Mindenki már a fejét fogta, úgy nevetett. Bogi kezéből kiesett a labda, Szili egy dákóra támaszkodott, hogy ne essen el, (úgy látszik ez volt a biznisz), Vanda meg el akarta szedni tőle, én Levi vállába kapaszkodtam, de még így is majdnem elesetünk. A fehér lányok az asztalnak dőltek, a türkiz csapat három másik tagja a térdükre támaszkodott, a nevetéstől. Kende rezzenéstelen arccal nézett maga elé, majd hirtelen megszólalt:
-Nem, a Herczeg
-Ne má tess, örüljünk, hogy - akadt meg Szili a férfira nézve.
-Misi - segítette ki őt a szervező.
-Hogy, Misi ilyen jófej - nevetett, és ekkor Kende is elröhögte magát. Ezt mondtam volna, ha nem játszanék egy klubban, aminek dráma a neve. Nagyon hiteles volt, mondhatni a mi csókunk elbújhat, mert az igazi volt. Ahogy Levire néztem, láttam rajta, hogy tudja ő is mekkora kamu. Színészet a javából. Csak ezt a többiek nem látták. Ha van valami, amit nagyon gyűlölök, az a hazugság. Remélem a többiek is észre veszik, de legalább valaki mellettem áll. Szó szerint is.
Új ismerősünk, Misi a pirosakat interjúvolta, mikor még elkaptam két nevet a nagy nevetés közben.
-Fehér Rajmund és Major Sára - mondta, a piros négyes kapitánya.
-Vigyáznunk kell velük - hajolt Levi a fülemhez, én pedig egyetértően bólintottam.
-Holnap kiderül kik is ők, és mennyire kell tartanunk tőlük - válaszoltam halkan. A telefonom ismerős csengőhangja szakított ki a Hortobágyról, és szinte otthon voltam, a panelban, még a süti illatát is éreztem. Vagy lehet, inkább a vacsorát érzem, na mindegy.
-Mindjárt jövök - mutattam a kijárat felé.
-Üzenem, hogy :"Nagyon jó lett a süti, csak kevés" - kiáltotta utánam Levi röhögve, és átvette Szilitől a felé tartott dákót.
-Mindenképpen megmondom - álltam már fél lábbal az étkezőben.
-Honnan tudod, hogy ki...? - hallottam még Kende hangját, de közben felvettem a hívást.
-Szia anya! - csilingelt a hangom, a még üres ebédlőben, ahol már elkezdték a svédasztalra kirakni a vacsit. - Nagyot ment a sütink!
-Szia örülök neki - nevetett. - Az igazgató mondta is, de már ki is tette, hogy Levivel mentek... - mesélte lelkesen, bennem meg megállt a vér, és hirtelen meg is szédültem, (aha régóta nem ittam, ez problem). Levi és én egy posztban. Mármint csak mi ketten! Neeee! Jajj neee! - szurkolunk nagyon! - fejezte be.
-Köszönjük - makogtam, de azt éreztem, egy sivatag költözött a torkomba.
-Olyan finom lett, mint mindig - hallottam egy ismerős, vékony női hangot.
-Ne essünk túlzásba - felelte anya.
-Nem egyedül vagy? - furcsáltam, és közben ezerrel járt az agyam, hogy ki ez a nő? Miért van nálunk? Mi van?
-Elhívtam Ildiéket vacsorára - felelte, akkor a Vass házaspár.
-Szia Regike! Ki vagy hangosítva! - köszöntött Levi anyukája.
-Jó estét! Mit vacsiztatok? - érdeklődtem.
-Sült ponty, tört krumplival, és franciasaláta. Anyukádé a legjobb! - dícsérte. Amúgy tényleg övé a legjobb. -Meg fontos dolgokról beszélgettünk - komolyodott el. - Levi is ott van?
-Ide hívhatom - néztem vissza a terembe, ahol jó hangulat uralkodott.
-Az jó lenne - felelte idegesen.
-Levi!! - léptem vissza a helyiségbe. - Mutterék - takartam el a kezemmel a mikrofont. - Valami fontosat akarnak mondani, vagy mi. Én se tudom.
-Jó megyek - tette le a dákót az asztalra, a srácok meg úgy tettek, mintha játszanának, de amúgy folyton az ajtó felé forgolódtak. - Szia Mutter! - vette át a telefont, majd elkezdett hadarni. - Minden rendben, ettem délben rendesen, mindjárt megyünk vacsorázunk, időben lefekszek, Szilivel és egy másik sráccal Kendével vagyok egy házban. Holnap Művésznővel megyünk a feladatra, és nem tudunk róla semmit - sorolta, és még a nyelve sem botlott meg. - Jók vagyunk? - kérdezte szórakozottan.
-Hangosítd ki - suttogtam nevetve, így már én is hallottam.
-Miért van az fiam, hogy veled csak így lehet beszélni? - tette fel a költői kérdést. - Még egy dolog. Voltál már engedetlen, november vége - köhintett, és ebben, benne volt, hogy soha nem felejtik el. Csak az a baj, hogy én is ott voltam! MI voltunk "engedetlenek"!!
-Igen, Mutti - ölelte át Levi bíztatóan a vállamat.
-Mi az, hogy te és egy valaki majdnem összeverekszetek?! Mi?! Nem így neveltünk! - emelte meg a hangját.
-Pontosan, mert nem ti neveltetek, hanem nagypapáék - Jött ki nagyon jól a sztoriból. - A majdnem az, majdnem.
-Akkor is! Elő ne forduljon többet!
