-Gyere már! És ne vágj már ilyen fancsali képet, és kapkodd a lábad, mert ha igyekszel, akkor hamarabb végzünk!

-Hjajj- sóhajtott már vagy huszadjára Márk, miközben megragadtam a karját és magam után húztam az áruházban- Fogalmam sincs, hogy miért bírják ezt a csajok.

-Kedveled Amandát nem?- bizonytalanul bólintott- És szeretnéd, hogy ő is kedveljen téged, ugye?- Márk idegesen bólintott még egyet. Jó elhiszem kicsit frusztráló lehet, hogy a két vállát megragadva öt centire az arcától magyarázok neki egy zsúfolt áruház kellős közepén- Na akkor, kapd össze magad és tegyél érte!- ráztam meg- Ha találunk neked egy jó kis ruhát, akkor megmutatod Amandának, hogy mekkora áldozatot hozol érte, mert hidd el, tudja, hogy nem kedvtelésből vásárolgatsz magadnak új rucikat. Nemsokára tuti találunk valamit, ugyanis eddig csak két boltban voltunk. Szóval, szedd össze magad és indulás!- ezzel elindultam, Márk meg egy hatalmas sóhajjal követett.

Két órás keresgélés után végre találtunk Márknak egy elfogadható göncöt, amiben nem nézett ki nagyon hülyén és még tetszett is neki, ami megfelelő lesz Amanda szülinapi partyára a hétvégén. Miután végeztünk hazadobott, én pedig hullafáradtan dőltem végig a nappaliban a kanapén, ez a két óra még nekem is megártott, mi lehet akkor szerencsétlen Márkkal.

-Mizu? Merre voltál?- süppedt le mellettem a kanapé, és mivel hason feküdtem, az illető, vagyis Amanda, felemelte a lábamat, hogy elférjen, ezért ebből tök kényelmetlen pozícióból, felültem, majd mivel nem volt kedvem ülni, a fejemet a nővérem ölébe hajtottam és onnan néztem fel rá- Kényelmesen fekszel?- nézett rám unott arccal.

-Nem egészen- fészkelődtem az ölébe, miután megtaláltam a tökéletes pozíciót- Na most már jó- mosolyogtam.

-Örülök neki- forgatta meg a szemét- Na mesélj, mitől vagy úgy kifáradva?

-A plázában voltam.

-Minek?- kérdezte döbbenten. Asszem ezt nem kellett volna mondanom. Remélem nem jött rá semmire.

-Csak Hédivel. Kellett neki valami és elkísértem- húztam el a számat.

-Ahha- mondta, látszott rajta, hogy nem hisz nekem- És egész véletlenül nem Hédi kisért el téged?

-Miért tette volna? Vagyis én mit keresnék az áruházban?- kérdeztem ártatlanul-De mennem kell tanulni- álltam fel.

-És mit vettél nekem?- szólt utánam nevetve.

-Nem tudom miről beszélsz!- ingattam a fejet úgy, hogy hátra sem néztem, majd felkaptam a táskámat és felrohantam a lépcsőn.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

-Akkor azt mondod, bál lesz hétvégén?- kérdezte Szonja az ebédnél, majd fogta magát és leült hozzánk az asztalhoz.

-Igen- bólogattam.

-És természetesen leülhetsz- motyogta Nancy az orra alatt, mire Hédi oldalba lökte- Aú- nézett rá Nancy szúrós szemmel.

-És mit vegyek fel?- magyarázott Szonja folyamatosan, és észre se vette Nancy beszólását- Szerinted jó lesz a Befogadási ruhám? Vagy vegyek másikat? De lesz arra időm?- tűnődött- Merthát, nincs sok idő szombatig. Vagy péntek este nem megyünk ruhát nézni Alexa?

-Hát, ha lehet, akkor inkább nem- mondtam miután lenyeltem egy falatot- Vagyis...

