A kinti padoknál cuccoltuk le, kijátszva Bogival a "lányok vagyunk" kártyát, és hagytuk, hogy a skacok "hó-rukk" mozdulatokkal a buszba hajítsák a csomagjainkat. Mi pedig a csípős időre való tekintettel, felvettük a sárga pulcsinkat. Aminek a zsebében egy kis fecnit találtam. Komolyan, amnéziás vagyok! De a sokk után egyből rájöttem, hogy ez Cintia levele...
-Igazán sajnálom - lépett hozzánk Meggyesi -, hogy ez így alakult.
-Ennek így kellett lennie - tárta szét Bogi a karját. -Elképesztő, hogy idáig eljutottunk!
-Nem lehetünk csalódottak, mert... - Nem tudtam befejezni.
-Indulás! - kiáltotta el magát szervező barátunk. Felkászálódva a padról, a csodás jármű felé vettük az irányt. A lépcsőn felérve, már láttuk a srácokat ahogy a hátsó ülésen röhögnek. Én beültem Levi mellé, Bogi pedig így mellém telepedett le. A tanárnő pedig a sofőrrel beszélgetett.
-Mi az, hogy csak így elmentek? - csörtetett fel a teljes türkiz csapat a fedélzetre, élen Vandával. -Főleg teee! - ült Szili ölébe, és valami "mit képzelsz, hová mész?" csókkal búcsúztatta, mi megelégedtünk egy öleléssel is.
-Annyira fura lesz - ölelt magához Mesi.
-Nekünk is - néztem rá mosolyogva. -Nyerjétek meg! - léptem a két sráchoz, akik sírtak. (?)
-Nem akarok sírni - törölgette a szemét Beni, sikertelenül.
-Ne itasd már a patkányokat, anyuu - veregette a vállát Szili.
-Egerek - forgatta a szemét Levi.
-Itt? - kapkodta a fejét.
-Sajnos, mennünk kell - lépett hozzánk Misi, és most őt szorongatta mindenki. -Aldi engedj már el! - próbálta lekaparni magáról. -Én visszajövök!
-De én is menni akarok! - makacsolta meg magát Aldi, és ráborult Levire. (!)
-Hé! - fogtam meg a karját, és lehúztam a földre. -Ez az én helyem! Ő az én LeviKÉM! - hajtottam a fejem az ölébe, így félig kitekeredve néztem a többiekre. Amikor éles duda szó hangzott fel.
-Aki nem a Rózsa-csapat tagja, hagyja el a járművet! Indulás! - kiáltotta a sofőr, így az Egri csapattól elbúcsúztunk egy időre.
-Amúgy Andrássy - morogtam az orrom alá.
Ekkor éreztem, hogy ez ennyi volt. Az IOV. Most tudatosult bennem, hogy haza megyünk. Haza haza.
-Ti is éhesek vagytok? - nézett ránk Levi.
-Ja - értettünk egyet.
-Gondoltam erre is - adott nekünk Misi négy szenyót.
-Rántott húsos? - szedte le a tetejét Szili, de csak egy vékony szelet felvágottat. -Akkor lett volna legalább kolbászos! - nyomta be egybe.
-Rántott húsos szendvics - értelmezte Misi a hallottakat.
-Az Andrássy nemzeti kajája! - adtam tájékoztatást.
-Unatkozok - jelentette be Levi minden nélkül, és komolyan mindenki felnevetett.
-A következő csapatfeladat - nyújtott neki egy tabletet. -Műveltségi kvíz. Lenne kedvetek letesztelni?
-Persze - vette ki a kezéből.
-Előtte azért még tudnotok kell egy-két dolgot - nevetett fel a szervező. -Szóval tíz kategória, és mindegyikben lesz három kérdés. Négy lehetőségből lehet választani - folytatta az ismertetést. -Ha a jó a válasz a gép csilingel, ha rossz akkor egy búgó hangot hallunk. Nem lehet kihagyni kérdést, és átugrani sem - ingatta a fejét Misi. -Harminc percetek van rá. Benne vagytok?
-Hogyne - válaszoltuk meg teljesen egyszerre.
Az első felirat meg is jelent. Levi pedig  totál bezsongva olvasta fel.
-Első kategória. Földrajz.
-Abban is jó vagy? - nézett rá Szili hitetlenkedve.
-Aha - válaszolta lazán.
Hány L betűs ország van Európában?
-Lengyel, Litvánia, Lettország - sorolta fejből -Liechtenstein. Vagyis négy - nyomta be a megoldást.
30/1
-Nem öt? - húzta össze a szemét Szili. - Hát ott van, Leventénia is! - Erre mind felnevettünk, mikor jött a következő kérdés.
-Hány országon halad át a Duna? - olvastam fel hangosan.
-10 vagy 7? - nézett Bogi Levire.
-10 - nyomta be. -Csak még 7 országon van még vízgyűjtő helye - magyarázta.
-Melyik országgal nem határos Franciaország? Na - hajtottam a fejem  Levi vállára -tudni kell!
-Spanyol, Olasz biztos - nézte a válasz lehetőségeket.
-Akkor Belgium vagy Hollandia? - mutatott Szili a tabletre. -Belgium?
-Nem, legyen Hollandia - bökött a kérdésre. -Majd elmegyünk oda is - puszilt a hajamba.
-Ú, ott van sárga tulipán - kalandoztam el. -Sok, sok sárga tulipán! Máris imádom! Ugye megyünk? - néztem rá reménykedve.
-Ígérem - húzott közelebb magához.
-Ez ráér egy kicsit későbbre - bökött Bogi oldalba.
-Áu - kaptam az oldalamhoz. -Bogi? - néztem rá értetlenül.
-Második kategória. Irodalom - olvasta fel. -Ki írta az Édes Annát?
-Kosztolányi Dezső - válaszoltam meg még mindig kissé értetlenül.
-Mi a versformája Janus Pannonius: Pannónia dicsérete című versének?
-Disztichon! Egy hexameter és egy pentameter kapcsolata - feleltem kapásból, Szili pedig nagyokat pislogott rám.
-Akkor - köszörülte meg Szili a torkát - mi a címe - hunyorgott a képernyőre -Walther von der Vogelweide leghíresebb...
-A hársfaágak csendes árnyán! - kiáltottunk fel Levivel egyszerre.
-Na végre valami nekem való - tette össze Szili a két kezét amolyan "hála az égnek" szinten. -Sport! - felelte boldogan.
