Szóval a legnagyobb zuháré közben átköltöztettük a türkiz négyest. Az összes bőrönddel, egyéb táskákkal, meg Vanda ezermillió samponjával, hogy kék maradjon a haja. Nyithatnánk egy drogériát a mi szobánkban, de tényleg. Ezért egy-két cuccot átvittünk a srácokhoz. Aldi mondjuk meg akarta kóstolni, Vanda hajfixálóját (????), de sikeresen lebeszéltük róla, remélem. Az étkezőben a skacok már nagyban vacsiztak, csak Levivel mi válogattunk még.
-Komolyan átmenetesen teszed a tányér szélére a zöldségeket? - röhögött az asztalnak dőlve.
-Így a szép - adtam a kezébe. - Neked is csináltam - mutattam meg, a tányért, közepén a melegszenyóval.
-Egyenesen gyönyörű - karolt belém és így ültünk le a sárgákhoz.

Ó csak ültünk volna, mert a liláknak úgy látszik mondanivalójuk akadt, az elköltözéssel kapcsolatban. A lila négyes szinte, szinte már sértődötten reagált a helyzetre. Inez pedig meg akarta tépni Vandát.
-Hé, hé! - lépett közéjük Szili, mivel Misi a gyűlésre ment az összes szervezővel együtt. -Nehogy csajbunyó legyen már!!
-Esetleg Vanda! Ő csinálja mindig a fesztivált! - hátrált a kis...
-Én csinálom a fesztivált??? - gőzölt be is, szándéka került bemosni egyet Ineznek, mikor Szili megmentette őket a kizárástál, hiszen tilos a verekedés a versenyben.
-Vanda - tettem le gyorsan a tálcámat, mert azt éreztem Szili fogásából simán kiszabadul. -Sokkal okosabb vagy ennél - fogtam meg óvatosan a másik kezét. -Hidd el nem éri meg! Ne hagyd, hogy provokáljon, kérlek - néztem egyenesen a szemébe.
-Igazad van Regi - biccentett egyet. -Kösz skacok - nézett felváltva rám és Szilire. -Nem csinálok semmit - ígérte meg, elengedve a kezünket.
-Csak hirtelen olyan rosszul esett - hajtotta le a fejét Inez. -Sajnálom.
-Én is sajnálom - ölelte meg, majd hirtelen eltolta magától. Ebben a minutumban mindenkiben megfagyott a vér, azt hiszem. Inez arcához ért és... Letörölt egy könnycseppet. Újra vettünk levegőt, de komolyan. -ne szomorkodjál - rázta meg a vállát.
-Majd holnap bepótoljuk a termet - nevetett Inez.
-Addig is hozhatnátok nekünk egy darts táblát - ötletelt.
-Mégis hová rakjuk fel? - tárta szét a karját Szili röhögve.
-Fejedre!! - ütött Szili homlokára, majd mintha mi sem történt volna, visszaült a csapatához. Szilivel még egy pillanatra összenéztünk, és azt láttam rajta, hogy nem akarja elveszíteni őket. Vagy csak Vandált? Helyet foglaltunk mi is, és a vacsi közben ötleteltünk.

-Csapatfeladat - döntötte el egyértelműen Levi a dilemmát. -Volt páros - mutatott rám, majd magára. -Ma egyszemélyes - biccentett Bogi felé. -Egyértelmű - röhögött.
-Neked! - lopkodta Szili a paprika karikáimat. -Miért ne lehetne megint páros feladat?
-Lehetne, de nem lesz - dőlt neki a szék támlájának. -Logikusan, csak is a harmadikféle lehet - Ekkor esett le Szilinek, és minket is teljesen meggyőzött. -Na ugye? Egy összetett feladat, ahol össze kell dolgoznunk. Logikai és közben erőnléti is - pörgette még előrébb.
-Shawn! - futott hozzánk Vanda. -Gitározunk újra?
-Mármint én tényleg gitározok, te meg töltesz fel képeket Instára "gitározás" címszó alatt? - rakta rendbe, mi is lesz most a program. -Persze - felelte nevetve.
-Akkor menjünk! - indult is el az ajtóhoz. Még azért az utolsó falatot lenyeltük, és bevettük újra a mi házunkat. Vanda elemében volt az biztos, fel is vette az irányító szerepét, és sikerült valahogy lebeszélnem Levit, hogy ne szóljon be/rá.

