Levi💛:🎸🎤🙏🏻

Egy pillanat alatt visszakerültem a valóságba az IOV-ra, a Hortobágyra, az emlékeimből.

-Levi? - kérdeztem, és olyan régen nem beszéltem, hogy nagyon furának hallottam a hangom. - Tényleg itt vagy?
-Persze - válaszolta halkan. - Tudod, ha a szavak elbuknak, a zene beszél - Nem sokáig gondolkoztam a hallottakon, és én is beírtam a chat-be.

Regi💛:🎸🎤👂🏻

Mindenki megnézte. És már elkezdtek írogatni, de kiléptem, és Levi is, aki megpengette a húrokat.
-"Előtted nem léteztem" - énekelte halkan.
-Kasza Tibi-Kis hülye vagy - suttogtam magam elé. És már mindenben biztos voltam. Kilakoltattam a kétségeimet! Menjenek Isten hírével! És soha ne jöjjenek vissza!
-"Szerintem a sors küldött, más szerint a véletlen" - szólt gyönyörűen a hangja, mondjuk ebben a másik csoportban nem sokan vannak. Emma, Zozo, a többi balek. - "Egyik nap vonzás, a másik nap taszítás" - Inkább úgy mondanám, egyik percben. Az úgy még valóságosabb. Viszont én nem akarok mágnes lenni! Eddig sem akartam! Ezután meg főleg nem leszek. - "Olyan kis hülye vagy" - ért el a refrénhez. - "De nekem nem kell rajtad kívül senki" - Azt éreztem menten elbőgöm magam. Bőgtem én már valaha? Nem! Mit csináltál velem Levi? Nem voltam én ennyire ilyen! Most mi van? Ez a szerelem? Hogy egyszer a csillagos égen vagyok, másszor meg a föld alatt, a vakond haverjaimmal. Órák óta ott ücsörgött, szótlanul, miattam. Miattunk. - "Én előre szóltam, hogy baj lesz, de te akartál játszani a tűzzel" - Ez tényleg így volt. Csak a múltat már nem lehet megváltoztatni, vissza lehet rá emlékezni, de az ugyanaz marad. De tehetünk a jövőért, hogy ketten őrizzük a lángot (Mint a ballagásos beszédben! Tényleg!), és vigyázzunk rá, nehogy kialudjon. Esetleg megégessen minket. Meg kell próbálnunk! A refrént már ki is hagyta, és haladt tovább. - "Én veled akarom már leélni az életet, mert soha nem tudnám kimondani, hogy ég veled" - csuklott el a hangja, most már egyre többször. Biztos vagyok benne, hogy azért is megcsinálja! - "Játéknak indult, de emeltük a tétet" - énekelte halkan. - "És bárhogy küzdünk ellene egymásnak szánt az élet" - Remélem most ő is durván nyeli a könnyeit! Mert az enyémek, már lassan kitörnek újra! Mondjuk neki ezt nem kell tudnia. Úgysem fogok elmondani! - "Olyan kis, olyan kis, olyan kis" - suttogta az utolsó sort. - Művésznő?
-Feltehetek két kérdést? - törölgettem a könnyeimet.
-Akármennyit! - felelte, mire felnevettem.
-Látod a többieket?
-Milyen kérdés ez? - sóhajtott türelmetlenül. - Nem, de hallom - röhögött.
-Mennyire állsz közel az ajtóhoz? - mosolyogtam.
-Asszem egybe nőttünk - kopogott.
-Szili rossz hatással van rád! - kopogtam vissza. - Lépj hátra 4 lépést!
-Pont négyet? - tette le a gitárt, és leugrott. Jó akkor ugorj!
-Az a mi szerencse számunk!
-Megvagyok! - kiáltotta, én pedig kiszedtem a kulcsot a zárból, és a szoba legmesszebbi pontjába dobtam, majd kivágtam az ajtót. Szinte felborítottam őt, de sikeresen korrigált. Úgy szorítottam magamhoz, mint soha.
-Sajnálom - Most már utat engedtem a könnyeimnek. Talán, ha beleengednénk a Körösbe, simán megduzzadna. - Tényleg egy kis hülye vagyok - karoltam át a nyakát.
-Én sajnálom - ragadta meg két kézzel a derekamat. - Akkor én meg óriási hülye vagyok! Szeretlek Művésznőm, mindennél jobban! - simogatta a hajam.
-Én is szeretlek Levi - emeltem meg a fejem, hogy a szemébe nézzek. Óvatosan körbe nézett, de tényleg nem volt itt senki. Majd lehajolva hozzám, egy hosszú csókban részesített. Úgy látszik megunta a hajolgatást, majd a csípőmnél megemelt, én pedig eltörtem a vállát. Az lehetséges? Éles taps hangzott fel a házak mögül, de már annyira megszoktuk, hogy nem törődtünk vele. Továbbra is alig váltunk el egymástól. Annyira hülyék vagyunk! De ha ennek így kellett lennie... Akkor megérte, mert egy gyönyörű "első" csókot kaptam. Az első nem színpadi csókom. Az első nem színpadi csókunk. Nem akartam, hogy vége legyen a mesének!
-Levegőt is vegyetek! - kiáltotta a többitől, egy jóval mélyebb hang. - Rómeó te meg össze ne törd, Júliát! Értem én, hogy vagy a hősszerelmes, de tedd már le azt a kislányt! - Khm. 18 leszek októberben...
-Misi?!?! - eszméltünk fel egyszerre, elszakadva egymástól.