-Nem fog, mert most sem történt semmi, csak Kende egy seggfej - vonogatta a vállát, én meg halk kacajcban törtem ki.
-Regi, tudom, hogy ott vagy! - Upsz.. - Hallom ahogy nevetsz! - nevetett már ő is. - Vigyázz rá, hogy ne csináljon hülyeséget! Rád mindig hallgat!
-Rendben - húzódtam közelebb hozzá, és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Vagy vigyázzatok egymásra! - egészítette ki anyukám.
-Szurkolunk nagyon! Puszi! - rakták ránk hirtelen a telefont.
-Szabó feltette, hogy holnap feladat - suttogtam, kicsit megemleve a fejem, hogy a szemébe nézzek.
-Akkor lássuk - nyitotta meg a telefonomon a Facebookot, kelletlenül.

Andrássy gimnázium megosztott egy bejegyzést. Tíz perccel ezelőtt.
"Kedves Andrássysok! A sárga csapat ma kora délután, megkapta az első feladat instrukcióját. A fotót csatolom, gondolkozzatok ti is! Csapatunkból a páros feladatra Kiss Regina és Vass Levente mennek. Kívánjuk nekik sok sikert! Szabó intézményvezető.

Ettől féltem, mi ketten egy posztban. Csak mi! Mármint csak ő és én! Meg a páros szó? Mi ez egy rémálom?!

"Hajrá Legiék!"
"Hajrá!"
"Sok sikert"
"Legi!"
"Legi"
"#teamLegi"
"Revi! De sok sikert!"
"Revi!"
"Legi"
"Legi!!"
"Legi!"
"Revi!"
"Legi"
"Legi!!"
"Legi!!"
"Legi!"
"Revi!"
"Legi!!"
"Legi!!"
"Legi!"
"Revi!"
"Legi"
"Legi!!"
"Legi!"
"Revi!"
"Legi"
"Legi"
"Legi!!"
"Legi!"
"Revi!"
"Legi"
"Revi"
"Ez egy gumikacsa? Amúgy hajrá!"
"Lool"
"Nem látod?"
"De csak nem értem"
"Én se"
"Én se"
"Mit csinálnak ezek ott egyébként?"
"Gumikacsát etetnek?"
"Ez lesz a feladat?"
"Gumikacsa etetés?! XD"
"Sírok"
"Mit esznek a gumikacsák?"
"Levi biztos tudja!"
"Ő mindent tud!"
"Kenyeret nem?"
"Inkább perecet :D"
"Dehogy ez lesz! Csak ennyit kaptak segítségnek!"
"Mi köze van Legiéknek a kacsákhoz?"
"Regi kicsi, mint egy kacsa!"
"Levi meg tud úszni, mint egy kacsa!"
"Gondolom azért mennek ők, mert együtt vannak! Mert ők egy páros!"
"Jogos!"
"Hát páros feladat!"
"Ténlyeg!"
"Most akkorát csaptam a homlokomra, hogy betört a fejem!"
"Revi!"
"Légi"
"Nem Légi te!!"
"Hanem Legi!"
"XDDD"
"Szegény Legiék!"
"Ezért jobb a Revi"
"Pont ezért jobb a Legi"
"Az jelent is valamit!"
"Hajrá!"
"Sok sikert!"
"Szerintem azért mennek ők, ismerik a legjobban egymást! Bármi is lesz megoldják!"
"Én is ugyanezt írtam"
"Nem!"
"Gyerekek!! Vérzik a fejem! Mentőt!"
"Jajajj"
"Mi a különbség?"
"Nincs különbség!!"
"Teljesen mindegy, miért mennek! A lényeg, hogy szurkoljunk nekik!"
"Legi"
"Revi!"
"Revi"
"Legi!!"
"Legi"
"Revi"
"Legi!"
"Az nem lehet, hogy vizes feladat lesz?"
"Mondjuk én megnézném Levit, a feladaton..."
"Ki nem? XD"
"Én nem csak ott..."
"Nézzegessétek az Instán LINK"
"Mekkora oltás lol"
"Mit csorgatjátok a nyálatokat?"
"NEM LÁTTAD MÉG ŐT SOHA??"
"De"
"Na, akkor tudsz mindent"
"Inkább Regi tud mindent XD"
"Legi"
"Revi!"
"Revi!!"
"Legi!!"
"Legi"
"Revii"
"Legi!"
"Nincs is Legi!"
"Miért ne lenne?"
"Jobban vagyok, köszi az aggódást!"
"Amúgy, kacsa és víz! Ők pedig mindketten tudnak úszni! Valami vizzel kapcsolatos. Nem feltétlen csak úszás, hanem más vízi sportok! Nem biztos, de én erre gondolok! Hátha segít! Hajrá!"

-Legalább valakik gondolkoznak! - zártam be a hozzászólásokat.
-Nagyon tömve van? - lépett ki Bogi az ebédlőbe. - Pedig írtam Szabónak, hogy ez nem úgy páros, hanem emígy - temette a kezébe az arcát.
-Hát ja - adtam a kezébe a telóm. - Azért köszi - görgettem le a poszt elejére.
-Nem sokat tudtam tenni - húzta szomorú mosolyra a száját. - Úristen nem is tudom, hogy láttam-e ennyiszer leírva a Legit! - bújta a mobilom.
-Az miért baj? - dugta ki Cintia szőke haját, az ajtón. - Tök aranyosak! - állt meg Bogi mellett.
-Tessék - adta oda neki. - Csak görgesd végig, és majd utána - tanácsolta.
