-De nincs kedvem menni!- léptem ki a szobámból nyöszörögve, lehajtott fejjel.

-Mi az, hogy nincs kedved?- várt Amanda az ajtóban- Az egész estédet egy igazán csinos és kényelmes ruhában töltheted. A ruhánál, már csak a cipő jobb, ami olyan kényelmes, hogy meg sem érzed, hogy rajtad van- mondta ironikusan, miközben alig bírta ki, hogy ne röhögjön a szenvedésemen. Szúrós szemmel néztem rá, mire megveregette a hátamat- Viccet félretéve. Egy igazán helyes pasival mész!- kacsintott rám, miközben megérkeztünk a lépcsőhöz, aminek az alján a szüleim és, meglepetésemre, Dan vártak.

-Alexa, kislányom! Húzd ki magad!- utasított kedvesen anyukám a lépcső aljáról. Jobbnak láttam szótfogadni neki, szóval felemeltem az államat és Amandával, aki természetesen hibátlan testtartással állt mellettem, lesétáltunk a lépcsőn.

-Na látod!- súgta lefele menet Amanda- Iszonyat cuki!- bökött a fejével Dan felé, aki lent várt engem hatalmas mosollyal az arcán. Olyan széles volt, hogy nekem is rögtön mosolyra húzódott a szám.

-Axela!- köszöntött Dan. Mióta véletlenül Nadnek hívtam, azóta is visszafele mondja az Alexát. Nagyon szeretem, ha becéznek, csak az a baj, hogy speciel az Axelát nem szeretem, mert folyton arra emlékeztet, hogy elbénáztam Dan nevét.

-Légyszi, ne szólíts így- mondtam neki- Tudod, hogy én csak véletlenül hívtalak így és még mindig szégyenlem magam miatta- sütöttem le a szemem és a fejemet a mellkasára döntöttem.

-Oké- tolt el magától mosolyogva- Szép vagy Alexa!- éreztem, hogy egy kicsit elvörösödik a fejem, de a kezemet a vállára helyezve, a szemébe néztem.

-Hát te is szép vagy!- dicsértem meg, visszafolytott röhögéssel.

-Tudom!- vágta rá magabiztosan- És képzeld el, nem is kellett a hajammal bajlódnom, mert ez természetesen áll ilyen tökéletesen. Felkelek. És ilyen- mutatott a hajára.

-Örülök neki!- veregettem meg a vállát egyhangúan.

-Szívesen csevegnék még magamról de szerintem indulnunk kéne lassan- biccentett az ajtó felé, ahonnan látszódott, hogy a családom már a hintóban ül. Megfogtam a hosszú, egyenes, barackszínű ruhámat és Dant magam után húzva a hintóhoz siettem.

-Érezze jól magát hercegnő!- hajolt meg Max az ajtóban.

-Maga is!- mosolyogtam rá.

-Miért érezze jól magát a komornyikotok?- kérdezte Dan, már a hintóban ülve.

-Egy komornyik nem érezheti jól magát?- kérdeztem vissza, mert fogalmam se volt, hogy mire érti.

-Ja!- nevetett fel- Azt hittem már, valami szaftos sztori van a dologban- nevetett folyamatosan. Mikor leesett mire gondol, röhögve a vállára csaptam.

-Hülye!

-Alexa!- szólt rám kedvesen anya, én meg sűrű bocsánatkérés közepette visszahúztam a nyakam, és az út további részében semmiségekről csevegtünk Amandával és Dannel. Az igazság az, hogy egy darabig az volt a téma, hogy engem szekáltak azzal, hogy menthetetlenül kétballábas vagyok. Amiről sajna nem tehetek.

-Nyugi azért majd táncolok veled- mondta Dan, hogy megnyugtasson, mert már odáig fajult, hogy „Alexa, annyira kétballábas, hogy életveszélyes hozzá is érni"- De csak azért mert van egészségbiztosításom- röhögte el magát, így az ígérete konkrétan nem ért semmit. Mindenki nevetett, még apáék is. Csalódottan konstatáltam, hogy még a saját szüleim se állnak ki mellettem.