-Menjetek a kilátóhoz, reggel 6-kor megyek, addig legyen meg minden! - közölte. - Ti meg gyertek ennyi volt a műsor! - terelte be őket a házakba.
-Nem akarsz letenni? - nevettem, mert még mindig vagy 20 cm-rel a föld felett tartott.
-Jól kérdezted - húzta mosolyra a száját - nem - suttogta, és csendesen a tábor végébe lépkedett.

Nem igazán foglalkozva a "miért" kérdésekkel egy pokrócot találtunk a hátsó játszótéren.
-Ha most van 1 óra, lehet gyönyörű 5 óránk együtt - duruzsolta a fülembe, és óvatosan letett, majd egy egyszerű mozdulottal eldobta a felsőjét, és lefeküdtem mellém. Ezt hamarabb megfogjuk találni, mint a kulcsot.
-Az lesz - tettem csak le magam mellé a sárga IOV pulcsit, és ráfeküdtem. - Levi? - néztem csillogó kék szemébe.
-Igen? - pislogott nagyokat a sötétben.
-Miért várjunk ezzel? Szeretlek, te is engem, mindennél jobban - nógattam, és egyre lejjebb csúszott a kezem. - Szeretném - értem le a nadrágja korcáig. - Csak benned bízok meg ennyire - tettem hozzá halkan.
-Nem fogunk itt sakkozni - röhögött, erősen tartva engem, nehogy én kerüljek alulra. - Itt és most nem - kötötte ki. - Nem is lehet, mert - köhintett egyet - nem vagy teljes biztonságban - keresgélte nagyon a szavakat.
-Boldoggá szeretnélek tenni - győzködtem. 
-Már így is kiütöttük a boldogság mércét - Hogy tud mindig ő nyerni? - Ezt a pár napot kibírom, és ha én kibírom - csókolt meg - te is - vált el egy pillanatra. -Csak ne múljon el a lelkesedésed.
-Nem fog - ígértem meg nevetve.- Nézd! Nézd! - hajtottam hátra a fejem hirtelen. - Hullócsillag!!! - mutattam az égboltra.
-És? Az is egy csillag? - röhögött. - Most attól Nagy Márk nem lesz itt!
-Ki tudja? - tártam szét a karom.
-Én! - mutatott magára, engem folyamatosan csókolgatva, de én a hullócsillagot néztem.
-Holnap elénekeled? - néztem rá könyörgően, majd a mellkasára hajtottam a fejem.
-Majd meglátod - simogatta a hajam.
-Kérlek! Ez nem nehéz! Kérlek!
-Jó, jó csak ez fáj - tette a kezem a vállára. - A bordámba könyökéltél - magyarázta meg.
-Kívánjunk is valamit! - vándorolt el a kezem, a kockahasára.
-Te kívánsz, én meg realista vagyok - röhögött a nyakamba. - Meg van mindenem - tette hozzá - mostmár.
-Biztos vagy benne? - kérdeztem suttogva.
-Egy valami - vallotta be, bár pontosan tudom. - Úgysem lehetek zongorista, ezen egy csillag nem tud változtatni - vette komolyra.
-De nem tud ártani sem - mosolyodtam el.
-Jogos - adta be a derekát.
Egyértelmű volt az én kívánságom is.
"Bárcsak Levi azt csinálhatná, amit szeret. Zenélni!" Ennyi. Mást úgysem kívánhatok, mert az abszolút lehetetlen. Apa elment, és nem jön vissza. Ezen tényleg nem lehet változtatni. Meg Nagy Márk szemöldökét sem nyalhatom meg most már, hogy van igaziból LEGI. Maradt Levi szemöldöke... 😂
-Az nagyon fura, ha - hajoltam közel hozzá - azon gondolkozom, hasonlít-e a szemöldököd a Nagy Márkéval? - nevettem. - Szerintem igen - néztem meg nagyon közelről.
-Jajj édes jó istenem - fordította el a fejét röhögve, én pedig vissza. - Hogy jutottunk el ide? Olyan bolond vagy te alföldi lány - nyomott egy puszit a homlokomra, és még mindig rázkódott a válla.
-De azért szeretsz ugye? - kérdeztem szórakozottan.
-Minden hülyeségeddel együtt! - csavargatta az egyik tincsemet.
-Azért néha te sem vagy egy leány álom te pécsi srác! - néztem rá fenyegetően.
-Simán megütöm Nagy Márk szintjét - állította, és bizton állítom, hogy még több csillag jelent meg az égen!
-Majd ha híres leszel, esetleg akkor. De most már így is jó nekem, mert tudom, hogy szeretsz, és tudod, hogy én is így érzek - hajoltam rá újra, és szinte már leragadt a szemem.
-Tudod - súgta a fülembe -, már akkor vissza vonhatatlanul beléd estem, mikor először hallottalak énekelni - Nem nyitottam ki a szemem, de tudtam, hogy mosolyog.
-Én később, vártam, hogy mikor cseszel át - ásítottam egy hatalmasat.
-Miért csesztelek volna át?
-Mert tökéletes vagy. Nekem tökéletes - javítottam ki magam.
-Tudod csak azt akartam, hogy ez a pillanat a miénk legyen - magyarázta halkan. - Ha ők látnak is minket, mi ne lássuk őket.
-Még ebből is te jössz ki jól? - néztem rá hitetlenkedve.
-Mindenből kibeszélem magam. - Aludj nagyot Művésznőm! - csókolt a nyakamba, de még gyorsan hozzátette, mielőtt elalszok. - Szeretlek.
-Én is - Lehet már nem hallotta, lehet, hogy mégsem mondtam ki. De érezte és ez a lényeg.