-Szili, Shawn, Aldi és Beni - mutatott a négy srácra. -Toljátok össze az ágyakat! - sürgette őket. -Nem fogunk egész este a földön ülni - magyarázta.
-Csak én hívom őt a rendes nevén? - ültem le a fürdőszoba ajtó előtt, Levire mutatva.
-Jaja - huppant le mellém Mesi. -A Shawn akkor is jobb illik rá - fordította oldalra a fejét, hogy jobban szemügyre vegye, ahogy Szilivel arrébb vitték az ágyát.
-Így jó lesz Vanda? - mutatott Aldi a hatalmas ágyra.
-Tökéletes - csapta össze a tenyerét elégedetten. -Kész!
-Én is kész vagyok - dőlt végig Beni keresztbe az ágyon.
-Mi lesz veled haver, ha vissza is kell rakni? - emelte meg Levi az én éjjeli szekrényem, és egyszerűen arrébb rakta. Erre kaptam fel a fejem, hogy ott van rajta ugyanaz a kép.
-Majd te vissza teszed haver! - intett neki. De én továbbra is a kis szekrényt néztem.
-Tessék? - álltam fel, és az éjjeliszekrényhez mentem. -Széttéptem ezt a képet! Hogy hogy itt van? - vettem fel, és elképedve néztem. Mert ez nem teljesen ugyanaz volt. ötfelé volt osztva, és az ötödik kép, az ma készült.
-Misi kinyomtatta, ha már Kendermag eltörte a másolatot - ölelt át Levi hátulról. -A skacok meg segítettek - nézett rájuk hálásan. -Nem tudtam várni, hogy több képet tegyünk bele - röhögött a nyakamba.
-Nagyon köszönöm - emeltem feljebb. Bár hónapok teltek el a képek között, mi mégis ugyanúgy mosolygunk rajtuk.
-Csak - suttogta Szili - szerintem kicsit olyan ez, amikor a friss szülők nézik a babájuk képét? Felnőtt az öcsikém - szipogott.
-Olyan hülye vagy! - dobta meg Bogi egy párnával, én pedig visszatettem a képet a helyére. Annak ott a helye. Sehol máshol.
-Leviii - fordultam vele szembe.
-Művésznőm - hajolt le hozzám, valamire számítva...
-Levikém - túrtam a hajába.
-Mi az? - röhögött, és próbált a szememből kiolvasni valamit. Nem igazán sikerülhetett.
-Megígérted a Hullócsillagot - suttogtam vigyorogva.
-Mézes puszedlim, most? Komolyan ezt akartad így közölni? - mutatott a köztünk lévő, igen kicsi távolságra.
-Pontosan - nevettem, eltolva magamtól, és lehuppant az ágyra.
-Mindjárt jövök - ment ki a verandára röhögve, és egy perc sem telt el, máris visszajött szeretett hangszerével.

-Hullócsillag! - tapsikoltak velem a lányok.
-Még be kell hangolni - ült le, és az ölébe vette. Őszintén nem tudom, hogy mit csinált, meg hogyan, de újra jól szólt. -Érzik a környezeti változásokat, és ezért olyan hamiskásak lesznek - magyarázta Vandának.
-Utána megpróbálhatom? - kérlelte a gitárt vizslatva. -Már nem lehet tőle megsüketülni - tette hozzá nevetve.
-Inkább a másik dalt - üzent neki úgy, hogy mi azt nem értettük, legalábbis ezt gondoltam.
-Olyan jó az a szám - dőlt neki a falnak Mesi, és a többiek meg csak nevettek.
-Mind tudjátok most miről van szó? - néztem körbe hitetlenkedve.
-Ez egy nagyon híres szám, sláger - röhögött Aldi. -Még én is ismerem.
-Mondjátok el! Kérlek! - csapkodtam az ágyat.
-Nagy Márk-Hullócsillag - szakított félbe Levi, megpengetve a húrokat. -"Nincs több fény,
A lámpákat leoltották rég,
Nem láthat senki,
Nem láthat senki a színpadon túl" - énekelte egészen halkan, nagyon koncentrálva, hogy ne rontsa el. Egy pillanatra rám nézett. Mosolygott. Csillogó szemmel néztem rá, azt hiszem ez adott neki valami pluszt, mert a refrént már sokkal felszabadultabban énekelte. Nem nézte a húrokat, nem figyelt annyira a hangsúlyra. Csakis rám. -"Repítette a hírnév,
Ő szárnyra kapott,
Bárki bármit ígér, én
Hullócsillag vagyok" - állt fel hirtelen, majd lábbal kinyitotta az ajtót, és kiált a csepergő esőbe. A srácok nem tűntek meglepettnek, én annál inkább. Kiálltam mellé, és együtt énekeltünk tovább.
-"Ha valaki szeret, az akkor is szeret, ha időnként csalódást okozok" - kiáltottunk bele a sötét éjszakába, de a hangunkat elnyelte az éjszaka. Ahol, most bár nem látszódtak annyira fényesen a csillagok, de tudtam, hogy ott vannak, hiszen mindig ott vannak. Egyértelmű. Mégis másabb volt, mint tegnap. Tudsz valakit annyira szeretni, hogy az már lehetetlennek tűnjön? Bizton állítom, hogy igen. Ez az IOV itt minden megtörténhet. Végre van újra olyan, hogy mi. Nem csak egy percre, nem csak lopott órákra, lassan egy napja. Őrület mindaz, amit meg kellett tapasztalnunk, de tényleg kellett minden, hogy most itt álljunk, a szemerkélő esőben, és csak énekeljünk. -"Nem láthat senki. Nem láthat senki a színpadon túl" - Hatalmas tapsviharban részesítettek minket.