-Halljátok mi történt?- lépett izgatottan az asztalhoz Pegi- Ööö... Sziasztok?- köszönt nekünk, de végig a gondolataiba merülő Szonjára nézett. Legyintettem, Pegi meg megvonta a vállát és a szomszéd asztaltól szerzett egy széket és leült Nancy és Szonja közé.

-Na mi történt?- kérdezte Hédi, miközben belekortyolt az üdítőjébe.

-Ja igen- tette le a villáját Pegi, mert az asztaltársaságunk minden tagja, Szonja kivételével, kérdőn nézett rá- Walter és Brúnó összeverekedtek- mondta izgatottan.

-Mivan?- kérdeztem hüledezve, Hédi kezében megállt a villa és még Szonja is Pegire figyelt.

-Dráma- vigyorgott Nancy gonoszul, a szó végi „a"-t elhúzva.

-Le se tagadhatnád, hogy Hook lánya vagy- néztem rá furán. Nancy csak megvonta a vállát és izgatottan nézett Pegire, hogy folytassa.

-Mi történt?- kérdezte Hédi- Nem jellemző Walterre, hogy ok nélkül verekedik. Jó nem azt mondom, hogy egy angyal és nem hiszem el, hogy nem verekedik, de miért?

-Hát Millával beszélgettünk- itt hirtelen elhallgatott és zavartan nézett körbe- Nem sokat, csak megállított a folyosón és kérdezte, hogy hogy vagyok.

-Milla érdeklődik valaki iránt?- vontam össze a szemöldököm- Nem az a típusú ember, aki nagyon a más érdekeit tartaná szem előtt.

-Én se értettem, sőt még most sem értem, de úgy tűnik, hogy minden hátsó szándék nélkül kérdezte.

-Érdekes- vonta meg a vállát Nancy- És mi történt, mert nemhiszem, hogy ezen rágott volna be a két srác.

-Hát éppen elkezdtem volna mesélni valamit, amikor megjelent Brúnó és közölte, hogy figyeljünk, mert ez jó lesz. Nem értettem mi van, ezért elköszöntem Millától és hagytam őket magukra, nem vagyok kívácsi a kettejük kapcsolatára.

-Pedig eddig nem nagyon volt ellenedre, ha ott kellett lenned- kapott be Nancy egy sült krumplit. Mindannyian szúrósan néztünk rá, aki nem törődött velünk tovább ette a sültkrumpliát- És aztán?- háborodott fel- Nem hiszem el, hogy mindent egyesével kell kihúnzi belőled!

-Nem én szakítottam félbe saját magamat!- tette keresztbe a kezét Pegi. Nancy morgott valami bocsi félét, Pegi meg folytatta- Szóval, ahogy elmentem jött velem szembe Walter, majd a következő pillanatban meg azt hallom, hogy Brúnó gúnyosan a Szörnyella De Frász dalt énekli. Tudjátok, amit a mesében is- bólintottunk, hogy tudjuk miről van szó- Erre Walter tökre bepöccent és nekiment Brúnónak, aki az elején csak vihogott Millával, amire Walter még idegesebb lett, és egyre durvábban ütötte. Akkor már Brúnót is elkapta a hév és ő is püfölni kezdte Waltert ott, ahol érte. Én próbáltam tenni valamit, de mit kezdhetek a százötven-nyolc centimmel? Éppen arra járt Roland és James, akik szétszedték a két fiút. Hát mondanom se kell, Walter rendesen elintézte Brúnót- mindannyian döbbenten hallgattuk Pegit, aki láthatólag nem fejezte be, csak evett két falatot- Aztán- folytatta, miután lenyelte az utolsó sültkrumplit is- megjelent valami fickó meg a Kéktündér és berendeltek mindenkit az irodába és mindenkitől megkérdezték, hogy mit tudnak.

-Kész CSI- röhögött Nancy.

-Természetesen Roland és James nem tudott semmiről, szóval őket hamar elengedték. De aztán jöttek a gondok, ugyanis Brúnónak és Millának a sztorija ellenkezett Walterével és az enyémmel.