⏳

Szinte semmit nem aludtunk, de nem mi mentünk a versenyre szóval...
Aztán Misi hangjára ébredtünk.
-Jó reggelt Rómeó és Júlia! - köszöntött minket nevetve. Mi pedig motyogtunk valami "Jó reggelt" - félét, és nagyokat pislogtunk. Én már felpattantam, és felkaptam a felsőmet, de Levi nem igazán mozdult
-Aki, éjjel legény, legyen nappal is! - nyomtam egy puszit a homlokára.
-Mhhhmmhm - Vagy valami hasonló volt a válasza, és átfordult a másik oldalára.
-Akkor - ragadott kézen Misi - elviszem én romantikusan reggelizni Júliát! - röhögött.
-Még mit nem! - nyílt ki egyből a szeme, a pulcsiját a vállára dobta, engem pedig az ölébe vett. Lehet kicsit féltékeny is? Lehet. - Túl sokat vártam erre a lányra - csókolt meg. Misi csak röhögve elindult mi meg utána a házsorok között, és itt ketté váltunk. Engem a csajok kezdtek el faggatni, a srácok meg Levinek mesélték, hogy tegnap szellemet láttak. (?) Levi meg bizton állította, hogy szellemek nincsenek. (?) Erre ők rávágták, hogy akkor egy halott menyasszony volt (?). Valahogy ez így folyhatott tovább, de mi bementünk.
-Előbb nézzük meg a kommenteket! - kértem őket.
-De nem mi voltunk! - állították mindannyian.
-Mégis mi?
-Valahogy kiderült a Legi! - dobbantott idegesen Bogi.
-Egy tégla van köztünk!!! - fordult körbe Vanda szúrós szemel. Mire pedig elkezdték volna gyanúsítani egymást, gyorsan rendet tettem. Levi jó hatással is van rám. Ezek szerint.
-Nem akarod látni - suttogta Émi, a fejét csóválva.
-Mutassátok meg - kértem kimért hangon.

Andrássy Gimnázium megosztott egy bejegyzést.
Tíz órával ezelőtt.
"Kedves Andrássysok! A következő megmérettetésen Almási Bogi képvisel minket! A segítségként megkapott rajzot, itt is csatolom! Gondolkozzatok ti tis! Szurkoljunk a sárga csapatnak a továbbiakban is! Szabó intézményvezető
"Hajrá Bogi!"
"Hajrá!"
"Szurkolunk!!"
"Ha bioszos lesz, már pedig ez egy madár, tuti tovább jutunk!"
"Andrássy a best"
"Lehet madarakat kell megfigyelni?"
"Ez jó! Madárles!"
"Tényleg olyan van!"
"Meg a Hortobágyon csak sok a madár!"
"A jómadár XD"
"Ez de gány volt!"
"Nagyoooon!"
"Ettől a bot futott a kutya után"
"Sok sikert!"
"Hajrá! "
"Hajrá!"
"Szurkolunk!!"
"Hajrá!!
"Hajrá!
"Szurkolunk!!"
"Szurkolunk nagyon!"
Éjfélig ilyesmi kommentek voltak...

"WARNING! HIVATALOS FORRÁSOM VAN ARRÓL, HOGY A MAI NAPTÓL VAN LEGI!!"

"MI VAN?"
"EZ KOMOLY?"
"Akkor eddig nem volt?"
"Úgy látszik nem"
"Legi!"
"Legi!!"
"Legi!"
"Legi!!!"
"Legi"
"Legi!"
"Legi!!"
"Legi!"
"Legi!!!"
"Van Legiii!"
"Legi!!"
"Legi!"
"Legi!!!"
"Legi"
"Legi!"
"Legi!!"
"Legi!"
"Legi!!!"
"Legi!!"
"Legi!"
"Legi!!!"
"Legi"
"Legi!"
"Legi!!"
"Legi!"
"Legi!!!"
"Revi!"
"Húzzál innen!"
"Revi!!!"
"Revi!"
"Revi"
"Húzzál innen, de gyorsan! "
"Revi!!!"
"Revi!"
"Revi"
"Revi"
"Revi!!!"
"Revi!"
"Revi"
"Revi"
"Revi!!!"
"Revi!"
"Legi!!!"
"Legi"
"Legi!"
"Legi!!"
"Legi!"
"Legi!!!"
"Revi!"
"Húzzál innen!"
"Revi"
"Revi"
"Revi!!!"
"Revi!"
"Revi"
"Revi"
"Árulók!"
"Legi a best!"
"Legi!!!"
"Legi"
"Legi!"
"Legi!!"
"Legi!"
"Legi!!!"
"Revi!"
"Honnan gondoljátok ezek ők?" Lehet csak egy letöltött kép! "
"Lehet, de nem biztos!"
"Pfú ez olyan, mint a matekban a statisztika számítás?"
"Azt se tudom mi az XDDD"
"Pontokba szedjük miért nem ők azok?"
"Neked ennyi időd van? Ilyenekkel foglalkozni?"
"1. Regi kisebb Levinél jóval, a képen mégis egy magasak!"
"Aha, Levi egy égi meszelő!!"
"Nem is olyan magas!!"
"Olyan...
"pont tökéletes"
"Az milyen?"
"Mint, a Vass Levi"
"Jaaa, Regi meg nincs 160 cm magas se"
"Deee"
"Honnan tudod?"
"Ránézek is látom, hogy pöttöm!!!"
"Akkora, mint a húgom! Fura lenne, most gondoljátok bele. A 14 éves tesóm, akkora lenne, mint a csajom!"