-Ez volt a híres Hullócsillag? - láttunk meg egy narancssárga esőkabátos alakot, a házsor között, aki tapsolva jött felénk.
-Misi!! - futottunk elé mindannyian, és azt hiszem a nagy szeretet roham mindenkire ráragadt. Szegény szervető a hatalmas ölelésünktől, majdnem a sárban landolt.
-Jól van fiatalok, gyertek! - terelt be minket.
-Még én jövök előtte! Csak pár perc- Levi Vandának nyújtotta a gitárt, aki leült az ágy szélére, és elkezdett játszani egy tényleg ismerős dalt. Olyan fülbemászó dallammal, egyre jobban pengette a húrokat, a kis muffinos pengetővel. Nagyon szép volt, de (most jön a de) nem tudtam mi ez a dal. Annyira ismerős, de mégsem. Van valami kenőcs arra,ha túl sokat tapsolsz? A patikus Mari néni lehet tudna adni valamit. -Milyen volt tanár bácsi? - kérdezte szórakozottan.
-Határozottan jobb - biccentett Levi.
-Ez az a DAL? - fordultam felé.
-Igen - dőlt végig az ágyon. -Egy magyar szám, ami rólunk szól, és illik a Karin naplójába - összegezte nevetve.
-Bogi? - néztem rá összehúzott szemmel, hátha ki tudok venni valamit csupán a mozdulataiból.
-Nem mondok semmit - hátrált ki, amúgy szó szerint is, és bement a fürdőbe.
-Tényleg mind tudjátok? - fordultam körbe.
-Én csak azért, mert Rómeó mondta - röhögött Misi, elővéve két borítékot. Egy türkiz színűt, és egy sárgát. -Bogi! - kiáltott be hozzá. -Gyere, feladat!!
-Akkor lássuk - nyúlt az új gitáros kicsit feszülten a borítékért.
-Ebben csak annyi van, hogy tízkor csapatfeladat - furcsálta Levi. -Amúgy megmondtam vagy megmondtam, hogy csapatfeladat lesz?
-Megmondtad, persze - nyomtam egy puszit az arcára.
-Inkább léghoki asztalt hoztál volna! - nyúlt végig a földön Szili.
-Mióta tegeződünk? - nevetett a szervező.
-Most óta - vonogatta a vállát.
-Jó van legyen - legyintett. -Csak, ha Róbert is a közelben van, akkor magázódjunk rendben? - ingatta a fejét.
-Bajba kerültél miattunk??? Ugye nem?? - ugrált Mesi az ágyon, nekem meg bejojózott a szemem.
-Kicsit pikkel rám, de pont nem érdekel - röhögött. -Kirúgni meg csak a verseny végén tud - magyarázta.
-Mi lenne ha - próbálta felrázni a hangulatot Beni - UNOznánk? Misi ugye beszállsz?
-Ide jöttem utoljára, pont ezért - vette el a felé tartott paklit is megkeverte. Valahogy így ültünk körben a négy összetolt ágyon. Aldi és Beni a feladaton agyaltak, Bogi Mesivel szóltak a diriknek (majd reggel hívjuk inkább, őket, valami emberi időben), Szili meg magyarázott:" Vandál, én vagyok a legnagyobb zsuga bubus", aztán arra jutottak, hogy lehet inkább én vagyok.
-Visszatérve - hajtotta Levi a fejét az ölembe, én pedig automatikusan a haját kezdtem birizgálni - mit lehet még tudni erről a feladatról? - kérdezte óvatosan. Nagy tudása kiszedni emberekből az infót. De Misi is edzett.
-Csapatfeladat lesz - osztotta szervezőnk a lapokat.
-Azon kívül pedig... - adta a szájába a szavakat.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik - kezdte el a kört nevetve.
-Mégis mondj valamit! - pillogott Aldi hatalmasakat.
-Remélhetőleg holnap jobb idő lesz - nézett ki az ablakon, fájdalmasan, és a legördülő esőcseppeket nézte.
-Egy kérdés a feladattal kapcsolatban? - tettem fel a hüvelykujjam. -Kérlek.
-Legyen - enyhült meg. -De nem lehet nagy dolog! És csak igennel, vagy nemmel válaszolok - állt fel a körből, és hagyott minket ötletelni.
-Rendben - szedte össze Levi a gondolatait. Nem lehet könnyű, általában több dologra is gondol egyszerre.

-De mégis mi az, ami nekünk, hasznos, és igen vagy nem rá a válsz? - dőlt neki a falnak Beni.
-Ha rákérdezünk milyen típusú lesz? - húzta el a száját Mesi.
-Nem - rázta meg Levi óvatosan a fejét, majd mosolyra húzta a száját.
-Mi jutott az eszedbe? - hajoltam le hozzá.
-Meg tudjuk kérdezni, hogy nálunk maradhat- e a telefonunk... - vezette fel az ötletét.
-Ez baromság - vágott közbe Bogi. -Nincs semmi értelme - tárta szét a karját. -Ezt találtad ki a hatalmas agyaddal? Azért mert te nem tudsz meg lenni nélküle - motyogta az orra alá, de még hallottuk. Mi történik? Levi és Bogi mindig jól kijöttek egymással. Akkor most mi történt?
-Mindennek van valami értelme - ült fel Levi. -Ha tudnál gondolkozni! Figyelj és tanulj! - Volt valami él a hangjában, nem valami kedvesen mondta. -Misi! - hívta ide.
-Meg is vagytok? - ült le újra közénk, és Bogin kívül mind biccentettünk.
-A feladat közben nálunk lehet a telefonunk? - fogalmazta meg a segítséget. Ami tényleg nem tűnik nagy dolognak, de az.
-Igen - bólintott a szervező elégedetten. -Hasznos kérdés volt - tette hozzá.
-Így akkor kiderül - fejtette ki Levi -, hogy hosszú lesz a feladat. Akár egymástól távolabbi helyszínen, erre kell a térkép. Vagy, ha szét kell válnunk, ne veszítsük el egymást. Na baromság? - nézett Bogira egy pillanatra, majd újra az ölembe hajtotta a fejét.
-Lehet kicsit durva voltam - vallotta be. -Sajnálom - nézett rá tényleg megbánva, de Levi rá se nézett.
-Levi - simítottam meg óvatosan az arcát. -Te jössz - suttogtam, de még jobban elfordította a fejét, és inkább a falat bámulta. -Levi - szóltam rá kicsit élesebben.
-Sajnálom, nem valami jól jött ki - értett egyet.
-Akkor minden rendben? - nézett rájuk felváltva a szervező.
-Persze - felelték tökéletesen egyszerre. Olyan fura érzésem volt, nem is tudom mihez hasonlítani. Csak azt éreztem, a barátom és a barátnőm között valami nem oké. Csak itt vagyok én, aki köztük áll. Érdekes ez...
-Akkor UNO? - rendezte Mesi legyező alakba a lapjait. És elkezdtünk tényleg játszani. Jól elkezdte, +2.
-Legyen akkor egy szívatás, a vesztesnek - tett rá Vanda egy kék +kettest.
-Mondjuk álljon ki az esőbe? - röhögött Aldi, és rásózott az ő lapjával együtt hatot Benire.
-Az miért jó? - tette le a piros alteregóját, Aldi meg folyamatosan csak röhögött. -Jól van Aldi így szeretünk - bokszolt a vállába.
-Merrrr - dobott középre Szili egy sárga pluszosat.
-Valami normálisabbat inkább - nevetett Levi. -Művésznőm nekem is van ilyenem, bocs - nézett rám ártatlanul. -Ez így tizenkettő.
-Ne félts engem - dobtam a kupac tetejére egy ugyanolyat.
-16 lett. Misi? - tett le óvatosan Bogi egy zöld plusz kettőt.
-Jól lett megkeverve - nevetett, és letett a körünk közepére egy más színűt.
-18????? - hüledezett Mesi, és felvette a lapjait, nem tudtuk abba hagyni a nevetést az biztos.

