A bizonyítvány osztás után kint ültünk a suli udvarán, és letelepedtünk a rozoga padok egyikére. Továbbra is azt az e-mailt elemezgettük, amit Szabó intézményvezető küldött nekünk. Bogi a legjobb barátnőm, és én is ugyanazt kaptuk. Címzett: Kiss Regina Feladó: Szabó intézményvezető Tárgy: IOV Üzenet: Kérlek benneteket, a bizonyítvány osztás után maradjatok az iskolában. Pontosan 1-kor várlak titeket az irodában. Ennyi (persze Boginál nem én voltam a címzett.)
-Biztos kicsapnak minket! - állapította meg Bogi sokadszorra.
-Nem hinném. Inkább nézzük meg mi a fene ez az IOV-tanácsoltam, de totál bepörgött.
-Mit csináltunk, amiért kirúg minket?! - fújta a sajátját Bogi, én közben beíram a keresőbe, hogy IOV, és felé mutattam a telefonomat, hátha így elhiszi.
-Nézd! Ez egy verseny, versenyre küldd minket-feleltem boldogan.
-Akkor nem csináltunk semmi rosszat? - gyanokodott.
-Nem! Olvasd! - adtam a kezébe a telefonom.
-Mostmár megnyugodtam - dőlt hátra a padon, és feltűrte a matróz blúzzának ujját, mert tikkasztó meleg van, már hetek óta. Hogy gondolták azt, hogy télen, nyáron legyünk szoknyában ezzel. Hülyék!
-Ez azt írja, a csapatok négy főből állnak. Ki lehet még a másik kettő? - olvasta Bogi az IOV honlapját.
-Nem tudom egy lélek sincs itt - muttattam körbe az üres udvaron. - De szerintem Levi biztos jön - tűnődtem el.
-Vass Levi? - méregetett.
-Igen, ő egy zseni. Reálos osztályba jár, de közben a dráma klub tagja. Zongorázik, gitározik, énekel, és ha ez még nem lenne elég, idén leigazolták egy úszó egyesületethez - soroltam, Bogi meg tátott szájjal hallgatott.
-Okééé - húzta el az é betűt. - Ezek után hívjuk ő egy Szentnek, vagy a Levi megeszi? - közölte, erre mindketten olyan hangosan nevettünk, hogy tőlünk zengett az udvar. - Van rossz tulajdonsága egyáltalán? - kérdezte komolyan.
-Van. Rettenetesen türelmetlen. Egy percet sem tud várni, semmire. Egyszer német fakton dogát írtunk, és a tanárnő nem javította ki másnapra. Levi már egyből elkezdte ostromolni, hogy mikor fogja kijavítani - meséltem nevetve. - És szerinted hanyas lett? - kérdeztem röhögve.
-Gondolom ötös - vágta rá kapásból.
-Igen, övé lett a második legjobb.
-Akkor kié lett az első? - vonta fel a szemöldökét.
-Az enyém - közöltem tettett magabiztossággal, aki ismer tudja, nem igazán bízok magamban. Ebben Bogi sokat segített nekem, nagyon, sőt úgy is mondhatják, hogy egymást segítettük.
-1 óra lesz 3 perc múlva. Gyere menjünk - nyújtotta felém a kezét, és felhúzott a nyikorgó padról. Bementünk a főépületben és az A szárny felé vettük az irányt. Fellépkedtünk a lépcsőn és bekopogtunk az első ajtőm. A titkárnő nyitott ajtót, és kedvesen üdvözölt minket.
-Regi, Bogi. Üljetek le az intézményvezető úr, mindjárt jön - mutatott a fotelekre, ahol tényleg Levi ült.
-Jó napot, köszönjük - mondtunk és leültünk az ajtó melletti fotelekbe és Levinek is köszöntünk.
-Sok sikert a versenyen! - szólt a titkárnő, és kiviharzott.
-Sziasztok! Ez fura volt - köszöntött minket Levi. - Meddig kell még várni? - kezdte, engem nem lepett meg.
-Nem sokáig - vágtam rá.
-Azt mondta mindjárt, és az már letelt. A mindjárt kb 5-10 másodperc - vázolta fel a problémáját. De ekkor eszembe jutott valami.
-Kértek muffint? Tegnap sütöttem - keresgéltem a táskámban. -Van csokis meg kókuszos - vettem elő mindkettőből.