"A húgod is tud főzni?"
"Mittuomé"
"Engem az se érdekelne!"
"Ő Kiss Regi! Te totál hülye vagy?"
"Biztos el lennének! Regi mindenkivel kijön!"
"2. Regi tök régóta vasalja a haját, itt mégis hullámos!!"
"Lehet nincs ott a vasaló"
"HAJVASALÓ"
"Minek vasalja?"
"Gondolom, úgy tetszik neki"
"Meg a hullámos hajjal nehezebb bánni!"
"Ha egyenes több, mindent tudsz vele kezdeni!"
"Mi ez a hajápolási tippek klubja? Nem ezért vagyok itt! Hanem, hogy kiderüljön Gina szingli!!!"
"Már nincs esélyed!"
"-1-ről indulsz báttya"
"-1000-ről inkább :D"
"Hát ha Regi az, akkor Levi is! Én maradok!"
"Nagyon cukik együtt!"
"Te mit keresel itt? Akik azt gondolják, nekik együtt KELL lenni, már rég elmentek csicsikálni! Menj te is!"
"Jó éjt csicskaaaa!"
"Jaa, én azért vagyok itt, ha mégsem, mikorra foglaljak repülő jegyet!"
"Minek? Vidd el Pestre a nagy színházba azt cső! Válassz egy olyan darabot, amit még kb te is értesz! És akkor tudod mondani, hogy ez ezt csinálta, ez ezt énekelte, ez ezt ölte meg. Vágod?"
"Zseni vagy!"
"Ha tudni akarod a Sydneyi operaház!"
"Az de durva már!"
"A bécsi vásárban volt már?"
"Ott lakik az apja! Tuti!"
"Az szerintem se játszik! Sőt egész Bécset ki lehet zárni!"
"Én úgy tudom, nem tartják a kapcsolatot."
"Neeem?"
"Akkor ezért van apakomplexusa?"
"Mondjuk eddig csak nála idősebb csávókkal állt egyáltalán szóba!"
"Akkor mentem, bye."
"Baszki, tényleg. Októberi! Akkor megyek én is csicsikálni!"
"OMG! LEVI, REGI APJA!"
"Dehogyis, te nagyon!"
"Viszont idősebb nála?"
"Ebben a hónapban tölti a 18-at!"
"Meg az csak karácsonykor van, te nagyon! XD"
"Attól a tér ott van! Legalább nem költi a pénzem!"
"Na, hol a hármas pont?! Le kell adnom a foglalás!"
"Amúgy mi lenne, ha megkérdeznéd?"
"Vagy Bogit? Vele jobban jársz, ha Regiről akarsz tudni vakmait!"
"Csak sablon szöveget küld: Sajnos nem tudok segíteni! Ha változás lesz szólok."
"Ennyi?"
"Jaa, ennyi?
"Három profilról próbáltam! Ugyanaz."
"MEGLEPETÉS! Meg mielőtt írnád ez kamu profil!"
"Itt vagyok bocsi, csak bealudtam
3.Nekem annyira olyan, mintha mindeketten szőkék lennének! Pedig Regi haja sötétbarna, Levié pedig világosbarna!"
"Sötétszőke!"
"Dehogy is!"
"Világosbarna!"
"Nem tök mindegy? Így is úgy is jól néz ki!"
"Csak én hittem eddig, hogy Regi haja fekete? Xd"
"Nem azt néztem rajta..."
"Szerintem senki sem a haját nézte..."
"Pl olyan kis ruhában..."
"Pl olyan apró shortban..."
"Ennyire izék nem lehettek!"
"Miért ti csorgathatjátok a nyálatokat erre a ficsúrra?"
"Levi nem ficsúr!"
"A short eleve kicsi, mi lehet azon még apró?"
"Hát olyan kicsike...."
"Megint bedöltem xd
4. Tiszta olyan, mintha Levi ingbe lenne!"
"Szokott!"
"Egy versenyen?"
"Én se hiszem!"
"Nem, ezek nem ők!"
"Na, megyek alszok! Csá!"
"Lefoglaltam a jegyet! A verseny után indulás, de majd nézd meg az Instán! @nemistudok. kacsintani"
"Ez már egy jó pont 😉"
"Ilyen pontba szedés Leviről is van?"
"Majd a kövi posztba megcsinálom!"
"Kösziiii"
"Én inkább elköltözök a Marsra, ez nekem sok!"
"És melyiküket viszed magaddal? XD"
"Persze, hogy Levit!"
"Amúgy Legiéket konkrétan elnyelte a föld!"
"Azt hogy?"
"Nem szó szerint!! Sehol nem reagálnak semmire! Nem elérhetőek, de még a többiek se!"
"Gondolom csicsiskálnak!"
"Együtt?"
"Ebbe inkább nem gondolok bele! És várok holnapig, hátha kiderül!"
"Én nem tudok addig várni!!!"
"Elkaptad a Vass Levi kórt?"
"Ez egy súlyos betegség?"
"Szerencsére gyógyítható próbálkozz itt @vass_levi"
"Várjunk holnapig! Cső!"
"Jó csicsiskát! Puszi!"
"Csóközön Ginuska!!"
"Holnap! Sziasztok!"

Olyan sokkosan néztem fel a telefonomból, de ugyanez volt.
-Tudnom kellett, köszönöm - néztem körbe hálásan.
-Ne csináld már! - rázta meg a vállam Vanda. - A magyar Shawn Mendes a barátod! Kit érdekel mit gondolnak?
