Iida. Nem kell aggódnod, ezek csak a bizonyító papírok. Mind megvan és biztonságában vannak, egyébként is főképpen a munkákra kíváncsiak és arra, hogy hogyan szolgáljuk ki a vendégeket meg hogyan szólunk hozzájuk. - tettem hozzám közelebb eső vállára kezemet és egy mosolyt eresztettem felé.

- Mi van ha nem lesz nekik elég jó? Akkor annyi van a kávézónak és csődbe megyünk. - gondolt egyből a negatívra.

- Ne is gondolj erre Tenya. Minden rendben lesz, maximum néhány vendégnek lesz rossz napja, az pedig minden napos ebben a városban. - biztattam tovább munkatársamat.

- Nem is tudom. Most nagyobb a nyomás mint eddig.

- Ha eddig elbírtunk vele, akkor azután is elfogunk. Meg marad a kávézónk, majd én teszek róla. - paskoltam meg vállát és neki is álltam dolgozni.