Elveszettnek éreztem magam. Bizonytalan voltam abban amit csinálni fogok. Igazából azt sem tudtam mit fogok.
Tartottam attól, hogy romlást hozok szegény itt élő családokra. Vagy hogy ellenem fordul a közösség. Nem éreztem magam otthon. Egy ideje már nem, de most még annyira sem, mint eddig.
Közben pedig Camilo is otthagyott, tehát annyit sem tudok kezdeni magammal, mint amit mellette tudtam volna.
Aggódva néztem körbe.

-Minden rendben lesz- tette a vállamra a kezét Mirabel. Út közben Camiloval beavattuk a tervünkbe, miszerint; ma Camiloval tartok, és akik hozzá fordulnak, azoknak bemutat engem, így hátha hasznomat fogják venni.

-Remélem

-Tudom, nálatok nem így volt, de hidd el itt szeretik és megbecsülik a családom. Még engem is, pedig nekem nincs is képességem, mégis tárt karokkal fogadnak akárhányszor meglátnak- nyugtatott a szavaival.

-De annyira szerencsétlen erőm van. Szinte semmire se lennék jó

-Nagyon sok hasznodat fogják venni. Ködös időben főleg... az idősek is biztos hasznodat lelik, sőt talán a gyerekek tanításában is. Nagyszerű erőd van higyj nekem. -mosolygott rám kedvesen.

-Igazad lehet, most bele gondolva, tényleg akad itt is tennivaló

-Na látod ez a beszéd. És már Camilo is jön, tehát készen állsz? -igyekezett lelkesítő stílusban mondani.

-Azt hiszem -nevettem el magam

Eközben Camilo is odaért, ahol mi beszélgettünk.

-Na, Sonia készen állsz? Beszéltem pár ismerősömmel, szívesen megismernének, valamint szerintem már ma találsz magadnak elfoglaltságot- mesélte Camilo

-Nagyon köszönöm- hálálkodtam neki a segítségért.

Ezután követtem Camilo-t egy kisebb szűk utcában, ahonnan egy 2 szintes lakóházhoz vezetett az utunk. Itt Camilo bemutatott 2 nagyjából velünk egykorú barátjának, akikkel kis időre megálltunk beszélgetni.
Aztán egy idősebb asszonyhoz mentünk.

-Bienvenida senora- köszöntötte Camilo illően a völgyet. Én is hasonló képpen tettem. -Ő lenne Sonia

-Szervusz kedvesem, kérlek foglalj helyet. Szeretnék kicsit beszélni veled.

'Camilo' *hallatszódott kintről*

-Sonia, megleszel?

-Persze

-Később vissza nézek, viszlát- köszönt el a nőtől is, majd a hang irányába sietett.

-Tehát akkor te lennél Sonia. Én senora Alarcón vagyok. Camilo gyakran jár hozzám, és a mai nap említést tett rólad és az erődről.

-Miben tudok segíteni?

-Messzire ellátsz, igaz?

-Igen

-Mesélj nekem. Mit mondanak a csillagok?

-El kell, szomorítsam, de nem értem őket. Éjszaka jóval élesebben látom őket, mint bárki más, de nem értek hozzá

-Ó, dehogynem. Csak figyeld őket. Este, ha kialudtak a falu fényei, várlak ide- zárta le a beszélgetést.

Furcsa idős asszony, furcsa kívánságok. Kicsit sokat vár, de mit tudnák tenni? Másnem... kitalálok valamit, amit nagy valószínűséggel el is fog hinni.

A beszélgetés után elindultam a faluba. Mirabelt és Camilot kerestem, de nem találtam őket, így magamtól kezdtem érdeklődni az embereknél, hogy tudok-e valamiben segíteni. A többség nem tudott egyenes választ adni. Hirtelen új erő társult a többi mellé, így ha lenne is olyan dolog, amiben hasznomat veszik, sem jutna most eszükbe. Egy szemüveges úrnak kellett megkeresnem a zsebóráját, ám az is hamar megvolt, hisz a homok alatt fényesen csillogott. Talán még sem lesz ez olyan egyszerű, mint hittem.

Séta közben a térre értem. Leültem a szökőkút szélére, és egy -a kút mellett növő- virág szirmaival kezdtem játszadozni

-Szia Sonia- hallottam meg egy ismerős hangot

-Szia Camilo

-Na, hogy ment?- ült le mellettem.

-Nem tudom... Mondd csak ez a nő tudja, miket beszél?

-Igen miért?- húzta mosolyra a száját.

-Azt szeretné, ha késő éjjel beszélgetnék a csillagokkal- nevettem el magam

-Olyat is tudsz?- nevetett már ő is

-Sajnos nem

Így telt a délelőtt. Camiloval. Mirabel sehol, így egy idő után már nem is figyeltem jön-e. Camilo társasága nekem épp elég volt. Rég nevettem ennyit, mint ezen a napom. Leginkább őt kisérgettem, ha hívták. Fantasztikus képessége van. Az lehet, aki csak akar, egyik pillanatról a másikra. Magasabb lehet, alacsonyabb, idősebb és fiatalabb. És rá tényleg nagy a 'kereslet'.

Miután végzett az aznapi utolsó dolgával, együtt mentünk vissza a Casitaba ebédre. 

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ezzel a résszel is ennyit késtem, igyekszem hozni a következőt is de mostanában igaz van ihletem, de valahogy képtelen vagyok huzamosabb ideig folyamatosan írni.
De igyekszem a következő részt is mihamarabb publikálni~