-Akkor csendben maradok - dőlt hátra Levi, hagyva áramlani Szili tudását.
-Hány másodpercig tart egy vízilabdameccsen a kiállítás? - olvastam fel. -15, 20, 25, 30.
-20 - nyomott rá gyorsan. -Ez nem Olimpiai - kattintott rá, úgy, hogy nem is láttam.
-Melyik város focicsapata az ELŐRE? - Azért megkérdeztem, de a következő pillanatban zengett a busz.
-BÉKÉSCSABA!!! - kiáltottuk mindannyian rettenetesen hangosan, mire a tanárnő is hátrafordult, aki addig a sofőrrel békésen beszélgetett.
-Na, de gyerekek - ingatta a fejét Meggyesi.
-Kvízeznek! - rendezte le Misi. Így mentünk a kövi témára. 30/9.
-Matematikai ismeretek - nézett Szili egyből Levire. -Legalább négyünk közül egy valakinek van ilyen - tartotta a zseni felé a tenyerét, aki belecsapott. -Nyomjad, öcskös!
-Kihez köthető - hajoltam a tablet fölé -a valószínűség számítás?
-Kolmogorov! - felelte kapásból meg sem várva a lehetőségeket.
-Morgó? Milyen Morgó? - kapkodta a fejét Szili.
-Kolmogorov - felelte Bogi nevetve, és elkezdte magyarázni, hogy ez egy név.
-Mindenki tudja! Mindenki tudja, hogy az 1 nem prím! - nyomta be Levi az utolsót. -Milyen kérdés ez?
-Beugrós - adta meg Bogi az egyszerű válaszát. Mire betöltődött a következő kategória.
Természet. Ezt csak egy "gyerünk Bogi" kiáltással kaptuk.
-Nem kérdés, hogy két szikű - nevetett, és a csilingelő hang mutatta a helyes megfejtést.
-Melyik családba tartozik a - nevettem el magam -zebramungó?
-Zebra? - húzta el a száját Szili.
-Mongúzfélék, az emlősök az osztály, a gerincesek törzs - fejtette ki a doki. Majd a következőt is tudta, én még elolvasni sem tudtam...
-Ügyes voltál! - öleltem át gyorsan, mert már itt is volt a következő téma.
-Történelem! Nee! - temette a kezébe az arcát Levi. -Itt is kísért Szilágyi?
-Szilágyi tanár úr, Levente! - szólt rá szigorúan a tanárnő, és már vissza is fordult, és zebramungókról mesélt a sofőrnek.
-Hányadik királyunk volt I. Mátyás? 31., 32., 33., 34.? - olvastam fel fájdalmas arckifejezéssel.
-33 vagy 34? - temette Levi a kezébe az arcát.
-34 mondjuk - nyomtam be félve, és a tablet csilingelő hangot adott. Szóval helyes!
-Ezt tuti miattam tették bele - röhögött fel. -I. (Szent) István volt az első királyunk - kattintott a válaszra.
-Ez meg Szilágyi átka - bökött Szili a képernyőre, amikor egy göröngyösebb útszakaszhoz értünk, és dobott rajtunk egyet a busz.
-Szilágyi tanár úr! - javította ki egyből Meggyesi.
-Melyik Párt vezetője volt Nicolae Ceaușescu? - próbáltam rendezni a gondolataimat. -Román volt, ha ez segítség - tettem hozzá.
-Akkor maradt kettő - vonta le Szili a következtetését.
-És kommunista volt - csettintett Bogi.
-Akkor ennyi, hogy Román Kommunista Párt? - ingatta a fejét Levi. -Ez így túl egyszerű.
-Ez ennyi - nyomta meg Szili a gombot, és jó lett. -Nem kell mindent túlgondolni - nyomott egy barackot a fejére.
A 7. kategória. "Melyik évben volt?"
-Miért? - túrt Levi idegesen a hajába, ami így már kevésbé hasonlított a tőle megszokott, patent frizurára. -Mohácsi csata az - törte a fejét - 1525-ben volt? - nézett körbe. Szilitől egy vállrándítást kapott, tőlem meg egy "halvány lila gőzöm sincs" ijedt tekintetet.
-1526 inkább - javította ki Bogi. Javította... Javította... Majd én tudtam Radnóti Miklós születési dátumát. 1909. 05.05. Annyira nem nagy ördöngősség.
-Mettől meddig létezett az Osztrák- Magyar Monarchia? - néztem az ijedt csapattársaimra.
-Nem tudom. Nem tudom - rázta meg Levi óvatosan a fejét, és a gondolkozó arckifejezésével nézte a képernyőt. -Sajnálom, semmi sem ugrik be.
-Semmi baj - simítottam meg a karját. -Következtessünk! - dobtam be az ötletet.
-Csak fogy az idő - mutatott Bogi a kis számlálóra. -Az 1800-as évek vége és még talán 1900-ban is volt. Talán - Meg lett az első hibánk, a bugó hangot hallva, egy kicsit azért elszomorodtunk. De talán Levi tűnt a legcsalódottabbnak, hogy semmit nem tudott hozzá tenni ehhez a kérdéshez.
-Művészet - néztem Levire biztatóan. -Ki festette a Sixtus kápolna mennyezeti freskóját?
-Michelangelo - vágta rá csípőből.
-Hol született Mozart? Bécs? - ugrott be valami, Bécsről, Mozarton kívül is.
-Salzburg! - nézett rám belesűrítve egy pillantásba, a gondolatait. Szinte hallottam a hangját is. "Művésznőm, ne csináld! Ne apukád jusson róla..." 
-Ki tervezte a Széchenyi Lánchidat? - olvasta fel Szili helyettem. -Széchenyi nem?
-Clark, szimpatikusabb - jelölte meg a harmadik lehetőséget.
"Kakukktojás" csak ennyi jelent meg.
-Miért pont kakukk? - rázta Szili a tabletet. -Mé' pont kakukk? Mér nem lehet hal?
-A halak ikrával szaporodnak! - fogta Bogi a fejét.
-Részletkérdés! - legyintett.
-Vagyis melyik nem olyan, mint a többi - zárta Levi rövidre a témát. -Ezekből csak keringőzni tudok - mutatott a képernyőn lévő táncokra.
-Az a pacsi, vagy pasi ez nem olyan! Ha nincs ötletünk legyen az - nézett ránk Szili felvátva.
-Hátha! Paso doble kérlek- nyomtam a válaszra, ami bezöldült.
-Éljen! Van itt ész! - mutatott büszkén a homlokára. 
