-És egy-két-há, és egy-két-há, és egy-két-há- diktálta a tánctanár, aki fel-alá járkált közöttünk, míg mi az általa bemutatott tánclépéseket próbáltuk elsajátítani, több-kevesebb sikerrel- Húzd ki magad! És egy-két-há. Jó rendben álljatok párba, és most az előbb tanultakat megpróbáljuk párban is. Olyan párt válasszatok, akivel, úgy gondoljátok jól együtt tudtok működni- magyarázott, míg mi elindultunk pártkeresni. Amúgy egy hatalmas igazi táncteremben voltunk. Szerintem ez az a hely, ahol kisebb bálokat is lehet tartani. Körbenéztem. Tizenegy lány van és tizenhárom fiú. Lányoknak biztos lesz párjuk, de mi lesz azzal a kettő fiúval.

-Teó! Táncolunk?

-Hát, az az igazság, hogy nincs elég lány, és mindenféleképpen marad ki valaki, szóval én feláldozom magam- nézett fel rám ártatlan szemekkel.

-Jajj, de rendes vagy- forgattam a szemem- Igen?- fordultam hátra, mert valaki megkocoktatta a vállamat.

(Ilian)

-Leszel a párom Alexa?- bézett rám Ilian sötétbarna szemeivel.

-Persze!- ujjongtam, de azért még a vállam fölött visszaszóltam Teónak- Na legalább valaki akar velem táncolni.

-Öszinte részvétem neki- nézett lesajnálóan Teó. Megálltam és visszafordultam.

-Ezt meg hogy érted?- tettem csípőre a kezemet.

-Láttalak az előbb táncolni. Tízből nyolc és félszer elrontottad a lépést.

-Ez nem igaz- néztem rá összehúzott szemmel, de ő csak felvonta a szemöldökét- Jól van. Lehet. De csak öt és félszer- nevettem fel.

-Kérem minden pár jöjjön ide. Nem lehet ilyen nehéz párba állni. Nem tízévesek vagyunk. Remek- mondta, amikor már mindenki összerendeződött és beálltunk tánctartásba- Jól van akkor. Egy-két-há, és egy-két-há. Állj. Ők ketten miért nem táncolnak- mutatott Teóra és Patricra, akik egyedül ácsorogtak, illetve Patric állt csak magányosan és kapkotta a fejét ide-oda, Teó teljes lelki nyugalommal ült az egyik széken.

-Páratlanul vagyunk- kiabálta be valaki.

-Rendben, akkor én felváltva leszek a két fiúval. Te ott. Te feketehajú.

-Én?- mutatott magára Teó értetlenül, ugyanis Patric szőke volt.

-Igen te. Na haladjál!- utasította.

-Vakard le a vigyort az arcodról Alexa!- nézett rám szúrós szemmel, ahogy elhaladt előttem, mert úgy vigyorogtam, mint a tejbetök. Hát így járt, nem akart velem táncolni. Amúgy Ilian nagyon jó fej. Hádész fia. Nagyon csodálkoztam, hogy hogy lehet egy gonosznak ilyen jófej gyereke.

-Sajnos nagyon elítélik a gonoszokat- mondta szomorún Ilian két tánclépés közben- Egy városban élnek együtt a többi szereplővel, de ők nem fogadják be maguk közé.

-És hogy érzed magad, amikor megtudtad, hogy ő az apád?- kérdeztem aggóva.

-Hát mit szólhatnék? Isten vagyok!- nevetett fel.

Én is felnevettem vele együtt, erre a tánctanár ránkszólt, hogy inkább a táncra koncentráljunk. Az óra további részében is rengeteget bénáztunk, de nagyon jól éreztük magunkat. A többiek is elvoltak. Hédi egy csendes fiút fogott ki, ők inkább a táncra koncentráltak. Milla persze megkaparintotta magának Brúnót, aki az egyedüli fiú volt a herceg/hercegnői órákon. Valójában össz-vissz négyen vagyunk. Brúnó, Milla, Jasmine és én. Kicsit vicces Brúnó köztünk, de akkora az egója, hogy csak magával van elfoglalva, meg most ahogy látom Millával.

-Ha ezek között nem történik valami egy héten belül, akkor a rákövetkezendő napon majd fog- intettem a fejemmel Milláék felé. Milla tette az agyát, Brúnónak meg majdnem kiesett a szeme, úgy bámulta.

-Ja. Nem tudom, miért vannak annyira eltelve maguktól- helyeselt Ilian- Két elkényeztetett csitri, akik azt hiszik övék a világ- mondta.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.

-Ideülhetünk?- állt meg ebéd közben Ilian és Fülöp az asztalunknál.

-Nem.

-Igen- mondtuk Teóval egyszerre. Majd ránéztem, ő csak megvonta a vállát. Ilianék meg leültek.