-De nyugi, nem tudok akkora kárt tenni, hogy a te tökéletes lábujjad többé ne legyen tökéletes- veregettem meg a vállát nevetve.

-Ezt mindig olyan jó hallani tőled!- tette a szívére a kezét meghatottan.

A hintó negyed óra alatt érkezett meg az estély helyszínére. Mihelyst beléptünk Dan levált tőlünk, mert elment köszönteni a családját és amúgy is, most jön az a rész, hogy anyuék bemutatnak mindenkinek. Amúgy bent totális káosz volt. Valójában nem, csak nekem tűnt annak. Mert eddig, ha jobban belegondolok nem találkoztam olyan sok meseszerplővel. Néhányat láttam a Beavatási bálon, egy-kettő eljött Amanda szülinapjára, de ezek, mind csak a Csipkerózsika meséből voltak szinte. Ja meg egyszer láttam Szörnyellát ahogy elviharzik az ebédlőben. Meg Szonja szüleit. De itt. Itt volt minden. És mindenki. Ahogy beléptünk rögtön hozzánk csapódott Lümier és Tik-tak Úr ember formájukban és heves hajlongások közepette köszöntötték a szüleimet.

-Amandát ismeritek- mutatott a nővéremre apa- Ő meg Alexa, a fiatalabbik lányunk- mindketten kezetcsókoltak, én meg illedelmesen pukedliztam egyet, ahogy a hercegnői órán tanultuk.

-Engedjék meg, hogy bemutassam a fiamat, aki szintén most került ide Alexa hercegnővel együtt- magamban megforgattam a szememet, hogy már megint hercegnő leszek egy egész estén keresztül- Ő Lucas- húzta maga elé a tipikus szépfiú fiát Lümier, aki amúgy éppen egy lánnyal flörtölt, de ezt az apja vagy nem vette észre, vagy nem érdekelte. Lucas felénk fordult és megvillantotta tökéletes fogsorát.

-Örvendek a találkozásnak!- fogott kezet vele apa, anyának és Amandának, meg kezetcsókolt. Majd rámnézett, mire mindketten majdnem elnevettünk magunkat, amikor nekem is.

-Miért kell neked mindig a fiaddal büszkélkednek? Miért kell mindig az orrom alá dörgölnöd, hogy boldog házasságban élsz?- háborodott fel Tik-tak Úr, kidüllesztve hatalmas pocakját.

-Mért veszed ezt mindig annak, hogy az orrod alá dörgölöm?- csapott a homlokára Lümier- De téged meg miért bánt, hogy van gyerekem és feleségem? Csak nem félrékeny vagy?

-Elnézést! Uraim, szerintem ezt nem itt kéne megbeszélniük- tette anya a két dühös képviselő vállára a kezét. Ők még mindig vitázva, de arrébb álltak.

-Ez nagyon fura volt- szögezte le Lucas, mikor már csak kettesben voltunk.

-Eléggé!- nevettem el magam.

-Mostmár nem fogok tudni egy szimpla sziával köszönni- csettintett csalódottan, mire mindketten elnevettük magunkat- Na szia, megyek és megkeresem azt a csajt.

-Érezd jól magad!- intettem, de már szinte csak a hátának.

A következő vendégek, akiknek be lettem mutatva Szitka volt a Mackótestvérből. Az az egyik kedvenc mesém. Nagy mosollyal mutatkoztam be neki. Egy két másodpercig izgatottan toporogtam előtte, de nem bírtam magammal és gyorsan a nyakába ugrotta. Nem csüngtem rajta sokáig, mert csak még cikibbé vált volna a helyzet. Ekkor elköszöntünk, mert egyrészt nem volt túl sok közös témánk, másrészt anyuék egy kicsit kellemetlenül érezték magukat.

-Mi volt ez?- kérdezte nevetve Amanda.

-Most miért?- nevettem én is- A kedvenc mesémből a kedvenc karakteren és meghal az elején. Te nem ölelted volna meg?