Ez a "vissza nyal a fagyi", a meccs végéig jelen volt, mikor is Szili, és Aldi között dőlt el, akkor kinek kell kiállni az esőben. (?) Még most sem értem, de mivel ők ketten bevállalták.
-UNO!! - jelentette be Szili büszkén.
-Maradsz itt barátom - dobott a hatalmas kupac tetejére, egy +négyes lapot. Ellenfele pedig morgolódva felvette.
-Sárga nyolcas - nézett vele farkasszemet.
-Zöld hármas! - Csak úgy csattogtak a lapok, közben Levi már pótcselekvésbe kezdett, és a most éppen nem használt kártyákat kevergette.
-Kártya trükköt is tudsz? - kérdezte tőle Vanda szórakozottan.
-Azt nem - nevetett, a helyére téve a paklit.
-OMG!!! - sikongatott Mesi.
-Van olyan, amit nem tudsz? - tátotta el a száját.
-Levikém mindent tud - nyomtam egy puszit a homlokára.
-Mindent is - javított ki csípőből.
-UNO!! - kiáltotta Aldi.
-UNO! - mondta rögtön utána Szili. - UNO! UNO! ÉN NYERTEM! - üvöltötte.
-Akkor megyek az esőbe - vette fel az esőkabátját (Misi csak így engedte). Majd szomorúan kiállt a most igazán erősen köpködő esőbe.
-Ez nagyon szomiii - vette fel Mesi a sajátját, és Aldi mellé állt, aki elég furán nézett rá. - Megsajnáltalak - ölelte át, vagyis mi ezt láttuk. De az is lehet, hogy a szuszt is kiszorította belőle.
-Jövök én is, haver - állt ki melléjük Szili. - Végül is utolsó előtti lettem - vonogatta a vállát.
-Minket se hagyjatok ki! - indult ki Levi, és Beni egyszerre.
-Művésznőm? - nézett rám kérdőn Levi.
-Nem voltál ma eleget vízben? - álltam ki mellé.
-Ebből sosem elég - fordult körbe, az égre mutatva.
Valahogy így történt, hogy mind a 9-en kint álltunk az esőben.
-Skacok! - lökdösött vissza minket Misi a kisházba. -Ennyi bőven elég lesz!
-Vandál!! Elolvassuk még azt a részt? - feküdt Szili hanyatt a padlón, és feltartotta a könyvet.
-Aha - dőlt végig Vanda is.
-Hol tartotok? - ültem le én is melléjük.
-Tizenhatos fejezetből van még két oldal - vigyorgott.
-Az ott izgalmas lesz - feleltem sejtelmesen. -Jó gyorsan haladtok - álltam is fel, és lepacsiztam velük. Még éppen visszaültem a többiekhez, mikor Szili felkiáltott.
-MI VAN??? - csapkodta a padlót. -Olvassuk már tovább!!! - kérlelte Vandát. -Nem fogok tudni így elaludni!
-Majd holnap - csukta be a könyvet, és a háta mögé rejtette.
-Nem!! - vette el egy gyors mozdulattal. -Mi az, hogy "Sarkon fordult. Elfutott, visszafelé. Én utána"!!
-Ki futott el? - ráncolta a homlokát Aldi, megkeverve a paklit.
-Az a görény!!! - Mi Levivel már tudtunk miről van szó, és egyszerre nevettünk fel.
-Pfú de gyűlöltem én is - nevetett még mindig Levi.
-Pásztor Dani, a Bolyongó legutáltabb karaktere - fejtettem ki. -Amúgy első benyomás? - néztem rájuk felváltva.
-Imádom!!! - ugrott fel Vanda az ágyra.
-Nekem meg kell egy tetk... - Még be sem fejezte, mikor Vanda már a telefonját tartotta felé, és magyarázott, meg magyarázott.
-Kicsi vagy nagy? - interjúvolta.
-Vandál - próbálkozott, sikertelenül.
-Fekete-fehér vagy színes? - folytatta a kikérdezést, bár választ nem kapott.
-Vandál! - emelte feljebb a hangját.
-Ez nem jó - nyomkodta hiper sebességgel. -Válladra, alkarodra, vádlidra? - sorolta.
-Vandál!! - rázta meg óvatosan a vállát. -Csak felvetettem, semmi konkrét ötletem - tisztázta le. -De mindenképpen szólok neked, ha lesz - simította meg óvatosan a televart karját, mire Vanda elmosolyodott. Vanda és Szili? Szili és Vanda? Kezd összeállni a kirakós... Egy pillanatra összenéztem Bogival, majd Mesivel. De nem azt láttam, amit kerestem. Majd Levi finoman az oldalamba bökött, és vigyorogva bólintott. Egy apró mozdulat, ennyi. Viszont én nem fogok kérdezősködni, nem is tudnék. Pontosan tudom, hogy milyen az, amikor egy számodra kérdéses dolgot, lenyomnak a torkodon, a "Már pedig ez tuti" szöveggel. Semmi sem tuti. Esetleg az, hogy a Hortobágyon nem lehet sziklát/ hegyet mászni... Mert nincs. Az mondjuk biztos.
-Oké, bocs - hajtotta le Vanda a fejét, teljesen elpirulva.
-Egyébként - kezdete Szili óvatosan - jelentenek valamit? Ultra menő persze - nevetett. -De csak van valami.
-Igen - húzta fel még jobban a pulcsijának az ujjat. -A virágok szára V betűkben végződik - mutatott egy-kettőt. - Pontosabban négy, mint ahányan vagyunk a családomban.
-Mindegyikőtök neve V-vel kezdődik? - találta el, ezek szerint Misi, mivel Vanda bólintott.
Az idézet meg - nézett a másik kezére - mindig a bátyám jut róla eszembe, mert neki is van egy ugyanilyen - nevetett. -Tudjátok hogyan kell élni? - nézett körbe, rajtunk.
-Igazságban - feleltem halkan. -Mindig próbálkozni.
-Ha magadnak hazudsz, muszáj mindenkinek is - tette hozzá Levi.
-Ebben is van valami - biccentett Vanda elismerően. -Valami ötlet?
-Mindennap arra kell gondolni, hogy minden rosszban van jó is - mosolygott Mesi. -Ha ez az, hogy vége van annak az adott napnak - tárta szét a karját nevetve -, akkor az.
-Akkor elárulom - tartotta felénk az alkarját. -"Az a trükk, az életben, hogy nem szabad belegondolni. Csak csinálni." - Ezzel azt hiszem, mind egyet értettünk.
-Itt van egy dátum is? - húzta össze Aldi a szemöldökét.
-Ekkor csináltuk. 11.22. - válaszolta mosolyogva. Levivel mindketten sóbálvánnyá változtunk, és pislogás nélkül meredtünk magunk elé. Tessék? Pont 11.22.?
-Jól vagytok? - nézett ránk Beni felváltva.
-Persze - erőltettünk fel egy mosolyt. Hatásos lett. Éljen a dráma klub! Éljen Rácz tanár úr!

