Másnap, vagyis csütörtökön félig elő- holtan dolgoztam végig a napot.
Be vallom, Bakugou igazat mondott, de nem érdekel. Egy nagyon jó estém volt vele tegnap este és ha lehetne ma ugyan úgy megismételném vele.

Az alkohol mennyiséget leszámítva, meg azt hogy csak miatta feküdtünk le egymással..

- Ma nagyon nem voltál toppon. Minden rendben van? - tette fel a kérdést aggódó hangon Tenya.

Iida annyira mondta munka közben, hogy majd nap végén szeretne velem beszélgetni valamiről. Bele menten hát, nem tudom meddig tart majd, szeretnék időben ágyba kerülni.

- Persze. Csak.. - arcom enyhén pirbe borult. – Tegnap este elmentünk egyet Katsuki-val bulizni. Ittunk nem keveset és a sok alkohol miatt nálam közöttünk ki.. Hosszú esténk volt.

- Másnaposan jöttél be? - kerekedtek ki a szemei, mintha csak ezt az egyet hallotta volna meg mondani válómból. Bár addig jó..

- Igen. Nem akartalak magadra hagyni ezzel a sok emberrel. Ígyis sokat tettél eddig értem, meg mindig kedves vagy velem. Ennyivel már tartozom, hogy nem hagylak magadra. És egy nagy köszönettel mind azért, amit eddig értem tettél. - mosolyogtam kedvesen a mellettem ülő fiúra.

Iida semmit sem mondott, csak fel állt az asztaltól és az üres poharakat a pult mögé vitte.

- Tudod, (Név)-chan.. Mikor még a U.A diákjai voltunk sokszor tudtalak csodálni. Bármi is volt, te segítettel az embereknek, ha akarták ha nem. Mindenbe bele ütötted az orrod, hiába nem kellett volna. Órákon is sokszor jeleskedtél Yaoyorozu-val egyetemben. Most, hogy fel nőttünk és az osztály egy része hős lett, a többiek pedig más munkába kényszerültek.. Azt hittem egyedül maradok azzal a döntésemmel, hogy egy kávézót vezetek; míg mindenki más olyat csinál amivel másokat megment, vagy fel kelti az érdeklődésüket. — hogy mire akar ezzel kilukadni, azt nem tudom.

Iida mindig furcsa volt számomra. De megbíztam benne és a döntéseiben.

Egy halvány mosollyal az arcán vissza is jött hozzám.

- Mindig végig hallgattál, és mikor felvetettem neked ezt az ötletemet akkor egyből benne voltál. Hogy segítesz nekem, ahogyan a szüleid is. Felnyitottad a szemem, hogy amihez kedvem van azt ne szégyelljem és legyek rá büszke. Ha valami pedig bem jön össze, vagy próbáljam újra vagy ha adódik egy másik lehetőség, akkor azt ne hallaszam el. Ezért is.. Inkább én tartozom neked köszönettel, mint barátod, mint főnököd. - mosolygott rám miközben megsimogatta a fejemet.

- Jaj, Iida. - nevettem el egy kicsit magam, és fel állva ülő helyemről egy ölelésbe vontam barátomat.
- Barátok vagyunk, ez csak természetes. És ismersz, neked mindig segítek.

- Tudom, (Név)-chan; és köszönöm is. Nélküled már rég annyi lenne a kávézónak.

- Együtt juttatuk el idáig a helyet. Közös érdem. - mosolyogtam rá halványan.

- Figyelj, ne haragudj hogy így ezt megszakítom. De rohannom kell haza. Holnap még találkozunk, (Név)-chan. Vigyázz magadra az úton. - utoljára még megölelt majd a hátsó ajtó felé vette sürgősen az irányt.

Kellemes perceket valami mindig elrontja. Sokszor jó, de sokszor nem. Most viszont, nem tudom eldönteni ezt.

De itt az ideje már nekem is haza menni. Ígyis még sokáig leszek fent, egy kicsit pedig ki kell heverjem még a tegnap estét. Egy jó meleg kávé most jól fog jönni nekem is.