-Folyamatosan írnak! Mindjárt 1000 - nyílt tágra a szeme. - A tavalyi bikinis képeimen volt ennyi, ilyen rövid idő alatt!! Az nem lehet, hogy egy rohadt kacsa beelőz! Nem aranyosak! - nyomta Levi szabad kezébe a telefonom (mert még mindig úgyanúgy álltunk, és nekünk ez most esett le), majd a svédasztalhoz lépett.
-Menjünk mi is vacsorázzunk! - próbálta Levi feldobni a hangulatot, majd egymástól ellépve, mi is azon gondolkoztunk, mit ennénk szívesen.
Egy kis "ne szóljanak bele az életembe mondjuk". Az elfogyott, sőt lehet nem is volt.

Elfogyasztva a vacsinkat, visszamentünk a csodaterembe. A srácok csocsó bajnokságot rendeztek, és úgymond én leszek a döntős, majd kissé nehezen de belementem (Levi bíztatására). Ezt valahogy előre eldöntötték, úgyhogy, ők játszottak, én pedig Lillával dumcsiztam. Hatalmas mosollyal megjelent a Face time hívásban, egy szép felsőben, összegumizott hajjal, most szemüveg nélkül.
-Akkor holnap ti mentek a feladatra, és nem tudtok róla semmit - foglalta össze az elmúlt perceket. Mikor ezt ecseteltem, azzal megspékelve, hogy amúgy már megvacsoráztunk, csak akkora volt a hangzavar, hogy inkább csak most hívtam.
-Valahogy így - röhögtem. - Most meg én vagyok a "bajnok" - mutattam idézőjelet a levegőbe.
-Úgysem tudnak megverni! - nevetett. -Semmi esélyük - bizonygatta, nevetve.
-Tudod, örülök, hogy itt vagyok - néztem körbe. - Először olyan fura volt, de mostmár nem törnek rám az emlékek - mosolyogtam.
-Ne is! - röhögött. - Azok ott nagyon jó helyen vannak - legyintett.
-Maradjanak is ott! - tettem hozzá nevetve.
-Én pedig annak örülök, hogy végre megengedted, hogy segítsenek neked! - fürkészett, én meg azonnal elpirultam. - Sőt annak, hogy Shawn segítsen neked! - röhögte el a végét.
-Tuti Bogi mondta! - próbáltam egyenesen tartani a telóm, de folyamatosan ferdén láttam Lillát.
-Ő is, meg még fú - számolgatott a kezén. - Nagyon sok lány, színes melegítőben - ráncolta a szemöldökét.
-Nézzenek oda! Itt mesterkednek a hátam mögött! - néztem rájuk, de ők vígan csocsóztak, mintha nem tudnának semmiről. Ahha.
-Meg a tetkóról is tudok! - tapsikolt. - Annyira cukkki - ivott közbe bele az üdítőjébe, amit az asztalán tart.
-Már mondtátok a szüleinknek? - gondolkoztam nagyon, mert tuti, ha mondták volna, ezzel fogadnak.
-Nem, majd csak holnap, gondoltuk, mikor ti mentek gumikacsákat etetni! - csapkodta az asztalt annyira nevetett.
-Milyen egyetem ez, hogy van időd holmi versenynek a kommentjeit nézegetni? - röhögtem.
-Ma volt az utolsó vizsgám - vette kicsit komolyra, majd újra elnevette magát.
-Szerinted amúgy mit fognak szólni anyáék? - kértem ki a véleményét, Lilla idősebb nálunk, hátha tud mondani valamit, akármit.
-Ez sok mindentől függ - ingatta a fejét. - Ha jól elkészítjük, szépen tálaljuk, és a végén kapnak egy kis útravalót is, minden rendben lesz - mosolyodott el.
-Köszi, hogy te is segítesz - néztem rá hálásan, mire csak legyintett amolyan "Ne hálálkodj már, ez tényleg semmiség" mozdulattal. - Ne éljétek bele magatokat annyira jó? - tettem fel a mutazóujjam.
-Regi - maszírózta a homlokát. - Inkább te bízz magadban! Most ha ott lennék, felráználak, mint egy rostos üdítőt! - mindketten hatalmas nevetésben törtünk ki.
-Művésznő - kiáltott felém Levi - utolsó kör! Mindjárt te jössz! - lépett a fotelem mellé, és felhúzott.
-Így eltelt az idő? - néztem körbe.
-Jaja - röhögött. - Ohh Bonjuor Lilla! - intett a kamerába szórakozottan, igen a francia a negyedik nyelv, amit beszél.
-Bonjuor! - nevetett a barátnőm. - Menj, mosd le akárki is az! Majd holnap üzenj a verseny után! - kötötte ki.
-Okké. Holnap is tudunk így körül beszélni? - kérdeztem még gyorsan, mielőtt letette volna.
-Persze, én mostmár amúgy bármikor ráérek - nevetett. - Szia!
-Szia! - Nagyon jót beszélgettünk, ha még csak így is, de igazán örültem.
-Mehetünk? - mutatott Levi a csocsóhoz, ahol most dől el ki lesz a döntős. Mindketten vigyorogva léptünk oda, és vártuk ki lesz az ellenfelem.
-9 - 9 az állás! Úristen! Ti elhiszetek ezt! - közvetítette Vanda az eseményeket, Kende és egy arany srác megmérkőzéséről.
-Hajrá srácok! - üvöltöttem be, mintegy bíztatásként, és a legtöbben tapssal fogadták (?). - Nem vagyok én sztár! - nevettem, de mostmár folyamatosan ütötték a ritmust.
-GÓÓL! - ordította Bogi, és Vanda aki a felvette a riporter stb szerepét bejelentette a két döntőst.