-Jó volt a mai táncóra- kezdett el csevegni- Kár, hogy nem mindig együtt leszünk párban- kacsintott rám- Hédi? Megtisztelsz a következő táncórával?- Hédi elpirulva bólogatot- Remek! Akkor jó étvágyat- kezdett bele az evésbe, amúgy már mindenki evett rajta kívül.

-Sajnálom Patricot- nézett Fülöp a kicsit duci fiú felé, aki egyedül ebédelt.

-Nem lehet könnyű ilyen testalkattak a dzsungel királyfiának lenni- mondta Ilian arra utalva, hogy Tarzan és Jane gyereke. Mi mind bólogattunk Teót kivéve. De ez a téma valahogy abbamaradt, mert a következő percben már Ilian mutatta meg, hogy tudja a kajáját villából készült katapulttal belőni a szájába. Tök dilis ez a srác. Mindenki minket, azaz őt figyelte, de ez nem hátráltatta a "produkciójában".

-Bocsi srácok- álltam fel- Most lesz egy gyors herceg/hercegnői óra megbeszélésünk. Nem tudom mit akarnak. Majd még találkozunk- intettem.

-Cikinek tartasz mi?- nézett fe röhögve Ilian.

-Dehogyis!- nevettem fel- Na sziasztok. Majd még beszélünk.

-Várj és megyek veled- jött utánam Teó.

-Köszi, rendes tőled, hogy elkísérsz- néztem rá, amikor már kint voltunk az ebédlőből.

-Nem miattad jöttem. Már nehezen bírtam elviselni Ilian vidám fejét. Engem tényleg idegesít.

-Mi bajod van neked? Olyan csendben voltál ebédnél is. És még csak nem is nevettél. Végülis nálad ezen meg se lepődök- legyintettem. Ő rám nézett és alig láthatón elmosolyodott- Mi az?

-Semmi. Semmi.

-Na most már mondjad- kezdtem ideges lenni.

-Neked nincs más színű ruhád csak rózsaszín?- végig néztem magamon. Pink sortomhoz egy rózsás toppot vettem fel.

-Neked nincs valami színesebb ruhád, csak fekete-fehér?- Teó csak ment némán tovább- Meséljek a hercegnői órámról?

-Nem.

-Nem baj. Valójában ezt a választ vártam tőled, de elhatároztam, hogy mostmár valakinek elmondom mi volt. Nem volt valami nagy szám, ez az első óra, de már vagy két órája nem beszéltem erről senkinek.

-Bocsi, hogy belédfolytottuk a szót. De akkor sem érdekel.

-Képzeld négyen vagyunk összesen- Teó a szemét forgatta- Milla, Brúnó, Jasmine meg én. Milla mind a hármójukat maga mellé állította, azaz ellenem fordította.

-Jajj, nehogy elkezd nekem itt sírni, hogy magányos vagy.

-Nem fogok. Mert nem is bánt. Nem tudok ellene tenni. És nem szükséges nekem, hogy legyenek ott barátaim, ha máshol vannak- néztem Teóra bociszemmekkel, és belekaroltam.

-Tényleg! Hát ez remek! Akkor miért nem nekik meséled az élményeidet?

-Úgy el tudod rontani a kedvemet...- engedtem el- Deee... A tanárunk nagyon aranyos. Képzeld Hamupipőke lánya. Végülis nem csináltunk túl sok mindet. Valami ruhakollekciót nézegettünk.

-Örülök, hogy te akkor is tudsz vidáman szorizgatni, amikor éppen rossz kedved van.

-Nincs rossz kedvem. Tudom, hogy csak vicceltél- borzoltam össze a haját, amitől iszonyatosan ideges lett, én ezen csak röhögtem, amivel még jobban felbosszantottam- Jól van na! Békén hagylak- mosolyogtam.

-Nem bírlak Alexa. Említettem már?

-Így konkrétan nem, de nem szép dolog hazudni- löktem oldalba.

-Mentjek inkább szobára- hallottam Brúnó ellenséges hangját, majd Milla idegesítő vihogását.

-Neked mi bajod van?- ment fel bennem a pumpa, és éreztem, hogy Teó izmai is megfeszülnek.

-Sajnálom Princessa- és meghajolt. Mindig ezt csinálják, illetve, eddig az összes közös óránkon. Bármit mondtak nekem, odatették, hogy "princessa" és meghajoltak. Nem mondom, hogy jól esett. De egyenlőre sikerült túl tennem magam rajta. De ez most már kivágta a biztosítékot.