-Tehát. Párizs, London, Lisszabon, Barcelona - pillantottam fel Levire. -Párizs és London főváros. Ezen elindulhatunk.
-Barcelona, gyorsan - jelent meg szinte a villany körte a feje felett. És...JÓ!
-Rodoszi kolosszus, Szemirámisz függőkertje, pharoszi világítótorony, athéni Akropolisz - húztam össze a szemöldököm. -Valaki?
-A hét csodában kéne gondolkozni - masszírozta Levi a homlokát.
-Te meg a nyolcadik vagy!! Gyerünk! - nyomtam egy puszit az arcára.
-Akropolisz vagy a torony? - szűkítette le Bogi.
-Akropolisz! - kiáltott fel. Így zártuk a tojásos részt. 30/26.
-Utolsó kategória! Három percetek van! - sürgetett minket Misi.
Mi volt a három csapat színe amelyik be sem jutott...? Ennyit láttam belőle, mert Levi már megadta a választ.
-Mi volt a verseny harmadik feladata? - olvastam fel gyorsan.
-Amikor a tanárnő után szaladgáltunk vagy a madaras? - vetette fel Bogi.
-A madaras, mert... - elevenítette fel Levi.
-Mindegy miért! - nyomtam rá idegesen.
Az utolsó kérdés volt csak hátra, amire egy percünk sem maradt. De mind megdermedtünk, pedig fogytán volt az időnk. Mind a négyen értetlenül olvastuk magunkban a sorokat. A kijelzőn csak ennyi volt:
"Ki a beépített ember a csapatban?"
Almási Boglárka
Kiss Regina
Vass Levente
Vilmos Szilárd
-Mi van? - ocsúdott fel Szili először a döbbenetből.
-Van köztünk egy tégla? - forgatta a fejét Levi.
-Tégla? - ráncolta a szemöldökét.
-Majd később - legyintette le.
-De kinek jelent? - kapkodta a fejét Bogi.
-Akkor mi van, ha nincs köztünk ilyen? - néztem Misire. Szerevező barátunk csak a vállát vonogatta. És egyből parázs vita alakult ki.
-Csend!! - ordította el magát Levi. -Nézzük kizárásos alapon. Szili nem - mutatott rá.
-Azt se tudom mit jelent ez a izé - mutogatott össze-vissza.
-Szerintem ebben egyet értünk - Mi meg Bogival biccentettünk.
-Kösz, haver - csapott egyet a hátára.
-Alap - nevetett. -Művésznőm ezer százalék, hogy nem besúgó - nyomott egy puszit a homlokomra. -Bármi gyanús? - Szili és Bogi csak megrázták a fejüket.
-Viszont, ha Levi és Bogi sem. Akkor mi van? - tártam szét a karom.
-Egyértelműen - nézett Bogi komoran maga elé - Levi - Azt hittem kidobom a taccsott... -Tudom, hogy kibékültünk, de ha muszáj mondani valakit! Annyira gyanús, hogy mindent tudsz!
-Most komolyan megvádoltál? - nézett rá elhűlve. -Ha tudtam volna a bátorságpróbát! Szerinted Szilivel megyek, te agysebész! - 30 másodperc.
-Srácok! - próbáltam csitítani őket. Semmi.
-Lehet rám sok mindent mondani, és mindenért szidni, de kikérem magamnak, hogí árulónak nevezel! - kelt ki magából. -De tudod mit? - nevetett fel. -Bennem van annyi gerinc, és nem vádolok meg másokat!
-Gerinc? - nevetett fel most Bogi. -Elloptam az lb-met!
-Hogyne! Zsákot húztam a fejére, a vállamra csaptam, és elfutottam vele! - Tessék? -Nem szabad akaratából döntött így? DE! Nem értem miről beszélünk!
-Valakit jelölnünk kell! - szállt vitába.
-ELÉG!!! - vettem ki a kezéből a tabletet. -Fejezzétek már be! Mindketten nagyon fontosak vagytok nekem. Azt hittem ezt már megbeszéltük - néztem rájuk csalódottan. Levi ekkor felállt, és a gépet kivéve a kezemből Misinek nyújtotta. Egy pillanatra nézett rám, de egyszerűen tudtam, hogy mit szeretne. És mit fog mondani. Vagy hát ezek után, reméltem.
-Nincs beépített embereünk - feleltük egyszerre nagyon halkan. Óvatosan felém nézett, és olyan félmosolyra húzta a száját.
-Nincs beépített emberünk - ismételte meg Szili.
-Nincs beépített emberünk - szipogta Bogi is, a könnyeit törölgetve. -Öt, négy - kezdett a visszaszámlálásba.
-Három - tárta szét Szili a karját.
-Kettő - fordult felém Levi bizakodva.
-Vége - öleltem magamhoz, a mellkasába fúrva az arcom.
-Sárga csapat - kezdte Misi, boldogan, mire mi Levivel szétrebbentünk. -Gratulálok továbbjutottak volna - húzta szomorú mosolyra a száját.
-Volna - feleltem nevetve. Miközben Levivel visszahuppantunk az ülésre.
-Ez volt a lényeg, hogy nincs egyik csapatban sem tégla - nevetett. -Azért egy kicsit összekaptatok - ingatta a fejét -de a végén, senkit nem jelöltetek meg - nézett ránk büszkén. -Júlia - fordult felém, és egyenesen a szemembe nézett -nagyon jó tulajdonságot kaptál ettől a versenytől. Vagy az is lehet, hogy vissza - töprengett.
-Vissza - feleltem egyszerűen.
-Magabiztosság - mondta ki hirtelen. -Nem beképzeltség, hanem magabiztosság - tette rendbe. -Ahogy simán lerendezted őket! Ennyi - vonta meg a vállát. -Ne hagyd ez máskor elvesszen, mert ezt nem tudják elvenni tőled! - mosolyodott el. -De abban Boginak igaza volt, hogy elmondta a véleményét.
-Sajnálom - nézett fel végre. -Talán mindig is bennem lesz ez a tüske - vallotta be. -Viszont próbálkozok, mert Regi a barátnőm.
-Szerintem ezt túlbeszéltük báttyák - hajolt felénk Szili. -Nincs tégla, vagy mi - húzta össze a szemöldökét. -30/29-el végeztünk! _Ászok vagyunk, AGK-sok! - tette középre a kezét.
-AGK! - szállt be Levi egyből.
-AGK! - tettem a kezem az övéjükre.