-8 óra gyerekek! - állt fel Misi. -Nektek fellőtték a pizsit! - röhögött, és felvette a már megszáradt esőkabátját.
-A táborban nincs is lámpaoltás! - háborodott fel Mesi.
-Ez egy utalás arra, hogy hosszú lesz a feladat? - tapintott rá Levi, és valami ilyesmire voksoltunk.
-Ti rafkósok! - röhögött, a térdét csapkodva. -nehéz lesz, na - tapsolt kettőt. -Lányok a tus alá! - mutatott a kis helyiségre, és Bogi elsőként be is slisszolt. -Srácok, visszatolják az ágyakat! - mutatott rájuk. -Mindegyik! - szólt rá Benire, aki ki akart maradni ebből. Misi irányításával így pár perc alatt visszakerült minden az eredeti helyére. Közben mi pedig egymást váltottuk a fürdőben. -Titeket pedig - próbált valami "szigort" alkalmazni, de a srácok csak röhögtek, de a narancssárga esőkabátos is felnevetett - a hármas házban szeretnélek tudni! - tessékelte Benit, Szilit, és Aldit ki a házunkból, de Levi továbbra is ott ült az ágyam szélén, mellettem, és a hajamat simogatta. -Mindegyik!!!! - szólt rá, mire megforgatta a szemét. Még egy puszit nyomott a homlokomra, és utána ő is kiment.
-Megyek! - csapta be az ajtónkat. A lányok már úgy szundikáltak, (de telefonnal) én még amolyan fél álomban, de az Instát pörgettem, és megnéztem Émi képét, amit most tett ki.

emifazek Keszthelyi-hegység in almost top 444m with my bestie @beaaa ⛰️
Sajnos kiestünk az IOV-ról. 🤍⏳ Jaja, emiatt vagyunk feketében! 🤣
Nagyon jó volt versenyezni, és örülök, hogy két feladatban is kipróbálhattam magam. Bár a másikon elbuktam, de felszívtam magam, és itt vagyok! Nagy támaszom volt mindenki! 🥰
Szurklolunk tovább nektek! @kicsi_regi & @vass_levi & @vili.szili & @a.bogi! 💛🏆
@vanda_tatto & @alditesco & @Beni17 & @MESIvok 💙🏆
Jussatok el a végsőkig!! Hajrá! És üdv innen Keszthelyről (ti úgyse láttátok még ilyet🤪, főleg @kicsi_regi😘, Shawn zárkóztasd fel!!!)

MESIvok hová lett a hemüvid Beus??🤓

beaaa táskába tettem, és most kontaktlencsézek! ❤️ Holnap nekem is lesz képem! 🥰

alditesco tudtam, hogy vannak ott hegyek! 🤪

emifazek miért ne lenne? 😂

vili.szili mer mondjuk itt nincs 😅

kicsi_regi láttam már ilyet, kikérem magamnak! Ugye @vass_levi? ❤️🤣

vass_levi még nem elégszer!! 😁

Beni17 hegyet bármennyiszer lehet! 😄

lilla musique sajnálom, hogy kiestetek! 😢 Bár tudom ez nem vígasztal! Amúgy ott még én se voltam, megyünk majd szigorúan csak a verseny után @kicsi_regi ❤️

kicsi_regi abszolút! 🥰

Majd betöltődött Mesi képe, amit még a bemutató után csináltunk!