-Persze - válaszolták egyszerre, és már nem is volt fontos az idő. - Mhhmmh ez nagyon finom - dícsérték meg mindketten.
-Köszi - feleltem zavartan, és ki bontottam az utolsó előtti sütit. Közben Szili futott be, és még csak nem is lihegve ennyit mondott, majd kérdezett.
-Császtok, elkéstem? - erre mi csak felnevettünk. Köszöntünk Szilinek, és felvázoltuk neki a sztorit, mialatt levágta magát a negyedik székre Bogi mellé.
-Szóval így történt, hogy 10 mindjárt perce várunk - fejezte be a mesélést Levi dühösen.
-Úúú, akkor maradt még csokis muffin? - fogta meg a lényéget, és könyörgő tekintettel nézett rám. Erre csak felnevettem, és odaadtam Szilinek az utolsó muffint. -Ez nagyon jó! - felelte teli szájjal.
-Köszi, örülök, ha ízlik - szóltam nevetve.
-Amúgy ti most együtt vagytok? - kérdezte felváltva nézve Levire és rám, miután betömte a sütit.
-Nem - feleltük, kicsit sem meglepve, ugyanis az elmúlt négy hétben, sokszor kaptunk ehhez hasonló kérdéseket.
-Tényleg?! Akkor elbuktam a Deákom! - csapott a combjára mérgesen.
-A mid? - kérdezte Bogi értetlenül.
-A Deákom... Elbuktam egy húszezrest. Mondjuk nem csak én? - ettől egyből vidámabb lett. - Komolyan nem? - fagatott tovább, majd elővette a telefonját. -Én nem igazán értek a színészkedéshez, de nekem ez nem annak tűnik - mutatta meg annak az ominózus előadásnak egy részletét. Amikor Shawn Mendes és Camila Cabello Senorita c. számát énekeljük. És és... Csók.
Majd elindította a felvételt. A darab végén énekeltük ezt a számot, Levi pedig gitáron játszotta. Egy gyönyörű kék ruhában állok, egy fehér félcipővel párosítva, a hajam ki van vasalva, és szolid sminket viselek. Mellettem Levi szmokingban, a gitárjával a kezében. A dráma neve "Talán holnap", egyébként egy egyszerű szerelmi sztori, de valamiért mégis különleges. Meg a végén a főhős és a főhősnő összejön, szóval, olyan jujú a vége. Rácz tanár úr, aki a klubot vezeti, szabad kezet adott nekünk, és ez az, amit nagyon szeretünk benne. Nemhogy Rácz nem tudta a befejezésünket, mi sem. Egy pillanatnyi döntés volt. Életem első színpadi csókja. Igazából alapból is az első. És elkezdtem énekelni.
-" I love it when you call me Senorita" - kezdtem el a dalt, és átkerültem egy másik világba, mint mindig. Csak én voltam meg a zene és Levi. Majd az ő része következett.
-" Land in Miami" - énekelte az első sort, és láttam rajta, mint, amit én is éreztem, hogy élvezi. És azt akarja, hogy mindenki emlékezzen erre az előadásra. (Talán ez túlságosan is sikerült.) Majd megint én voltam soron.
-"Locked in the hotel" - énekeltem halkan, és elindultam felé, ő is közelített hozzám. Eléekeztünk az utolsó sözös sorhoz.
-"Ooo you keep me coming for ya".
Biccentettem egy aprót ez annyit jelent, minden rendben/csináljuk. Letette a gitárját, és egész közel lépett hozzám. Átkaroltam Levi nyakát, és pipiskedve a szemébe néztem, ő pedig a derekamat megszorítva magához húzott, és megcsókolt. Úgy igazából, de abban a pillanatban a suli függöny leereszkedett. Viszont mi még mindig ott álltunk, úgy, hogy egy centi sem volt köztünk. Semmi színészkedés nem volt benne, éreztem, tudtam. Végül elszakadtunk egymástól, és ki mentünk a függöny elé, ahol hatalmas tapsot fogadott minket. Ez volt négy hete. Nem beszéltünk róla. Az előadás után megint két barát voltunk. Haverok. Talán.
Ökölbe szorítottam a kezem, így jeleztem Levinek. Ez annyit tesz mondjuk a tipikus show-elem dumát, hátha beválik, mert igazából mostmár én sem hittem el, és azt hiszem ő sem.