-Na idefigyeljetek. Nem tudom miért vagytok velem ilyenek. Mintha tehetnék róla, hogy az vagyok aki. Sajnálom, hogy féltékenyek vagytok rám, de nem muszáj rajtam kitöltenetek a dühötöket és csalódottságotokat. Ahelyett, hogy boldogok lennétek attól, hogy új életet kezdhettek, ti arra pazaroljátok az időtöket, hogy másokat szekáltok. Csak sajnálni tudlak benneteket- ordítottam szinte kikelve magamból. Teó még az elején próbált visszafogni, de leráztam magamról, azután csak állt karba tett kézzel és röhögött rajtam. Milla, Brúnó és Jazmin csak kikerekedett szemekkel néztek rám.

-Féltékeny? Rád?- szólalt meg Milla lesajnálón fél perc múlva. Ennyi a válasza? Hát hatásosabb volt mint gondoltam.

-Ki emelte fel a hangját így? Ez itt az előkelői részleg itt nem illik így beszélni- jött oda hozzánk sipítozva egy középkorú nő.

-Alexa volt- mutatott rám Teó ártatlan arccal. Küldtem felé, egy " köszi, én is szeretlek" nézést.

-Alexa kisasszony. Menjen az irodámba.

-Na végre.

-Megérdemli.

-Végre Princessa is megkapja a magáét- hallottam összesúgni őket a hátam mögött, és amikor becsukódó ajtóból visszapillantottam Teó már nem volt ott.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

-Na mi volt?- fordult oda hozzám Hédi, miután bementem az osztályterembe és leültem mellé.

-Behívták az anyukámat, de amikor megjelent elengedtek és nem kaptam semmilyen büntetést- sóhajtottam. Közben hátranéztem Teóra, aki kifejezéstelen arccal ült. De kíváncsi lennék, hogy mondta el Hédinek. Vajon ugyanezzel az arccal, mintha csak azt mondaná, hogy esik az eső? Vagy teljes kétségbeeséssel? Á, tuti nem. Nem tudom így elképzelni. És ha már itt tartunk, mi volt az, hogy ő köpött be?- De erről senki nem tudhat- kötöttem a lelkükre- Mert már így is utálnak, és én is utálom magam emiatt a hülye kivételezés miatt- ők ketten csak megvonták a vállukat és hirtelen kicsapódott az ajtó és bejött Walter, puffogva leült a helyére. Összenéztünk, de nem volt időnk megkérdezni, hogy mi baja, mert bejött Tündérkeresztanya és elkezdtük a meseillemtan, meseetika órát.

-Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a másik mese kultúrájával. Mivel más-más a különböző mesék szokásai, nagyon kell vigyáznunk, hogy ne viselkedjünk illetlenül máshol, ha esetleg elmennének valakihez, és nem tudjátok a szabályokat. Ezért jövőhéten bedoblak titeket a mélyvízbe és meglátogattok egy véletlenszerűen kiválasztott települést. Aztán másnap cseréltek a párotokkal. Nem kell megijedni, úgy kell teljesíteni a feladatot, hogy a párotokkal együtt mentek. Szóval egyik nap az egyikőtök, a másik nap a másik lesz a vendég. Direkt nem erre a hétre tettem, mert az már lehet, hogy túl sok lenne nektek. Az idekerülés, a megszokás, a bál- teljesen belemerűlt a mondandójába. Hamar véget ért az óra, és nem tudtuk meg, hogy ki lesz a párom. Remélem Brúnó vagy Milla mert olyan jól kijövünk...

Ezután még volt egy énekóránk, ahol felmérték, hogy mennyire tudunk énekelni. Azt mondták, hogy az én hangomból sokat ki lehet hozni. Ez jól esett mert igazából sosem próbáltam énekelni, és őszintén megvallva nem is nagyon gondoltam rá, hogy szeretnék énekelni. De ha már itt vagyok, ahol az emberek naponta elkezdenek egyszercsak énekelni, akkor jó ha nem a repedtfazékhangommal tűnök ki a tömegből. Mivel itt nem úgy vannak az órák, mint a rendes világba szóval hetvenhét percesek, ezért nincs olyan sok óra egy nap.

-Képzeld ma elmegyek anyukámmal és a nővéremmel ruhát venni a bálra- újságoltam Hédinek kifele menet- Tényleg nem jössz velünk?

-Nem, de köszi a meghívást. Anyukámmal majd holnap megyünk. Nekünk majd akkor lehet jönni vásárolni.

-Akkora hülyeség ez az egész- csóváltam a fejem.

-Alexa kisasszony- kiáltották a hátam mögül. Patricia, hercegnői tanárnő közeledett felém. Most esett le, hogy én kihagytam az ebéd utáni megbeszélést.

-Igen?- álltam meg.

-Hallottam, hogy miért nem tudtál részt venni a megbeszélésen.

-Én...