-AGK! - kiáltotta Bogi is.
A tanárnő felállt, és idevánszorogott. WOW! Ő is beszállt.
-AGK! - üvöltöttünk fel egyszerre.
-Ügyesek voltatok - dicsért meg minket Meggyesi. -És Regi - nézett rám.Regi? Mi történt Reginával? Dupla WOW! -Nagyon jól kezelted a helyzetet - biccentett egyet, és visszaült a helyére.
-Tanárnő! - szólította meg Levi.
-Mi az Vass Levente?? - fordult vissza mogorván.
-Semmi - legyintett egy kicsit csalódottan, mi pedig egyszerre nevettünk fel. -Van, ami ne, változik - suttogta nevetve a fülembe.
-Ez legyen a legkisebb problémánk - hajoltam oda hozzá, és egy diszkrét csókot nyomtam a szájára. Diszkrét volt!
-Kiss Regina és Vass Levente! - kiáltott ránk Meggyesi nevetve. Van, ami nem változik. Ekkor egyszerűen felálltam, és egy sorral előrébb ültem.
-Művésznőm ne! - vágott Levi olyan "ne hagyj itt!" fejet.
-Hamar hazaérünk - húztam be a csőbe.
-Hamar? - állt fel, és előre rohant a sofőrhöz.
-Van, ami nem nem változik - röhögött fel Misi.
-Mehetnénk 60-nal! - magyarázott Levi a bácsinak. -Miért nem megyünk 60-nal?
-Mert nem akarok hamar visszaérni - válaszolta meg egyszerűen a sofőr.
-Akkor üljön be egy csárdába! De velünk ne szívózzon! - talált ki egyből valamit.
-Jó ötlet! - értett egyet. -Az egyik kollégám mesélte, van erre felé egy jó csárda! - nevetett annyira, hogy bekönnyezett a szeme.
-Akkor menjünk! - ugrált mellette.
-Ráérünk - nézte meg az óráját nevetve.
-Már 70-es tábla van! Ne tartsa fel a forgalmat!
-Milyen forgalmat? - Éppen senki nem volt sehol.
-Őt ott! - mutatott ki a szélvédőn.
-Azt az idős nénikét a ringyó robogón? - Mindannyian hatalmas röhögésben törtünk ki.
-Így van - fogta a pártját az ismeretlennek. -Ő a forgalom! Maga meg feltartja!

Ezzel úgyis el lesz egy darabig, addig felhívom ezt a boltost. Beütögettem a számokat, és vártam, hogy felvegye. Éreztem, ahogy a szívem a torkomba, és megremeg a kezem. Muszáj legyőznöm, mert most ezen a híváson múlik minden.
-Jó reggelt! Magyar Endre. Kivel beszélek? - Megállt bennem az ütő. De komolyan? Magyar Emma apja? Mi van? Ő vette meg? És nagyon kreatívan elnevezte "Pécsi hangszerboltnak". Ezt nem hiszem el! -Van itt valaki? - kérdezte nevetve.
-Elnézést - szólaltam meg halkan. -Eddig nem olyan jól hallottam - füllentettem. -Kiss Regina - Ez érdekes lesz.
-Miben segíthetek Kiss Regina? Bár ez érdekes, hiszen Emike - Emma? - szerint te sosem kérsz segítséget - Mennyivel másabb volt, amíg nem tudta ki vagyok.
-A pécsi boltról lenne szó - feleltem magabiztosan. Magabiztosság. Nem veheti el tőlem.
-Mármint a hangszerboltról? - kérdezett rá.
-Igen - biccentettem.
-Sajnos abban nem segíthetek - nevetett fel, annyira gúnyosan, de annyira. -Meg az ilyen dolgokat bízd a felnőttekre, csillagvirágszál. Rendben?
-Nem tud segíteni vagy nem akar? - tettem fel a kérdést egyenesen, és vártam a választ a vonal túloldalán.
-Nem tudok - ismételte meg.
-Csak egy kérdés. És nem kell tovább hallgatnia. Mit szól hozzá? - néztem ki a busz ablakán, és az éppen most ébredező tájat néztem.
-Egy - felelte mély, kimért hangon.
-Ha mégis tudna valamit tenni, megtenné? - szakadt ki belőlem. És nem bántam meg.
-Őszintén? - nevetett fel. -Nem - válaszolta meg egyszerűen.
-Köszönöm - buggyant ki egy könnycseppem, de azonnal letöröltem "A gyengék sírnak, az erősek tombolnak" elv alapján.
-Még nem végeztem - felelte komoran. -Mindig keresztbe teszel a lányomnak!
-Inkább ő nekem! - vágtam közbe.
-Lehet - vallotta be. -De te jól jössz ki belőle. Ő nem. Ezen pedig olyan szépen mosolyogsz. Olyan kedvesen és ártatlanul - nevetett fel. -De mi ketten tudjuk, hogy nem vagy kedves és ártatlan. Inkább jó színész.
-Köszönöm, ha így gondolja - feleltem őszintén.
-Mindenkinek megjátszod magad. De ha neked ez így megfelel? - röhögött. - Felőlem. Hülyíts be mindenkit, ahhoz értesz! És tudod mit? Legyetek boldogok Leventével - nevetett fel. -Annyira megérdemlitek egymást! Nem értem miért sírnak bármelyikőtök után is.
-Én se - válaszoltam. -Köszönök, mindent. Viszont hallásra! - vettem gyorsra a búcsúzkodást.
-Hidd el még találkozunk, Kiss Regina! Ja és próbáld ki milyen ha igazat mondasz! Visszhall! - Inkább kinyomtam ebben a pillanatban.
-Bazdmeg! - dobbantottam idegesen. -Én teszek neki keresztbe? Ez az év poénja! - nevettem fel halkan.
-Sógornőm - kocogtatta meg Szili a vállam, mire egyből odakaptam a fejem. -Minden rendben? - ráncolta a szemöldökét. Ez Szili legjobb tulajdonsága, hogy feleslegesen nem kérdezősködik. Csak egyenesen.
-Minden rendeben lesz - biccentettem egy aprót.
-És - vette át a szót Bogi -addig, amíg minden rendben lesz. Te jól vagy? - Olyan hirtelen ért. Olyan réginek tűnt, amikor csak így beszéltünk. Amikor feltettünk egy egyszerű kérdést.
-Igen - húztam mosolyra a számat. -Ilyen barátokkal? - mutattam az ő kettősükre, majd előre.