-Fura vagy!- nevetett még mindig Amanda.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

-Mennyi van még!- nyüszítettem, amikor már megismerkedtem Vaiana és Aranyhaj szüleivel, Bacsával az Eszeveszett birodalomból. Tudtam, hogy nagy darab ember, de amikor kezetcsókolt nekem, és felemelte az ő kezével az enyémet a szájához, egy ujja volt akkora, mint az egész kezem. Jó talán nem, de akkor is nagyon nagy keze volt.

-Még vannak páran- „nyugatatott meg" Amanda- De én mentem- közölte és tényleg otthagyott és csatlakozott egy barátnőjéhez.

-Alexa, gyere kérlek!- hallottam apa hangját és lassan felé fordítottam a fejemet, hogy jöjjön a következő bájos mosoly. De ahogy apára néztem nem állt mellette senki, már majdnem felháborodtam, hogy minek zaklatnak, ha nincs is itt senki, amikor lesiklott a szemem, és megláttam két állatot a földön- Alexa. Ők itt Timon és Pumba, az Oroszlánkirály képviselői- tátott szájjal néztem a lábam előtt hajlongó szurikátára és varacskosdisznóra.

-Megtisztelő Hercegnő!- hajolt meg Timon és nyújt a kezemért, hogy kezetcsókolhasson, de emiatt nekem is le kellett hajolnom. Azután Pumbának is odanyújtottam a kezemet, mire leült, mert csak így tudta megfogni a kezemet és úgy nyomott egy nyálas csókot a kézfejemre- Pumba! Hányszor mondtam már, nem köszöntünk nálunk nemesebb embert, főleg hölgyet nem, ülve!- dörzsölte a szemét Timon, majd egyre jobban beleélve magát hadonászva kérte számon barátját- Hányszor kell még elmagyaráznom, hogy ne tedd le azt a hatalmas seggedet, amikor kezet rázol vagy kezetcsókolsz.

-Sajnálom Timon!- húzta be a nyakát Pumba. Én meg felegyenesedve hallgattam a vitájukat.

-Sajnálod! Persze, mindig sajnálod, de mikor fogod nem csak sajnálni, hanem tenni is érte?- kérdezte, még mindig erősen gesztikulálva Timon- Elnézést kérek fenségek a barátom udvariatlanáságáért.

-Semmi gond!- legyintettem még mindig mosolyogva. Anya és apa is hasonlóképpen tett, majd a két képviselő, még mindig vitázva, elvegyültek a tömegben.

-Auróra!- kiáltotta valaki a távolból. Aurórának anyát csak a barátnői hívják így. Hófehérke, Hamumpikpőke, Jasmine, Ariele, Mulán, Belle és Pocahontas. Tudom, mert egyszer voltak nálunk egy teapartyra. Ők magukat az elsőgenerációs hercegnőknek hívják. Például Elsaval is jóban vannak, de ő nem tartozik bele ebbe a nagyon szoros barátságba.

A hang irányába fordultam, hogy találkozzak a hercegnővel, aki anyukámnak köszönt és ki az, aki itt van közülük, mert tudtam, hogy például Belle, Jasmine és Ariele tuti nincsenek itt, mert az ő meséjüknek más a képviselője. Ahogy megfordultam az egyetlen nem hercegnővel találtam szembe magam. Mulán egy hatalmas öleléssel köszöntötte anyát- Szia Alexa!- köszöntött engem is egy öleléssel, mivel már találkoztunk, amikor nálunk voltak. De most sokkal furibb ruhában volt. Pontosan olyan volt, mint a mesében.

-Te ismered az én lányomat, de én még nem találkoztam a te gyerekeiddel- nézett anyu körbe, szemével Mulán gyerekeit keresve. Ahogy ezt végiggondoltam, rájöttem, hogy azok nem mások, mint Pegi és Teó.

-Dehogynem találkoztatok!- tette csípőre a kezét Mulán- A Beavatáson bemutattam őket.