-Nem kell magyarázkodnod. Tudom, hogy a többiek provokálták ki, és igazából nem is emelted fel annyira a hangodat, és hogy nem bántottál meg senkit. Ezt igazán becsülöm. Egy hercegnőnek így is kell viselkednie.

-De én...- próbáltam közbevágni, de folytatta.

-A többiektől nem is várnék el mást. Aki nem királyi leszármazott, számukra nem szükséges a jó illem- mi van? Nem is ez történt. Akkor biztos a vezetőség simította el úgy az ügyet, hogy úgy tűnjön én nem csináltam semmit- Na de, mivel nem tudtál jönni, ezért most gyorsan elmondom miért hívtalak össze benneteket- na végre rátért az igazi témára-, hogy megkérdezzem, melyikőtök vállalna, hogy mond egy beszédet a Befogadás előtt, és egy másik utána. A Befogadás végülis egy ceremónia, ahol köszöntünk titeket, mint igazi Disney szereplő. És ez előtt, az ünnepélyes ceremónia előtt és után az Újak szoktak mondani egy-egy beszédet. És mivel a királyi család tagjai majd fognak ékesbeszédet is tanulni, ezért hagyományosan ők szokták ezt mondani. Milla elvállalta, hogy mond a ceremónia után egy köszönőbeszédet, és azt szeretném kérdezni, hogy vállalnád-e előtte? Brúnó ő semmiféleképpen nem akarja. Jasmine, meg azt mondta, hogy ha te nem, akkor ő elmondja. Mit gondolsz?

-Hát igazából nem is tudom. Nem igazán vagyok az a szónok típus...- húztam el a számat.

-Ne már Alexa!- nézett rám Hédi csodálkozva- Ha nem te, akkor ki tudna mondani egy jó kis köszöntőt?

-Hát...

-Mondanám, hogy gondolkozz rajta, de sajnos holnap reggel le kell adni. Na mit mondasz?

-Jó rendben. Elvállalom- adtam be a derekamat.

-Remek, akkor ezt megbeszéltük- fordult meg Particia.

-Ez fura volt. Mármint amit mondott, arról, hogy mit csináltam. Nem értem miért simítják el így a helyzetet. Most és az irodában is... Miért van ez a kivételezés?- értetlenkedtem.

-Fogalmam sincs...- ingatta a fejét Hédi is.

-Szia kincsem- láttam anyát és Amandát mosolyogva közeledni felém- Indulhatunk?

-Persze- dobódtam fel- Szia Hédi holnap találkozunk.

-Örölük, hogy már találtál ilyen jó barátnőt- áradozott anya, amikor beültünk egy hintóba.

-Tényleg miért megyünk hintóval? Úgy tudom, nem olyan nagy ez a város.

-Nemesek vagyunk Alexa. Nem sétálhatunk a város többi embere között- mondta anya. Én sóhajtva vettem tudomást erről az új kivételezésről és rákönyököltem a hintó szélére. Anyám rámszólt, hogy húzzam ki magam, és üljek egyenesen. Összeszorított foggal tettem, amit mond és közben Amandára pillantottam. Ő csak megvonta a vállát és mosolygott. Ez így nem igazán igazságos. Néztem az utcán az embereket, ahol elhaladt a hintó mindenki mosolyogva fordult utána, vagy összesúgtak. Egyszer csak megpillantottam egy ismerős csapatot, akik sebesen száguldottak el mellettünk, intettem nekik, és szerintem DJ észre is vett, de elcsapta a fejét.

Mint a rajzfilmekben is meglátszik minden mesének egy kicsit más a stílusa, ezért a boltok közül is szerint lehet választani a vásárlóközpontban. Emelett vannak keverék boltok is, meg olyat is találni, ami a valós világ divatját követi. Vagy három boltot megjártunk mire sikerült választanom egy elfogatható ruhát.

A második boltban olyan történt, amire nem igazán számítottam. Ahogy anyával és Amandával keresgettük a ruháhat, anya és a nővérem egyszercsak egymásra néztek és mindketten elkezdtek énekelni. Ezzel még nincs is semmi gond, mert már tudom, hogy ez itt így szokás, majd néhány sorral később az egész bolt bekapcsolódott a koreogáfiába. Még ez is úgy-ahogy elfogadható. Azon döbbentem meg leginkább, amikor magamat is ott találtam közvetlenül a nővérem és az anyám között. Ők ketten egymásramosolyogtak, örömmel konstatálva, hogy én is csatlakoztam hozzájuk. Én meg csak csodálkozva néztem a végtagjaimra, akik tökéletesen követték az ütemet, és a többiek mozgását. Aztán ahogy az lenni szokott, a zene végén, mivel zene is szólt, fogalmamsincs, hogy honnan, szóval miután vége lett a dalnak és megvolt a póz, mindenki ment a maga dolgára. Hát így telt a mi kis első közös shoppingolásunk.