-Istenem! - túrt Levi világosbarna hajába. -70-es tábla van! Kölcsönadjam a szemüvegem esetleg? - érdeklődött roppant kedvesen.
-Nem szükséges -rázta a fejét a sofőr. -Mondták már neked, hogy rettenetesen türelmetlen vagy?
-Sokszor hallottam már - felelte halál komolyan. -De nem tudom miért - vonogatta a vállát, mi pedig egyöntetűen hangos röhögésben törtünk ki.
Majd azt éreztem, ahogy remegek. Mi van? Gondoltam már olyan csodás utakon száguldunk... De nem. Anya hívott.
-Szia anya! -vettem fel, és egyből beleszóltam.
-Szia kislányom! - Hallottam a hangját. Nem tűnt el a rengeteg robotgép között. -Várunk haza titeket!
-Megyünk! - nevettem.
-Regi - fordította komolyabbra a beszélgetést.
-Igen, anya? Baj van? - riadtam meg.
-Nincs baj - nyugtatott meg. De ő maga nem tűnt nyugodtnak. -A sulinál itt lesz Virginia mama és a...
-Akkor tényleg él? - döbbentem le.
-Igen, ő a mamád. És nem hunyt el. Csak mi sokáig nem voltunk jóban - Miért érzem úgy, hogy ez egy finomított verzió?
-Akkor kibékültetek? - puhatolóztam.
-Így van. És nagyon várja, hogy megismerjen téged.
-Egy óra kb és otthon vagyunk - néztem meg az órámat, amit most kivételesen feltettem. -Puszi! - nyomtam is ki a hívást.

Rögtön ebben a pillanatban jelent meg apa fotója a kijelzőmön, és hozzá elindult a Fény is. Csak idegesen kinyomtam, és lehalkítva a készüléket magam mellé dobtam. Úgy sem lesz ott. Ezer százalékig biztos voltam benne, hogy ezt akarja elmondani. Más miatt nem hívhat. Erről ennyit. Megcsörgettem még Lillát is, de nem vette fel. Fura... Közben Levi battyogott vissza hozzánk, és lehuppant mellém. Jobban mondva csak hozzám, a csapatunk másik két tagja bealudt.
-Ilyen tempóban ezer év lesz mire haza érünk - nyöszörögte Levi fájdalmasan.
-Dehogyis - fordultam felé nevetve. -Nagy sztorim van - vezettem fel.
-Hallgatlak - dőlt hátra az ülésen, és szórakozottan nézett rám.
-Ez komoly! - csaptam a kezére, ő pedig a mozdulat után összekulcsolta ujjainkat. -A mamám ott lesz most a sulinál. És - kerestem a szavakat, a vállára hajtva a fejem.
-Nem tudod, hogy viselkedj vele a múltkori rejtélyes felbukkanása után? - fejezte be helyettem, a hajamat simogatva.
-Annyira nem, mivel azt se tudom, most hogyan került elő egyáltalán - vettem halkabbra, mert halottam, ahogy mögöttünk Szili rugdossa a szék támláját.
-Álmában rugdos - legyintett Levi mellékesen.
-Gondoljuk végig. Ő színésznő, anyukád cukrász lett, és férjhez ment egy kocsmároshoz - sorolta el a felmenőimet. 
-És? - vártam a folytatását.
-És? - nézett mosolyogva a szemembe a lencséi mögül. -Itt van az unokája, aki az ő pályájára szeretne lépni! - bökte meg az orrom.
-Akkor miért nem novemberben? Amikor megnyertem azt az átkozott címet? - néztem rá valami okosat várva.
-Mert most minden rendbe jött. Te pedig akkor hullottál szét - simította meg a kézfejemet.
-Csak volna - vigyorogtam. -Volt aki mindig mellettem állt.
-Közel voltál hozzá - ingatta a fejét.
-Ó, van még valami - kutakodtam a zsebemben. -Mit gondolsz erről? - nyomtam a kezébe a kis papírt. -A hajvasalóban volt - tettem hozzá, hogy kerek legyen neki is az üzenet. 
-Cintia ezt írta neked? - lóbálta a papírt.
-Igen - feleltem furán. -Van vele szerinted valami hátsó szándéka? - futottam át a sorokat.
"Szia Regi!
Remélem te olvasod el ezt az üzenetet, de ha nem... Kérlek ne olvasd tovább! PLS!
Tudom, hogy mi nem voltunk nagyon jóban, és ezután sem leszünk, de csak annyi lenne, hogy nagyon hálás vagyok neked. Miattad találtam meg a szerelmet, és ez nagy szó! Lehet amúgy nincs is igazán Kende meg én. Vagy én meg Kende. Mert én csak az a lány vagyok, akivel féltékennyé akar tenni téged, hogy menj vissza hozzá. Bár nem is tudsz visszamenni, mert együtt sem voltatok! De én most boldog vagyok, és vele vagyok boldog. Igen, egy seggfej. Ez nem titok. Régóta ismerem, és igen vannak fura dolgai. Szóval majd még biztos kapok otthon, hogy ő csak egy csődör. Meg én is csak egy vagyok neki a sok közül, és tartsam magam távol tőle. Hiszen ő a Keszthelyi gimi bikája. Ja ez az ő titka, ha eddig nem hallottad volna. Csak az a baj, én komolyan gondolom. De ő talán, nem tudom. Szóval ha te ennyire durván nem utasítod vissza, lehet észre se vettem volna, őt. Nagyon bánom, hogy kitettem azokat a képeket, a szövegekkel, de ha le is szedném, nem hiszem, hogy változtatna bármit. Ne foglalkozzatok senkivel! Csak ti! Én már csak tudom, az apám igazgató, sok mindent kapok én is. Még amolyan utolsó gondolatként, itt hagyom a hajvasalót, de szerintem a hullámos haj sokkal jobban áll neked! Viszont ebben csak te dönthetsz! Ahogy minden másban is! Hogy mit fogsz csinálni a levéllel, és kinek mutatod meg. Sosem felejtelek el! Még egyszer köszönöm.
Szeretettel Cintia "

"Nem akartam üzit írni, mert Kendének erre is meg vannak a módszerei... Egy hosszú csók, már is nincs telód... Na xoxo"
-Nem hiszem - vette vissza a levelet, és olyan "Sherlock" üzemmódban olvasgatta. -Mit akarsz csinálni vele?
-Még nem tudom. A legjobb lenne, ha nem látnánk többet.