-Tényleg!- jutott eszébe anyának- De azért köszönnék nekik. Áh, pont ott jönnek!- mutatott át Mulán válla felett. Én is elnéztem arra, és nem bírtam ki, hogy ne törjön ki belőlem egy hangos nevetés, amikor megláttam Pegit, de főleg Teót, az „estélyi ruhájukban". Az volt az elegáns ruhájuk, ami a szüleiknek is. A nevetéstől könnyező szemmel néztem az ikerpárra, ahogy tetőtől talpig különböző színes anyagok vannak rájuk aggatva- Alexa!- bökdösött anya a könyökével, hogy hagyjam abba, mert mind a három hasonló öltözetű személy vörös fejjel nézett rám. Pegi a szégyenlőssége miatt, Teó a dühtől, Mulán, meg hasonlóan visszafogottan nevetett a gyerekein.

-Gyönyörűek vagytok!- húzta magához a gyerekeit Mulán és egy puszit nyomott a fejük tetejére, amitől Teó még idegesebb lett, Pegi viszont megnyugodott.

-Tényleg jól néztek ki!- öleltem meg én is szorosan Pegit, de a válla fölött a dühtől izzó Teóra pillantottam.

-Jól áll nektek az öltözet!- dicsérte meg őket anya is. Pegi egyre jobba feloldódott és már nem feszengett ebben a „ruhában" de Teó, még mindig nagyon ideges volt.

-Pegi, Teó. Ő Csipkerózsika!- mutatta be barátnőjét Mulán. Pegi esetlenül pukedlizett egyet, Teó, meg meglepő módon olyan elegánsan és természetesen hajolt meg és csókolt kezet anyámnak, hogy el se akartam hinni, hogy ez ő- Gyere keressük meg Hófehérkét- karolta át Mulán anyát- Úgy hallottam ma eljött az összes gyereke.

-Komolyan? Oliver is visszajött?- csodálkozott anya- Akkor biztos nagyon boldog. Na szia drágám!- csókolta meg apát- Alexa, kincsem te meg érezd jól magad, és majd vacsoránál találkozunk, és utána még bemutatunk pár embernek.

-Juhú!- emeltem a kezemet a levegőbe tetetett örömmel.

-Alexa, most egyedül hagylak én is ha nem baj- simította meg apa a vállamat.

-Dehogyis! Semmi gond- mosolyogtam. Mire apa is csatlakozott a barátaihoz. Én meg újra Pegiék felé fordultam.

-Miért kellett ezt a ruhát felvennetek?- kérdeztem még mindig vigyorogva.

-Ez a szokás- sóhajtott Pegi.

-Azért mert a szüleink elmebetegek- morogta Teó.

-Ne már! Egész este ilyen leszel?- kérdeztem.

-Lenne rajtad ilyen ruha, te sem éreznéd valami hú de fantasztikusan magad.

-Komolyan azt hiszed?- nézett fel Pegi a tesójára- Alexáról beszélünk!- nevette el magát, majd én is csatlakoztam hozzá. Teó meg végig faarccal nézett minket.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

-Alexa!- lépett mellém Dan- Vacsora után bemutatom a bátyáimat.

-Oké!- mosolyogtam rá, ha tudtam volna mi vár rám, nem lettem volna ilyen boldog.

Nemsokára vacsorához hívtak minket. Leültem Amanda mellé, a másik oldalamon Anita és a férje Robert a 101 kiskutyából ült. Vacsora alatt Amandával beszélgettem. Mondanám, hogy kiélveztem a rengeteg kajalehetőséget, de már ez nekem annyira mindennapos, hogy tök természetesen válogattam a különböző ételek közül.

-Na gyere!- tartotta a karját Dan, vacsora után és elvezetett egy hat fős fiútársasághoz- Srácok ő Alexa, Csipkerózsika lánya. Alexa ők a bátyáim- mutatott végig a srácokon. Ők mind vigyorogtak rám, én meg tátott szájjal néztem a sok-sok különböző életkorú Dan-re. Dan nevetve mutatta be őket- Chris, Harold, Barton, John, Sam és Oliver- mutatott rá egyesével a srácokra.

-Ha azt kéred tőlem, hogy visszamondjam, akkor azt várhatod- nevettem el magam.

-Te ő nem annak a nagyon csini csajnak a húga?- bökte meg az egyik Dan a másik Dant.