-Mondom én! Bíróságra is fognak fordulni?- kérdezte még mindig nevetve Nancy.

-Nancy ez most komoly!- nézett rá Hédi.

-Igen, mert miután egy kisebb vita alakult ki, Millát meg engem kiküldtek. Walter meg Brúnó azóta benn vannak.

-Hallottátok mi történt- jelent meg az asztalunknál Jax, Fülöp és Ilian.

-Igen- válaszoltuk egyszerre.

-Csak a verekedésről tudtok, vagy van több infótok is?- kérdezte Jax.

-Pegi ott volt, ő ismeri az egész sztorit- mutattam a lányra, aki végre valahára elkezdhette az ebédjét.

-De arról nem tudtok, hogy azóta mi történt?- kérdezte Fülöp, de ahogy látták a döbbent arcunkat, összenéztek.

-Hát, ez az egész már legalább két órája történt nem?- kérdezte Ilian Nancy székére támaszkodva.

-Hát kábé- bólogatott Pegi.

-Na igen az irodában meg összegyűlt az egész tanári kar, meg Brúnó és Walter szülei is. Majd a tanárok külön is tanácskoztak, és közölték, hogy Waltert kirakják a suliból.

-Mivan?- kérdeztem döbbenten.

-Jól hallottad! Walter megy. Brúnó megússza- rázta meg a fejét Jax.

-Ez igazságtalanság! Nem is Walter kezdte. Bizonyíthatom- háborodott fel Pegi- Vagyis nem tudom bizonyítani, de miért hazudnék.

-És komolyan jobban elhiszik azt a sztorit, hogy Walter ok nélkül rátámadt Brúnóra, mint az igazságot?- hüledezett Hédi is.

-Csak gondolj bele kik a szülők- mondtam csalódottan.

-Kik is?- ráncolta a homlokát Jax.

-Walternek Szörnyella, Brúnónak meg valami arab gazdagcsávóka- mondta Nancy.

-Nem az az ember, aki megkérte Jasmine kezét, de a tigris kiszakította a nadrágját?- kérdezte elgondolkozva Szonja, aki eddig meg se szólalt.

-De. De te miért is vagy itt?- nézett rá furcsán Fülöp.

-A hétvégi bálról beszélgetünk Alexával.

-Javítanám. Ő beszél a hétvégi bálról, illetve a ruhájáról saját magával- közöltem körbenézve a fiúkon.

-Milyen bál lesz hétvégén?- kérdezte Ilian.

-A nővérem szülinapja- mondtam gyorsan- De nem térhetnénk vissza a sokkal fontosabb témához?

-És Szonja miért megy a bálba?- kérdezte Jax, aki úgy tűnik nem akar visszatérni a Walteres témához addig, amíg van valami amiről nem tud.

-A párlátogatós-csere-hétvégés feladaton együtt vagyunk és most ő jön hozzám- mondtam sóhajtva- És akkor Waltert most kirakják azért mert az anyukája a mesében gonosz?- váltottam témát, miután mindenki tudott mindent a hétvégéről.

-Hát igen. Elég gáz, de ez így van- sóhajtott Fülöp.

-És nem tudunk tenni valamit?- kérdezte Hédi aggódón.

-Mégis mit?- nézett rá Nancy-Megmondod, hogy Pegi azt mondta, hogy... Vagy közlöd utólag, hogy te is ott voltál? Esetleg bemész Tündérkeresztanyához és elmondod neki, hogy igazából te vagy Walter anyja?

-Mi van?- nézett rá röhögve Jax- Az anyja? Szerintem így tudsz neki a legjobban segíteni- nézett ekkor Hédire, aki kinyújtotta rá a nyelvét.

-Remek! Az oviban vagyunk!- röhögött Fülöp is, aki időközben elvett egy széket és leült közénk, mondván ő nem áll, mint egy hülye, amikor tele van üres székekkel az ebédlő.

-Hagyjátok már!- vettem védelmembe a barátnőmet- Tényleg tennünk kéne valamit. Nem hagyhatjuk, hogy Brúnó így megússza, Waltert meg a semmiért kicsapják.