-Ezt egyszerűen megoldhatjuk - nyúlt át felettem, és csak egyszerűen a lehúzott ablakon kidobta.
-Már hamarabb meg akartam mutatni - kezdtem magyarázkodni.
-Nincsen mit megmagyaráznod - húzott közelebb magához. -Inkább nekem - húzta el a száját.-Beszéltem apáddal, és...
-Tessék? - kaptam fel a fejem. De még időben lecsitított, nehogy felverjem az alvó bandát, amihez most csatlakozott Meggyesi is. Vagyis...
-Levente! Ne szemetelj te szemtelelen gyerek!! - fordult felénk egy pillanatra.
-Shh - nyomott egy puszit a hajamba.
-Levi továbbra sem vagyok rá kíváncsi. Tegnap is csak a fogadás miatt hívtam.
-Hallottam róla - forgatta a szemét.
-Azt hittem legyőzhetem - próbáltam védekezni, már a támadás előtt.
-Mást is kérhetett volna.
-De ezt kérte, én pedig teljesítettem - fordítottam a fejem az ablak felé. -Tényleg berágtál rám? - fordítottam vissza a fejem.
-Nem - mosolyodott el. -Csak gondolt át a fogadásokat. Jó? - nézett rám a "csak jót akarok neked" tekintettel.
-Ezt nem tudom megígérni - harapdáltam a szám szélét. -De megpróbálom.
-Már az is valami - biccentett elismerően, én pedig nevetve a vállába bokszoltam.
-Amúgy - gondolkodtam el -Muttiék tudnak a fogadásról?
-Melyikről? - kérdezte kapásból.
-A tetkósról - feleltem halkan.
-Ó - értette meg. -Nem hiszem - nevetett.
-Ugye már kitalátál valamit, hogy tálaljuk? - fúrtam a mellkasába az arcom. Legszívesebben ott is maradtam volna.
-Mindjárt kitalálom - simogatta a hajam, és szinte hallottam bonyolult mondatait, amiket a fejében fogalmaz.

-BÉKÉSCSABÁN VAGYUNK! - hallottam egy jó hangos üvöltést a mögöttem lévő ülésről.
-Vili! - kiáltott rá a tanárnő. -Igen, mi is látjuk a táblát - biztosította a tényről, miszerint nem vagyunk vakok.
-Mi történt? - kapkodtam a fejem.
-Elaludtál - felelte Levi nevetve. -Miközben én - mutatott magára büszkén -kitaláltam a nagy tervet.
-Mondd! - néztem rá csillogó szemmel.
-Majd meglátod - nyomott egy puszit a homlokomra, majd hirtelen felpattant. -Na de komolyan! - trappolt előre a sofőrhöz. -Menjünk már!
-Most is megyünk fiam - felelte a bácsi szórakozottan.
-Levi! - kiáltottam felé. Semmi reakció.
-Maga a legborzasztóbb sofőr, akivel életemben találkoztam - legyintett Levi, és a lábával dobolt.
-Nézd! - lépkedtem mellé, és oldalra fordítottam a fejem. -Itt az AGK! - És ott álltunk a sulink, robosztus épülete, ahogy hagytuk. A sofőr leparkolt a buszmegállóban, mi pedig megvártuk Bogit, és Szilit. Így léptünk ki, együtt.
Hatalmas tapssal fogadtak minket, ~s a korai időpont ellenére is sokan voltak. Csak éppen azokat nem találtam, akiket kerestem. Mígnem Szabó bevezényelt mindenkit az ebédlőbe, és közölte, hogy majd ott elmond mindent. Hát okkké...
Bogi, és Szili már megtalálták a hozzátartozóikat, mi következtünk, de előtte Lillába botlottam. Micsoda?
-Bonjour! - tárta szét a karját.
-Szia! - öleltem át gyorsan.
-Na, menjetek!
-Mit keresel itt? - tátottam el a számat.
-Haza jöttem! - nevetett. -Menj! - tolt rajtam egyet, amikor pedig Levi ragadott kézen, és a szülei elé állított azt hiszem, most kezdődik a nagy terv.
-Mutti, Vati - nézett rájuk felváltva. -Szeretném bemutatni a lányt - nézett szórakozottan a szemembe -, aki elvette az eszem. Elbodbta a pusztaságba, amit azóta sem lelek! Majd a szívembe költözött - fordult újra feléjük. -A barátnőm - Ahogy kimondta, olyan igazi önelégült vigyor jelent meg a fején. Én pedig simán bennevoltam. És Levi anyukájahoz léptem.
-Kiss Regina - próbáltam visszatartani a nevetésemet.
-Vass Ildikó - Sosem hallottam még, úgy igazán nevetni. Ez is eljött.
-Kiss Regina - fordultam Levi Vaterjához.
-Vass András - A mindig komoly üzletembert szintén elvrsztettük. Most pedig következett az én családom. Ahogy pedig megfordultam két emberre számítottam, és még így is a torkomban bodobott a szívem. De ahogy megláttam, hogy hárman néznek rám mosolyogva. Megállt bennem az ütő.
-Én - ölelt át Levi hátulról -ezt kértem a hullócsillagtól - kezdett el hátulról tolni. -Köszönj Művésznőm! - engedett el.
-Sziasztok! - feleltem mosolyogva. Anya és nagyi biccentett.
-Szia Ginus! - lépett felém egyet... Apa nagyon bizonytalanul.
-Szia apa! - borultam a nyakába, és még mindig nem hittem el, hogy itt van.
-Nem sírunk - szólt előre.
-Hogy hogy itt vagy? - súgtam a fülébe.
-A ficsúrod felkeresett - nevetett.
-Nem is ficsúr!
-Csak egy kicsit - bökött a vállamba.
-Csak egy kicsit - ismételtem meg.
-Na jó! Én jövök! - hallottam egy ismeretlen, mégis ismerős hangod.
-Helló, nagyi - váltam el apától, és megálltam előtte.
-Hadd nézzelek te lány - Azt hiszem most szkennelt le. -Jó - bólintott végül. -Én viszont nem ismerem a ficsúrt! - röhögött.
-Vass Levente - nyújtotta máris felé a kezét.
-Soósné Virginia - ráztak kezet.
-Csak a formaiság miatt - fordult Levi anyukámhoz. -Vass Levente.
-Soós Georgina - Ezzel megvolt.
-Apa - néztem a szemébe.
-Ismerem a ficsúrt - nevetett fel apa.
-Inkább, Levit, a barátomat ismerd - vágtam vissza.
