-Igazán köszi - néztem rájuk hálásan.
-Fehér! Pap! - hallottuk a házak felől Tahit. -Beféle a kettesbe! Most azonnal!
-Ugye nem miattam kerütletek bajba? - suttogtam, nagyokat pislogva a két srácra.
-Óó mi mindig bajban vagyunk - röhögött Rajmund.
-Megyünk! - kiáltott neki a Dominik, és kelletlenül a tanár felé vették az irányt.
-Arról nem is beszéltünk, hogy- léptem utána, és megragadtam Rajmund karját -Sárával és veled mi a helyzet? - vigyorogtam rá. -Mámint van Sármund?
-Nincs - Majd gyorsan hozzátette -Még. Szerinted - vette suttogóra, miközben Tahi már beparancsolta Dominikot a házba -ez lehetséges itt?
-Levivel mi vagyunk rá az élő példa - néztem rá bíztatóan.
-Fehér! Nem érdekel kivel beszélgetsz! De szedd a labad! Befelé! - kiáltotta a tanárjuk. -Vagy lecsaplak!!
-Menj már - toltam rajta egyet. -Komyan megteszi! - nevettem, ő meg végre beslisszolt. A sötétben már indultam volna... Akármerre. Átgondolni sok mindent. Van mit...
-Kiss? - szólított meg, nem túl kedvesen. Úgy látszik most nem apám és a hívása a legnagyobb gondom...

Reakcióm, amikor megláttam ezt a képet Pinteresten
"Ő RAJMUND!" Legalábbis én így képzelem el. ❤️

Kösziii, hogy ennyien olvassátok! 🥰
A kövi "fejezet" pénteken jön! 😁