MESIvok horseriding with @kicsi_regi ❤️🐎🐎❤️
📸@vanda_tatto
Amikor az egri gyerekek ellátnak a messzeségbe, és nincs előttünk semmi! Szinte egész nap mosolyogtam! 😁😁
Szóval mi egy csikósbemutatón vettünk részt, amíg @alditesco vett részt a feladaton! Innen is nagy gratu! 💙🤪
Holnap újra csapatfeladat! És reméljük Aldit ki tudjuk majd rángatni a léghoki asztal alól!!!  Szurkoljatok nekünk! #iov⏳💙

kicsi_regi nagyon jó volt!! 🐎🥰

vass_levi azok lovak! 😂

nemistuok. kacsintani @kicsi_regi de jó se**** ***

Aztán hirtelen ez jelent meg a helyén: A hozzászólás eltávolítva

MESIvok radírozgatok, ha valami nem tetszik!!! Barinőmnek barátja van!!! Sőt a magyar Shawn Mendes!

emifazek komolyan az alteregója! ❤️👨🏽‍🎤

Beni17 de nagyon szépen lovagoltatok csajok! 😁 (Lehet nem szépen is? 🧐)pesze csak @MESIvok - ot néztük naaa.

vili.szili Öcsisajt csaját nem nézzük úgy ugye??? Tesó kódexben benne van, anyu!! 😂😂

vanda_tatto EZT NE ITT BESZÉLJÉTEK MEG! 🤬

a.bogi Az nem Bro codex amúgy? De a lényeg ugyanaz 😂

alditesco az ilyen Englisch. Ja? Ich sperche nicht so gut Englisch! Ich spreche Deutsch! 😅

MESIvok English! 😂❤️

Alatta pedig Szili képét láttam meg. Hogy miért szoktak rá a tesózásra? Meg, hogy ők egy család? Fiúk... Ne akarjuk megérteni őket... Biztos ők is ilyeneket gondolhatnak, amúgy rólunk...

vili.szili Boros family foto 📸@vanda_tatto
with my little brother @vass_levi and my father @alditesco, and @Beni17 my MUM 😂👨‍👨‍👦‍👦
Ma egy kiemelkedő színvonalú csikósbemutatón vettünk részt... SHAWN! ADD VISSZA A TELEFONOM🤬. Na itt vaok 😂, szóval láttuk ilyen lovakat, meg régi ellenségem a gémes kút is vót. Csóri apuuuu nem jött velünk, mer ő madarakat nézett, kár pedig a csajok lovagoltak is... 😂 A pónikon természetesen, de én nem néztem @kicsi_regi - t. 😂 Enngem nagyon megszerettek ezek a jószágok! Az egyik szalmának nézte a hajam, és még akarta enni! 😂
Nagy gratula @a.bogi-nak! Aki 3.helyen végzett ma! 🥉💛Holnap csapatfeladtra megyünk, és reméljük nem megyünk haza, mer nem akarok még 😁 #iov⏳💛

Beni17 Shawn gondolatai a kép készítése alatt: "Ezek hülyék!" "Full kattantak! " "Napszúrást kaptak?" "Édes istenem..." "Aldi csukd már be a szád! Galambot vársz? Ördögvillát nem úgy kell mutatni!" "Beni te meg mit mutogatsz? Ja annyi agyatok van együtt? " "Szili te belepislogtál! Minek fogod a lábam? " "Művésznőm! Ments meg, nem akarok ezekkel aludni!" 😂

vili.szili én lehet kaptam ilyen nap izét... 😅

alditesco kicsi fiam @vass_levi, adsz erre valamit? 😁

vass_levi a ti betegségeitek sajnos nem gyógyíthatók! 🤣 Látszik ki az ész a családban!

Beni17 akkor menj el pénzt keresni a nagy eszeddel! És ne annak a kislánynak csapd a szelet!

alditesco ne bántsd a gyereked! @kicsi_regi derék leány ! 😁 Meg tud nokedlit is csinálni!