-Vass Levente - nyújtotta felé a kezét, magabiztosan. Más ezt így mondta volna, külső szemmel. Inkább hatalmasakat nyelt, gyönygözött a homloka, és bár ügyesen rejtegette kicsit megrogyott a térde is.
-Kiss Tamás - csapott bele végre. És mindannyian vettünk újra levegőt. Én meg csak beléjük karoltam, így mentünk meghallgatni Szabó beszédét.
-Kedves Andrássysok! - társult most már hang is tipikus köszönéséhez. Mindenki nagyon fülelt, mi is, bár az első sorban ültünk. Amúgy azért, mert ezeknek a sulis cuccoknak a felét se szoktuk hallani. Mondjuk az is lehet, hogy a legtöbb esetben nem is figyelünk oda. -Az Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium, amely régen Rózsa Ferenc Gimnázium néven működött - Ezt mindig meg kell hallgatni. Jó, hogy nem az őskortól kezdi! -Részt vett az Iskolák Országos Versenyén, de számunkra eddig tartott a megméretettés. Mégis én ezt egy szép eredménynek tartom - nézett ránk mosolyogva. Ekkor pillantottam magam mellé, ahol egy üres széket találtam. Levi nem volt itt. Eskü, még az előbb itt ásítozott és fáraszott a "mikor lesz vége?" dumájával. Hátrahjoltam a második sorba, apához. Ő biztos tud valamit. Meg ismer engem. Persze, hogy ismer. Az apukám. Hiába történt mennyi minden.
-Előad valamit Szabó beszéde után - vigyorgott rám. Ekkor halk taps hangzott fel. Gondolom mert alig hallottunk belőle valamit.
-Most pedig - Ekkor fordultam vissza - fogadjátok sok szeretettel Vass - Már őrült ováció hangzott fel -Leventét, aki az AGK egyik legsikeresebb tanulójaként, előad egy dalt - adta át a helyét Levinek. Szokásához híven felugrott a színpadra kezében a gitárjával. Már szemüveg nélkül. Gondolom eljutott hozzá a lencse.
-Nagyon köszönöm - próbálta csendesíteni a népet. -Ez a dal - igazította a magasságához a mikron állványt - mindig azt hittem a zenének szól - Ne! Az nem lehet! Végéig itt volt a szemem előtt? -De nem - nevette el magát -azoknak szól, akiknek bármi közük van a zenéhez - pengette meg a húrokat. Én pedig egyből felismertem, és a tenyerembe temettem az arcomat. -Ismerős Művésznőm? - kérdezte hirtelen, de rögtön énekelni kezdett. Lilla pedig levakarta a fejemről a kezemet.
-"Féltem a világom, amit kaptam tőled
mert, ami most van nekem pont jó!
A világom, ami szép lett tőled,
meddig tartható? - mosolygott rám azzal a" Levis" mosolyával. Majd sokkal hangosabban kezdett bele, és a húrokat is erősebben pengette.
-"Vajon a hangom a jövő hullámhosszán
lesz-e hallható?" - komolyodott el, ezzel egyidőben pedig lekapcsolták a fényeket. Nem láttuk így őt, de így is betöltötte a hangja az AGK ebédlőjét. Wow. Hát.
-" Én az álmaim élni, más többet akar" - Egy pillanatra a fények újra megvilágították az arcát. Csupán egy pillanatra. Ekkor nem rám nézett. A Vass szülők tekintetébe fúrta az övét. Büszke arckifejezéssel, mosolyogva biccentettek, és akkor újra fényben úszott az egész étkező. Nem zavarta semmi a koncertjében. A váltakozó erősségű fények, a viharzó taps, a sikolyok.
-"Én csak zenélek csendben és csak aludni vágyom.
Nekem zenél a csend, miközben őrzi az álmom" - halkult el újra, ezzel együtt mindenki. Egyszerűen tökéletes volt. Komolyan, ha valaki ezek után azt mondja, nem neki való ez... Vak, süket, és néma egyszerre. Komolyan megtört a jég, és egytől egyig a diákok és szülők, itt dolgozók élvezték. Az ő sárga köves útja erre vezet.
-"Minden álmom, amit halkan szőttem.
Most ordítom a színpadról" - Én mondom ordítás volt. Lehunyta a szemét, és mindent beletett. Ilyen hatalmas energiával robogott BLR részéhez.
-"Köszönöm jól vagyok, minden óhajom útján" - vett vissza egy kicsit. Simán hozta. Az eredetit nem lehet felülmúlni. Ezzel mindenki tisztában van. De akkor is olyan érzésem volt, mintha egy Follow the flow koncerten lennék. Ezek nagy szavak, és biztos elfogult is vagyok (biztos), mert őrülten szeretem, de több, mint 1000 ember tapsol folyamatosan, akkor az jelent valamit.
-"Adom, hogy megfogd a kezem, és táncra fel" - adta át valakinek a hangszert, aki tovább játszott rajta, és fél karjával felhúzott a színpadra. (!)
Kiszedte a tartóból a mikrofont, ezt fogtam én, és hagyva hogy vezessen, folytattuk a dalt.
-"Féltem a világom" - énekeltük együtt. És ahogy sejtelmesen rám nézett azt éreztem ez nem ennyi volt.
Ott volt ő és én. Meg persze a zene. Az üres részben pedig. Ki, be forgás, duplaforgás. Ki, be, forgás, duplaforgás. Látványos mégsem nehéz. Egyszerűen elvesztem. A sok forgás után, már azt sem tudtam hol a fejem. De mégsem féltem, mert Levi itt volt. Velem szemben.
-"Talán újraindul majd az életem, de én már más vagyok nagyon - vettük halkra a befejezést. Percekig tartó vas taps!
-Show-elem? - suttogta Levi a fülembe.
-Csináljuk - Nem pontosan tudtam melyikre gondol. De mindenképpen egy emelésre számítottam. A derekmanál megemelt, és feltartott a magasba. T betű. Csak így szoktuk hívni, hiszen tényleg egy T betűnek tűntünk. Egy balra forgó szárral (Levi), egy jobbra forgó kalappal (én). Miután letett, meghajoltunk, és én már a színpad felé vettem az irányt, de óvatosan visszarántott, és a szájához emelte a mikrofont.