-Már nem azért, de nem a semmiért- szólalt meg Ilian- A verekedést tényleg ő kezdte.

-De Brúnó provokálta ki!- háborodtam fel.

-Te most komolyan Brúnót véded?- nézett fel hitetlenkedve Nancy a mögötte álló fiúra.

-Dehogyis!- tette fel a kezét- Dehogy védem! Egyszerűn csak azt mondtam, hogy nem a semmiért csapnák ki- magyarázott Nancynek.

-Ott jön Walter!- mutatott Jax az ebédlő ajtajára, amin tényleg belépett Szörnyella a nyomában Walterrel. Mindketten majd' felrobbantak a dühtől. Az ebédlőben az összes szempár rájuk figyelt. Nagy valószínűséggel inkább a hirtelen belépőre figyeltek fel a legtöbben, mert az itt tartózkodók nagy része nem jár ebbe az iskolába, mert az ebédlőrészébe bárki bejöhet, mint egy étterembe, csak nem olyan fancy a környezet és a kaja. De mi, akik tudtuk, szomorúan néztünk a dühöngő Walterre. Úgy éreztem muszáj mondanom valamit, és amikor közel értek az asztalunkhoz felpattantam.

-Walter!- kiáltottam, mire ő megfordult- Annyira sajnálom!- néztem a szemébe szomorúan.

-Francokat sajnálod, hercegnő!- vágta az arcomba, azzal megfordult és kiviharzott az ajtón, ami az utcára nyílik. Én meg totál lesokkolva álltam ott, de az asztalnál ülők, illetve állók, se tudtak ehhez mit hozzászólni.

-Ezzel meg mi van?- bökött Teó az ajtó felé, amin akkor jött be, amikor Walter kirohant- Nem mintha nagyon érdekelne, de ez fura volt. És ti is furák vagytok.

-Kicsapták- suttogtam.

-Miattad?- nézett rám döbbenten- Hát Lexa ez nem volt szép! Mit csináltál?

-Nem miattam, hülye!

-Hé!- emelte fel fenyegetően az ujját, majd valamennyire megenyhült, már amennyire ez Teónál lehetséges- Hát akkor, miért ilyen pipa rád?

-Ha az ember mérges, akkor az egész világra mérges- néztem a szemébe- És ezt te pontosan tudhatnád.

-He?- kérdezte kultúráltan.

-A nap 1440 percében haragszol ez egész világra- csóváltam meg a fejem, és a tálcámat felkapva kivittem a maradék kajámat.

Ha az emberrel normálisan bánnak, akkor nem történik semmi baj. Egy gonosz ember nem maga miatt lesz gonosz, ha a környezete úgy viselkedik vele, mint egy betegséggel, akkor annak is fogja érezni magát, mivel az ember bio-pszico-szociális lény, más emberek hatással vannak a viselkedésére. Hűha, szerintem megártott tegnap az a fél óra, amíg Amanda valami pszichós dologról magyarázott.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Meseetika órán, az egész osztály együtt van és Tündérkeresztanyával van óránk. Illetve az egész osztály együtt lenne, és Tündérkeresztanyával lenne óránk. De Walter ugye elment, a tanár meg még mindig nem érkezett meg, pedig az ebédszünet óta már eltelt egy fél óra, ami azt jelenti, hogy már régen el kellett volna kezdődni az órának.

-Hol van már?- állt fel Dalma.

-Megyek és szólok valakinek!- indult az ajtóhoz Ben.

-Meg ne próbáld!- vetette utána magát Nancy- Végre van lyukas óránk!

-Nyugi, mindjárt jön!- mondtam elszakítva tekintetemet Szonjáról, aki kihasználva Tündérkeresztanya késését, odahúzott egy széket hozzám és tovább magyarázott arról, hogy mit vegyen fel a bálba.