-Szimpla show-elem - válaszolta Levi, és ő is egy pillanatra ökölbe szorította a kezét, majd kinyitotta ujjait.
-Hát haver - húzta el a száját Szili - hiteles volt az hót ziher, engem megvettettek kilóra.
-Ahogy mindenkit - fejezte be a gondolatot Bogi, és a tekintetével azt üzente még mindig nem hisz nekünk.
-Csak színészet volt ennyi - közöltem meggyőzően.
-Ennyi - húzta széles vigyorra a száját Bogi.
-Ja ennyi - vigyorgott Szili is. - De csak, hogy tudjátok, én támogatom a Legit - mondta nevetve.
-Vagy a Revit - tette hozzá Bogi röhögve.
-Jaja - csettintett Szili.
-Lehet holnap - ködösített Levi. - Mert Emma lázas beteg biztos, hogy nem tud fellépni - felelte témát váltva.
-Azért Emmát ismerve - ingattam a fejem.
-Biztos, tiéd a szerep - fordult felém Levi, és bíztatóan nézett rám. - Vagy ha nem, én tekertem ki a nyakát annak a számító szukának - tekerte ki a nyakát képzeletben, mire mind felnevettünk. "Karin naplója" ez a dráma címe. Az első nagyon-nagyon komoly előadásom. Most mégis úgy tűnik Emma betegsége miatt, enyém a szerep. Azt terjesztik lefizette Ráczot, hogy övé legyen a főszerep, de az élet visszaadta neki jócskán. Rácz tanár úrnak, nem szokása időben szólni. Ez úgy látszik, most is tartja:"Majd pénteken szólók, kedveském" - szinte hallom a hangját a fülemben.
-Ezer százalék, hogy te leszel Karin. Nélküled nem vagyok hajlandó felmenni arra a színpadra, biztasan nem - közölte Levi komolyan, mire csak átöleltem és a fülébe súgtam.
-Köszi nem tudom, mi mást mondhatnék.
-Nem kell mást - súgta vissza, és el engedtem őt. Ekkor úgy tűnt végre Szabó üdözöl minket.
-Jó napot. Elnézést a csúszásért - kérte bocsánatunkat. - Gyertek az irodámba - invitált minket, közben leültünk négy másik székre.
-Akkor igazgató úr mi ez az IVÓ vagy OVI? Talán VÍVÓ verseny? - záporoztak Szili kérdései Szabó felé.
-Iskolák Országos Versenye IOV - felelte Szabó, figyelmen kívül hagyva a megszólítást. - Az ország különböző pontjaiból húsz gimnázium méretetti meg magát, és ebből egy mi vagyunk. A csapatoknak logikai/erőnléti feladatokat kell megoldani, elrobogni a döntő felé, de csak a legjobb csapat nyerheti meg a hőn áhított IOV kupát - vázolta fel.
-Meddig tart a verseny, és mikor kezdődik? - kérdezte Bogi, és mind egyet értettünk vele.
-Ebben minden benne van - adott át nekünk egy-egy sárga mappát. - Meg különböző papírok, amiket alá kell íratni - legyintett. - De kérdésedre válaszolva, hétfőn kezdődik és egy busz visz titeket reggel 6-kor az iskolánktól, a még ismeretlen helyszínre. Ha végig versenyben maradtok, akkor két hétig tart - világosított fel minket a diri, majd folytatta. - Három dolgot szeretnék kérni tőletek az 1. Természetesen nyerjétek meg. 2. Maradjatok hűek magatokhoz, és a fair play szabályai szerint versenyeztek. 3. Tudomásomra jutott, hogy a Belvárosi iskola is részt vesz a versenyen, győzzézek le őket! - utasított minket. Bogi, aki elsőként esett túl a sokkon elkezdett megállás nélkül beszélni.
-Én nem mehetek el két hétre, hát mi lesz így Bundikával, Mimikével, Minimimikével, és Gombóckával? - tűnődött.
-Mi? Kikkel? - kérdezte Szabó.
-Bundika, Mimike, Minimimike, és Gombócka Bogi háziállatai, akiket ő mentett meg - feleltem magyarázatot szolgáltatva. - Meg lesznek nélküled is - simítottam meg a karját.