-Regi, a sárga csapat színésze, a játékterem fenegyereke a bal oldalon!! - konferált fel, én pedig elfoglaltam a helyem, és farkas szemet néztem az ellenfelemmel. - Az ellenfele, aki beverekedte magát a döntőbe, a fehér csapat aranylábú focistája, a jobb oldalon - húzta a szót. - Kendeee!
Nagy taps követte a meccsünk elkezdését, így nem húztuk tovább, elkezdtük a menetet. Lehet, hogy most az elmúlt pár órában, ő sokat nyert. Én viszont ezeken nőttem fel, apukám miatt, sosem hittem volna, hogy az ő már majdnem "függősége" nekem jól jöhet. Ha most eltekintünk ettől a teremtől, annyit biztos tanultam, hogy mindig próbálkozni kell!
-És Regi behúzza az első gólt! - kiáltotta Szili. 1 - 0 ide.
-Nahát Kende - védekeztem a kapusommal. - Megint elver egy lány! - nevettem, és belőttem a következőt, de korántsem az utolsót, a játékbarlang legtöbbje pedig hatalmas hahotában tört ki.
-Rendben Gina - húzta gúnyos mosolyra a száját. - Akkor játszunk így! - lőtte el a labdát nagy ívben, de sikerült kivédenem.
-Még mindig - ment be a labda a kapujába - Regi - közöltem egyszerűen, mindenki elismerően tapsolt... Nekem. - Vigyázz! - kiáltottam még el magam, és zsinórban megint az ő kapujában landolt a labda.
-Hogy megy ez ennyire jól? - fogta halkra, de én tökéletesen hallottam a nagy hangzavarban. Nem törődve vele újabb találatom lett.
-Az évek meg a rutin - suttogtam, ügyesen cselezve.
-Elképesztő vagy Gina - vettette be minden erejét, és úgy próbálta magánál tartani a labdát, már a fél meccs megvolt.
-Ha ezt bóknak szántad köszönöm - koncentráltam továbbra is a játékra.
-5 - 0 az állás! - jelentette be Vanda. - Vajon hogyan alakul a továbbiakban? - mindenki egyszerre kezdte skandálni a nevem, de engem csak valaki suttogása éltetett :"Csináld meg Művésznő"
-Regi már a hatodik gólt húzza be! - kiáltotta Mesi, elképedve. -Lesz az hét is! - állt meg a kis tárgy Kende kapujában.
-Haver suszter leszel! - kiáltotta be egy lila srác.
-Miért lenne suszter? - dobta meg Szili egy dobozos Fantával, és mindenki magyarázni kezdte...
-Meglehet, hogy suszterrá verlek - néztem a szemébe, majd ismét gólt lőttem.
-Nem hinném - nevetett jóízűen, és pördített még egyet a rúdon, mindenki elképedve nézte, ahogy majdnem bemegy, de egy gyors, és rutinos mozdulattal kiütttem onnan. - Ezt hogy csináltad? - kérdezte teljesen elhűlve.
-A véremben van - 9 - 0.
-Regi verhetetlen vagy! Gyerünk! - bíztatott Bogi, és vele együtt mindenki.
-Már csak egy Gina, ha ezt is behúzod... - nézett rám az ellenfelem elismerően.
-Nincs, olyan, hogy ha!
-GÓÓÓÓÓLLL! - hangzott mindenhonnan a teremből. Mindenki engem éltetett, elképesztő érzés.

Viszont én egy valakit kerestem, de sehol nem találtam, az egész helyiségben.
-Kit keresel Művésznő? - hallottam meg magam mögül, és fülig érő vigyorral Levi nyakába borultam.
-Büszke lenne rám apukám? - súgtam a fülébe.
-Büszke rád - simogatta a hajam. - Tudom.
-Hogy tudnám megköszönni? - kérdeztem halkan.
-Mégis mit? - röhögött a nyakamba.
-A segítségedet.
-Aha, azt! Mondjuk - emelt meg a derekamnál, hogy egy szinten legyünk, és megpörgetett, majd kissé oldalra hajtotta a fejét, mire egy apró puszit nyomtam az arcára. Tudtam, miért csinálja. Kende olyan sárga volt az irigységtől, mint a pulcsink. De nem érdekelt. Addig nem is adok a kettőjük gyerekes vitájának több figyelmet, amíg velem ilyen. Hogy, félszavakból is megértjük egymást, mindig meg tud nevettetni, de ha kell komoly. Ha barát, vagy egy kicsit több... Amíg ez nem változik, benne vagyok. Gondoltam az oldalfoglalással, enyhül a kettőjük dolga. Ehelyett csak még nagyobb háborút szítottam. Viszont ez nem most robbant.

Olyan tíz körül mentünk a fehér csapattal együtt a házaink felé. A hosszú út miatt is, meg a holnapi feladat, amiről nem sokat tudtunk. A skacoknak jó éjt kívánva, sorban foglaltuk el a fürdőt. Már a pizsimben (egy csipkés pántos, egy apró shortal) ültem a nyugati fal felőli ágyamon, és azt a bekeretezett képet néztem, amit a táskámban találtam. Majd a kép bal sarkánál lévő apró írást látva mosolyra húztam a számat. Ennyi volt:"Művésznőmnek!" Lesz majd olyan, hogy megint szólíthat így, nem csak leírva látom? Ugye lesz? Szinte hallom karcos hangját, ahogy akkor azon a fagyos novemberi hajnalon a fülembe súgott :"Szeretlek Művésznőm! Akármi is lesz mindig szeretni foglak! Egyszer hidd el eljön a mi időnk! Csak legyünk türelmesek!" (De mégis mire várunk?)