-Mikor meghallottam csilingelő hangod - Egyből felsimertem ezt a szöveget. És hevesen ráztam a fejem, hogy ne folytassa! -, ami megszégyeníti az összes dalos pacsirtáét, mintha villám csapott volna belém.  Mikor megláttam két csillogó szemed - tartotta velem a szemkontaktust -, mintha árvíz ért volna. Amikor hozzám értél, szinte felperzselted a bőröm. Most már tudom mindez meg is történt, és történik mindig, ha itt vagy velem - kulcsolta össze ujjainkat. - Ha nevettél, nem volt nálam boldogabb. Viszont ha sírtál, veled sírtam, és vigasztaltalak, nagyon mást nem tehettem - húzta szomorú mosolyra a száját. - Melletted álltam, és fogok is, mert te is ugyanezt teszed. Bármilyen nehéz is legyen, tudom rád számíthatok. Nem hagyom, hogy ezt gyönyörű érzést  ellepje a homály. Bármit megtennék érted, és tudom fogok is. Nem tudsz olyat kérni, amit ne tennék meg értünk. Ha most ajkad az enyémhez érne, annyit hadd mondjak előtte - húzta a szót. -Én is szeretlek - Ez a Gyémántok és csodák hiányzó része. - Művésznőm - Így került nyilvánosságra.
-Levi, én - Egy hang sem jött ki a torkomon. Nem is hagyta, fölém hajolva, a fején egy óriási vigyorral megcsókolt. Az egész suli hangos tapsban tört ki, de nem foglalkoztunk vele. Csak belevesztem a csókjába.
-Nem kell semmit mondanod - suttogta. -Úgyis tudom. -Kérem Tamás - kiáltotta el magát -ha lehet ne vágja ki a nyelvemet - Szinte nyerítés hangzott fel a nézőtérről. Közben apához is eljutattak egy mikrofont.
-Nincs tervben ilyesmi - röhögött fel.
-Azt nagyon jól teszi - bólogatott Levi bőszen. -Nagy monológokon gondolkoztam, és kitekert mondatokon a nagy szülői beszélgetéshez - vallotta be. -Csak aztán rájöttem, hogy erre semmi szükség. -Szeretem a lányát - mondta ki teljesen egyenesen apukám szemébe nézve.
-Szerintem jók vagyunk - szólt bele apa nevetve.

Majd a tömeg elkezdett kivonulni a hideg helyiségből, így tettünk mi is. A nagy társaságunk. Fel nem tudnám sorolni.
-Elmehetünk valahova a kisbusszal? Kérem - kérlelte Lilla a sofőrt.
-Vati - lépett Levi, Bandihoz. -Ezt firkantsd már alá - adott a kezébe egy papírt, tollal együtt.
-Ez micsoda? - írta is alá. WOW.
-Semmiség - legyintett. -Kösz, Vater - veregette meg a vállát.
-Georgina, egy aláírás? - lépett anyukámhoz.
-Mit csinált? - állt mellém Bogi és hunyorogva nézte a jelenetet.
-Beleegyező nyilatkozat, a VV szalonba - suttogtam.
-Szerinted...? - Nem fejezte be.
-Irány Eger! A VV tetováló szalon! Én vezetek! - lóbálta Levi büszkén a két papírt.
-A tetkóról tudtunk - kezdte Ildi. Honnan? Mondjuk ez nem lényeg.
-Na, de hogy kisbuszra is van jogsid!! - nézett rá apa szúrós szemmel.
-Persze, hogy van - legyintett, és már be is pattant a buszba. -Kösz, a lencsét Muttiiiii - kiáltotta még.
-Ez mekkora volt már! - ugrált fel Szili a fedélzetre egy rántott húsos szendvicset majszolva.
-Ú, de jó! - lelkesedett Lilla is.
-Amúgy mikor jöttél? - lépkedtem fel a lépcsőn.
-Ma hajnalban - törölte meg a szemét. -Azért nem vettem fel, amikor hívtál - tette hozzá.
-Komolyan aláírták? - szállt fel Bogi is.
-Jaja - állítgatta Levi röhögve az ülést.
-Akkor indulás! - huppant le Misi az első sorba.
-De nézzünk be abba a csárdában! - szállt fel utolsónak a sofőr. Meg volt a csapat. És már hallottam Mesi sipákolását, a Face time hívásból.
-Levi - ültem le mellé. Olyan csalódottnak tűnt. -Nem lehetünk csalódottak, mert sokkal többet nyertünk egy kupánál - hajtottam a fejem a vállára.
-Igazad van, Művésznőm. Bár nehéz bevallanom - nyomott egy puszit a hajamba.
-Jézusom! Mi történt veled te vasas gyerek? - állt mögénk Lilla.
-Szerelmes! - kiáltott előre Szili, mivel természetesen a hátsó sorban terült el. -GÓÓL! - nyomkadta a telefonjának a kijelzőjét.
-Úgy érzem van még mit mesélni - nevetette el magát, és leült Misi mellé.
-Ez így van! - röhögtünk fel egyszerre Levivel. Gyújtást adott, és kikanyarodott az útra. Kissé szabálytalanul, de elindultunk Egerbe, Vanda bátyjának az üzletébe. Ennyi kis... Rafkóság belefér.

Vége
Vagy mégsem?

Olyan fura volt leírni ezt a szót: Vége. Hiszen nincs vége!
Úgy gondoltam, hogy folytatom a történetet, ebből már láttatok részeket. Kb 1 év múlva fog folytatódni a sztori, addig pedig "Életképek" címmel láthatjuk mi fog történni! ❤️
Az oka csupán annyi, hogy annyira sok minden nem derült még ki.
1. Ki is Virginia mama?
2. Mi lesz így a hangszerbolttal?
3. Levi végül zongorista lesz?
4. Pécsett fognak élni?
5. És együtt maradnak egyáltalán LEGIÉK?

Ezekre fogunk válaszokat kapni!
Még nem vagyok meg teljesen, most éppen a visszaemlékezés első részében járok. + egy másik projekten is dolgozok. Az még messze van. Szóval sok mindent még nem árulok el! Teljesen más, mint a Segíts nekem. A címéből már sok minden kiderül: (😁) Titkos versek!

Visszatévre még ezek mellett érdekessége ezeknek a fejezeteknek, hogy Levi szemszögéből íródtak/ fognak íródni. És őszintén nehéz volt átálni, mert teljesen más, mint Regi. A maga pörgősségével, bonyolultságával! De sikerült! Remélem majd azokat is olvasni fogjátok! Szerintem érdemes! 🥰❤️
De mindenesetre köszönöm, hogy itt tartottatok velem!
Ez nagyon sokat jelent nekem! 😘