Majd hirtelen kinyílt az ajtó, én pedig fülig érő vigyorral ültem fel... De csak Misi volt.
-Csak visszajöttem jó éjszakát kívánni! - nevetett. -De úgy látom a többiek alszanak.
-Jó éjt neked is Misi - motyogtam, és csalódottan visszadőltem.
-Nem rám számítottál? - csukta be az ajtót, én meg a kisszekrényre tettem a telóm, és a fal felé fordultam. Kulcs csörgésre kaptam fel a fejem, meg egy ismerős hangra.
-Ez a nyolcas ház kulcsa? - kérdezte Levi meglepetten, de már a fél szemem leragadt. Azért annyira nem sokat aludtunk tegnap, sőt tegnap nem is aludtunk.
-Így van - nevetett Misi. -Most nemigen tudtok kifeküdni a csillagos ég alá - Jogos.
-Köszönjük - furcsálta egy kicsit. -Miért megy ellen a szabályoknak?
-Nem fogok Legiék közé állni - nyitotta ki az ajtót. -Meg voltam én is fiatal, ugyanezt csinálnám - magyarázta egészen halkan, így nagyon füleltem. -Meg a lányomért is megtenném - Volt valami fura a hangjában. Történt valami a lányával? -Észnél legyél, Rómeó! - dobta  neki oda a kulcsot.
-Ígérem - vett fel az ölébe, és a hajamba puszilt, majd kilépett a verandára.
-Most már nincs Kendermag, aki közétek álljon, de vigyázz nagyon - lépett ki Misi is - maradj ilyen zseni - veregette meg a vállát. -Ugye tényleg semmi bajod?
-Semmi - mondta már nagyon szájbarágósan. -De akkor reggel elmegyek az orvosiba - adta meg magát.
-Nem tört el?
-Biztos, hogy nem - nevetett halkan. -Volt már törésem, és az fájt, de ez nem fáj. Annyira. Talán megrándult.
-Rendben, rendben, mindenre tudsz válaszolni. Még jobban gondolkodj, mint eddig, de rám mindig számíthattok - lépett le a nyikorgó  lépcsőről.
-Annyira hálás vagyok - tartott kicsit erősebben, én pedig a vállába fúrtam az arcom. -Nem szoktam erről beszélni, mert ez nagyon nehéz - sóhajtott egyet. -A nagypapámra emlékeztetsz, ő segített nekünk mindig - suttogta.
-Tőle van a gitárod? - állt össze a kép.
-Igen, az utolsó emlékem róla. Szóval örülök, hogy nem törtem szét - indult el a csepergő esőben.
-Biztos Júlia is, hogy játszanál neki Hullócsillagot? - nevetett. Rettenetesen figyelmesen lépkedett, majd a bungalóba belépve bezárta, engem letett a franciaágyra (?!, vagyis gondolom, mert nem éreztem, hogy ez két különálló ágy lenne), majd befeküdt mellém. Mellkasára hajtottam a fejem, és a nyugodt a szívverését hallgattam. Kezemmel a kockahasán, csukott szemmel a kockákat számolgattam. Levi pedig egyik kezével a derekamat tartotta, a másikkal a hajamat birizgálta, és megillatolta.

-Nem mostam hajat. Klóros - suttogtam.
-Szeretem a klórt - tekerte az ujja köré. -Úszó vagyok - nevetett halkan. - Mondjuk azt hittem, hogy te meg már alszol - bökte meg az orrom.
-Lehet ezt csak álmodod - nevettem fel.
-Szerintem ez a - adott egy hosszú csókot - valóság - suttogta.
-Vagy, ha álmodunk - néztem a szemébe - örülök, hogy benne vagy - Csupán elmosolyodott, de ebben minden benne volt. Majd kissé oldalra fordította a fejét, és a sötétbe bámult. - Min gondolkozol? - hajtottam  magam fele a fejét.
-Sok mindenen - nevetett.
-Te vagy az egyetlen hím nemű, aki tud több mindent is csinálni egyszerre, ez tuti - röhögtem a nyakába.
-Ez így durva volt - ingatta a fejét. - De van benne valami. A következő feladaton agyaltam még.
-Valami tipp? - másztam fel rá konkrétan, és ajkamat az övére tapaszotottam. Alig váltunk el egymástól, és ilyenkor sajnálom, hogy a levegő annyira szükséges az élethez. Ahogy világosbarna hajába túrtam és a bicepszébe vájtam a körmöm, Levi pedig a derekamat szorongatta, majd lejjebb csúszott a keze... A világomat nem tudtam. Nemhogy gondolkozni. Ott volt ő, és én. Ennyi bőven elég volt. Még sok is.
-Így elég nehéz - vált el tőlem, és homlokát az enyémnek döntötte.
-Sajnálom, csak - suttogtam - még mindig nem hiszem el, mert félek, hogy vége a mesének - vallottam be, hirtelen.
-Mindent meg fogok tenni, hogy újabb és újabb sorok kerüljenek a mi "mesénkbe" - mutatott idézőjelet.
-Ugye jól vagy? - néztem rá kicsit aggódva.
-Bármelyik srác lehet rosszul szerinted egy ilyen helyzetben? - kérdezett vissza még közelebb húzva magához.
-Teeee - csaptam finoman a homlokára. -Nem úgy, hanem még Kende miatt. Hogy van a csuklód?
-Semmi baja - ismételgette magát. -Misinek is mondtam, reggel elmegyek az orvosiba. De egyáltalán nem fáj - Miért hazudik nekem? Attól nem lesz "gyengébb", hogy elmondja, ha valami baja van!
-Fáj? - néztem rá azzal a bizonyos "ha azt mondod nem, utána fájni fog" nézéssel.
-Igen - mondta a szemembe.
-Akkor miért hazudtál az előbb?
-Nem akartalak megijeszteni - rázta meg óvatosan a fejét. -A jobb csuklómmal már volt ilyen, és az rándulás volt. Nem tudom, hogy ez ugyanaz-e, majd holnap reggel kiderül. Rendben?
-Rendben - nyomtam egy puszit az arcára. - És köszönöm. Csak aggódok érted.
-Fura az ha aggódnak érted - vallotta be. -Régen volt ilyen érzésem, hogy valakinek ennyire rettenetesen számítok.
-Szóval a feladat - tértem vissza, mert már elérzékenyültem. És csak a gyengék sírnak! Vagy mégsem? Tudta, hogy erre gondolok és nem firtatta tovább, hanem a monológjába kezdett.
-Ezer százalék, hogy nem egy helyen lesz, mivel lehet nálunk telefon. Meg kell majd keresni valamit, nem tudom hogyan, és mivel, de ilyesmire gondolok - pislogott nagyokat a sötétben.
-Azt hiszem értem - biccentettem egy aprót. - Mi van még a buksidban?
-A mai madaras easter egg - nézett rám mosolyogva. -Tudod mi volt?
-Mindjárt megtudom - közöltem szórakozottan.
-Elvileg egy madaras kártya pakli, amiben konkrétan benne voltak a fajok - magyarázta.
-És hol volt? Meg mennyi? - húztam össze a szemöldököm.
-A szertárban, ahova be sem néztünk - húzta el a száját. - Elvileg öt, de csak két csapat hozott max pontot.
-Akkor melyikük volt a - kerestem a szavakat.
-50-50, de inkább a világoskékekre gondolnék - simogatta a hajam.
-Még valami?
-Hogyan lehetséges, hogy nem tudod mi az én titkos dalom? - nézett rám szórakozottan.
-Már van tippem - kutattam az emlékeim között.
-Úgysem találod el - húzott még közelebb magához.
-Szakács Gergő-Indulj el? - tippeltem. - Mondhatni mi is lehetnénk, magyar dal - próbáltam érvelni. Ellene? Lehetetlen!
-Nem az, de jó helyen kapizsgálsz - nevetett.
-Mi vagyunk! - állítottam. -"kifakul az élet kifakul
nélküled csak telik, zakatol ravaszul" - énekeltem halkan.
-Akkor sem - rázta hevesen a fejét. -Sokkal lassabban indul - magyarázta. -Ez pedig gyorsan.