-Ezt mondtad tíz perce is- válaszolt Ben. Értetlenül bámultam rá, mert ez a megszólalása és úgy az egész viselkedése nagyon gyerekes volt. Csak lemondóan legyintettem és újra Szonjára figylet, aki egy pillanatra se hagyta abba a ruhákról a csevegést. Jó tudni, hogy nem csak én vagyok ilyen. Annyi különbséggel, hogy ruhákról nem tudnék ennyit beszélni. Sőt. Na mindegy, türelmesen hallgattam, míg végül beesett a terembe Tündérkeresztanya.

-Elnézést a késésért! Volt egy kis elintézni valónk- pakolta le pihegve a cuccait az asztalra.

-Egész véletlenül nem W betűvel kezdődik az a kis dolog?- kérdezte Ethan.

-Parancsolsz?

-Miért csapták ki Waltert?- magyarázta meg a kérdését kicsit tiszteletlenül Ethan.

-Nem hiszem fiam, hogy ez rád tartozik!- csóválta a fejét- Na akkor ki hogy készül a hétvégi feladatra.

-De azért egy kicsit ránk is tartozik!- szállt be a vitába Lucas is.

-Hát igen, ha igazságtalanul rúgták ki, akkor tudnunk kell róla, hogy igazából tökmindegy mit mondunk, úgyis a szüleink státusza a mérvadó- mondta Roland.

-Igaz! Nem egyenlően bánnak a diákokkal!- gondoltam vissza arra az esetre, amikor veszekedtem Millával, de még csak szóban sem büntettek meg.

-Gyerekek! Mindenkit kérek, hogy nyugodjon le!- próbálta túlkiabálni a kialakult hangzavart, amikor mindenki mondta a magáét, kivéve Brúnó és Milla ültek néma csendben, meg persze Teó, de ő csak úgy alapból csöndben maradt.

-Brúnó kezdte az egészet!

-Nincs rá bizonyíték, hogy Walter kezdte!

-Miért tehet Walter arról, hogy ki az anyukája!

-Nem is ő nevelte, nem lehet rá hatással!

-Én vagyok Walter anyja!- mondta Hédi alig hallhatóan, én meg elnevettem magam. Az előttünk ülő Doren meg összevont szemöldökkel nézett hátra. Hédi semlegesen legyintett, én meg csak nevettem.

-Igazságot!- kiáltott asszem Roland és pont hallható volt mindenki számára, így a kiáltozás nevetésbe váltott át.

-Csend legyen!- emelte fel a hangját Tündérkeresztanya, ettől a hirtelen váltástól mindenki csöndben maradt- Walter maga vallotta be, hogy ok nélkül támadt rá Brúnóra- döbbent csönd telepedett a teremre, ugyanis mindenki tudta, vagy sejtette, hogy Brúnó provokálta Waltert- Na ha ezt megbeszéltük akkor el is kezdhetnénk az órát. Illetve befejeztük, mert tíz perc van az óra végéig. Szóval mindenki gyorsan elmondja, hogyan készül a hétvégére- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

-Én ma megyek báliruhát venni- kezdte meg a feladatot Szonja. Mindenki csak odalökött egy rövid válasz, hogy „még nem tudja" vagy éppen, hogy „sehogy". Az óra, illetve ez a tíz perc elég rossz hangulatban telt.

-Nem értem miért vállalta magára Walter, amikor tényleg nem ő kezdte- mondtam Hédinek, miközben sétáltunk a folyosón.

-Szerintem megunta, hogy senki nem hisz neki, és tudta, hogy akármit mond úgyis az lesz s vége, hogy kicsapják- sóhajtott Hédi.

-De hát, miért nem állt ki az igaza mellet?

-Mert, ha látod, hogy reménytelen az ügyed, még ha igazad is van, akkor is azt választod, amit mások gondolnak jónak, hogy ne legyen még nagyobb bajod- mondta szomorúan maga elé. Értetlenül néztem rá, látta, hogy megállok és bevárt és halványan elmosolyodva megvonta a vállát- Az árvaházban sok mindent megtapasztal az ember, és nagy részét a saját bőrén.