-Engem többé nem - A fehér és türkiz csapat lány tagjai, ugyanolyan elismerően biccentettek, mint Bogi, és Lilla, akit közben Face time-on hívtunk fel.
-Akkor meg? - nyomott be Vanda a fürdőbe. - Letusolsz! Elkészülődsz! Majd elmeséled mi a szar történt? - csukta be rám az ajtót.
-Igenis kapitány! - szalutáltam, és mind hangos nevetésben törtünk ki. Az első két pont pipa. Mikor a hármas ponthoz értem, a többiek lenyomtak a földre, és komolyan, mint a szektások kis kört alkotva ültünk az 5-ös ház padlóján. Csak még éppen nem áldoztunk! Mondjuk lehet Vandából az is kitelik, hogy mindjárt előhúz a zsebéből húsz gyertyát, és elkezdi megátkozni a téglát. Ha lenne nálam ilyen gyertya, amúgy kipróbálnám.
-Összevesztetek, kibékültetek ? - vezetett rá Émi
-SZERET! - dőltem végig, a földön, és a kezembe temettem az arcom. A vigyor pedig levakarhatatlan az arcomról.
- Akkor mi volt ez a barát duma? - tért a lényegre Bea. Tudtam, hogy talán vele lesz a legnehezebb. A fehér csapat matekosa, egyértelmű, hogy kiszúrta!
-Levi nélkül nem is, hogy nem akarok, de nem is tudok beszélni - gondoltam át, és szerintem jól jöttem ki belőle.
-Regi - hajolt közel Lilla a kamerába. - Ha nem akarod akkor nem is kell. Most le kell tennem, majd beszélünk! - nyomta ki elég sietősen.
Mikor szinte végszóra jöttek be a srácok a kisházunkba. Kende nélkül.
-Úgy - húzott fel Levi a földről, a skacok meg a körben foglaltak helyet - tudják - ölelt át hátulról, és a fülembe súgott -, hogy mégis elvettem a legféltettebb kincsed - röhögött halkan.
-Kivágtad magad - nyomtam egy puszit az arcára, elismerve őt. - A kommenteket olvastad?
-Sajnos igen - húzta el a száját. - Majd kitalálunk valamit. Most már muszáj - fésülte a másik oldalra kivasalt hajam, és a nyakamba csókolt.
-A gitárod hol van? - fordultam vele, szembe, és megpróbáltam kilesni a válla felett.
-Szili este behozta, nincs semmi baj, és - tette fel a mutatóujját - majd este eljátszom a Hullócsillagot.
-Köszii - bújtam még közelebb hozzá.
-KISS REGINA ÉS VASS LEVENTE!!!!! - nyitott be a házba Meggyesi tanárnő, dühösen. Akkor mindig nagy a baj, ha ilyen hangsúllyal, a teljes neveden szólítanak. - Ez mit jelentsen? - Én már egy pillanat múlva szétrebbentem volna, de Levi visszahúzott.
-Beszélgetünk - felelte Levi tök nyugodtan.
-Na most azonnal kifelé a többi! - mutatott az ajtóra, és mindenki nagyokat pislogott. - Most!! - közölte utoljára.
-Edzés van! - kopogtatta meg az óráját.
-Ne feleselj! És most nagyon gyorsan leültök oda! - mutatott az én ágyamra, mire mindketten lehuppantunk, egymás kezét szorongatta. - Tisztes távolban! - tolt szét minket, és beült közénk. - A többiek meg mennek vagy reggelizni vagy edzeni! Engem nem érdekel, de mars innen! - Mindenki egy szempillantás alatt kint volt, miközben Vanda, olyasmit motyogott Szilinek "Cseresznye megőrült!", ezen ők jót szórakoztak. Mi is így tettünk volna, ha nem lennénk óriási bajban!
-Tanárnő - szólaltam meg halkan.
-Regina csend! - intett le. - Átgondoljátok, hogy megérte-e, majd felhívjuk azon a kameráson a szüleiteket.
-Face time - segítette ki Levi.
-Nem az a lényeg - Szinte mindent felperzselt a tekintetével.
-Én átgondoltam - dőlt Levi a falnak, és összekulcsolta ujjainkat.
-Mire jutottál? - nézett rá a tanárnő érdeklődve, és szétrántotta a kezünket.
-Teljesen megérte - vonta meg a vállát, a filmsztár mosolyával.
-Regina? - fordította felém a fejét, reménykedve.
-Én is valami ilyesmire jutottam - néztem egyenesen a tanárnő szigorú szemébe. Mikor lett ilyen Meggyesi? Az egyik legjobb fej tanár volt, Rácz mellett. Bogi szerint szorosan versenyben voltak. Ezek után, én inkább a tanár úrnak szavazom meg a "legjobb fej tanár" kitüntetést.
-Nem értitek a helyzet komolyságát -állt fel, és ideges járkálásba kezdett. - Regina - mutatott rám - "Magyarország legjobb ifjú előadója", Levente pedig - nézett rá sokkal dühösebben - szintén híres, a nagyapja, és a szülei miatt! Ti nem csinálhattok hülyeséget! - Hülyeséget?
-Nem vagyunk sztárok! - röhögött Levi, és az ölébe ültetett. -Szeretem Művésznőmet, és sokszor hajtogatom, de ezen semmi sem változtat! - emelte fel a hangját. -Nem érdekel mások véleménye!! November óta vártam erre a lányra! - adott egy diszkrét csókot. (Tényleg az volt!)