(Érdemes meghallgatni! Új kedvencem! jelenleg a felkapottak között #13! Az eleje nekem fura volt, de most már tetszik! Na vissza!) ❤️🥰

-Egyszer úgyis kitalálom - néztem rá nagyon elszántan, de ő csak elnevette magát.
-Persze, persze - bólogatott, nevetve. -Amúgy azt szokták mondani, hogy ilyenkor mintha pillangók lennének a hasadban - bökött meg, mire nagyon hangosan felnevettem. -Holtbiztos, hogy ilyen nincs.
-Nekem nincs, de valakinek lehet - nevettem még mindig. -Csak így belegonfolni is fura - ráncoltam a szemöldököm.
-És te min gondolkoztál Művésznőm? - nyomott egy puszit az arcomra.
-Nem szokásom kombinálni, de valakivel meg kell beszélnem - vezettem fel. -Vanda és Szili?
-Én is láttam, de nem szólunk bele, csak segítünk nekik, ha kérik, nyilván - húzott feljebb magához.
-Ebben megállapodhatunk - néztem a szemébe, és már annyira megszoktam a sötétséget, hogy tisztán láttam égszínkék szemét, amiben mindig elveszek. -Szerettem volna megkérdezni, hogy most Bogi és te, hányadán álltok?
-Elbeszéltünk egymás mellett, ennyi - mosolyodott el.
-Ennyi? - fürkésztem őt. Nem hiszem.
-Tudom, hogy ti jóban vagytok, de észre kell venned, hogy megváltozott. Én is látom, és mindenki - nézett mélyen a szemembe. -Nem tudok többet, de azt érzem, én váltottam ki belőle.
-Valami történt, de biztos nem miattad - ráztam meg óvatosan a fejem. -Ne akarj minden balhét elvinni - fogtam a kezem közé az arcát. -Ne legyen bűntudatod, vagy ilyesmi.
-Azért ezzel nem teljesen érték egyet - csinált újra loknikat vasalt hajamból. - De te tudnád enyhíteni - jelent meg az arcán egyenesen egy vigyor, és szinte a gödröcskéiből, kráterek lettek.
-Mégis hogyan? - néztem rá ártatlanul.
-Mindjárt megmutatom - húzott egy hosszú csókba. Aha. Jó tudni, hogy ezzel lehet a bűntudatot enyhíteni. Aminek nem is kéne, hogy legyen neki! Bogi felé nem! Mert egyéb dolgok lehet nyomják a szívét, de ezt 100%-ig tudom, hogy nem!
Valahogy így fél 10 körül a csókjaiba beleveszve nyomott el az álom.
⏳

Érdekes módon nem telefoncsörgésre keltem (WOW!), hanem arra, hogy kialudtam magam. Úgy tényleg. Mikor kinyitottam a szemem, még kellett pár pillanat, hogy realizáljam, hol is vagyok. Hortobágy, IOV, 8-as ház, egy ágyban Levivel. Na ekkor fordultam meg, ugyanis nem volt mellettem.
Az ágy végében ült, velem szembe, már edzős ruhában, és a bal csuklóján egy sárga csuklószorító virított. Amúgy izomtrikó, és bermuda nagyon jó párosítás, halkan megjegyezve. A telefonját nyomkodta, szóval nem valószínű, hogy időjárást nézett inkább, mintha írna. Kicsit feljebb emeltem a fejem, és ekkor láttam meg, hogy szemüveget visel. Mármint rendes szemüveget. Szemüveg, szemüveget! Nem is tudtam. Akkor eddig kontaktlencsézett?
-Te ki vagy, és Levit a szekrényben tartod túszul? - pislogtam nagyokat. Levi pedig elröhögte magát.
-Én vagyok!!

Sikerült! I did it! ❤️🥰
Nem lett annyira hosszú ez a fejezet, de azért tartalmas lett! Vajon tényleg csak egy rándulás? Szerdán kiderül! Az két nap! És ha jól sikerül, már délelőtt hozom!
Köszönöm, hogy ennyien olvassátok és remélem várjátok a csapatfeladatot! Izgi lesz! Hozzak egy kis részletet? Na jó, vajszívű lettem. Szerdán tali! 😁

"... Ekkor a piros és a bézs csapat, kilépett a kapun a borítékokkal, de... Nem történt semmi. Aztán olyan hirtelen jött a felismerés, ahogy az összekulcsolt kezünkre néztem. Mint, Levinek a 4-es töri feleléskor. Kíméletlenül. Lassan, majd hipergyorsan... "

Aki ügyes már tudhatja! 😊