-Amandának?- szólalt meg egy harmadik Dan, aki talán a legidősebb volt.

-Igen-igen!- bólogatott hevesen az eslő Dan- Van valakije?- hajolt közel hozzám.

-Még nincs- toltam el magamtól. Ő vigyorogva hajolt hátra és megbökte az egyik tesóját- De nem te leszel az!- nevettem el magam, mire lefagyott az arcáról a magabiztos mosoly. Rendes testvér módjára a többiek is kinevették azon, hogy beégett.

-És neked van valakid?- hajolt hozzám ugyanúgy, mint a bátyja (vagyis gondolom, hogy a bátyja, mert fiatalabbnak nézett ki, bár ezt elég nehéz megállapítani) egy másik Dan, aki talán egy kicsit máshogy nézett ki, mint a többiek. Erre nem tudtam mit válaszolni, de őt is nevetve toltam el magamtól.

-Még nincs. De nem te leszel az!- ismételtem mgam, a jól bevált mondatot.

-Nem tudhatod- kacsintott.

-Igazad van. Nem tudhatom. Akkor pontosítok. Remélem nem te leszel az!- nevettem el magam megint.

-Dan!- fordult az öccséhez (igen, biztos vagyok benne, hogy ő az öccse, mert ugye Dan Amandával egyidős, szóval ő a legfiatalabb), aki eddig csöndben állt mellettünk- Ha nekem nem jön össze, akkor ne is próbálkozz!- mondta neki röhögve.

-Mi, az, hogy ha neked nincs esélyed nekem végkép sincs?- vonta fel a szemöldökét Dan- Tudtad, hogy megdicsérte a hátamat?- mondta büszkén Dan. Én hangosan elröhögtem magamat, a többi Dan, meg csak értetlenül nézett rák- És képzeljétek. Becéz is. Nadnak hív!- karolt át, na erre már csúnyán néztem- Oké! Nem becéz, hanem eltévesztette a nevemet- most a többi Dan-en volt a sor, hogy hangos nevetésben tört ki.

-Látod! Mondom, hogy nincs esélyed!- veregette meg öccse vállát nem-teljesen-Dan. Az igazi Dan erre belebokszolt a vállába, ekkor éreztem úgy, hogy lassan magukra kéne hagynom Dan-éket.

-Örültem srácok!- köszöntem el tőlük mosolyogva, mert Pegi intett nekem a desszertes asztaltól- De azért hagyjátok egyben egymást- elköszöntek tőlem, de csak ímmel-ámmal, mert azon vitáztak, hogy melyikük jönne be elsőnek egy lánynak.

-Kik voltak?- bökött Dan-ék felé.

-Dan, és a bátyai. Dan, Dan, Dan, meg még egy-két Dan. Bemutatkoztak, de olyan sokan vannak és olyan egyformák, hogy nem tudom megkülönböztetni őket- mondtam egy szuszra, majd bekaptam egy habcsók szerű sütit- Hm! Ez jó!- mondtam még félig teli szájjal- Mi újság? Hogy érzed magad?

-Halálra unom magam!- vett el ő is egy habcsók szerű sütit.

-Táncolj!- vontam meg a vállamat- Ismerkedj!- adtam neki tanácsokat.

-Úgy ismersz, mint aki oda megy emberekhez?

-Igazad van- gondolkoztam el. Körbenéztem és megláttam, hogy Dan-ék abbahagyták a vitázást és szétszéledtek- Sam!- csak remélni tudtam, hogy az észlelt Dan (az a Dan, aki nem is hasonlít annyira Dan-re), tényleg Sam. Szerencsém volt, mert a többiekkel ellentétben, szőke fiú, magabiztos mosollyal elindult felém.

-Mesélj Alexa! Meggondoltad magad?- mosolyogva ragadtam meg Pegi karját.

-Ő a barátnőm! Pegi.

-Így már értem, miért nincs esélyem- mondta vigyorogva.