-Jó képek - ült le Bea az ágyam szélére, és mosolyogva nézte a négy összevágott képet. - Ők is színészek? - mutatott nevetve a bal felső képre, amin a második családom van.
-Mind drámások, igen - nevettem, elábrándozva, még azon, milyen volt, egy évvel ezelőtt. Hát Levi vette át Lilla helyét. Mármint a klubban, mert Franciaországba költözött, az egyetem miatt, végleg. A szívemben mindkettejüknek kiemelt helye van, anyukám és a barátaim mellett.
-Megyek alszok! - ásított Noémi egy hatalmasat.
-Én is megyek - állt fel Bea. - Rohadt korán indultunk - tette hozzá, egyet lépve a szembeni ágyához.
-Én is elfáradtam - jött ki Bogi a füdőből, én pedig letettem a szép képet az éjjeli szekrényemre.
-Nem zavarlak titeket! Megyek még olvasok egy kicsit - vettem rá a pizsamámra a sárga IOV pulcsit, még a kapucnit is a fejembe nyomtam, és felkaptam a könyvem. - Majd jövök! Jó éjt! - csuktam be magam után az ajtót.
-Jó éjszakát! - nevettek a csajok.
Kint találtam magam megint a hűvös nyári estén. A szembeni házban még égett a villany, de mozgást nem láttam. Bambulásom közben, mint egy buldózer úgy jött a pirosak tanára a négyes házhoz, és egyben nekem.
-Elnézést? - szóltam utána, de észre se vette, hogy majdnem elgázolt.
-Én vagyok! Bejövök. Halljátok bejövök! - kiáltott nekik. - Felcser és Major rendben a helyén van - ellenőrizte a két piros ruhás lányt. Majd a kettes házba vette az irányt, de azt már nem vártam meg, elég ha tudom kik a szomszédaim. Ilyenkor örülök, hogy Meggyesi a kísérőnk, és nem egy ilyen Szilágyi tanár úr féle. Vajon a tanárjuknak van üldözési mániája, (pl Levi esete) vagy ennek van alapja is? De az IOV-ra csupa kiválóságokat küldenek nem? Mondjuk mi 4-en sem vagyunk azok annyira. Mindannyiunknak megvan a saját kis problémája...
Egymást ütő gondolataim közepette tábor elejére, a padokhoz baktattam. Túl sok minden volt bennem, át kell gondolnom, most mit is akarok. Leültem az egyik padra, és folytattam a Bolyongót. Fura szokásom, hogy csak úgy tudok elaludni, ha olvasok. Nem tudom, talán megnyugtat. Az utolsó oldalon tartottam, mikor valaki lehuppant mellém a padra, én meg szívrohamot kaptam.
-Mit csinálsz itt egyedül a vaksötétben Művésznő? - vette le Levi a kapucnit a fejemről.
-Még egy oldal van - mutattam fel a könyvem, ő pedig megvárta ezt a pár percet. - Honnan ismertél meg? - tettem le végül az asztalra az olvasmányom.
-Száz közül is megismernélek - nevetett. - Meg csak neked vannak ilyen érdekes dolgaid - bökte meg a könyvet.
-Neked is vannak azért agymenéseid - nevettem már én is.
-Tudom, hogy nem csak olvasni jöttél - simította meg a könyv borítóját.
-Hanem? - fordultam vele szembe, és törökülésbe húztam a lábam.
-Hanem gondolkozni - kulcsolta össze ujjainkat, majd a combomra engedte. -Az egész versenyről, és a holnapi feladatról, meg arról a titkos képről - bújkált a mosoly a szájában. - De egyiktől sem kell félned - ingatta a fejét.
-Nem szeretném, ha miattam esnénk ki - suttogtam magam elé.
-Művésznő - emelte meg a fejem, hogy a szemébe nézzek. - Ha kiesünk, de nem fogunk - rázta a fejét nevetve - az a kettőnk hibája lesz - simította meg a másik kezével az arcom.
-És a kép? Mikor tetted a táskámba? - vontam fel a szemöldököm.
-Nem én tettem - röhögött. - Szili segített, de nem mondhatok többet - vigyorgott.
-Nagyon szép lett - ültem közelebb hozzá.
-Csupa fontos alkalom - ültetett az ölébe, és a homlokát az enyémnek döntötte. - Amikor megismertük egymást.
-A szülinapod - folytattam.
-November 22 - tette hozzá elhúzva a száját.
-És Talán holnap előadás - suttogtam magam elé. - Én szeretem mindegyiket, akármi is volt - néztem a szemébe.
-Én is - csavargatta az egyik tincsemet.
-Annyi mindent teszel értem - fordultam el, és a mellkasának dőltem. - Már lassan listát kéne vezessek - röhögtem.
-Ja nekem is - rázkódott a válla. - Szerinted büszke lenne rám nagyapa? - suttogta maga elé.
-Büszke rád - fordítottam hátra a fejem. - Tudom. Nem ismerhettem meg igazán, de biztos vagyok benne.
-Köszönöm - kulcsolta szorosabbra ujjainkat. - Annyira hiányzik, néha - akadt meg - azt kívánom, bár láthatnám őt, vagy csak hallhatnám a hangját egyszer - gördült le egy könnycsepp az arcán. - De elment, és ő már nem tud visszajönni.
