Ahogyan azt Bakugou is megmondta a hisztim után, egész nap be sem áll a szám. De még akkor sem, amikor nyugodtan tévét néznénk a nappaliban, vagy ébredezünk; de úgy egész nap.

Viszont egy valamivel belehet kussoltatni engemet is. Jó, inkább két dologgal.
Az egyik az, ha már elege van a sok dumámból akkor fogja magát és ágyba dobva nekem esik.
A másik pedig az, ha valahova kimozdulunk egyet.

Egyiksem jött most össze.
Oda kint szakad, mintha annyira muszáj lenne neki így még az udvarra sem lehet kimenni egy kicsit szórakozni.
Mivel a szöszi is, meg zöldike is itt vannak így semmi olyat nem lehet csinálni kettesben, amit egyébként mindig szoktunk Bakugou-val. Mert abból csak a vita lesz, aztán tényleg egymás nyakának fognak majd ugrani de akkor az majd az én hibám lesz..

Ezért is döntöttünk filmezés mellett. De az sem úgy jött össze ahogyan terveztük.
Bakugou meg én mindig horrort nézünk, mert közben a mellkasán alszok el ami után meguntam.
Midoriya-val pedig inkább olyat amiben több a gyilkosság meg a harc.
Egyedül meg azt amihez kedvem van.

Nos, egyiknek sem tetszett amit a másik akart, én meg már minden olyan filmet láttam amit megakartam volna nézni. Csak ezek ketten tudnak nekem olyat mutatni amit még nem láttam volna.
Így a filmezés is ki volt már zárva egy fél órán keresztül tartó vitatkozás után.

- Úgy látszik az alvás jobb ötlet lenne. Ha ha.. Jó vicc volt (Név), még azt sem lehet vita nélkül megoldani. - dőltem hátra a kanapén magamon nevetve.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––

- Midoriya. Gyere a fürdőbe, kicserélem a kötésedet. Teljesen át van már ázva az egész a vértől. - álltam a fiú mellé, aki nyugodtan el volt kis italával az asztalnál.

- Összevarni esetleg nem akarsz? - viccelődött sérüléseivel.

- Persze. Akár több részre is váglag aztán úgy varlak majd újra össze. - mondtam szakraztikusan, mire egy kicsit elkuncogta magát.

- Rossz vicceid vannak, kedvesem.

- Nem tud meghatni. Gyere szépen zöldike. - indultam el a lépcső felé.

Katsuki gyilkos tekintetét éreztem magamon, ahogyan végig követi a mozgásomat. Nem tetszik neki Midoriya itt léte, de a zöldike sem tűri el jó szemmel itt a szőkét.
Viszont egyiküket sem akarom innen elküldeni, akkor abból holnapra már hallom is a híreket. Amik nagyon nem lesznek jók.

A fürdőbe érve elővettem a sámlit amire leültettem Midoriya-t, majd elő kutatva az elsősegély dobozomat kivettem belőle az ollót, kötszert és fertőtlenítőt.

Már lassan a vér szagát is lehetett érezni, annyira át volt már ázva a kötése. Mondjuk nem csoda.. Egész nap egy szál nadrágban van ide bent.

- Katsuki nem nézi jó szemmel, hogy itt vagyok. - szólalt fel a sebesült.
- Úgy látszik, nem csak én szeretlek, Rózsaszálam.

- Mióta változtak a kedéjek és megtámadtad a U.A-t a ligával. Csak jobban utál és próbál tőled távol tartani. - kezdtem el lekezelni sebeit újra.

- Addig se nagyon kedvelt amég jó voltam.

- Túl akart múlni. Az első számú hős lett belőle, te pedig az első számú nagy gonosz vagy. Idegesíti az a tudat, hogy lehet hősként ő az első, de másban viszont meg te.

- Te mégsem félsz tőlem. - pillantott rám hátra szeme sarkából.

- Nincs okom. - zártam le ennyivel a témát és le ragasztottam a kötszer végét.