-Én pedig túl sokat vártam erre a srácra! - hajtottam a fejem a mellkasára. - Nem akarom a más életét élni! Boldog szeretnék lenni! Nélküled - néztem Levi szemébe - nem lehetek boldog! -vettem a kezem közé az arcát.
-Nem fogjunk titokban sem tartani! Ez fel sem merülhet, mint lehetőség! - pihentette meg a kezét a csípőmön.
-Rendben - tette fel a kezét a biosztanár védekezőn, azt hiszem eleget hallott. - A fogadással mi a helyzet?
-Lebeszéltük róla őket - bólogatott Levi bőszen. -Teljesen - tette hozzá gyorsan. Háááát. Hátha beveszi.
-Akkor hívjuk fel szegény szüleiteket - ültetett szét minket, és lehuppant közénk, majd elővette a telefonját.
-Most tetszett mondani, hogy híresek - ingatta a fejét, szórakozottan. -Ez eléggé ellentmondásos! - nevetett jóízűen.
-Mikor vissza nyal a fagyi -tátogtam, Levi pedig megpróbálta visszatartani feltörő nevetését, kb sikerült. Remélem, mert akkor lehet még jobban megutál minket. -Annyit megkérdezhetek, ha beleszólásom biztos nincs - nevettem fel tehetetlenségemben. -Apám is itt lesz? - mutattam az okostelefon kijelzőjére. -Csak, mert nem tudnám elviselni, pusztán a képernyőn se, a lesajnáló tekintetét - hajtottam le a fejem.
-Nem lesz itt - rázta meg óvatosan a fejét. -Csak anyukád, és a Vass házaspár - fejtette ki.
-Legalább ezt megúsztam - emeltem fel, diadalmasan a fejem.

A tanárnő elindította a hívást, Levi meg én még kapva egymásra néztünk. Azt láttam a szemében, amit én is gondoltam. "Szeretlek! És most nem hagyom magam! Akármit is mondanak, eltűrjük, mert ők a szüleink. De akkor is megoldjuk valahogy!" Így vártuk a végzetünket.... Jaa, a hívást.
-Jó reggelt! - köszöntötte a tanárnő az egy ablakban megjelenő Mutterékat. Ahogy láttam, anya cukrászdájában.
-Jó reggelt tanárnő! Sziasztok! -köszöntöttek minket kimért hangon. Miután pedig mi is köszöntünk, elszabadult a letolásunk. Amit, némán tűrtünk, emelt fővel, egyenes háttal, egy bizonyos pontig.
-Ennek nem itt és most van helye! - csapott Ildi az asztalra.
-Persze, hogy nem - rázta meg Levi óvatosan a fejét, és mindenki szeme felcsillant, amolyan "van remény" szerűen. - Ennek így kellene lennie november óta - nézett egyenesen a kamerába.
-Ez például egy hasonlóság a két eset között - értett egyet anya. - De van még több is. Mondjuk, hogy megint tilosban jártatok!
-Megint nem tudtunk róla! - szállt be Bandi is.
-És biztos vagyok benne, hogy megint volt segítségetek is! - vette vissza a szót Levi anyukája.
-Ha én csak a gond vagyok nektek - röhögött fel Levi - miért jöttetek vissza? - szegezte nekik a kérdést.
-Ezt annyiszor megbeszéltük - masszírozta a homlokát. -Mások...
-Nem érdekelnek mások - szálltam be én is. - Nem várunk vele tovább, mert nincs mire!! - tártam szét a karom. - Ugyanúgy szeretünk titeket, de én most nem hagyok magam! Nem! - pattantam fel az ágyról. - Nem várunk a verseny végig!
-Miért várnánk vele? - tette fel Levi a költői kérdést. - Úgy gondolom - állt fel ő is, és kézen ragadott - mi itt befejeztük, ezt a beszélgetést - tárta ki az ajtót. - Kajás is vagyok - kulcsolta össze szorosan ujjainkat. -Majd hívunk titeket, a bemutatón.
-Még csak az kéne! - állta utunkat a tanárnő (?). - Nem fogtok ott bájologni!
-Nem fogunk - tolta arrébb óvatosan. - Nem vagyunk olyanok - húzott ki engem is, majd felkapott az ölébe, és röhögve megcsókolt.
-Már nem tudsz elmenni a kondi terembe? - néztem rá szomorúan, kezem közé fogva az arcát.
-Már nem - nézte meg az óráját, így fél karjával tartva engem.
-Legalább kapaszkodj Regina! - csörtetett ki a kisházból a biosztanárnő. - Levente te meg tartsd akkor rendesen!
-Én bízok Leviben! - néztem a tanár vérben forgó szemébe.
-Attól, mert ma ki kellett hagynom - emelte ki nagyon - egy reggeli kondit, igenis jó formában vagyok - vette az irányt az étkező felé.

A csárda előtt Levi letett a földre. És újra pöttöm lettem. Az ajtót kinyitva, a jó hűvösben találtuk magunkat. A CSK elment felíratni minket a csikósbemutatóra, én pedig a svédasztaloz léptem, kivárni a soromat. Miközben a többiek vadul integettek, az arcukon boldog vigyorral.
-Ez nem lehet! - állt be mögém Levi a sorba, és hátulról átölelt. - Mióta várunk? - támasztotta meg az állát, a fejemen.
-Még - néztem meg az óráját, mivel én még nem vettem fel a sajátomat - csak két perce - közöltem.
-De én csak egy rántottát szeretnék - hőbörgött. - Jó lesz akkor egy túrós bukta is - dobolt idegesen a lábával. - Megelégszek egy tegnapi száraz zsömlével is! - kiáltozott. Az előttünk békésen szedegető Janiból meg kitört a nevetés.