-Nem - ráztam a fejem. - Ott van mindenhol, a csillagokban - biccentettem az ég felé, ahol milliónyi apró fény ragyogott, szeretem azt hinni, hogy a jó emberek ott vannak fent. Vass nagyapánál pedig nem igen vannak szerethetőbb emberek. - minden dalban, minden mosolyodban - soroltam. - Viszont itt él leginkább - tettem az összekulcsolt kezünket a szívére.
-Annyira tudom, mit mondana - ölelt át hátulról.
-"Minek sírtok kisunokáim?" - nevettünk mindketten.
-Mondjuk nagyon fura lenne ha... - puszilt a hajamba.
-Eléggé - értettem egyet.
-Nagyon fázol? - engedte le a kezét, és végighúzta a combomon.
-Nem - néztem magam elé a vaksötétben, azt hiszem ha valaki egy ilyen srác ölében ül, annak inkább melege lehet... - Mi van ott? - kérdeztem halkan, és próbáltam kivenni a felénk közeledő alakot, de csak a sziluettjét láttam.
-Inkább ki - súgta a felembe. - De nem látom jól - Viszont ez az árny csak közeledett hozzánk, lassú léptekkel, majd úgy állt meg a lámpafényben, hogy mi láttuk őt, de a fantom nem látott minket.
-Na most aztán! - A címvédő csapat tanára? - Major a négyesbe, Fehér pedig a kettes házba! Nyomás! Most!
-Elnézést - ültetett arrébb Levi, és felállt. - Szerintem...
-Ne feleselj Fehér! Nem érdekel mit csináltok itt Majorral! Alvás van! És ha azt látom, hogy ti ketten! - tette fel fenyegetően a mutatóujját, mi pedig hangos röhögésben törtünk ki, majd én is felálltam a padról. - Min nevettek?
-Összekeverhet minket a tanár úr valakikkel- röhögött folyamatosan. - Kiss Regina - mutatott rám, és újra összekulcsolta ujjainkat.
-Vass Levente - böktem meg a vállát.
-A sárga csapatból - feleltük egyszerre, végignézve a sárga pulcsinkon, a tanár közelebb jött, és mostmár ő maga is láthatta nem igazán azok vagyunk akikre gondolt. Major és Fehér? Major Sára, és Fehér Rajmund? Ők mennek holnap a feladatra! Aha!
-Mostmár így utólag nem is annyira hasonlítotok rájuk - döntötte oldalra a fejét, és átvizsgált minket.
-Akkor maradhatunk? - kérdeztem kissé félve.
-Éjfélig! - indult el a tanári szállás felé.
-Egyáltalán kit tisztelhetünk a tanár úr személyében? - hajolt meg Levi, és vele én is, a robusztus kísérő megállt egy pillanatra, majd vissza fordult.
-Tahi Dénes - felelte mosolyogva. (?)
-Jó éjt Tahi! - intettünk utána szórakozottan, nyolcas alakban integetve.
-Megjegyeztelek titeket! - Ezt vegyük fegyegetésenek? - De nektek is jó éjszakát! Kiss és Vass! - enyhült meg, majd újra eltűnt a sötétben.
-Ez fura volt - állapította meg Levi, és ha mi sem történt volna. Az ölébe ültetett és a hajamat csavargatta.
-Több, mint fura - néztem magam elé megrökönyödve. - Szegény pirosak. Mi jól jártunk Meggyesivel - nevettem.
-Jaja, már hatkor alszik - legyintett. - Ő nem fog így őrjárőrözni - tette hozzá.
-Major és Fehér - gondolkoztam. - Vajon miért ellenőrzi őket ennyire ez a Tahó? - fordítottam hátra a fejem.
-Tahi - suttogta. - Biztos van rá oka. Minthogy én is Szilágyinál már első órán beszóltam - röhögött.
-Hidd el mindenki azt tette volna, csak akkor éppen te voltál ott - vonogattam a vállam.
-Nagypapa lehet még cifrábbat is mondott volna - meredt a semmibe.
-Volna, volna - ismételgettem.
-Tényleg nem tudod ezt a dalt? - kérdezte szórakozottan is a fülembe dúdolta, amit már a délelőtt is mutatott, csak gitáron. - Mhm mhm mhm - énekelhette talán a refrént. (?)
-Nem tudom! - háborodtam fel. - Énekelj! Vagy akkor énekelj valami mást!
-Jó, akkor - gondolkozott. - Ez csak meg van? "Hol van a szó mivel most szólhatnánk?"
-Szakács Gergő - Hanghajó - feleltem halkan.
-"Egy végtelen tengeren át hanghajóval érek el hozzád" - fojtatta. - "Ott vagy az égen minden csillagban, benne a nappalban" - hajtotta hátra a fejét, a csillagos eget pásztázva. - "Tudom most is féltesz untalan. Untalan, hát vigyázz rám" - hajolt vissza, és a hajamat a másik oldalra fésülte. - Biztos imádná ezt a versenyt is - duruzsolta a fülembe.
-Egészen biztos - néztem át a vállam felett.
-Nagyon nehéz őt elengedni - ismerte be.
-Nem kell elengedned - simitottam meg az arcélét. - Nem kell elfelejtened őt. És amíg emlékezünk rá, addig velünk él.
-23:58 van - nézte meg az óráját. - Menjünk mielőtt ez a Tahi tényleg visszajön! - húzott fel röhögve, és a kezembe nyomta a könyvem.
-Kinézed belőle? - indultunk a házainkhoz.
-Simán, tuti ő és Szilágyi rokonok - álltunk meg az ötös háznál. - Aludj nagyot Művésznő! - adott egy puszit az arcomra.
-Jó éjt Levi! - öleltem még meg gyorsan, és benyitottam a kis házunkba.