-Mi? Nem! Dehogyis!- tiltakoztam. Pegi totál vörös volt, Dan, vagyis Sam meg elröhögte magát- Idióta!- csóváltam a fejem- Szóval. Pegi. Szeretne táncolni- közöltem, pedig szegény lánnyal én ezt meg se beszéltem. Meg is lett az eredménye, mert halkan tiltakozott ellene.

-Miről beszélsz Alexa?- súgta nekem.

-Rendben!- közölte egyszerűen Sam mosolyogva.

-Igen?- emelte fel félénken a fejét Pegi.

-Persze!- válaszoltam én Sam helyett és toltam a barátnőmön egyet. Sam tartotta a karját, hogy Pegi belekarolhasson, én meg mosolyogva néztem, ahogy eltűnnek a tömegben.

-Látom a tesóm a a barátnőddel táncol- lépett mellém Dan (az igazi), miközben én egy csokis- mézes sütibe haraptam bele- Mit jelent ez?- kérdőn néztem rá a sütivel a számban- Nekünk is táncolnunk kell!- vigyorogva lenyeltem az utolsó falatot és bólintottam- De csak ha nem teszel kárt a tökéletes testemben- emelte fel fenyegetően a mutatóujját.

-Megpróbálom megígérni!- forgattam meg a szememet nevetve.

Nem tudom mennyit táncoltam Dan-nel, de egy idő után felkérte Amandát, majd egy másik csoporttársukat, így én újra a desszertes asztalnál kötöttem ki. Ha most itt lenne Fülöp, szerintem a legtöbb időt vele töltöttem volna. Két szám és öt süti után egy színes ruhás alak állt meg mellettem. Normál esetben feketében lenne, de most visszafogott mosollyal néztem fel Teóra.

-Táncolunk?- kérdeztem. Teó felvont szemöldökkel nézett rám.

-Nem nekem kéne ezt kérdezni?

-Mindketten tudjuk, hogy úgysem kérdezted volna meg. Amúgymeg déja vu-m van. A Beavatáson is a desszertes asztalnál kértél fel- Teó egy pillanatra elgondolkozott, majd mikor leesett neki, biccentett egyet.

-Táncolunk?- nyújtotta ki felém a kezét. Mosolyogva bólintottam és nyújtottam én is a kezemet, majd gyorsan visszahúztam, mert kicsit habos volt.

-Bocsi!- nevettem. Teó szemforgatva megragadta az immár tiszta kezemet és a táncparketre húzott. Tánctartásba helyezte a kezeinket és a vezetésével elkezdtünk táncolni- Hogy tetszik eddig a bál? Elnézést estély! Téged is mindig kijavítottak, ha bált mondtál estély helyett.

-Nem igazán használom egyik szót sem- mondta közömbösen.

-Akkor mint mondtál helyettük?- érdeklődtem.

-Semmit?- kérdezett vissza.

-Ooké- nyújtottam el- Mit csináltál eddig? Nem láttalak. Végül is az is igaz, hogy elfoglalt voltam. Képzeld el Dan-nek hat testvére van. És mind ugyanúgy néz ki! De komolyan! Még te meg Pegi se hasonlítotok ennyire egymásra. Jó, mert ti különböző neműek vagytok, de akkor is. Várj! Dan-ék heten vannak. És érted. Hófehérke az anyjuk- vártam Teó visszajelzésére, hogy meg kell-e magyaráznom, de csak összehúzott szemöldökkel nézett rám- Hófehérke és a hét törpe!- emeltem ki a hét szót- Szerinted direkt? Vagy így alakult? Vajon van még egy Dan? Hjajj- nevettem fel, és hirtelen témát váltottam- Képzeld el ennek a ruhának nagyon vicces története van. Ez elvileg Amanda szülinapjára lett készítve, de totálisan elfelejtettem, így kénytelen voltam most felvenni. Akkorra meg valami régi ruhát kellett felvennem, mert most csak nem vehettem fel Amanda ruháját, mint egyszer, amikor a nagyszüleim jöttek hozzánk vacsorázni. Valami tündériek azok az emberek, csak...- de nem tudtam befejezni a gondolatmenetemet, mert Teó hirtelen mosolyogva felém hajolt és megcsókolt.