-Hogy tudod néha elviselni Regi? - fordult hátra, és maga elé engedett minket.
-Néha - kerestem a szavakat - nehezen. - Ekkor Levi úgy belém bökött, hogy én is csak nevettem.
-Éhes vagyok, és olyankor kibírhatatlan - lépett ki, és elkezdte szedni az első variációt. - Kösz, haver - veregették meg egymás vállát.
-Legalább bevallja - vonogattam a vállam, zöldségeket dobálva a tányéromra, majd egy szelet kenyeret is kivettem a kosárból.
A többiek mellett helyet foglalva, elkezdtünk békésen reggelizni, Meggyesi ekkor toppant be, kicsit sem nyugodtabban. De úgy látszik talált más elfoglaltságot. Szili és Vanda nagyon veszekedtek valamin. A skacok elmondása alapján Vanda kameráján. Vagy ilyesmi.
-Elfogod törni!! - rángatta ki Vanda a kezéből.
-Dehogy is! Volt már ilyenem! - kapta vissza.
-Ez egy profi kamera! - lépett rá a lábára.
-Te vagy már a pofi!!! - emelte a magasba.
-Vili! - indult el feléjük a tanárnő. - Mit művelsz?
-Ő meg Vili? - suttogtam a többieknek. - Levi meg hirtelen Vass Levente lett?
-Művésznőm meg Kiss Regina? - szúrt fel a villájára egy paradicsomot az én tányéromról, és a szájába dobta.
-Majd meglátjuk! - fordított neki hátat Vanda. - Te fogod kifizetni a káromat! - vágta le magát a mellettünk lévő asztalhoz. Szili meg ugyanilyen hévvel csapódott be Levi mellé.
-Na itt dúl a láv - vett el volna ő is egy paradicsomot tőlem, de mikor a szájához ért, leejtette. Szerencsére csak a tányérjára. - Turbékolnak, mint a fecskék - dőlt a támlának, büszkén.
-Ne rontsd már el - kérte Bogi. - Meg amúgy is a galambok! - röhögött.
-Mi van a galambokkal? - harapta le az almája felét. Azt honnan szedte? Az előbb még az én paradicsomjaimat lopkodta.
-A galambok turbékolnak, a fecskék nem - magyarázta Bogi nevetve.
-Akkor a fecskék, mit csinálnak? - táncolta szemöldökét.
-"Bármerre is járok, mint egy fecske visszatérek" - énekeltem röhögve a Follow The Flow-Régi mese egy részletét.
-Viszont így már ismersz még egy madarat - csettintett Levi elismerően. -Biztos nem akarsz te menni a feladatra? - Erre csak mind hangosan felnevettük, a többi csapat meg elég furán nézett ránk. Egyszerre halkult el mindenki, mikor Róbert belépett az étkezőbe.
-Itt az idő - jelentette ki. -Kérném a feladatra induló csapattagokat, hogy tizenöt perc múlva álljanak készen a főkapunál. - kiáltotta el magát.
-A csikósbemutatóra is akkor együnk? - ordította be Kende, és az arany srácokkal egy asztalnál ülve, ezen jót röhögött, a főszervező meg simán beoltotta.
-Ha nem haragszol, előtte azokat engedjük el, akik a bentmaradásért küzdenek meg ma - Kende arcáról azonnal lefagyott a vigyor. -Negyed óra! - közölte még egyszer majd kiment. Kendermag egyenesen a szemembe nézett, arra várva, hogy elkapom a fejem, azonban ez nem történt meg. Ma túl voltam egy nagy leszidáson, innentől kezdve, nem igazán tud hatni rám a bájgúnár vigyorával. Csak kedvesen színészi mosollyal visszamosolyogtam rá, közben hátra dobva a hajam. Úgy látszik ennyi elég volt neki, és inkább magyarázott valamit Rolinak. Az első pár szóból ítélve rólam, hogy "Mekkora egy dög..." Köszcsi, ha a szemembe nem mered mondani.
-Regi - hallottam egy számomra tök ismeretlen hangot, de egyből felpattantam, megnézni ki az.
-Nem minden rólad szól - lökte meg a vállam, ezek szerint Regi, a sötétbarna csapat tagja. - Lehet ezt nehéz lesz feldolgozni, apuci kicsi lányának - fonta össze a karját maga előtt.
-Apuci kicsi lányának biztos - vágtam vissza. - Majd azért, ha mégis kell segítség, szólok neked - intettem neki, és visszahuppantam a székemre.
-Ezt most miért kellett? - hallottam még magam mögül egy suttogó hangot. - A sárgák nagyon esélyesek, azon a szavazáson ők a negyedikek - magyarázta, de tovább nem hallottuk, mert kimenetek a csárdából. Szili meg csak bámult maga elé.
-Ez durva volt - ivott bele a vizébe.
-Egy életre megjegyezte - néztem magam elé hűvösen, majd a villámra felszúrtam egy paradicsomot, aminek teljesen kifojt a leve. Ebben minden benne volt. Egy-két embert el tudtam oda, képzelni.

Megvártuk, amíg mindenki a baráti körünkből befejezte az evést, majd a feladatra indulókat elbúcsúztattuk.
-Sok sikert! - öleltem át Bogit, és Émit is gyorsan. Majd mikor Meggyesi is elköszönt mi kicsit arrébb álltunk Levivel. Ezúttal megúsztuk egy gyilkos pillantással.
-Még élünk! - sétáltunk vissza, miközben Levi fél karjával hátulról átölelelt.