A kis szekrényre letettem az olvasmányom, és így az andrássys pulcsimban aludtam el, a kollázsolt képeken csak egy embert figyelve.
Ahogy az egyiken vigyorogva fogja a háromemeletes szülinapi tortáját. Olyan jó lenne őt, csak mégegyszer ennyire boldognak látni. Mint a 17 - es gyertya, én is elaludtam, folyamatosan mosolyogva.
⏳

Olyan jó telefon csörgésre kelni ugye? Az számomra kielégítőbb, mint három lány csacsogása. Vagy négy?
-Ez nagyon cukkki! - hallottam Lilla hangját, talán Face time hívásból.
-Ez szerintem is nagyon jó - szólt Noémi éles hangján.
-Akkor is ez a legjobb - akadékoskodott Bea.
-Én ezt nem is láttam! Ez mikori? - csapta be (?) Bogi a fürdőszoba ajtót. - Én ekkor már aludtam?
-Igeeen - nevetett. - Tuti nyerjük a fogadást!
-Ez annyira biztos, mint hogy ez a melegítő már akkor sem volt fehér, mikor meg kaptuk - röhögtek össze, én pedig próbáltam visszaaludni, és az arcom a párnába nyomtam, de még így sem sikerült.
-Jó reggelt! - kászálódtam ki az ágyból, a papucsomat keresve, majd a Face time hívás printyegő hangot adva, eltűnt.
-Lilla! Áruló! - nézett Bogi bosszúsan maga elé, majd elröhögte magát.
-Mi keltettünk fel? Jajj! Bocsi - sipákolt Émi.
-Nem - találtam meg nagy nehezen a lábbelem párját, majd a telefonomért nyúltam, és ekkor megszólalt az ébresztőm 6:30.
-Kapcsold ki! - dobott nekem Bea egy párnát, de én nem vagyok szívbajos rögtön kettőt visszadobtam.
-Akkor megvárunk, aztán irány a híres csárda! - tapsolt kettőt Émi, majd a kezembe nyomta a bikinim, a másik melegítőm, meg egy sárga pántost, és rám csukta az ajtót.
-Elkérjük Cintiától a hajvasalót? - kiáltott be Bea.
-Mhinhek hozhott hajvhasalót? - mostam meg a fogam, majd egy jó nagyot köptem, a nevetestől.
-Ő Cintia - Ezzel meglett magyarázva.
-Nekem nem szükséges, ha vizes feladat lesz - öltöztem át, és a fürdőből kilepve natúr sminkben, négyen indultunk az étkezőbe, ahol a srácokba ütköztünk.
-Jó reggelt! - skandálták egyszerre.
-Most mentek még reggelizni? - törölte le Szili gyöngyöző homlokát, kissé kifulladva.
-Aha, mi nemrég keltünk - válaszoltam nevetve. - Ti meg...? - néztem végig a nagyon vegyes társaságon, akik az edzőterem felől jöttek. Az arany csapat négy tagja, a két türkiz srác, az egy szem fehér fiú, és Leviék.
-Megcsináltuk Shawn edzését, és - terült el a füvön Aldi - én meghaltam.
-Ez pedig semmi nem volt - haladt el köztük Levi. - Futógép, súlyzó - sorolta és elfutott a hetes házhoz, egyáltalán nem fáradtan. - Megvártok minket? - kiáltotta a válla felett.
-Persze - nevettem. - Csipkedjétek magatokat! - tettem hozzá, fenyefetően, és a többiek is elindultak, Aldi például Benire támaszkodott, vagy inkább vitette magát. A sort Kende zárta, és rámkacsintott. Esküszöm egyszer leütöm!!!
-Ha még egyzser csak a kacsintás, mint szó is eszedbe jut - álltam a tekintetét. - Nagyon megbánod!
-Gina - lépett közelebb hozzám. - Ugyan már - nevetett. - Mi lesz akkor? - húzta eszelős vigyorra a száját. Nem normális! A kacsintás pedig szent és sérthetetlen!!
-Menj már! - lökte meg Émi. - Így sosem megyünk reggelizni!
-Nem végeztünk Gina! - kocogott el röhögve.
-Ááá - rúgtam el mérgemben egy követ, ami a kerítésnek csapódva, három felé tört.
-Ne foglalkozz vele - tette Bea a vállamra a kezét. - Kende mániákus, ő sosem vesz észre semmit - legyintett.
-Akkor nem lesz semmi változás, ha ennyiben hagyom - néztem végig rajtuk. - Nem akarok egy kupa lenni, amiért versengenek! - indultam el futólépésben a hetes házhoz.
-Mit akarsz csinálni? - kiabált utánam Bogi.
-Lehet hülyeséget - értem oda a verandához, és bekukucskáltam a kis ablakon.

Sherlock üzemmód on.
-Kende, ha már szépen hófehérbe öltöztél, minek jöttél vissza? - kérdezte Levi még (!) nyugodtan.
-Mindenbe bele kell üsd az orrod? Ha tudni akarod, a fürdőnadrágomért jöttem - csapta be a fürdőszoba ajtót. Szegény ajtók! 😢
-Ne veszekedjetek már! Istenem! - osztotta ki őket Szili. - Rosszabbak vagytok, mint a gyerekek! Összevesztek egy csajon? Komolyan? - Ez a magukba szállás csak pár másodpercig ha tartott, mert mindketten egyszerre kezdték sértegetni egymást, mint " Az a baj, én is képbe kerültem!". Válaszként:"Nem vagy te sehol!" Majd:"Eddig szabad volt a pálya!"
-De komolyan mit eszik rajtad Gina? - dobott Kende a földre valamit.