-Nem is tudom - vágott fura arcot. - Végülis igazad van, utána még jobb lesz látni őket! - ölelt magához, és nem aggódott tovább a kutyusaiért, és az egy szem cicájáért, majd elengedett.
-Nos - vette vissza a szót a diri. - Mind a négyen sok mindent tettetek le az asztalra - szónokolt Szabó, de Szili megszakította.
-Én nem tettem el semmit, semmien asztalra - értetlenkedett.
-Jaj Szilárd, akkor mondom másképp, mindannyian iskolánk büszkeségei vagytok, Regi, és Bogi a humán tárgyak területén, és Bogi a biólógiában is, Szili a sportban, Levi pedig rengeteg téren bizonyította rátermettségét - sorolta Szabó. -Tényleg az eredményeiket, meg minden fontos infót rólatok elküldtem a szevezőknek. És ez a tiétek - adott nekünk egyenként egy sárga tanyót. - Mi leszünk a sárga csapat - közölte ünnepélyesen. -Azt hiszem ennyi, ó tényleg - vett maga elé, egy lapot. - Meggyesi tanárnő lesz a kísérőtök.
-Ő ki? - forgolódott Szili, ő nem ismerte a tanárnőt, és ez kölcsönös. Mivel Szili A-s nem ő tanította a bioszt, de mi C-sek és D-sek pontosan tudtuk. Megválaszolva kérdését, felé mutattam a telefonomat. -Hány éves mondjuk 200?- nevetett, és mi is majdnem ledőltünk a székünkről, majd megkomolyodtunk, mert Szabó szúrós szemmel nézett ránk.
-Akkor hétfőn találkozunk, sziasztok - tessékelt ki minket az irodájából, mire felálltunk, és illedelmesen elköszöntünk, mikor. - Regi, Levi egy pillanatra - szólított meg minket, erre mind visszafordultunk. - Rácz tanár úr még nem szólt a holnapi előadással kapcsolatban?
-Nem - feleltük tökéletesen egyszerre Levi el.
-Rendben, megsürgetem őt - vette elő a telefonját.
Lebaktattunk a lépcsőn, és a bicikli tároló felé vettük az irányt, kilépve a suli épületéből. Egyből kiszúrtuk Szili bicikliét, ott árválkodott egyedül, szegényke, de ekkor megláttuk a félénk siető, nyurga tanárt, Rácz volt, jól meglett sürgetve.
-Jó napot kedveskéim! - köszönt nekünk, igen, ő mindenkit így hív. - Regikém, remélem még időben szólok Magyar Emma betegsége miatt, mégis te leszel a főfős holnap! - hadarta egy szuszra.
-Jó napot tanár úr, rendben - mosolyogtam el, és a többiek is köszöntek. - A tanár úr szerint szükséges lenne még gyakorolnunk a duettdalt Levivel? - kérdeztem Ráczot.
-Szükségesnek nem mondanám, viszont ha van időtök és kedvetek gyakorolhattok egy kicsit - felelete frappánsan majd intett, és a kocsijához sietett.
-Regi? - pillantott le rám Levi, és a többiek is felém fordultak felvonva a szemöldökület.
-Nekem időm, és kedvem is van. Neked? - kérdeztem vissza mosolyogva.
-Nekem is van raktáron - felelte, mire valami tök fura történt.
-Óó nekem mindjárt itt a buszom, megyek sziasztok! - köszönt el sietősen Bogi. - Majd beszélünk! - kiáltotta és el futott az állomás felé.
-Ó banyek, nekem meg edzésem lesz - tekert el a biciklijén Szili.
Ketten maradtunk, és egyszerre nevettünk fel ezen a szitun.
-Akkor... - gondolkodott Levi. - Irány hozzám?
-Igen, hacsak éppenséggel nálunk nincs zongora - nevettem el magam újra. Elindultunk Leviékhez, akik csak pár utcára laknak a gimitől. Kinyitotta előttem a suli kis kapuját, és előre engedett, majd egymás mellett sétálva hagytuk el a sulit.
-Meddig sétálunk még? - kérdezte szórakozottan.
-Ez most komoly? - röhögtem. - Eskü, egyszer lemérem hány percre laksz a sulinktól - feleltem, erre csak felnevetett. Így indult a nyári szünetünk. És, hogy amúgy miért van zongárja Levinek? Hát azért, mert tud rajta játszani, és egy tök nagy lakásban laknak, ahol el is fér.