-Ugye megvártok a videóval? - sipákolt Émi. Milyen videó? -A képekkel nem kell, de a videóról nem akarok lemaradni!
-Milyen videó? -nyílt tágra a szemem, Levivel együtt.
-A videótok!!! - pattant mellém Vanda. -Jaa, amúgy gyerünk Aldi!- ordította, de a türkizek teniszese már nem hallotta.
-Aldi megy a madarasra? - röhögött Levi a nyakamba.
-Szereti az állatokat, meg ő is egy állat! - magyarázta. A színes melegítős gimisek pedig már eltűntek a szemünk elől. Róbert vezetésével a parkolóba fordultak.
-Akkor mi ez az egész? - próbálta összegezni az eddigi infókat, de ebből elég kevés volt.
-Tik-tokra egy videjó - ugrott elénk a műugró Mesi. Csoda, hogy eddig nem törte ki a nyakát. -A FRIENDS zenéjére! Ezzel megszívatva őket!! - ujjongott, hatalmasakat ugrálva.
-Tiszta jó lesz! - győzködött Bea is. -Már minden megvan! Csak a két főszereplő hiányzik! - mutatott ránk felváltva.
-Majd akkor ha visszaértünk - szögeztem le. Levi pedig egyetértően bólintott. Úgy látszik, mindenkiből kijött a gonosz énje, és már szinte az egész kész volt. Jajj, nekünk.
-Szevasztok! - rohant hozzánk Misi. Így lett teljes a csapat. Vagy hát majdnem. -Akkor - vette elő a tabletjét - a sárgáktól, és a türkizektől mindenki, a fehérektől csak Bea - biccentett felé, a szemüveges lány, meg óvatosan elmosolyodott - meg Kendermag? -forgatta a fejét.
-Valahogy így - nevetett Levi, a hajamba puszilva.
-Jól van Rómeó és Júlia - nevetett. És ő tényleg őszintén örült nekünk, a skacokkal együtt. Biztos Muttiék, sem haragszanak, csak... Nem is tudom. Féltenek minket. Ezzel nincs is baj, de pont egymástól nem kell félteni minket. Remélem, még átrágjuk ezt párszor, majd egyetértően biccentenek egy aprót, aztán áldásukat adják. Vagy mi.
-Misi! -szólt utána, engem elengedve. -Gyalog megyünk? Mármint sétálva?
-Igen - hallottuk még röhögő válaszát.
-Neeeee! - rogyott le a földre. - De az messze van! Miért nem futunk?
-Nincs mindenki olyan jó kondiban, mint te - guggoltam le hozzá, nevetve. -Jó lesz! Ha már annyit vártál rá! - nevettem, egy puszit nyomva a homlokára.
-1 hosszú órát - ült fel, és hirtelen megemelt, majd felpattant. Eskü, jobb, mint a kör hinta, ahogy körbe-körbe forgott. Én pedig folyamatosan nevettem, megcsókolva őt.
-Indulás van!!! - rendezte Misi a sorokat. -Nektek is! - szólt még, majd mi így indultunk el. -Egyszer eltöri azt a kislányt - motyogta az orra alá.
-Vigyázok rá! -csókolt meg újra, én meg tiszta piros lettem.
-Kiss és Vass! - találtuk szembe magunkat Tahival.
-Tahi tanár úr, jó reggelt! - vált el tőlem Levi egy pillanatra. -Milyen szép idő van ugye? Csicseregnek a madarak, suhognak a fák - sorolta.
-Itt nincsenek is fák! - fúrtam az arcom a vállába.
-Semmi dolgotok a másik a nyelvével! - emelte fel a hangját, ha jól tudom fizika tanár, vagy kémia? -Vagy ez esetben forduljatok szakemberhez!
-Ez csak egy kísérlet - vette elő Levi a beszélőkéjét. -Mint, a fizikában. Csak tudom, dícséretes vagyok belőle - vonta meg a vállát, én meg már nem tudtam visszatartani a nevetésem.
-Nem hallottam még róla - fonta össze a karját maga előtt. Majd jött a megmentőnk.- Fehér mi van a szádban? Nem tudom mi jár a fejedben, de sürgősen kiverem onnan!! - kocogott, az éppen nyalókázó Rajmund után.
-Meggyes van még. Kér a tanár úr is? - kérdezte pimaszul.
-FEHÉR!!!! - Azt hiszem ebbe is beleremegett a Hortobágy.
-Rómeó, ha annyira nem vagy hajlandó elengedni Júliát - jött felénk Misi röhögve. - Vedd a hátadra! - adott tanácsot röhögve. Úgyhogy mi, így folytattuk az utat.
-Mi lesz ott ahova megyünk? - indult el Levi is.
-Csikósok, ménesek, gulyák, fű - soroltam nevetve, az alföldi csodákat.
-Vagyis a semmi - felelte összefoglaló néven. -De veled, még a semmi is izgalmas - fordította hátra csupán a fejét.
-Meg egy kiadós beszélgetés Mutterékkal - húztam el a számat. -Az izgalmas.
-Miért kellet elrontani a kedvem? - nézett rám szomorúan, mire nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.
-Ez megfelelő volt? - hajoltam a füléhez.
-Kielégítő - közölte szórakozottan.

Köszönöm, hogy ennyien követitek! ❤️❤️
Úgy tűnik kiderült minden titok mi? 🤣 Vagyis, amiről a főszereplő tud!
Lesznek még csavarok, és kerülgetett dolgok is! 😁
Szerdán délután jön a 13. Fejezet! 😊