-Most komolyan mondjam? - kérdezett vissza Levi röhögve. - Csak figyelej! Ha ettől nem lesz itt, semmitől - nézett a szemembe az üvegen keresztül és felvette a gitárt az ölébe. - Follow the Flow Nem tudja senki.
-"Nem tudja senki, hogy honnan jöttem
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem." - énekelte csupán az első sorokat, de rettenetesen gyönyörűen. Szili és Kende ekkor léptek ki, én pedig vigyorogva, és tapsolva megálltam az ajtóban. A srácok pedig már indultak volna vissza.
-Visszamentem még a bikinimért a mi házunkba - magyaráztam, kissé ferdítve a valóságot. - Meghallottam, hogy FTF, és úristen. Imádom ezt a számot - tapsikoltam. Szili és Kende totál lefagyva bámultak, Levi pedig egy "Köszönöm" - öt tátogott. Neki ennyi is elég lett volna, lehet nekem is. Viszont dobott egyet az agyam, és kikellett próbálnom.
-Még a bikini felsőmet is nagyon szorosra kötöttem. Levi segítenél? - dobtam a földre a pulcsim, kijjebb nyitva az ajtót.
-Persze - fésülte oldalra a hajamat. Ahogy a bőrömhöz ért, újra éreztem, azt a kimondhatatlan érzést. Minden porcikám megérezte, mintha újra ott lettem volna félévvel ezelőtt.
Majd kikötötte, és újrahúrkolta. Ha már ekkora szívességet teszek neki... Elbíbelődhet még egy kicsit.
-Így laza - közöltem a legmeggyőzőbben.
-Most? - kötötte szorosabbra.
-Így már megfojt! - igazgattam előről.
-Esetleg? - csinálta meg ugyanolyan, mint először.
-Tökéletes - fordultam felé. - Örök hála - mosolyogtam, megigazítva a kitűzőjét, majd végigsimítottam a karján, és belebújtam a felsőmbe.
Kende azt hiszem sóbálvánnyá változott. Megérdemelte! Gina miatt, a kacsintásai miatt, a hülye képe miatt!
-Már ennyi az idő? - néztem az órámra színpadiasan. - A többiek már tuti ránk várnak! - ragadtam kézen Levit, (aki kihasználva helyzetét), másik kezét a derekamon pihentette.
Mikor elindultunk Szili nem volt sehol, Kende állt ott üveges tekintettel, de mi csak elhaladtunk mellette.
-Mi volt ez? - hajolt le hozzám.
-Nem tudtam egyedül megcsinálni - vonogattam a vállam, ő pedig folyamatosan az arcomat fürkészte. Miért ismer ennyire? Honnan tudja, hogy ez nem is így volt? - Út közben elmesélem - vallottam be.
Az ebédlőbe belélve nagy ricsaj fogadott minket, majd kissé elválva egymástól, a svédasztaloz léptünk, a skacokhoz. Érdekes felállás szerint, mi lányok inkább édes mellett döntöttünk, én például palacsinta. A fiúk pedig sósat tettek a tányérjukra.
Már csak én kenegettem a lekvárt a palacsintámra, mikor Levi kivette a kanalat a kezemből.
-Művésznő - csapta le az asztalra. - Ha nem kéred hagyd ott! - szólt rám élesen.
-Honnan tudod, hogy nem kell? - vettem vissza az ecájgot.
-Onnan - kapta ki az ujjaim közül -, hogy csak kenegeted, meg turkálod! - nevetett. - És ilyen fura fejet vágsz!
Az étkezőben a megszokott hangzavar uralkodott, míg Levi azt magyarázta,
"Ilyenkor rossz rád nézni Művésznő". A világosbarna négyes lépett be Róbert és pár szervező társaságában.
-A feladatra felírt csapattagok pontosan nyolc órakor, tehát tíz perc múlva álljanak készen a főbejáratnál. A csapatkapitányok feladata, hogy mindenki érkezzen időben. Tíz perc! - fordult meg a tengelye körül.
-Elnézést - tette fel a kezét egy lila srác.
-Igen?
-Akik még nem fejezték be az evést...
-Azok siessenek - közölte Róbert, meg sem várva a kérdést. - Ó és nem árt, ha a feladaton részt vevő csapattagok fürdőruhával is készülnek - tette hozzá, és a szervezőkkel együtt kivonult. Mindenki üvöltözött, hát mindenkivel. A piros csapat vitte ki a a tálcáját majd kiment. Mi is oda igyekeztünk, de Vanda szószerint az utunkat állta egy sajttal a kezében. (?)
-Ez a sajt valami borzasztó! - lóbálta a lapka sajtot.
-Akkor Vandál ne egyél azt! - vette ki Szili a kezéből, és egybe betömte. - Szerintem amúgy nagyon jó! - felelte teliszájjal.
-Mi az, hogy jó!? Rémes!! Az egri bor apám pincéjében jó! Nem ez! - hőbörgött.
-A bort nem is lehet összehasonlítani a sajttal! - dobta meg Szili egy szalvétával. És ők ekkor hatalmas vitában törtek ki.
-Menjetek csak! - suttogta Bogi. - Majd megyünk mi is! Addig megpróbálok rendet tenni - felelte halkan, a kis ablakhoz mutatva.
A tálcáinkat leadva, folyamatosan nevetve léptünk ki az elfogadhatónak mondható időbe.

Nagyon köszönöm, hogy ennyien követitek, fejezetről, fejezetre a "könyvem". Rettenetesen sokat jelent! Új rész általában pénteken várható! ❤️🥰